A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 3. szám - Elrendelendő-e a biztosítási végrehajtás feltétlen marasztaló ítélet alapján az esetben, ha a kérvény elintézése előtt a kir. táblai megváltoztató itélet leérkezett?

A JOG. 19 Közvetve okul szolgálhatott ezen határozatra Imling Konrádnak a végrehajtási törvény magyarázata című munkájában a Vjégr. tv. 234. §-ához csatolt magyarázat, mely igy hangzik : »A §. első bekezdésében emiitett felsőbb birósági határozatok az »elrendelt és foganatosítót t« bizt. végrehajtást nem teszik hatálytalanná. De ha a másodbiróság az elsőbirósági Ítélet megváltoztatásával felperest keresetével elutasította már, az elsőbirósági marasztaló ítélet alapján bizt. végrehajtást többé elrendelni nem lehet. Szintoly kevéssé lehet az alsóbb bíróság marasztaló ítélete alapján elrendelt bizt. végrehajtást a felsőbb bíróság megváltoztató .... határozatának beérkezte s közlése után f o g a n a t o s i t a n i.« Első pillanatra ezen magyarázat plausibilisnek látszik. De miután a fenti határozat szótöbbséggel hozatott s a törvény egyéb aualog intézkedései folytán a megdönthetlen axiómaként odavetett magyarázathoz némi kétség fér s tény az, hogy 1 m 1 i n g Konrád ezen magyarázatát mivel sem indokolta, szükségesnek látszik óvatosságból mindazon indokokat felsorolni, melyek az ellentétes nézetet támogatják s ez által módot nyújtani a végr.törv. kitűnő commentatorának, hogy e kérdésben — a mennyiben azt bírói s mint örömmel olvastuk, codificatori működése mellett ideje megengedi - ha még oly röviden is, de föl világositólag nyilatkozzék. Ellenérveinket I m 1 i n g idézett munkájából vett azon magyarázatokból merítjük, melyekkel mindenben egyetértünk. »A törvény előcímének nem ugyan valamennyi, de legtöbb §-ai a biztosítási végrehajtásra is alkalmazandók, ennélfogva a IV. cím csak azon rendelkezéseket tárgyazza, melyek különlegesen a biztosítási végrehajtásra vonatkozván, az általános határozatokban nem foglaltatnak.* (Lásd a 223. §. magyarázatát.) Ezen elvet a részletekben is követi 1 m 1 i n g, a mikor a 232. §. magyarázatánál azt mondja, hogy a megszüntetési »kereset megindításához még akkor is van ugyan joga (a végrehajtást szenvedettnek), miután a pernyertes fél kielégítési végrehajtást kért; kétségtelen azonban, hogy e joggal élhet már a bizt. végrehajtás folyamán is.« Ezen idézetekből kitűnik, hogy I m 1 i n g n e k is az a nézete, hogy az általános határozatokban foglalt 28 §. a biztosítási végrehajtásra is alkalmazást nyer. Ezen §. szerint ugy a végrehajtást elrendelő, mint a végrehajtás foganatosítására megkeresett bíróság a végrehajtást szenvedő kérelmére a végrehajtást »felfüggeszteni« tartozik. (Imling helyesen fejti meg, hogy itt a felfüggesztés alatt megszüntetés érterdő).... ha a végrehajtást szenvedett közokirattal igazolja.... a) hogy azon határozatot, melynek alapján a végrehajtás elrendeltetett, a felsőbb bíróság jogerőre emelkedett határozata által.... megváltoztatta. Ezek előrebocsátása után idézzük szó szerint a vita tárgyául fölvetett 224. §-t. »Készpénzbeli követelés iránt indított perben hozott, feltétlenül marasztaló elsőbirósági Ítélet alapján biztosítási végrehajtásnak van helye, ha alperes a végrehajtásra halasztó hatálylyal biró felebbezést, vagy ugyanilyen hatályú igazolási kérelmet adott be.« Ezen §-uak és a 28. g-nak egybevetéséből Imling nézetétől eltérőleg az tűnik ki, hogy a feltétlenül marasztaló ítélet felperesnek a biztosításhoz jogot ad s hogy ezen joga fenáll addig, mig a végrehajtást szenvedő közokirattal nem igazolja, hogy a marasztaló ítélet felsőbb birósági Ítélettel jogerejííleg hatályon kívül helyeztetett. Minthogy pedig ezen intézkedés indokát — a mint azt Imling nagyon szépen fejti ki — az képezi, »hogy a feltétlenül marasztaló Ítélet elleni felebbezés tényéből a követelés veszélyeztetése következtethető ; részint mert sokszor a jogorvoslat csakis fizetési haladék nyerése s a követelés behajtásának meghiúsítása végett vétetik igénybe; részint mert a felebbezés érdemleges elintézésére szükséges hosszabb idő elég arra, hogy a követelés érvényesítése végrehajtható határozat hozataláig és közléséig lehetetlenné váljék, könnyen fölmerült volna azon gyakorlat, hogy az alperes által az elsőbirósági marasztaló Ítélet alapján deponált készpénz a másodbirósági nem jogerős ítélet alapján neki visszautalványoztatott volna, ezért kellett — mint a trvjavaslat indokolása mondja — célszerűségi okokból a 234. §-ban világosan kimondani azt, a mit a 28. §-ból csak következtetni lehetett volna, hogy a megrendelt és foganatosított biztosítás a pernek jogerejü birói határozattal való eldöntéséig hatályban marad. Miután a törvény »a megrendelt és foganatositott« biztosításokról intézkedik, Imling abból, hogy a törvény a nem megrendelt és nem foganatosított biztosításokról nem szól, azt következteti, hogy a megváltoztató másodbirósági ítélet közlése után -- de jogerőre emelkedése előtt — biztosítást elrendelni és az elrendelt biztosítást foganatosítani nem lehet. Holott a hétköznapi logica segélyével, ha a 234. §-ra az argumentatio in contrarió-t alkalmazzuk, akkor azonkívül, a mit a törvény mond, csak azt lehet következtetni, a mit a törvény következtetni megenged, hogy t. i. az el nem rendelt és nem foganatosított biztosítás a pernek jogerejű eldöntéséig hatályban nem marad, hanem azt, hogy hatályban maradjon, még csak azután kell elrendelni és foganatosítani. Hogy a kir. tábla e kérdésben nem osztja Imling nézetét, azt az 1882. okt. 16-án tartott teljes ülési határozatából lehet Xövetkeztetui, mert itt kimondotta, hogy a feltétlenül marasztaló másodbirósági Ítélet alapján is van biztositásnak helye, holott ez esetben is két ellentétes Ítélet áll egymással szemben, melyek bármelyike jogerőre emelkedhetik. A törvény semmiesetre sem engedi meg azt a következtetést, melyet abból Imling magyaráz, mert akkor egyéb messzemenő intézkedéseket tett volna, hogy ezen határozatot a törvény 28. és 39. §-aiban foglalt általános határozatokkal összhangba hozza, hogy ezen határozat kijátszását megakadályozza és hogy végre ezen határozat gyakorlati kivitelét biztosítsa. A 28. §-ban ugyanis előirja, hogy jogerős felsőbb birósági határozat alapján mikép kelljen a végrehajtást beállítani. Intézkedni kellett volna az iránt, hogy a még nem jogerős felsőbb birósági határozattal mikép kérjen a végrehajtást szenvedő megszüntetést. A 39. §. a még jogerőre nem emelkedett felsőbb birósági határozattal a kielégítési végrehajtást egész a biztosítási intézkedésekig restringálja. Ezen §-nak a biztosítási fejezethez semmi köze. De itt világosan megmondja, hogy halasztó hatálylyal nem biró felebbezés esetén még a megváltoztató másodbirósági Ítélet közlése után is az elsőbirósági Ítélet alapján kielégítési végrehajtásnak van helye, csakhogy azokat foganatosítani, készpénzt utalványozni stb. nem lehet. Ezen intézkedés és Imling nézete közt áthidalhatlan ellenmondás van. A törvény csekélyebb érdekeknél expressis verbis biztosítási intézkedésekre adjon jogot az ellentétes másodbirósági Ítélet leérkezte után és feleslegesnek tartsa ezen jogot világos szavakkal megszüntetni ott, a hol fontosabb érdekek forognak szóban ? És miután a felsőbb birósági tárgyalások nyilvánosságának kizárása szóba sem hozható, a törvénynek pontosan kellett volna meghatároznia — ha áll Imling nézete — azon időpontot, mely a 224. §-ban adott biztosítási jogot megszünteti. Mert felperes a táblai határozat hozatalát nyilvántarthatja és addig, mig a táblai itélet leérkezik, alperes ellen a biztosítást foganatosíthatja. Az pedig, hogy a megváltoztató itélet közlése után a végrehajtást foganatosítani nem lehet, csak theoriában áll. Az itélet a végrehajtást foganatosító bírósággal nem közöltetik és felperes a végrehajtást bármikor tényl g foganatosíthatja. Ha a törvény nem akarta volna, hogy ez esetben a biztosítás hatálylyal foganatosittassék, akkor alperes részére remediumot kellett volna nyújtania. De a felfolyamodás eredményre nem vezethet, mert a biztosítás elrendelésekor a másodbirósági itélet még meg nem hozatott előterjesztésnek csak a kiküldött eljárása ellen van helye, a 28. §. nem alkalmazható, mert itt jogerős megváltoztató határozatokról van szó, a 39. §. pedig pláne nem használ, mert itt világosan ki van mondva, hogy nem jogerős megváltoztató határozatok a későbbi biztosítási intézkedéseket nem gátolják. Imling nézetéből következtetve, a végrehajtást szenvedő csakis előterjesztéssel élhetne és itt csatolhatná a másodbirósági ítéletet. Ha már most a végrehajtató a tárgyaláson becsatolná a harmadbiróság ítéletét, mely a másodbirósági itélet megváltoztatásával ismét az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben, a biró kénytelen volna, ha Imling nézetét osztaná is, a biztosítást fentartani, még ha a biztosítás a harmadbirósági itélet közlése elő tt foganatosittatott volna is. Hogyan lehet egy birói actus hatályát annak foganatosítása után bekövetkezhető esélyektől függővé tenni s hogy — a kifejtettek után — mikép kelljen Imling nézetét gyakorlatilag alkalmazni, erre nézve szeretne felvilágosítást nyerni a nem oktatni, de tanulni akaró — cikkíró.