A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 42. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 6. r.

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 42. számához. Budapest, 1890. október 19-én. Köztörvényi ügyekben. Az ügyvéd díjjegyzékét peruiján azon esetben is érvényesítheti, ha felével el néni számolt. A budapesti VIII— X. ker. kir. járásbíróság Fövenyessy Rudolf ügyvéd felperesnek, dr. Sik Sándor ügyvéd által képviselt W. Adolf alperes ellen 56 Irt 50 kr. ügyvédi díj és költség iránti perében felperest keresetével elutasítja. Okok: Felperes mint ügyvéd évek hosszú sora elö't reábízott perekben felmerült részben megállapított, részben meg nem állapított ügyvédi munkadíj és költség iránt támasztott keresetet. Az alperes kifogásaival szemben ki nem mutattn, hogy a reá bízott a B. alatti jegyzékben körülirt perekben eljárásának eredményéről megbízójának elszámolt és hogy emez elszámolás alapján alperest részletes költségjegyzékének kiegyenlítésére a kereset megindítása előtt felhívta. Miután pedig az ügyvéd mindaddig, a míg a reá bízott perre vonatkozólag a féllel el nem számolt, a perből felmerült munkadíj és költség iránt keresettel föl nem léphet: annálfogva a kir. járásbíróság felperest, a kinek a B. alattiban megjelölt perekben való eljárása a beszerzett vonatkozó iratok szerint különben is magyarázatra szorul, keresetével mint időelőttivel elutasította, stb. ;1890. márc. 12-én, 3,334. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperes keresetét időelőttinek nem találja és a királyi járásbíróságot további eljárásra és érdemleges határozathozatalra utasítja, stb. Indokok: Miután a csatolt iratok az azokban foglalt ügyek eredményét feltüntetik és az a körülmény : elszámolt-e felperes alperesnek a B. a. költségjegyzékben részletezett ügyekre nézve, vagy sem, felperes kereseti jogának érvényesítését, tekintettel az lí-'74. évi XXXIV. törvénycikk 58. §-ának rendelkezésére, nem gátolja: ennélfogva, stb. (1889. évi november hó 6-án, 16,211 szám alatt.; A in. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1890. szept. 3-án 154. sz. a.) Ha a hitelezd követelése korábbi, mint a házastársak közti vagyonátruházási ügylet, az esetben ezen ügyletnek, mint a mely nyilván a hitelező megrövidítésére irányzottnak tiinik fel, mi joghatály sem tulajdonítható^ A szászrégeni kir. járásbíróság Balogh Ferenc ügyvéd által képviselt Zb. Aniszie felperesnek, Papp Sándor ügyvéd által védett M. Iczig végrehajtató elleni tulajdoni igényperében ítélt : Az igén_\ keresetnek hely adatik, a keresetben foglalt terménvneműek a birói zár alól feloldatnak. Indokok: Az 1881 : LX. t.-cikk 98. §-ára való tekintettel a lefoglalt és igényelt terménynemííeket igénylő tulajdonaiként a birói zár alól feloldani kellett; mert a hit alatt kihallgatott M. Vaszilie a. Togyer, V. Gy. a. Cz. és D. C. a. Juon felperesi tanuk vallomásával a trts I9u. §-ához képest be lett igazolva, miként igénylő saját s kizárólagos rendelkezése alatt álló oly ingatlannal rendelkezik, melyből a lefoglalt terményneműek előállíthatók voltak, s miután begyőzetett a tanuk vallomásával az is, hogy végrehajtást szenvedett semminemű ingatlannal nem bir termesztménybeliek előállítására, tekintve, hogy a perhez beügyelt életjáradéki szerződésből folyólag még azon jogi vélelem is elesik, hogy végrehajtást szenvedettet a családi háztartásban rendelkezési jog illeti: a fenti megokolással és ténykörülményekkel szemben végrehajtató kötelességében állott volna bebizonyítani azt, hogy a lefoglalt termesztménybeliek végrehajtást szenvedett tulajdonai, ezt azonban végrehajtató meg sem kísérelte. (1889. június 7-én 3,857. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. itélö tábla : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a lefoglalt ingókra vonatkozó tulajdonjogának bebizonyítására a tárgyalás során a C. alatti birtokba adási okmány« című iratot fekteti be, a mely szerint férje, vagyis a végrehajtást szenvedett ingatlanait felperesnek tulajdonául átadván, e szerint azon ingatlanok terménye is felperest illetné. Eltekintve attól, hogy ezen az 1874: XXXV. t.