A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 42. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 6. r.

1 hl, A JOG. Kereskedelmi, ősöd- és váltóügyekben. A váltó hitelező bármely hiányzó váltó-kelléket és igy a keletet és lejáratot is, lia erre határozott megállapodás létre nem jött, tetszése szerint kitölteni jogosítva van. (V. t., 93. §.) Felperes a váltó birtokába jogszerű úton jutván, ezen jogszerű blrt)ka magában véve elégséges kereseti jogának megállapltására. % I H$|^}aS&isg§| ü s - A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvéiiy.szók (1889. niarc. 21. 13,401. sz. a.): Dr. Szili Adolf ügyvéd által képviselt F. Mór felperesnek Baehrach Gyula ügyvéd által képviselt H. János és Cs. István alperesek ellen 1,500 frt töke és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: »Ha alperesek M. János személyében leteszik a pótesküt arra, hogy felperes 1882. évben, mikor I. r. alperes a kereseti váltót töle visszakérte, kijelentette, hogy alperes legyen nyugodt és a kereseti váltót, a mint az kezeihez jut, neki ki fogja szolgáltatni*, az esetre a kir. törvényszék az 1888. évi szeptember 3-án 48,980 sz. a. hozott sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja stb. ... ellen esetben a kir. törvényszék az i888 évi 48,280. sz. a. hozott sommás végzés hatályban tartása mellett kötelezi alpereseket, mint a kötbér 1886. szept. 1. napján 1,500 írtról kiállitott váltó elfogadóját és kibocsátóját, hogy 1,500 frt tökét.. . felperesnek fizessenek meg. Indokok: A váltótörvény 93. §-a értelmében a váltóhitelező bármily hiányzó váltókelléket és igy a keletet és lejáratot is, ha erre nézve határozott megállapodás létre nem jött, tetszése szerint kitölteni jogosítva van; miután pedig alperesek azt, hogy a kelet és lejárat kitöltése tekintetében bármely határozott megállapodás jött volna létre, nem is állítják, az ezen körülményre alapított kifogások figyelembe vehetők nem voltak. Ép igy elvetendő volt alpereseknek az idő előttiségre vonatkozó kifogása is, mert azon körülmény, hogy a kereseti váltót megelőzőleg B. Sámuel saját nevén beperesitette s hogy azon pertől elállott, felperes kereseti jogát meg nem akaszthatja, miután a váltó jogszerű birtoka maga elégséges felperes kereseti jogának megállapítására ; azt pedig, hogy felperes a váltó birtokába jogtalan utón jutott volna, alperesek maguk sem állítják. A budapesti fővárosi rendőrség főkapitányságánál 1888. évi július 17-én felvett s az iratokhoz csatolt vallomási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy felperes maga beismerte, miszerint M. János alperes a kereseti váltót 1881. év körül állította ki s igy tekintve, hogy felperesnek ezen a hatóság előtt tett beismerése csakis komolynak vehető, ezen alperesi állítást a pts, 160. és 161. §§-ai értelmében valónak kellett elfogadni s igy felperes azon állítását, hogy az 1886. évben kelt váltó J881. évben elszámolás tárgyát nem képezhette, figyelembe venni nem lehetett. Ebből folyólag a kereseti váltónak 1881. évben történt kiállítása igazoltnak lévéu tekintendő: kérdés tárgyát csakis az képezte, hogy ezen váltó kiegyenlittetctt-e s felperes annak visszaadását megigérte-e ? az ezen körülményekre felhitt és a per során kihallgatott tanuk a kereseti váltónak miként történt kiegyenlítéséről határozott tudomással nem bírnak ugyan, de azt igazolják, hogy 1882. október havában az árpa-szállitás alkalmával, mikor 1. r. alperes felperest 1,500 frtos váltójának visszaadására felszólította, felperes kijelentette, hogy ezen váltó most nincs ugyan birtokában, de a mint megkapja, azonnal alperes kezéhez szolgáltatja ; miután pedig felperes azt, hogy ezen időben már 1,500 forintos váltó követelése is lett volna alperes ellen, nem is állítja, őzen Ígéret csakis a kereseti váltóra vonatkozónak tekinthető s miután a váltó visszaadásának Ígérete már megtörtént: annak kiegyenlítését feltételezi azon igéret beigazolása esetén mindaddig, míg felperes az ellenkezőt nem igazolja, a váltó kifizetettnek vélelmezendő és ez okból felperes keresetével elutasítandó volt. Tekintve azonban, hogy S. István tanú arra nézve, hogy a váltó visszaadásának ígérete alkalmával G. János jelen volt-e, nem emlékezett s igy azon körülmény, hogy ez alkalommal a tanuk együttesen jelen voltak, igazolva nem lett: a tanuk vallomását csakis félbizonyerejú'nck lehetett elfogadni és ez okból ezen félbizonyiték kiegészítésére a pótesküt megítélni s a per kimenetelét annak lc, vagy le nem tételétől függővé tenni kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1889. év dec. 24. 2,991. sz. a.): az első biróság ítéletét megváltoztatja, a 48,230. sz. sommás végzés hatályának érvényben tartása mellett alpereseket, mint a Kötsén 1836. évi szept. 