A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 40. szám - Az ügyvédi vizsga mint birói képesitési kellék

346 a j o a. hol ugyanazon ügyekben, ugyancsak mint első fórum, egy bíróság területén, különböző bíróságok eltérő elvek szerint járnak el és ítélnek. Ismerjük már a facultativ rendszert a perek egy részénél. El van fogadva a mezei rendőri és a bagatell pereknél s ép ebből a gyakorlati élet tapasztalataiból merítem adataimat. S vájjon hová vezetett ez a facultativ rendszer? Oda, hogy a községi birák egyes vidékeken egyetlen egy mezei rendőri pert nem tárgyalnak; oda, hogy a községi jegyző a fél nevében, de általa fogalmazott ebbeli panaszt egyenesen a járásbíróságokhoz terjeszti be. S ugyan miért ne tenné ?! Nem tudok esetet — legalább járásbíróságom területén nem — hogy a községi elöljáróság mezei rendőri pert tárgyalt volna. Jöjjön és legyen a tisztelt szerző ur csak egyetlen egy panasz napon is tanuja annak, hány fél járul a bírósághoz ama panaszszal, hogy a községi birák még a törvény által kizárólag hatáskörükhöz utalt ügyekben sem akarnak eljárni és nem járnak el. Hát mi lenne ezután, ha a facultativ rendszer hozatnék be a 20 frtig terjedő ügyekben ? De felhozhatná erre dr. Plósz Sándor ur, hogy ép ezen körülmények szolgálnak indokul arra, sőt ezek mintegy követelik, hogy a községi bíráskodás eltöröltessék. Nem áll; mert habár a községi birák nagy része nem tudván a hozzá utalt pereket letárgyalni, Ítéleteket meghozni és csakis ezért mindenáron szabadulni óhajtott a perektől, még nem következik, hogy mint egyeztető biró, nem fogja-e a legnagyobb ügybuzgóságal hivatását betölteni. Minek a piszkos vizzel a gyereket is kiönteni. Hiszen az is modern eszme volt 1877-ik évben az irni és olvasni nem tudó egyszerű községi birót »itélő biróvá« qualificálni, akár csak valami francia »maire«, vagy »prefet« lett volna valamennyi s ezért nem is dicsőítem azt a községi bíráskodást, melyet az 1877. évi XXII. t.-c. megvalósított, hanem igenis szükséges és nélkülözhetlennek tartom, hogy a községi biró az 50 frtot meg nem haladó személyes keresetekben, mint egyeztető békebiró működjék és ezt semmiféle facultativ rendszer kedveért mellőzni nem szabad. Miért ? Azért, mert valóságos satyrája lenne az igazságszolgáltatásnak az oly eljárás, a hol a jogkereső közönségnek ép azon része, a kik földhöz tapadt szegények, csekély követelésük behajtása céljából kénytelenittetnék a tartózkodási helyéből 2—3 órányira fekvő járásbírósághoz berándulni, ha a községi birónak nem áll majd jókedvében a panaszt elfogadni, vagy pedig a facultativ rendszer mellett mindenféle módon kieszelt halasztgatásai után végre is kényszerítve lesz azt a sommás bírósághoz beadni. Ez nem jogszolgáltatás. A ki ilyet jó lélekkel, meggyőződésből mer javaslatba hozni, annak a vidéki igazságszolgáltatás és azok intensiv viszonyai, terra incognita. Igaz, hogy sok esetben a békebiró előtt sem sikerül az egyezség s igy az ügy mégis a járásbírósághoz kerül. Nem baj, csak azután az ily perekben, tekintet nélkül az 1877. évi XXII. t.-cikkre, a pervesztes felet a perköltségekben el kell marasztalni. A községi bíráskodásnak igazi hivatását, hatáskörét én tisztán az egyeztetési rendszerben találom, oly annyira, hogy nem riadnék vissza még attól sem, hogy az 1877. évi XXII. t.-c. 2. íj-a alapján kinevezett békebirák előtti eljárás is egyedül ezen alapra fektettessék és pedig 50—100 frtot meg nem haladó személyes, valamint a bagatell törvényben eddig is hatáskörük alá utalt perekben, de azon módosítással, hogy a pernek a kir. járásbíróság előtt leendő folyamatba tételét az egyeztetési kísérletnek okvetlen megelőznie nem kell. Az ily perekben és ezen irányban már azután lehet facultativ rendszert behozni. Mert minek nevezzük voltaképen ma a békebirák eljárását? Ismét csak concurrentiának. És még pusztán theoreticus szempontból vizsgálva a dolgot: lehet-e üdvös, lehet-e megnyugtató, nem rontja-e le a jogszolgáltatásba vetett erős hitet az oly concurrentia, mely törvényes alapon alkalmat szolgáltat arra, hogy a szemfülesebb perlekedő fél előre kiszimatolhassa, hol és mily perekkel léphet fel előnyösebben és a siker nagyobb reményével. A