A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 43. szám - Magánjogi fejtegetések [könyvismertetés]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 43. számához. Budapest, 1890. október 26-án. Köztörvényi ügyekben. Hadnientességi és oly illetékek miatt, melyek egyedül a férjet illetik, a nö ingósága le nem foglalható. Az újvidéki kir. júnisbÍróság' (1889. évi július hó 10-én 4,987/p. 1889.) P. M. György felperesnek, Szalay Lajos megyei ügyvéd által képviselt m. kir. kincstár végrehajtató alperes elleni ingók zár alól leendő feloldása iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Miután felperes a végrehajtást szenvedett közös háztartásban élő házastársak s az 1883. évi XLIV. t.-c. 95. §-a értelmében a végrehajtás tárgyát képező adók és illetékekért egyetemleges felelősséggel tartoznak, volt felperes alaptalan keresetével elutasítandó. A budapesti kir. itéló tábla (1890. évi április hó 21-én 42,815/p. 1889.) : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a kérdéses ingókat zár alól feloldja. Indokok: Végrehajtást szenvedő a felperesnek vele közös háztartásban élő neje lévén, a náluk lefoglalt kérdéses ingók a törvény szerint a férj, mint föszerző tulajdonának vélelmezendök. Ezzel szemben alperes tartozott bizonyítani, hogy azok a végrehajtást szenvedőnek tulajdonát képezik. Azt azonban alperes nem bizonyította, de bizonyítani meg sem kísérletté. Ez oknál fogva s minthogy az elsőbirósági Ítéletben annak indokául idézett 1883. évi XLIV. t.-c. 95. §-a, mivel a végrehajtás egyedül a nő ellen volt irányozva s különben is a foglalás illeték a hadmentességi díj behajtása végett eszközöltetett, jelen esetben nem alkalmazható s a kérdéses ingók a birói zár alól feloldandók voltak. A m. kir. Curia (1890. szept. 25. 6,234/p. 1890.) : A kir. tábla Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Habár igazolva lett is, hogy felperes árverezési vevőtől szerezte meg1 azon ingókat, melyeket azntán végrehajtást szenvedőnek bérbe adott, tekintve azonban, hogy nem bizonyittatott, hogy felperes a megvett tárgyakat eladójától birtokba is vette, isrénykeresetével elutasítandó. A budapesti V. ker. járásbíróság1 (1889. október hó 3-án 92,288/p. 1889.) : Dr. Bl. Henrik felperesnek, a m. kir. kincstár alperes elleni ingók zár alól feloldása tárgyában itélt: Felperes igény keresetének hely adatik s a R. Náthán ellen foganatosított végrehajtás alkalmával összeirt 1 — 28 tétel alatt foglalt ingók a birói zár alól feloldatnak. Indokok: Felperes keresetét azon alapon indította, hogy az igényelt ingókat St. Dávid bpesti lakostól vásárolta s hogy azokat végrehajtást szenvedettnek haszonbérbe adta, tehát azok az ő tulajdonát képezik. A kihallgatott D. Samu, F. Ede és St. Dávid tanuk egybehangzó vallomása szerint felperes kereseti állításai teljes bizonyerejüleg beigazoltatván, a keresetnek helyt adni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla (1890. ápr. 1. 50,959/p. sz. 89.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy a lefoglalt ingókat St. Dávid árverési vevőtől megvette s azokat végrehajtást szenvedőnek csakis bérbe adta. Nem bizonyította be azonban felperes azt, hogy ő a St. Dáviddal megkötött és az iratokhoz E. alatt csatolt adásvevési szerződés alapján az igényelt ingókat tényleg birtokba vette. Minthogy ekként felperes tényleges átadás hiányában az igényelt ingókat meg nem szerezhette, igénykeresetével elutasítandó volt. A m. kir. Curia (1890. szept. 26. 5,166/p. 1890.) A másodbiróság Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. A peren kívüli eljárás útján keletkezett birói határozatoknak nincs az a hatálya, hogy az azokkal elintézett kérdés itélt dolgot képezne, ennélfogva, habár a hagyaték peren kívüli örökösödési eljárás útján átadatott is, ezáltal a jogaiban sértett örökös nincs elzárva attól, hogy öröklési igényét az elévülési határidőn belül, a törvény rendes útján érvényesítse. Jóhiszemű birtokos, a kereset megindításáig eltelt időre, a haszonvételt helyettesítő kamat fizetésére nem kötelezhető. A n.