A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 3. szám - Elrendelendő-e a biztosítási végrehajtás feltétlen marasztaló ítélet alapján az esetben, ha a kérvény elintézése előtt a kir. táblai megváltoztató itélet leérkezett?

is ülésben kifejezte a tanács mindenik tagja azon aggodalmát: »No fog ez a Péter — az első biró — reánk haragudni! De kellemetlen ez az egész ügy !! Nem képzelheti — fordult az előadó e sorok írójához — mily szemrehányást tesznek nekem a járásbirák és albirák, ha Ítéletüket megsemmisítem.« Ezzel akartam illustrálni azon szervezeti garanciájának első sorbani szükségességét arra nézve, hogy épen a törvényszék a területileg közel, általa candidált első fokú bíróhoz való viszonya által egyrészt és általában az u. n. localis befolyásoktól másrészt egészen ment lehessen. Ha a közönség ez irányban kimerítő) garanciát nem találand, ha a törvényszékek eddigi szervezetükben megmaradnának, akkor a legmodernebb eljárás mellett még legtávolabbról sem lesz ébreszthető azon közhit, hogy a felebbezett ítéletet — valóban az igazság hozta így magával: »An Persönlichkeiten kann das beste Verfahren scheitern*. Ez — mint mondám — közvetlen tapasztalaton érlelt meggyőződésem. A másik szempont, melyre súly fektetendő, a javaslat viszonya az eddigi, vagyis azon perrendhez, mely szerint az ügy az elsőfokú biró előtt fog tárgyaltatni. E szempontból nem tartom kielégítőnek a javaslatot, azt — mivel feltétlenül szükséges, hogy az első biró előtti eljárás — ugyancsak a német perrend szellemében szabályoztassék — csakis a csonka kúp alakjában látom és nagyon is kétségbe vonom s ki-ki fogja e nézetemet osztani, ki a szóbeliség és közvetlenség szellemével tisztában vagyon, hogy az ügy a szóbeliség és közvetlenség alapelvei szerint soha sem fog a törvényszék előtt tárgyaltatni, bármikép rendelkezzék is a javaslatnak megfelelő törvény. Miért ? Mert, ha a peranyag ily tömötten, a mint az jelenleg a táblához, annak idején a törvényszékhez fog felterjesztetni: akkor az elnök és a tanács még a tárgyalás előtt les7, (már saját érdekéből, hogy könnyebb legyen neki a tárgyalás) vagy fog iparkodni informálva lenni a tényállásról, a járásbíróság előtt felhozottak, az ítélet és annak indokolá sáról; minek folytán még a tárgyalás előtt már azon hitben lesz, hogy mindent tud, kész judiciummal kezdődik majd a tárgyalás. Hogy a per nem fog új b ó 1 (német perrend 487.), hanem csak ismét tárgyaltatni, hogy nem lesz főtárgyalás, de csak végtárgyalás, a mostani büntető végtárgyalásaink módjára, hogy nem fog új ítélet (nóvum judicium), hanem revideált ítélet hozatni: ez javaslatunk alább jelzendő constructiójának csak természetszerű következménye. Ez nagyon egyszerű dolog a gyakorlatban, a kathedrán tudjuk, hogy másképen áll, hogy ott azon tant hirdetik, miszerint a járásbíróságok előtt az eljárás az 1868. évi LIV. t.-c. 117. §-ának világos rendelkezéseihez képest a teljes szóbeliség és közvetlenségen alapszik s igy a javaslatban contemplált eljárás csak ennek consequens folytatása. Ámde mi szem előtt tartjuk a gyakorlatot, a hogy tényleg van és nem a hogy lennie kellett volna De még e szempontból sem áll egészen ugy a dolog, a mennyiben például a szóbeliség elveire fektetett eljárás mellett, több folytatólagos tárgyalás és több tárgyalási jegyzőkönyv nem képzelhető, illetve figyelembe nem vehető, holott az 1868. évi LIV. t.