békebiró, vagy pedig a jársbiróságnál. Végül nem tűrhetetlen állapot-e az, ha a békebiró, a kinek, hogy igazságot szolgáltasson, elég a jogvégzettség; jóllehet eme qualificatíójának megszereztével tán évek hosszú során át jogi kérdésekkel, magával a jogtudománynyal nem foglalkozott, egyszerre csak, mint békebiró, neki ront a jogszolgáltatásnak a hozzá még minden felelősség és garantia nélkül, a mennyiben kineveztetését akkor bocsáthatja rendelkezésre, mikor neki tetszik és oly ügyekben, a hol minden érdemleges felebbvitel ki van zárva? A békebiró legyen pusztán egyeztető biró akár az ^ összes sommás eljárás alá tartozó ügyekben, ebben legyen valódi hivatása és nem abban is, hogy a rendes bírósággal az igazságszolgáltatásban concurráljon, a hol azután ott, a hol^ a békebiró székhelye (szolgabíró) a kir. járásbíróság székhelyétől különböző helyen van, a jogkereső közönség egy részét a kir. járásbíróság székhelyén keresztül, vagy épen onnan idéztethesse birói széke elé. Magát a bagatell eljárást azonban nem eltörölni, hanem célszerűen módosítani kell, nevezetesen a többek között megengedendő az egyszeri felébb ezés a kir. tszékhez, az ügyvédi díjak, költségek megállapitandók, a perújítás 30 napon belül feltétlenül, azontúl azonban az 1881. évi LIX. t.-c. 69—72. §-a értelmében lenne megengedhető stb., sőt mint előbb is emlitém, kiterjesztendő lenne 100 frtig, minek folytán, ha már meg kell lenni a szóbeliségnek a felebbvi'.elben, legalább ezen csekélyebb substratummal biró perek a költséges felebbezési eljárás alól ily módon kivétetnének. Szervezni kellene tehát előbb a községi bíráskodást és a bagatell eljárást és csak azután térhetnénk át a sommás eljárás reformjára s ezért, annak felemlitésével, hogy jóval célszerűbbnek mutatkozik, a törvényre való hivatkozás helyett az illető törvényszakaszt egész terjedelemben az új javaslatba felvenni, hogy igy rendszeres, teljes törvény alkottassék, az 1. §. következőkép lenne formulázandó. 1. §. Sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoznak, a mennyiben a községi bíráskodás, vagy bagatell eljárásra utalva nincsenek : 1. Az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-ának 1. és 2. pontja alatt felsorolt perek stb. (Folyt, köv) Az ügyvédi vizsga mint birói képesitési kellék. Irta: Dr. GLÜCK LIPÓT, ügyvéd Eperjesen. »Elképzelhetni tehát, hogy mily veszélylyel fog az járni, ha minden további kikötés nélkül az ügyvédi vizsga puszta bírása birói képesítésül el leend fogadva.« Igy jajdul fel Rátvay Gyula bártfai kir. aljegyző ur a »J o g« f. é. 38. számában. A fölötti fájdalmában, hogy a birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló előadói tervezet az ügyvédi vizsgának letételét birói képesítésül elfogadja, elfelejti az igen tisztelt aljegyző ur, hogy az a borzasztó »veszély« nemcsak ^leend«, hanem már régen tényleg megvan. Hiszen a birói hatalom gyakorlásáról intézkedő 1869: IV. t.-c. 7. §-ának 1. pontja azon honpolgárt, a ki a köz- és váltóügyvédi vizsgát letette, birói hivatalra képesítettnek mondja ki. És nem is az a célja a fennebb emiitett tervezet 20. §-ának, hogy az eddigi törvényes állapottól eltérőleg az ügyvédi vizsgával új képesitési elemet honosítson meg a birói kinevezéseknél, hanem az a célja, hogy a birói képesítésre vonatkozólag a birói vizsga helyébe is az ügyvédi vizsga lépjen. Ezen helyettesítést, mint olyant, az aljegyző ur teljesen ignorálja; de, mintha újdonat új intézménynyel lenne dolga, neki ront az ügyvédi vizsgának, mint birói képesitési kelléknek. Az ő nézete szerint az ügyvédi vizsga »puszta birása« nem elegendő képesitvény még az elsőfokú birói hivatalra sem; ehhez szerinte még valami »kikötés« lenne kívánatos. Hogy mi legyen ezen kikötés, azt az aljegyző ur el nem árulja. Talán bizonyos tartamú ügyvédi gyakorlat az ügyvédi vizsga után ? Ezt az aljegyző ur nem kívánhatja, mert az ö felfogása szerint az ügyvédet »az ügyvédi gyakorlat inkább az egyoldalúságban fejleszti.« Már pedig annál kifejlettebb és megrögzöttebb ezen disqualifikáló egyoldalúság, minél hosszabb az ügyvédnek gyakorlata. Vagy talán a birói vizsga? Miután az ügyvédi vizsga köztudomásúlag magasabb képesítettséget involvál, mint a