-c. 54. §-ában előszabott kellékekkel nem biró okiratnak érvényessége és bizonyító ereje nincs, felperes és végrehajtást szenvedő, mint férj és nő között létrejött ilynemű szerződés a kereseti ingóságok tulajdoni igénylésére alapul azért nem szolgálhat, mivel a fenforgó perrel egyidejűleg felterjesztetett, alperes által Zb. Mihailla I. Togyer végrehajtást szenvedő ellen '200 frt iránt folytatott per és végrehajtási iratokból kitűnik, hogy végrehajtató követelése korábbi keletű a mellékelt okiratban foglalt vagyonátruházási ügyletnél, ennélfogva ezen ügyletnek, mely nyilván a hitelező alperes megrövidítésére irányzottnak tűnik fel, mi joghatály sem tulajdonitható. Ezeknél fogva, habár a tanúvallomások szerint felperes állítólag első és második férjétől öröklött ingatlanokkal is birna, de miután a tárgyalás szerint felperes a kereseti ingóságokat csakis mint a férje által neki átadott ingatlanok terményeit látszik igényelni, másfelől pedig a férjétől, mint családfőtől való külön gazdálkodása fel nem tételezhető, a kérelemnek, mint igazolatlannak elutasítása indokolva van. (1889. évi szeptember hó 16-án 5,218. sz. a.) A ni. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva és még azért is helyben hagyatik, mert való ugyan, hogy igénylő a keresetben általánosságban azt állította, hogy az igényelt ingók igénylő birtokán termettek s jóllehet a tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy igénylő más ingatlanokat is bir, nemcsak azokat, melyeket végrehajtást szenvedett ruházott át igénylőre, mindamellett ez nem szolgálhat az ingóknak zár alól feloldására törvényes okul, mivel a tanuk arról, hogy a termények minő ingatlanokon termettek, tudomással nem bírnak, s igy abból, a mit a tanuk felhoznak, hogy t. i. végrehajtást szenvedett ingatlannal nem bir, igénylő érvet nem meríthet, mivel végrehajtást szenvedett birt ingatlan vagyonnal, a melyet azonban igénylőre átruházott, ez az átruházás azonban a foglaltató hitelező jogaira befolyással nem bir. (1890. április 25-én 990. sz. a.) A közszerzeménynek általánosan elfogadott jogfogalmából, mely szerint a házasság alatti közszerzeménynek, a házasság tartama alatt szerzett vagyonnak, a terhek levonása után fenniaradó értéke tekintendő, önként következik, hogy annak a házastársnak, kinek nevére a szerzés történt, a házasság tartama alatt keletkezett adóssága az összes közszerzeményi vagyont terheli. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A közszerzeménynek általánosan elfogadott jogfogalmából, mely szerint házasság alatti közszerzeménynek, a házassság tartama alatt szerzett vagyonoknak, a terhek levonása után fenmaradó értéke tekintendő, önként következik, hogy annak a házastársnak, kinek nevére a szerzés történt, a házasság tartama alatt keletkezett adóssága az összes közszerzeményi vagyont terheli. Nem vonják alperesek kétségbe, de a per adataiból, különösen a keresethez A) alatt mellékelt kötjegyből, B) alatt csatolt Ítéletből, G) alatt mellékelt közjegyzői okiratban fölvett szerződésből, valamint a H) és I) alatt csatolt telekkönyvi kivonatokból ibizonyos, hogy I. r. alperesnek 720 frt és járulékaiból álló, felperes cég részére megítélt adóssága az alperesek közt fenálló házasság tartama alatt keletkezett és hogy a székari 127. és 9. sz. tjkvekben felvett ingatlanok szintén a házasság tartama alatt I. r. alperes nevére szereztettek, I. r. alperesnek emiitett adóssága tehát az említett ingatlanokat is terheli, minek azután az, hogy felperes cég követelésére magát ez ingatlanokból kielégíteni jogosult, természetes következménye. Az a körülmény, hogy az emiitett ingatlanok időközben II. r. alperesre, mint egyik közszerzőre Írattak át telekkönyvileg, felperes hitelező cég jogaira hátrányos befolyással nincs. Mert e telekkönyvi átírással, tekintettel különösen arra. hogy az átirás alapjául közszerzeményi jogcím szolgált, az ingatlanoknak közszerzeményi természete változást nem szenvedett. (1890. szept. 10. 1,017. sz.)