A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 40. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról 1. r.

Kilencedik évfolyam. 40. szám. Budapest, 1890. október 5. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. s/. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok viss.zs.nemadatnak Megrendelések, felszólalások n kiadóliivatálhozintézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre ... 6 frt — kr. fél » ... 3 > — » negyed » ... 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Törvényjavaslat a sommás eljárásról. Dr. P1 ó s z Sándor javaslata. Irta : Polgár József, vámos-mikolai járásbiró. — Az ügyvédi vizsga mint birói képesítési kellék. Irta : dr. Ginek Lipót, ügyvéd Eperjesen. — A sértett fél a bűnügyben. Irta : dr. Molnár J. nagykanizsai ügyvéd. — Törvényjavaslat a sommás eljárásról. ívta: dr. P 1 ó s z Sándor. — Nyilt kérdések és feleletek. (Végrehajtást szenvedettnek helyettesítési joga. [Felelet.] Irta : dr. B o ó r Károly Malackán.) — Sérelem. (Az aradi kir. törvényszék gyakorlatából. Irta : dr. H o t o r á n Jakab, világosi ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. vtKLLÉKLET: Juge?etek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesli Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.1 Október hó 1-től új előfizetést nyitottunk lapunkra. — Tisz1 élettel kérjük azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük mnlt hó végével lejárt és még nem hosszabbították meg előfizetéseiket, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. u Lapunk előfizetési ára: Negyedévre . . . 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt. Egész évre 6 frt. A „jog" kiadóhivatala. Budapest, T. ker., Rudolf-rakpart 3. sz. Törvényjavaslat a sommás eljárásról. — Dr. Plósz Sándor javaslata. — Irta: POLGÁR JÓZSEF, vámos-mikolai járásbiró. I. A midőn dr. Plósz Sándornak »Felebbvitel a sommás eljárásban^ című törvénytervezete megjelent, a jogászközönség korében a vélemény két részre oszlott. Az egyik annak részleges voltát kifogásolta és helyette teljes, az egész peres eljárást magába foglaló törvényjavaslat elkészítése érdekében harcolt, mig a másik rész a szóbeliség elvére fektetett felebbezési reformot elitélvén, azt elejtendönek találta. Magam is azok közé tartoztam, a kik az utóbbi véleménynek adtak kifejezést és a mellett foglalok állást változatlanul ma is, mert az igazságszolgáltatás érdekeivel összeegyeztethetőnek, sem pedig célravezetőnek az oly eljárást nem tartom, a hol s a melynek megalkotásánál azon vezéreszme szolgált kiinduló pont gyanánt, hogy a jogszolgáltatást annak minden fórumában a jogkereső közönségnek hozzáférhetetlenné tegye, vagy legalább megnehezítse és azzal a felebbezések számát természetellenes módon mintegy erőszakkal korlátozóan, a felsőbb bíróságok terhén könnyítsen és a restantiának mindenkorra elejét vegye. Mintha nem a bíróság volna a népért, hanem mefforditva. A modern peres eljárásnak — és itt áttérek az új javaslatra — a törvénykezést egyszerű, de mégis biztos alapra kell fektetni. Minden complicatio, minden nagy apparátus és széleskörű eljárásra helyezett processus az igazságszolgáltatást csak nehézkessé teszi s azért az alkotandó perrendtartásnak részben vissza kell térnie az 1868. évi LIV. t.