1-én 1,500 frtról kiállitott váltó elfogadóját és kibocsátóját feltétlenül kötelezi, hogy felperesnek 1,500 forint tökét fizessenek stb. Indokok: A váltó megállapodásellenes kitöltésére alapítóit alperesi kifogásoknak nem volt hely adható, mert mint ezt az első biróság ítélete indokaiban helyesen kifejtette, a váltótörvény 93. §-a értelmében a váltóhitelező bármely hiányzó váltokelléket s igy a keletet és lejáratot is, ha erre határozott megállapodás létre nem jött, tetszése szerint kitölteni jogosítva van, már pedig alperesek az% hogy e tekintetben bármely határozott megállapodás kiköttetett, nem is állítják. De nem volt hely adható az idő előttiségre alapított kifogásoknak sem ; mert az a körülmény, hogy B. Sámuel a kereseti váltók alapján alpereseket előbb már beperelte, tekintettel arra is különösen, hogy nevezett a fenti pertől elállott, szemben azzal, hogy felperes a váltó birtokába jogszerű uton jutott, a váltónak jogszerű birtoka pedig magában véve elégséges, felperes kereseti jogának megállapítására. . Felperes kereseti joga ezek szerint igazoltnak leven elfogadandó, elbírálás tárgyát egyedül az az érdemleges kifogás képezheti, hogy kiegyeníitették-e alperesek a kereseti váltón alapuló tartozásukat? s hogy ebből folyólag kötelezettségük megszűnvén, a kereseti váltó alapján felperes mit sem követelhet. Alperesek annak bizonyítására, hogy a váltó értéke fejeben a kereseti összegnél nagyobb értékben I. r. alperes felperesnek búzát és árpát szállítóit és hogy az árpa-szállitás alkalmával felperes a váltónak visszaadását is megígérte, G. János ésP. István tanukra hivatkozott. A kihallgatott tanuk mindegyike egyezőleg állítja ugyan, hogy 1. r. alperes felperesnek búzát eladott és szállított, a mennyiségről azonban csak G. János tesz határozott vallomást, míg az árra nézve vallomása ellentétes, az idő tekintetében pedig különösen az árpa átvételére vonatkozólag az ellenkérdések 19-ikére adott feleletében, míg G. láuos a szállítást aratás utánra^ teszi, addig S. István az évszám és hóna]) megjelölése nélkül azt őszszel történtnek állítja. A tanuk vallomása tehát ez irányban bizonyítékot nem képez, de nem fogadható el bizonyítékul a váltó visszaadása iránt tett állítólagos igéret bizonyítékául sem, mert G. János a 3-/. alatti szerint 18 32. évi okt 23-án a kaposvári kir. törvényszék börtönében fogházbüntetését megkezdvén, a mennyiben tehát úgy emez okmányból, mint saját vallomásából is kitünőleg nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt bűnösnek ítéltetett, alkalmas tanuként az 1868. évi LIV. t.-c. 193. §-a alapján annál kevésbé volt elfogadható, mivel vallomása nem határozott, sőt ellentétes. S. István második tanú pedig felperest nem ismervén, vallomása annak legyőzésére, hogy az állítólagos nyilatkozatot felperes tette volna, bizonyítékul el nem fogadható. De különben is alpereseknek nem azt kellett bizonyítani, hogy felperes a váltó visszaadását megígérte, hanem hogy a váltónak és pedig a kereseti váltónak az értéke kifizettetett; mert a váltó visszaadásának ígérete arra nézve, hogy az érték kifizetése megtörtént, egymagában bizonyítékot nem képez; alpereseknek, hogy a kereseti követelés alól felmentessenek, a váltókötelezettséget megszüntető vagy elenyésztő tényeket kellett igazolni ez irányban azonban bizonyítékot nem nyújtottak; igyekezett ugyan II. r. alperes tanúival bizonyítani, hogy a szállított búza vételárába egy 1,500 frtos váltó lett betudva. Ámde míg G. János, kinek vallomása, mint fentebb kifejtetett, figyelembe úgy sem vehető, a NB. alatti ellenkérdő pontok 5-kére adott feleletében azt állítja, hogy a búza átvételénél ezen váltóról szó sem volt, S. István másik tanú pedig felperest nem ismervén, még ha állítaná is a betudás megtörténtét (miről egyébiránt tudomása nincs), vallomása részbizonyitékül nem volna elfogadható; a betudás ténye ezekből folyólag bizonyítottnak aanál kevésbé volt tekinthető, mivel tanuk arra vonatkozólag, hogy a szállítás a kereseti váltókövetelésre eszközöltetett, semminemű tudomással nem bírnak. A felperes által tagadott alperesi állitások ezek szerint bizonyitatlanul maradván s arra nézve, hogy a kereseti váltó kifizetve volna, a váltó visszaadására állítólag tett, de nem igazolt igéret törvényes vélelmet meg nem állapítván, alpereseket a minden lényeges kellékekkel ellátott váltó alapján a felperesi kérelemhez képest a kereseti tőke fizetésére kötelezni kellett stb. A m. kir. Curia (1890. szept. 2. 396/v. sz. a.): a másodbíróság ítélete az abban felhozott indokoknál fogva és még azért is helybenhagyatik, mert a 3-/. alatti jegyzékbe elsőrendű alperes által bevezetett magán feljegyzéseknek sem tulaj donitható törvény szerint bármi bizonyító erő.