A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 43. szám - Magánjogi fejtegetések [könyvismertetés]

170 R. JOG alperes abbeli állítását, hogy felperes örökségére nézve kielégít- | tetett volna. De helyben kellett hagyni az elsőbiróság ítéletét a köteles rész összegére vonatkozó részében is. A bírói becsű szerint ugyanis a karlovai 255. sz. tjkvben felvett ingatlanok értéke kitesz 2,880 frtot, az ugyanott 850. sz. tjkvbe átvitt ingatlanoknak hagyatékot képező 4/5-rész értéke 1,180 frt, az überlaudi földek értéke 800 frtot, az ingóságok értéke kitesz 100 frtot, tehát azon vagyon értéke, | melyből felperes törvényes osztályrészt követelhet, összesen 6,060 frt. Hagyatéki terhek létezését felperes tagadása ellen, alperes a per során bebizonyítani meg sem kísérelvén s örökhagyó után három leszármazó maradván, a fenti összeg '/e-része, vagyis 1,000 frt képezi felperesnek köteles részét és igy az elsőbiróság ítéletének azon rendelkezése, mely szerint felperes részére 1,000 frt ítéltetett meg, I, rendű alperesre nézve nem sérelmes, felperes pedig az e. b. Ítélete ellen felebbezéssel nem élt. A m. kir. Gnria: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik azzal a változtatással, hogy a felperes részére megítélt 1,000 frt köteles rész után a 6% kamat fizetésére I. rendű alperes csak 1886. november 9-től számítva köteleztetik. Indokok: A tekintetben, hogy I. rendű alperes felperes részére ennek köteles része fejében 1,000 frtuak fizetésére köteleztetett, a másodbiróság ítélete e rendelkezésének megfelelő felhívott és felhozott indokaiból és azért hagyatott helyben, mert a peren kivüli eljárás útján keletkezett bírói határo- | zatoknak nincs az a hatálya, hogy az azokkal elintézett kérdés ítélt dolgot képezne, ennélfogva, habár a hagyaték peren kivüli örökösödési eljárás útján átadatott is, ez által a jogaiban sértett örökös nincs elzárva attól, hogy öröklési igényét az elévülési határidőn belül, a törvény rendes útján érvényesítse. Egymagában az a körülmény tehát, hogy néhai J. P. a peres felek közös apja hagyatéka, az 1868: LIV. t.-c. 581. §-a értelmében I. rendű alperesnek jogerős végzéssel már átadatott, a felperesi kereset megítélését nem akadályozza; és mert I. rendű alperes mint közvetlen telekkönyvi jogszerző, a 3 évi telekkönyvi elbirtoklás jogkedvezményét a maga részére sikerrel nem érvényesítheti, a közönséges elévülési határidő pedig, [ az örökhagyó halálától még el nem telt. A mi a megítélt köteles ! rész után járó kamatot illeti: az örököst, tehát a szükség örököst is, az örökségnek, illetőleg köteles résznek elvont haszonvétele, mint köteles résznél ennek kamata helyettesit, az örökhagyó halálától rendszerint megilleti | ugyan ; tekintve azonban, hogy a jelen esetben ugy a hirdetményi eljárást megindító 3,986/1874., mint a hagyatékot átadó 5,171. 1874. sz. végzés a becsatolt hagyatéki iratok közt levő vétbizonylatok szerint felperesnek szabályszerűen kézbesittettek s igy neki a hagyaték átadásáról tudomása volt; egyrészről felperest jogainak érvényesítésében mulasztás terheli, másrészről í. rendű alperes a neki felperes tudtával bíróilag átadott hagyatékot a kereset megindításáig jóhiszemüleg élvezte, ennélfogva ugyancsak I. rendű alperes, mint jóhiszemű birtokos, a kereset megindításáig eltelt időre, a haszonvételt helyettesítő kamat fizetésére nem kötelezhető. A perköltség a per körülményeinél fogva, kölcsönösen megszüntetendőnek találtatott. (1890. június 18-án, 8,414.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A kereskedelmi forgalom tárgyát képező értékpapírok iránt kötött közönséges kölcsönügylet feltétlen keresk. ügyletet képez. Az egri kir. törvényszék: A kir. törvszék a birói tárgyi illetőség ellen emelt kifogásoknak helyt ad és ez alapon felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kereset alapját az képezi, hogy alperes 15,000 frt névértékű magyar aranyjáradék-kötvényt oly kötelezett•ég mellett vett kölcsön felperestől, hogy azt 8 nap múlva természetben visszaadni tartozik. Alperes azonban ezen kötelezettségétől eltéröleg a jelzett értékpapírokat csak 23 havi késedelem után adván át felperesnek, a kereseti kérelem az ezen időre eső törvényes kamatoknak alperes által leendő megfizetésére irányul. Jóllehet, hogy az 1875 : XXXVII. t.