-cikkben lefektetett helyes alapra. Nem vitatom, hisz 22 év telt el az életbeléptetéstől, hogy a régi prts a mai jogszolgáltatás igényeinek teljesen megfelelne, van azon elég mit javitani, de azt eltagadni még sem lehet, hogy Lapunk mai szám oly helyes alapelvek, a competentionalis kérdés oly egyszerű és mégis oly üdvös irányban vau ott megalkotva, hogy azokat törvénykezésünk érdekében mellőzni, ha csak újabb exprimentatio céljából nem, alig lehet. Pedig már eleget exprimentáltunk. Mi volt az 1877. évi XXII. t.-cikk? Exprimentatio, mely az 1868. évi LIV. t.-cikket egészséges alapjából részben kiforgatta és helyette a »modern« bagatell eljárást léptette életbe. S mi volt az eredmény? Elégedetlenség mindenütt. A kísérlet tehát balul ütött ki. Intőjel lett a jövőre, ha csak a jogbiztonságot veszélyeztetni nem akarjuk. A ki az igazságszolgáltatás terén a vidéki jogkereső közönséggel, a néppel — mert hisz ez képezi a tömeget — érintkezik, tudja, tapasztalja, hogy népünk jogérzékének azon processualis rendszer felel meg leginkább, mely részben — legalább a népek sokaságát érintő perekben — az egyeztetési elvre van fektetve. Csakhogy azután az egyeztetési elvet is csupán ott kell és lehet célszerűen alkalmazni, a hol az minden, vagy legalább elenyészőleg csekély költség- és időmulasztással jár a felek részéről. Ezért léptem fel évekkel ezelőtt e lapok hasábjain a községi bíráskodás reformálását illetőleg, mert az a prdts, mely a községi bíráskodást, mint egyeztető békebiróságot mellőzi, elhibázott és megnyugtató eredményre nem vezet, hanem megalkotója lesz egy költséges, bonyolult, de a perlekedő feleket ki nem elégítő jogszolgáltatásnak. A kik a törvénykezést magasabb, tán pusztán theoreticus szempontból vizsgálják; a kik a vidéki igazságszolgáltatás menetéről tiszta fogalmat alkotni nem képesek; a kik a külföldi hires törvénykezési termekben, bizonyos ünnepélyes behatások alatt szívták magukba az újjáalkotás rendszeréhez, a codificatióhoz az anyagot, eszmét és elveket: azok tán örömmel üdvözölhetik az új javaslatot, de nem azok, a kik a practicus irány követői és nem azok, a kik elismerik a theoreticus elvek, eszmék egyik vagy másikának helyességét, absolut érvényét, szükségesnek is találják azok acceptálását, hanem mindig csak ott, a hol kell és lehet s a hol az a kivánt eredményt előidézheti, nem rokonszenvezhetnek, nem tartják elfogadhatónak, legalább egészben nem a javasolt rendszert, mivel sok esetben retrográd irányt követ és visszaesést jelent. Bírálatom tárgyává szándékozom tenni a törvénytervezetet minden irányban és ezért az előrebocsátottak után helytelennek tartom már a javaslat 1. §-ának 1-ső pontját, mely az 1881. évi LIX. t.-c. 1. és 2. pontja alatt felsorolt pereket, tekintet nélkül az 1877. évi XXII. t.-cikkben foglalt korlátozásra, a sommás eljárás és a kir. járásbíróság hatásköréhez tartozónak jelenti. Ez az eszme valósággal arany mérleggel fogjaszolgáltatniazigazságot. Vájjon tudja-e a tisztelt szerző ur, mit jelenthet ez a pár sor még akkor is, ha az előre hirdetett facultativ rendszert kívánja életbeléptetni? Semmit egyebet, csak a háromszázhatvan egynéhány járásbíróságnak egy aljárásbiróval és a megfelelő segédszemélyzettel való szaporítását, eltekintve attól, hogy a járásbíróságok hatásköre ki fog terjesztetni. Ez különben mellékes dolog. Lássuk ad rem. És vájjon mi az a facultativ rendszer a peres eljárásban? Concurrentia. Pedig a jogszolgáltatás terén mindig és minden körülmények között óvakodni kell a versenytől, mert valóságos »v é g e 1 a d á s s á« fajulhat s ekkor megrendíti a jogszolgáltatásba vetett bizalmat az oly rendszer, a a 12 oldalra terjed.