-c. szerinti sommás eljárás ezt ki nem zárja, sőt a javaslat 59. §-ának 3-ik bekezdése ugyancsak a figyelembe vétel mellett szólani látszik. Ezek alapján nem vitatható, hogy az első és másod fokú eljárás között a harmónia helyre lesz állítva, mert mint mondám, »in praxk a járásbíróság előtti eljárás nem szóbeli, de írásbeli és e felett sem vitatkozható, mert ennek legjobb bizonyítéka, hogy a kir. ítélő tábla, mint másodfokú bíróság, iratok és ugyanazon iratok alapján ítél, mint az első biró, mi ha az első biró előtti eljárás a valódi szóbeliségre volna fektetve, egyenesen lehetetlen lenne, mert a szóbeliségre fektetett tárgyalásról felvett jegyzőkönyv tartalma egyedül a bírótól függ, abban a felek előadásából azt fixirozza, a mit egynéhány törvényes rendelkezésektől eltekintve, ö- lát szükségesnek. A javaslat 149. íj-ának e tárgybani rendelkezése ugyancsak nem felel meg a szóbeliség elveinek. A német perrend 470. §-a, a mint ezt e lapok mult évi 49. számában kifejtettem, a járásbirót * Amstrichtert tényálladék fixirozására« egyátalán nem kötelezi, rendelkezvén, hogy csak a felek »indítványai* és »nyilatkozatai«, ha a biró szükségesnek látja, a jegyzőkönyvben megállapitandók. Pusztán ily tárgyalási jegyzőkönyv alapján lehetetlen lenne, hogy a másodbiró > ex actis« ítéletet merithes en, miből következik, hogy eddig a járásbíróságok előtti eljárásunk nem szóbeli, de írásbeli. Már hallom a választ, hogy e kritikámmal nyitott ajtókba rohanok, hogy a javaslat ugyanazon nézetet vall és ez okból a járásbíróságok előtti eljárást tényleg reformálja is. Ezzel szemben előadni valóm a következő : Igaz, a javaslat reformálja a járásbirósági eljárást, de 1, mond egy (a 151-ik) §-ában olykép, hogy abból senki sem képes magának összefüggő képet teremteni az iránt, hogy mennyiben és mily mérvben történik a reform. A törvényhozási technika alapelveit sérti ezen 151. §. és sokkal célszerűbb lenne a »Járásbiróságok előtti eljárásnak« egy fejezetet szentelni és abban (ha nincs több, már pedig van) a 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39., 40., 41., 45., 51., 52., 53., 85., 86., 87., 92., 93., 94., 95., 99., 100., 103., 104. ésll3. §:ait tárgyalni. A felebbviteli bíróság előtti eljárás szabályozásánál igen is lehetne már e §-okra hivatkozni. így igen, de megfordítva nem! A német perrend az én felfogásomat igazolja. Ott ugyanis — tőlünk eltérőleg — a fősúlyt a társasbíróság előtti eljárásra fektették és ez okból ezr szabályozták kimerítően, az egyes bíróság előtti eljárásról szóló fejezetben csak az eltéréseket declaráltatván (német perrend 456. §.) ép ugy, mint a felebbviteli bíróság előttinél is. Részletesen szabályozni a felebbviteli bíróság előtti eljárást és az első bírót csak utalni, hogy ugy járjon el, mint a felebbviteli, már a történelmi egymásután szempontjából is — mondjuk — már »megforditott« dolog, mely a gyakorlatban végzetes következményekkel járand. De különben nem vagyok képes azon valódi okra akadni, miért nem szabályoztatott határozottan és világosan az első fejezetben az egyes biró előtti eljárás? Vagy leljen e javaslat külsejében, constructiójában azon útmutatás kifejezést, hogy a sommás perekben a per súlypontja immár most a törvényszékek, mint felebbviteli bíróságnál lesz keresendő. Végre nem tartom kielégítőnek a javaslatot még azért is, mivel az a gyors és pontos igazságszolgáltatás eddigi főakadályainak nem a leglényegtelenebbikét, értem a xkézbesitést«, nem szabályozza. Vagy az igazságügyi kormány szándéka talán, hogy a jogot kereső felek, birák, ügyvédek, közjegyzők pro futuro is prédaként kiszolgáltatva maradjanak, a tisztelt körjegyző uraknak ? Elrendelendő-e a biztosítási végrehajtás feltétlen marasztaló Ítélet alapján az esetben, ha a kérvény elintézése előtt a kir. táblai megváltoztató itélet leérkezett? Irta: dr. SZÖRÉNYI LIPÓT, bpesti ügyvéd. (A végr. törvény 224. §-ához.) Egy előfordult esetben egy biróság a feltétlenül marasztaló elsőbirósági itélet alapján kért biztosítást megtagadta azon okból, mert a biztosítási kérvénynyel egyidejűleg megérkezett a kir. táblától a másodbiróság itélet e, mely az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta.