A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 42. szám - Néhány nyilt szó a hazai biztosítási ügyről

364 ü JOG. idéz elö ajudicaturábanés számtalan bíróság megtagadja, nem ismeri el az örökösöket felpereseknek, ha a hagyaték, illetve a beperelt követelés nekik bíróilag átadva nincs. Sukkal complicáltabb azonban a helyzet, ha alperes hal el. Tegyük fel, hogy a kereset alperesnek szabályszerüleg kézbesítve lett, süt meghatalmazást is adott az ügyvédnek, de a tárgyalási határnap előtt elhal. Mily eljárást kell követni és melyik a helyesebb? Igaz, hogy a volt semmitöszék 1873. évi június 25-én 9,906. sz. a. hozott határozatában kimondotta azt az elvet: »Az örökösökre kiterjedő meghatalmazással ellátott alperesi ügyvéd a per folyama alatt az alperes halála után annak örökösei képviseletére addig, mig az örökösök ellenkezőleg nem intézkednek, jogosítva, sőt kötelezve levén: vele a tárgyalás az alperes örököseinek beidéztetése nélkül is folytatható s ily eljárás folytán az elhalt alperes hagyatéka, illetőleg a perben képviselt örökösei elmarasztalhatok. Az újabb judicatura azonban ezt az elvet — habár helyes — nem fogadta el. S mi származott belőle, mi lett a következmény ? A kir. itélő tábla feloldja az elsőbiróság Ítéletét azzal, hogy hivja fel alperesi (?!) ügyvédet az örökösök bejelentésére és azután azokat beidézvén, tartson újabb tárgyalást és hozzon a kifejlendőkhöz képest újabb határozatot. Persze a felsőbb bíróság — elvi álláspontra helyezkedve — nem gondolt arra, hátha alperesnek tetszeni fog ez a határozat és soha ícm jelenti be az örökösöket? A mi csakugyan meg is történt. Tessék most új Ítéletet hozni a kifejlendőkhöz képest. A hiba ott és abban rajlik, hogy nemcsak nem törvényes, de nem is méltányos felperest ily esetekben oda utasítani, hogy a pert az örökösök ellen újból indítsa meg és' a mennyiben a hagyaték még bíróilag átadva nin';s, vagy a nagykorú örökösök maguk között meg nem osztozkodtak, hogy akkor a 42. számú polg. curiai döntvény értelmében járjon el és hozzá még az ismeretlen örökösöket is idézze perbe. S/.érintem nem találok perrendszerü akadályt abban, ha ily esetekben a per az ügyvéd közbenjöttével letárgyaltaik s felperes a hagyaték misége és mennyiségének igazolása és esetleg örökösök bejelentése iránt felhivatván, annak bejelentésével a hagyaték, illetve az ipso jure örökösök a hagyaték erejéig minden perbeidézés mellőzésével elmarasztaltatnak. De maga a gyakorlat is eme helyes útra vezet. Mert tegyük fel, hogy alperes nem vall ügyvédet, nem megbízottat? Akkor természetes, hogy makacssági Ítélet hozatik és csak miután az kézbesíthető nem lesz az elhalálozás folytán, felperes az örökösök bejelentésére felhivatván, az Ítélet minden perbevonás nélkül azoknak lesz kézbesítendő. A végrehajtásra nézve pedig az 1881. évi LX. t.-cikk 14. §-a és a következő szakaszok nyernek alkalmazást. Tehát a hagyaték vonatik végrehajtás alá. Ha pedig a fél perviteli képessége, illetőleg törvényes képviselete iránt jön közbe változás, a tárgyalás hivatalból elhalasztandó s a gondnok vagy gyám, illetve a gondnokság alul felszabadult egyén az új tárgyalási határnapra azzal idézendő, hogy a prts 111. §-a jogkövetkezményének terhe alatt jelenjen meg. Elismerem, hogy ezeket a gyakorlott, tapasztalt, kellőleg képzett birónak tudnia kell és el is találja a helyes utat törvény nélkül is, de még sem lehet eltagadni, hogy ezek mind olyan körülmények, a melyek egy tökéletes processualis eljárás keretébe tartoznak és nem hagyhatók fenn az ingatag judicatura hullámzásai és homlokegyenest ellenkező határozatainak. A javaslat ez irányban kiegészítendő. A 9. §-nál egyébként szintén sokkal szabatosabb az 1881 évi L1X. t.-cikk 11. §-ának ide vonatkozó rendelkezése s miután az előadottak szerint csak bizonyos rokonsági kötelékben levők szerepelhetnek megbízott gyanánt, azon hozzáadással, hogy más megbízottak elutasitandók s a fél meg nem jelentnek tekintendő, s ezzel a 9. §. következő szövegezést nyerne: 9§Ha a személyesen megjelent fél vagy megbízottja a tárgyalást előadási képességének hiánya vagy ismételt illetlen viselete által meghiusítja vagy megakadályozza, a bíróság a felet az ügyvédvallásra utasíthatja és ha a fél rögtön ügyvédet nem vallhat' költségére a tárgyalás elhalasztandó s egyszersmind a folytatólagos tárgyalásra újabbí határnap tűzendő ki azon meghagyással, hogy arra a fél, törvényes következmények súlya alatt, képviselője által jelenjen