-kikindai kir. törvényszék: J. P.-nak végrendelete felperes törvényes osztályrésze erejéig érvénytelennek nyilvánittatik s I. rendű alperes köteleztetik felperesnek törvényes osztályrésze fejében 1,000 forintot, ennek 1874. évi március 30-tól számítandó öo/o kamatját végrehajtás terhe mellett megfizetni. A keresetnek azon része, hogy a végrendelet egészben érvénytelennek nyilvánittassék s felperes részére örökösi osztályrész megítéltessék, elutasittatik. Indokok: A mellékelt családi értesítő s I. rendű alperes kérelmére folyamatba tett hagyatéki eljárásra vonatkozó 5,171/74. számú hagyatéki iratok által igazolva van, hogy 1874. március 30-án elhalt J. P. után három gyermek maradt, t. i. felperes, I. és II. r. alperes. A hagyatéki iratok közt eredetben fekvő végrendelet szerint örökhagyó összes vagyonát I. r. alperesnek hagyta, mely rendelkezés folytán neki az összes vagyon átadatott. Felperes örökösi jogaiban sértve érezvén magát, a végrendeletet külső és belső kellékek hiányából érvénytelennek nyilvánítani s a hagyatéknak fele részét, tekintettel arra, hogy II. r. alperes örökségi igényeiről lemondott, a maga javára megítéltetni kéri. A végrendelet egészben érvénytelennek kimondható nem volt, mert az ideigl. törv. szab. I. R. 5. §. értelmében a törvényes gyakorlat által elfogadott értelmezés szerint megkívántató 3 tanúval és nagyobb számú tanú által lévén aláírva s egyébként a megkívántató külkellékekkel bírván, felperes a végrendelkező szabad akaratelhatározására s teljes öntudatára érintő kifogásait bizonyítani meg sem kísérletté. A végrendelet azonban felperes törvényes osztályrésze erejéig érvénytelennek volt kimondandó, mert az ideigl. törv. szab. 7. §-a szerint a szülők végrendelkezési joga a leszármazó örökösök törvényes osztályrésze által korlátozva lévén, alperes be nem bizonyította azon állítását, hogy felperes az apai vagyonra vonatkozó igényeire nézve kielégíttetett volna. A törvényes osztályrész felét tévén annak, a mit a leszármazó örökös az örökhagyó után végrendelet nem létében követelhet, felperes törvényes osztályrésze, tekintettel a leszármazók számára, a tiszta hagyaték értékének 1/c-rész erejéig volt megállapítandó. Hagyatéknak volt tekintendő azon ingatlanokon és ingókon kivül, melyeket I. r. alperes a hagyatéki eljárás során hagyatéki vagyonnak elismert, a felperes által igényelt überlandiális földek is, miután a csatolt birtokív és a kihallgatott tanuk vallomása által beigazoltatott, hogy ezen földek örökhagyó tulajdonát képezték s azokat I. r. alperes vette birtokába. A hagyaték értékének megállapításánál a foganatositott szakértői becsű lévén zsinórmértékül elfogadandó, a karlovai 255.számú tjkvben felvett ingatlanok értékéül 3,880 frt, a karlovai 420. sz. tjkvből időközben a 850. tjkvbe átjegyzett s 1,600 frtra becsült ingatlanoknak hagyatékot képező 4/s-részének értékéül 1,280 frt és az überlandiális földeknek értékéül 800 frt, összesen 5,900 frt volt elfogadandó, ugy, hogy a tiszta hagyaték a leltározott 100 frt értékű ingóságok hozzáadásával 6,000 írtban volt megállapítandó, mely összegből a hagyatéki terhek levonásba hozhatók nem voltak, miután I. r. alperes azoknak fennállását a per során maga sem vitatta. Ezek szerint felperes részére törvényes osztályrész cimén a hagyaték értékének megfelelő 6,000 írtnak '/e-része, vagyis 1,000 forint s ezen összeg után az örökhagyó halálától számítandó 6°/o kamat volt megítélendő, ez utóbbi azon okból, mert az örökös az örökség jövedelmének élvezetére a hagyaték megnyílta időpontjától jogosult. A budapesti kir. itélő tábla : Az e. b. ítéletét a felperes részére megítélt osztályrészre (köteles részre) vonatkozó rendelkezésében helyben, egyebekben pedig, mint nem felebbezettet, érintetlenül hagyja. Indokok: Helyben kellett hagyni az elsőbiróság Ítéleté' nek azon részét, mely szerint I. rendű alperest felperes köteles részének kiadatására kötelezte megfelelő indokaiból és azért, mert a jelen perhez csatolt hagyatéki iratok sem bizonyítják I. rendű