A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 43. szám - A codificatio jelen állása az igazságügyi minisztériumban

370 & JOÖ. széki jegyző a kész peranyagból dolgozik — az ügyvédjelölt I saját jegyzeteivel kénytelen a küzdtéren megjelenni, nem ismerve még ellenfelét, sem annak fegyvereit és a tárgyalás folyamán a körülményekhez képest vezetni a további harcot; tehát önálló — a per kimenetelére döntő befolyással levő — működési tere van, mely által fejlesztetik az ítélőképesség és óvatosság, minden helyes gyakorlatnak az alapja. Az ügyvédjelölt 3 évi szakadatlan és utolsó percig kitöltött gyakorlat után leteszi az ügyvédi vizsgát és mint gyakorlott egyén kezdi meg pályáját. Hogy aztán megtalálja-e az életben mindazt, a mire számított, hogy a szerencse hordozza-e ölében, vagy a balsors haragja üldözi, az más kérdés, de a már megszerzett kvalifikációjára befolyással nincs. A bírósági gyakornok beosztatva valamelyik bíró mellé, ennek felügyelete alatt dolgozik és a szerint, a mint polgári vagy büntető szakmában működik, úgy irányul gyakorlata is. Mint jegyző a fogalmazásban gyakorolja magát, de önálló működésre — néhány csekélyebb fontosságú ügyet kivéve — nincs jogosulva: — 26 éves korát betöltve, a let tt birói vizsga alapján birói hatalommal felruháztatik. Kitűnő biró válhat belőle azon szakmában, melyet eddig gyakorolt, de ha a büntető tanácsban alkalmazott jegyző mint biró polgári vagy telekkönyvi szakmában alkalmaztatik vagy megfordítva, ki fog derülni, hogy éppen semmi, vagy csak hiányos gyakorlattal bír. Az ügyvédi és birói praxis közt tehát az a különbség van, hogy az ügyvéd már ügyvédjelölt korában megszerezte a gyakorlatot, az újonnan kinevezett biró pedig csak azután fogja és igen gyakran az ügy rovására megszerezni, hacsak még jegyző korában felváltva nem gyakornokoskodott a külömböző szakmákban, a mi azonban csak törvényszékeknél fordul elő, de a vidéki járásbíróságoknál ritkán, telekkönyvi hatósággal fel nem ruházott járásbíróságnál pedig éppen nem. Ha tehát egyoldalú gyakorlatról lehet szó, az nem az ügyvédi. Én nagyon csodálkozom azon, hogy az ügyvédi vizsga épen azoknak találkozik ellenszenvével, a kiknek saját jól felfogott érdekük megkívánná az ügyvédi diploma megszerzését még akkor is, ha arra nem kényszeríttetnének. Megmondom az okát. A fiatal ember koránál fogva gyöngéd érzelmeket táplálva, siet magának biztos állást szerezni, hogy szive választottját mielőbb elnyerhesse. Ezért természetesen a rövidebb utat választja. Mint tőrvényszéki jegyző — már tisztességes fizetést húzva, mely elég a fészek megrakására — leghamarább célhoz jut a gyakorlati birói vizsga letételével, mely a birói hatalom gyakorlására feljogosítja. Mint biró szép dotatióval és szolgálati pótlékkal ellátva, fittyet hány a világnak, gondolván: ha megöregedett, a nyugdíjból bú nélkül megél. Bizony szép dolog is az, mikor az érdemekben megőszült biró 40 évi szolgálat után az egész fizetés élvezetével megy a jól megérdemelt nyugalomba. De hát arra nem gondolnak az ügyvédi vizsga ellenesei, hogy lehetnek esetek, mikor a gyarló test előbb is felmondja a szolgálatot, mikor nem 40 évi szolgálat, hanem — tegyük fel — 15 évi szolgálat után járó nagyon csekély nyugdíjra, vagy épen csak végkielégítésre tarthat igényt? Mit fog ezen — talán kitűnő biró — tenni, hogy családját fentartsa? Csupán a birói állásra lévén képesítve, nyugalmazott állapotában kénytelen lesz beállani írnoknak vagy díjnoknak. Hová lesz a biró magasztos nimbusa ? Vegyünk egy másik esetet. Emberek vagyunk és gyarlók. Szeretünk mások rovására emelkedni. A biró önhibáján kívül oly viszonyok közé sodortathatik, melyben büszkesége, birói önérzete támadtatik meg. Ha ügyvédi oklevele van, felemelt fővel hagyhatja ott állását, melyen félreismertetett, méltatlanul