meg. (Folyt, köv.) Néhány nyilt szó a hazai biztosítási ügyről. " Irta : dr. RÓTH PÁL, budapesti ügyvéd. A biztosítási intézmény közgazdasági jelentősége utolsó időkben az államkormányok és törvényhozások figyelmét kiváló mérvben magára vonta. Bismarcknak 1879. aug. 4-ikén és 1881. november 17-ikén kibocsátott körrendeletei óta, melyekben a tüzkárbiztositó részvénytársaságokat azzal vádolja, hogy fölötte magas üzleti nyereséggel dolgoznak és a kár megállapításánál és rendezésénél nem helyeselhető eszközökhez nyúlnak : Ausztriában biztosítási regulativum jelent meg és ugy itt, mint Németországban munkás baleset biztosítási törvény lépett életbe. A szakirodalom terén pedig az államsocialisticus irány képviselői (Wa g n e r, Arendt, Schaeffle), kik a biztosítás államosításáért léptek sorompóba és a részvénytársaságok védői (S c h a e f e r, E m m i n g h a u s, R e 11stab, Mazal stb.) közt egész irodalmi háború tört ki. Bennünket azonban ezen nemzetgazdasági forrongás eddig érintetlenül hagyott. 1875-ik évben a kereskedelmi törvénybe ékeltünk egy — oda nem illő, mert közigazgatási természetű — biztosítási törvényt, mely a maga nemében páratlannak mondható, mert sehol más államban a biztosítás — ezen fontos közgazdasági tényező — oly szabadosságnak nem örvend, mint nálunk. Mig ugyanis Németországban fa hárma'ük német keresk. gyűlés, H o p f, Knoblauch, Bausi javaslatai) nem is akarnak többet elérni, mint hogy az állam beavatkozása a biztosító-társulatok ügyforgalmába a főfelügyeleti jog gyakorlására szorittassék; de ezen követelménynek mai napig sem tudtak érvényt szerezni (mert a biztosítás ma is concessióhoz van kötve, mely az állam által ismét megvonható); addig nálunk az állam ellenőrzési joga ki van zárva és a ' biztosítási vállalatok egész ellenőrzése a nyilvánosság — publicitás — elvére van alapítva. Ezen publicitás pedig abból áll, hogy a keresk. törvény által előirt közétételek a »Központi Értesitő«-ben hozatnak nyilvánosságra, mely hivatalos lap pedig ugyancsak korlátolt számú olvasó közönséggel dicsekedhetik. A keresk. törvény által előirt bejelentéseket és bejegyzéseket pedig a törvényszék ellenőrzi, holott ezen ellenőrzés különös tárgy- és szakismeretet igényel. A kereskedelmi és igazságügyi miniszterek ugyan — több évi tapasztalat által vezéreltetve — 1883. évi május hó 31-én kibocsátott rendeletükkel »miniszteri biztosk állást szerveztek, ezen biztos hatásköre azonban mindössze abból áll, hogy a törvény vagy rendeletekbe ütköző bejegyzések ellen felfolyamodással vagy előterjesztéssel élhet, tehát csupán a bejegyzések felülvizsgálására terjed ki és sérelem esetén az ügy megint csak a rendes bíróságok hatáskörébe tereltetik vissza. Szerző ezen fejtegetései után egy kiváló német Írónak (Herrmann Emánuel: Die Theorie der Versicherung vom wirthschaftlichen Standpunkte) a veszély »elkerülése és elnyomása« tekintetében felállított elméletei nyomán oda concludál, hogy a kormány félszeg munkát végez, midőn egészségügyi, tüzrendészeti stb. szabályok és intézmények alakjában a veszély elkerülésére és elnyomására minden lehetőt elkövet és a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolja, a biztosítási vállalatoknak pedig kényük-kedvük szerinti gazdálkodást enged. A biztosítás történetéből vett példákkal kívánja szerző illustrálni, hogy hasonló állapotok hova vezethetnek és az észak-amerikai egyesült államoknak elleuőrzési rendszerét tünteti fel. Ezekkel az állami ellenőrzés szükségét kimutatni vélvén, áttér a biztosítási intézmény lényegének, a risico és prámia egymáshozi viszonyának, a halandósági táblázatoknak és veszély statistikájának taglalására és oda concludál, hogy ezen két utóbbi biztosítási segédeszköz az állam által volna hivatalosan feldolgozandó. Ezek után szerző a biztosítási vállalatok nagy regieje ellen kel ki és több biztosítási szaklap és munkából vett * Lapunk t. munkatársa a »Jog« folyó évi 21. számában a biztosítási társulatok visszaéléseiről bocsátott közre egy cikket, mely az érdekelt körök figyelmét élénken foglalkoztatá. Most más irányban közöl felette érdekes adatokat egy külön kis füzetben, melyek bizonyos actualitással bírnak, mert a kormány is foglalkozni kezd e kérdéssel és mert folyó hó 20-án Pozsonyban az összes osztrák-magyar biztosító-társulatok igazgatói értekezletre gyűlnek össze, melyen egynémelyike az itt megpendített tárgyaknak is megbeszéltetik. Ismertetjük tehát a dolgozat eszmemenetét ki terjedtebben. A szerkeszfóüg.