A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 39. szám - A bánffy-hunyadi kir. járásbíróság

£L JOQ. mentségét sem, hogy ő csak elijesztés céljából lött, mert ha csupán ez a szándék vezette volna, akkor elég lett volna a levegőbe lőnie. Minthogy azonban vádlott egyenesen az ajtóra célozva, oly irányba lőtt, a hol tudomása szerint emberek tartózkodtak, bizonyítottnak veendő, hogy azzal a szándékkal lőtt, hogy lövése embert találjon. A szándékos emberölést mindazáltal nem találta a kir. itélö tábla vádlott terhére megállapíthatónak, mert a lövést egy ujjnyinál vastagabb deszkaajtón keresztül intézvén, mint lőfegyverrel nem szakszeríileg foglalkozó egyén aligha tudhatta, hogy a löveg ilyen akadályon keresztülhatolva is halálos erejű lehet ; valamint nem tudhatta azt sem, hogy a lövés az ajtón túl levőnek melyik testrészét fogja érni. Ennélfogva a kir. tábla vádlott cselekményét a btk. 30 i. § alá vonantlónak találta ; a büntetés kiszabásánál pedig a 3U7. i?- 1. pontját alkalmazta, mert elfogadhatónak találta azt, hogy vádlottat a tolvajok által éjjeli időben való meglepetése, azoknak a bezárt ólban váltott egymást biztató és igy a fenyegető jelleget sem nélkülöző nyilatkozataik, az erőszakos kihatolásra célzó készülődéseik és a történendőknek bizonytalansága nagyfokú izgatottságba hozhatta. A büntetés mértékének megállapításánál a btk. 91. §-a alkalmaztatott, tekintettel vádlott büntetlen előéletére és erős feündulásának jogos voltára stb. A m. kir. Curia (1890. szept. 9. 2,696. sz.): Kétségtelen, hogy vádlott B. János lélekjelenlétet tanúsított akkor, midőn a tolvajok éjjel vagyonát megtámadván, ezekre az ajtót rázárta és 12 éves fiát a szomszédos tanyákba segélyért küldötte, de mindezek által nincs kizárva az, hogy vádlott megfélemlítve lett akkor, midőn az uralgó nagy hófuvat miatt a várt segély nem érkezett és a megfélemlés fokozódhatott, midőn a bezárt tolvajok az ajtót kiemelni igyekezvén, azok egyikének a másikhoz intézett biztató szavait: »ne félj!« hallotta. Ezek szerint vádlott B. Jánosnak azon védekezése, hogy életét közvetlen veszélyeztetve látván, ijesztési célzattal lőtt kívülről az ajtóra, alaptalannak nem tűnik ki, sőt annál inkább elfogadható, mert mint a következmény mutatta, a tolvajok egyike késsel, a másik pedig vasvillával ellátva volt. A felhozottak alapján a m. kir. Curia a btk. 79. §-ának 3. bekezdését fenforogni látja, a kir. tábla ítéletének B. Jánosra vonatkozó részét megváltoztatja és az elsőbiróság íelmcntő Ítéletét helybenhagyja stb. Másra kiszabott szabadságvesztésbüntetés kiállása okirathamisítást képez. A gyulafehérvári kir. törvényszék: Cs. Ny. borbereki szül. és lakos, 56 éves, gör. kel. vallású, nős, két gyermek atyja, napszámos, vagyontalan, Írástudatlan, büntetlen, a btkv. 400. §-a 2. pontjában körülirt s ugyanazon §. szerint büntetendő közokirathamisítás bűntette miatt vád alá helyeztetik. P. J. ellen a bűnvádi eljárás a prdts. 197. §. 1. pontja értelmében megszüntettetik. Indokok: Cs. Ny. maga beismeri, P. J. is igazolja, hogy megtudván azt, miszerint P. J. 14 napi szabadságvesztés büntetésére van elitélve, önként, felszólítás nélkül megjelent P. J.