-c. 258. §-ának 3. pontja szerint feltétlen kereskedelmi ügyletet képez állampapírok, részvények vagy más a kereskedelmi forgalom tárgyát képező értékpapírok vétele vagy egyébkénti megszerzése az esetben is, ha a megszerzés nem lovábbadási szándékkal történt, de miután a keresetben előadottakhoz képest ingyeneden átengedett értékpapíroknak természetbeni visszaadására kötelezte alperes magát és igy ezen értékpapírok átadása, illetőleg átvétele haszonkölcsönre irányult, a fent idézett törvény jelen esetben alkalmazást nem nyerhet, mert a törvénynek »egyébkénti raegszerzése« kifejezése alatt csak azon visszteher melletti jogügylet értendő, mely közvetlenül vagy közvetve a tulajdonszerzésre van^ irányítva. Már pedig a fentebbiek szerint alperesnek a kérdéses értékpapírok tulajdoojogi megszerzésére irányuló szándéka kizártnak lévén tekintendő, a kereset alapját képező haszonkölcsön kereskedelmi ügyletet annál kevésbé képez, mert felperes kereskedői minőségét nem is vitatván, az 1875 : XXXVII. t.-c. 260. és 261. §-ai sem nyerhetnek alkalmazást. Ehhez képest felperest, birói tárgyi illetőség hiányából, keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélö tábla az e.-b. végzését felfolyamodással meg nem támadott abban a részében, mely által a birói helyi illetőséget raegállapitotta, érintetlenül hagyja, felfolyamodással megtámadott abban a részében azonban, mely által kereskedelmi birói hatáskörét nem állapította meg, megváltoztatja és a kir. törvényszék keresk. birói hatáskörét megállapítja, ennélfogva a kir. törvényszéket további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: Felperes keresetét alperes ellen 15,000 frt névértékű magyar aranyjáradék-kötvénynek kölcsönadása folytán a kölcsön adott kötvényeknek a kikötött időn túl, tehát elkésetten történt visszaadása miatt késedelmi kamat iránt indította. Alperes a keresk. birói hatáskör ellen kifogást emelt, mert a kérdéses ügylet megkötése idejében ő kereskedő nem volt és mert a kérdéses ügylet, minthogy a kereseti értékpapírok azon célból adattak, hogy ingatlan árverésnél bánatpénzül szolgáljanak, a kt. 262. §. szerint keresk. ügyletet nem képez és végre, mert a kérdéses ügylet egyébként sem tekinthető kereskedelmi ügyletnek. Tekintve, hogy magyar aranyjáradék-kötvények közforgalom tárgyát képező értékpapirok s alperes nem is állította, hogy felperes neki a kérdéses papírokat kiállítási számaik megjelölése mellett akként adta át, hogy alperes ugyanazokat egyedileg tartozott visszaadni s igy tehát, ha kiköttetett is, hogy alperes az értékpapírokat természetben lesz köteles visszaadni, minthogy ez által alperes nem volt akadályozva abban, hogy a kapott értékpapírokat saját céljaira felhasználja és azok helyett természetben másokat szolgáltasson vissza, a kereseti követelés alapját képező ügylet közönséges kölcsönügyletnek felel meg. Minthogy pedig a kt. 258. §. 3. pontja szerint keresk. forgalom tárgyát képező értékpapíroknak vétele vagy egyébkénti megszerzése az esetben is, ha a megszerzés nem továbbadási szándékkal történt, feltétlen keresk. ügyletet képez s minthogy az egyébként terhes jogszerzési módok közé a kölcsönvétel is tartozik s minthogy ezek mellett az a körülmény, hogy alperes kereskedő volt-e az értékpapirok megszerzése idejében vagy sem, vagy hogy alperes a kérdéses értékpapírokat mire használta, közömbös, az e.-b. végzésének neheztelt részét megváltoztatni s a kir. törv.szék keresk. birói hatáskörét a keresk. elj. 6. §. 11. pontja alapján megállapítani kellett. A in. kir. Gnria: A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik. Mert az 1881. évi LIX. t.-c. 59. §-nak 4. pontja a másodbíróságnak a birói illetékesség kérdésében hozott végzése ellen a további felfolyamodást csak azokban az ügyekben engedi meg, melyeknél a rendes birói illetőségtő! való eltérésnek a felek akaratával sincs helye, vagyis melyeknél a birói illetékesség és hatáskör hivatalból vizsgálandó, a keresetileg érvényesített ügy pedig, tekintettel a keresk. eljárási szab. 8. és 9. §§-ra is, ilyennek nem minősíthető. (1890, jul. 29-én, 1,041.) A biztosítási ajánlatban foglalt azon kikötés, hogy habár a díj negyedévi részletekben fizetendő, a biztosított köteles legyen mégis az egész évi díjat még akkor is megfizetni, ha a negyedévi részfizetést teljesiteni elmulasztotta, mini a törvéuynyel ellenkező rendelkezés a k. t. 507. §-a szerint joghatályjyal nem'bír. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság (1889. febr. 5. 2,776. sz. a.): Dr. Rott Jakab ügyvéd által képviselt »Azienda« osztrák-francia élet- és járadékbiztosító társaság felperesnek dr. Bródy Samu ügyvéd által képviselt S. Sándor alperes ellen 45 frt 66 kr, tőke és járulékai iránti perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes beismerte, hogy a B. alatti ajánlat alapján a biztositási díjak negyedévi részletekben fizetendők és hogy alperes csak a két első részletet fizette meg, míg ellenben