üldöztetett, de ha csak birói oklevele van, akkor kétszer is meggondolja, hogy a birói pályán kívül nincsen számára hely és — elnyelve keserűségét, feláldozva önérzetét — tovább szolgáland azon a pályán, mely számára csak töviseket fog termelni. Én azt hiszem, az ügyvédi oklevél birtokában, a hivatalát elhagyott biró az ügyvédi pályán mindig fog — ha nem is csurogva, de cseppenve — annyi jövedelemre szert tehetni, mely a nyugdíjjal együtt igen tisztességes existentiát biztositana és megmentené a birót a lealáztatástól. Igaz, hogy az ügyvédi diploma nem mindig hordja magával a jogbölcseletet, valamint a birói oklevél sem zárja ki a vastag tudatlanságot; de ha valakinek képzettségére okirataiból kell következtetni — mert hiszen a birói pályára aspiráló fiatal embernek még nincs múltja, hanem csak jövője és így képességét csak supponálni szabad — akkor mindenesetre nagyobb garantiát nyújt a legmagasabb qualificatiót képviselő ügyvédi oklevél, mint a kevesebb értékű birói. Még egyet. Az ügyvédi qualificatió tehát nemcsak emelni fogja a bíróság niveauját, de le fogja rontani azon rideg válaszfalat is, mely eddig a jogszolgáltatás két tényezője: a bíróság és ügyvédi kar között fennállott. Ünnepélyes fogadtatások alkalmával sokszor hangoztatva lett a két tényező egyenjogosultsága, banketteken sok pezsgőt ittunk meg a birói és ügyvédi kar — e két ikertestvér — jóvoltáért, de mikor levetettük a szalonkabátot, kialudtuk a lelkesedés mámorát, ismét csak azt tapasztaltuk, hogy testvérek vagyunk ugyan, de mostohák. Nagyon sok biró — örömmel constatálhatom, hogy nem mindannyi — az ügyvédben természetes ellenségét látja, a kinek főtörekvése a biró circulusait megzavarni és ha valamelyik ügyvéd elég szerencsétlen a bíróval szemben győzelmet aratni a felsőbb bíróságoknál, az el lehet készülve a hosszantartó neheztelésre, a kegyvesztésre. Ha valamennyien ügyvédek leszünk és — bár különböző szerepekben — ugyanazon eszmét, az Igazságot igyekszünk diadalra emelni, akkor, de csakis akkor írhatjuk fel jogosan jelszavunkat: »Justitia est regnorum fundamentum !« A codificatio jelen állása az igazságügyi minisztériumban. November 4-én fog ismét összeülni egy miniszteri enquete, mely a bírósági s ügyészségi szervezet módosításáról szóló előadói tervezete' • fogja tanácskozás s bírálat alá venni. Valószinűen összakapcsoltatik azzal a »Sommás eljárás« tervezetének tárgyalása is. Az eddig követett codificationáli.s eljárás még egy jó ideig fog továbbra is követtetni, mert az önálló törvényalkotási közeg eszméje még nem érett meg, de ez idő szerint foganatosítása nehéz akadályokba is ütközik, különösen állampénzügyi tekintetből. Különben is a nagyobb szabású szerves jogi alkotások mind csak készülőben vannak és természetüknél fogva csak lassan haladnak előre. A mi a magánj o g i codificatiót illeti, a miniszter folyvást erősen ragaszkodik azon kiindulási pontjához, hogy az »Orökjog« a »Családi és házassági joggá 1« együttesen léptettessék életbe. E részét a magáujognak négyen codificálják: Győry Elek, Z s ö g ö d Benő, K r á 1 i k Lajos és Kovács Gyula ; de mégis létesítése közel jövőben nem várható. A házassági j o g irányelve tekintetében a »J o g« már közölte a miniszter álláspontját, melyet maga a miniszter a pénzügyi bizottságban egész teljességében is fentartott. A büntető codex reviziója csak novelláris úton eszközöltetik s elöhaladott stádiumban van. De a bűnvádi eljárás alkotása, minél a Fabiny-féle tervezet mellőztetik, készülőben van ugyan, de a mostani parliament ülésezése alatt létesítése nem is várható. Az igazságügyi kormányzat legfőbb gondja s majd minden munkássága folyvást, a jövő év május 1-én okvetlenül életbeléptetendő táblai decentralisatio keresztülvitelére s előmunkálataira irányul. Januárban várhatók az életbelépteté\si s