-nál s kellő díjazás mellett arra vállalkozott, hogy az itéletileg megállapított büntetést helyette elszenvedi ; továbbá beismeri, hogy akkor, midőn az Ítélet foganatosítása iránt intézkedés tétetett, három frt készpénz, egy véka török buza, három kenyér és egy liter pálinka, mint előre kikötött jutalom átvétele után megjelent a gyulafehérvári kir. törvényszéki fogház elöljáróságánál s ottan magát P. J.-nak adva ki, a szabadságvesztésbüntetést meg is kezdette s abból 5 napot kiállott. Ezen beismert tényállás alapján, minthogy Cs. N. cselekménye tiltott voltának tudatában magát P. J.-nak adva ki, azáltal a gyulafehérvári kir. törvényszéki fogház törzskönyvébe valótlan tény bevezetésére nyújtott alkalmat és minthogy ezen tényét jogtalan s előre megkapott anyagi haszonért tette, Cs. J. ellen a btkv. 400. §-ának 2. pontjában körülirt közokirathamisitás bűntette nyilván fenforogván, azzal jogosan vádolható s a miatt vád alá helyezendő volt. P. J. ellen büntetőjogi beszámítás alá eső cselekmény fenn nem forogván s a kir. ügyészség ellene vádat nem is emelvén, a további eljárást ellene meg kellett szüntetni. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: A fenn megjelölt elsőbirósági vádhatározatnak P. J.-t érdeklő nem felebbezett része érintetlenül hagyatik, Cs. Ny. vádállapotba helyezésére vonatkozó sérelmezett része ellenben megváltoztatik s ezen vádlott ellen közokirathamisitás bűntette miatt folyamatba tett büntető eljárás megszüntettetik, azonban az iratoknak a btkv. 43. ij-ában fenforogni látszó kihágás elbírálása végett az illetékes közig, hatósághoz leendő áttétele elrendeltetik. Indokok: Minthogy a közokirathamitifás büntette tényálladékának lényeges ismérvét az képezi, hogy a hamisítás által I valakire jogsérelem következzék vagy következhessek be s minthogy gyanusiiott ama ténykedésében, hogy P. J.-nak segítséget nyújtott arra, hogy büntetlenül maradjon, azon ismérv nem található fel, ez okból a vácihatározatot megváltoztatni s a közokirathamisitás bűntette miatt Cs. Ny. ellen folyamatba tett bűnvádi eljárást megszüntetni kellett. De nem tehető vádállapotba gyanúsított bűnpártolás véti ségeért sem, mert a büntetőtörvény 347. §-a szerint megkívántatik, hogy bűntett vagy vétség tettesének nyújtson segítséget az illető, jelen esetben pedig P. J., a mint a csendőri feljelentésből kitűnik, dohányjövedéki kihágás miatt iteltetett el. Tekintve azonban, hogy gyanúsított a fogházfelügyelő előtt személyére nézve valótlant állitolt, midőn P. helyett a büntetés kiállása végett jelentkezett, ezen ténye a kbtkv. 43. szakaszában körülirt kihágás tényálladékát látszik megállapítani s minthogy e cselekmény elbírálása az 1880: XXXVII. t.-c. 41. §-a szerint a j közigazgatási hatóságok hatáskörébe utaltatott, a büntető eljárás i megszüntetése mellett kimondandó volt, hogy az iratok illetékes elbírálás végett oda teendők át. \A in. kir. Curia: Miután a vizsgálat adatai, az elsőbiróság vád alá helyezést elrendelő határozatában megállapított minősítés szerinti jogos vádlásra elegendő alapot nyújtanak : a kir. itélő tábla végzésének megváltoztatásával, a gyulafehérvári kir. törvényszék vád alá helyezést elreudelő határozata indokainál fogva helybenhagyatik. (1890. szeptember 5-én, 3,244.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Habár az ügyvédi lajstromba való felvélt kérő ügyvéd, ügyvédjelültségi korában fegyelmileg az ügyvédjelöltek lajstromából töröltetett, a felvétel meg nem tagadható, lia különben a törvényben a felvételre szükséges feltételek teljesíttettek. A budapesti ügyvédi kamara elutasítja F. B. ügyvédet kérvényével. Indokok: Ha folyamodónak sikerült az ügyvéd vizsgára való bocsátást kieszközölni és igy ügyvédi oklevelet nyert, az 1874 : XXXIV. t.-c. 108. §-a világos és imperativ rendelkezése ellenére, a budapesti ügyvédi kamara nem érzi magát indíttatva oly egyént fölvenni az ügyvédek kebelébe, a kit súlyos fegyelmi vétsége folytán már az ügyvédjelöltek sorából kizárni kénytelen volt oly módon, hogy őt egyúttal az ügyvédkedés lehetőségétől is egyszersmindenkorra elzárta. Mindezeknél fogva erkölcsi kötelessége a kamarának megtagadni a felvételt az 1874: XXXIV. t.-c. 3. §-ából vont analógián kívül különösen azért, mert fentebb jelzett fegyelmi Ítéletének jogkövetkezményeit, a törvény ellenkező rendelete dacára nyert ügyvédi oklevél által megszűntéknek el nem ismerheti. A m. kir. Curia (7,218. szám alatt) a kamara válaszmányának fenti határozatát megváltoztatta s F. B.-t az ügyvédek lajstromába felvétetni rendelte. Mert folyamodó kérvényéhez csatolt okiratokkal igazolta, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-c. 2. §-ában jelölt elméleti képességei bir és a kamara területén lakik, ezen adatokkal szemben csak akkor volna a felvétel megtagadható, ha a nevezett folyamodó csőd vagy gondnokság alatt állana, vagy oly bűntett vagy vétség miatt fenyíttetett vagy állana vizsgálat alatt, a mely miatt őt az 1874. XXXIV t.-c. 65. és 66. §-ai értelmében az ügyvédség gyakorlatától el kellene mozdítani. Minthogy azonban az elősorolt esetek egyike sem forog fenn, mindezeknél fogva stb. Kivonat a „Budapesti Köziöny-böi. Csődök: Blail Lipót e., pécsi tszék, bej. dec. 1., félsz. dec. 10, csb. Hanny Elek, tmg. dr. Áronffy Rókus. — ScllÖU Zsigmond e., pécsi tszék, bej. okt 29, félsz. nov. 12, csb. Kaufmann Nándor, tmg. dr. Milj lényi Miklós. — BacIiOfl'en Henrik e., budapes'i ker. és vltótszék, bej. j dec. 2, félsz. dec. 17, csb. Sárváry Gusztáv, tmg. dr. Burger Árpád. — ! Graner L. (Róza) e„ budapesti tszék, bej. nov. 3, félsz. nov. 19, csb. I Chira Elek, tmg. dr. Friedmann Bernát. — Lobstein Gyula e., gyulafehérvári tszék, bej. nov. 5, félsz. dec. 9, csb. Veress Jenő, tmg. Rejöd József. Pályázatok: A kisjenői jrbságnál aljegyzői áll. okt. 5-ig. — A győri jrbságnál aljegyzői áll. okt. 5-ig. — A nagyváradi tszéknél aljegyzői áll. okt. 5-ig. — A tasnádi jrbságnál díjas joggyakornoki áll. okt. 5-ig. — A szegszárdi tszéknél díjas joggyakornoki áll okt. 19-ig. — Az ipolysági kir. ügyészségnél ügyészi áll okt. 8-ig. — A pestvidéki tszéknél díjas joggyakornoki áll. okt. 8-íg. — A kecskeméti tszéknél aljegyzői áll. okt. 8-ig. — A nagyszebeni tszéknél két, és a szászsebesi jrbságnál egy díjas joggyakornoki áll. okt. 10-ig. -- A szegszárdi tszéknél díjas joggyakornoki áll. okt. 22-ig. — A huszti jrbságnál a 1 b i r ó i áll. okt. 9-ig. — A vaáli jrbságnál díjas joggyakornoki áll. okt. 16-ig. — Az eperjesi tszéknél aljegyzői áll. okt. y-ig. — A verseci jrbságnál díjas joggyakornoki áll. okt. 10-ig. — A tenkei jrbságnál díjas joggyakornoki áll. okt. 10-ig. — A pozsonyi jrbságnál j á r á s b i r ó i áll. okt. 10-ig.