A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 38. szám - A vétel rendszere a kereskedelmi jogban [könyvismertetés]

A JOG 151 A kereseti árúkat terhelő 2 frt 53 kr. tekintetében rendelkezés nem hozatott, mert felperes ugyan késznek nyilatkozik feltetelesen azt megfizetni, azonban I. rendű alperes felperessel szemben sem jogcímre nem hivatkozik, gsem marasztalás iránti kérelmet elő nem terjesztett. A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság ítéletét 11. rendű alperesre vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül hagyván, I. rendű alperesre vonatkozó részében megváltoztatja és D. és S. cég I. rendű alperesi feltétlenül kötelezi, hogy 8 nap végrehajtás terhe alatt a kereseti 34 pár tunis ablakfüggönyt tartalmazó J. M. betűkkel és 15. 2. számmal megjelölt csomagot, 2 trt 53 kr. fuvardíjnak felperes által leendő lefizetése ellenében felperesnek természetben adja ki. vagy annak értéke fejében a 2 Irt 53 kr. fuvardíj levonása után a kereseti összegből fenmaradó 116 frt 27 kt. tökét felperesnek fizesse meg. Indokok: Felperes az általa 1888. január 18-án M. budapesti kereskedő részére hitelbe küldött s a címzett által csődbejutása napjáig (1888. június 28-ig) át nem vett kereseti árúkat az 188l : XVII. t.-c. 44. §-a alapján követeli vissza. A felek megegyező vallomása szerint tény az, hogy I. r. alperes mint a közadós volt szállítmányozója az árúkat a csőd elrendelése előtt 1888. június 24-én a vasútnál átvette, de a címzettnek át nem adta, sem rendelkezésére nem bocsátotta, hanem a címzett elleni saját követelésének fedezésére fordította. E tényállás alapján I. r. alperes felperes visszakövetelési jogát megszűntnek vitatja s az árúkra a 2-/. alatti felszámolási jkönyvi kivonattal igazolt saját követelése tekintetében a kt. 309". §-a alapján megtartási jogot kíván gyakorolni. I. r. alperes nézete azonban, mintha felperes visszakövetelési joga már az által szűnt volna meg, hogy az árúkat o mint a címzett szállítmányozója a vasutintézettől átvette, törvényes alappal nem bír. Az eladó visszakövetelési joga az 1881 : X"\ II. t.-c. 44 §. értelmében mindaddig áll fenn, a míg az árúk rendeltetési helyén a közadósnak vagy helyette egy harmadiknak birtokába nem jutottak, azaz a míg az árúk átküldése teljesen be nincs fejezve s a mig azokat a közadós akár személyesen, akár egy harmadik személy által, a ki helyette vagyis az ő nevében az ö részére gyakorolja a birtoklást, birtokba nem vette, ily harmadik személynek a közadós szállítmányozója nem tekinthető, mert az ő megbízása csak arra terjed, hogy az árúkat a fuvarozó intézettől átvéve, a címzetthez továbbítsa és annak kiszolgáltassa, de nem terjed arra, hogy az árúkat címzett nevében és részére birtokba vegye és birtokolja, az árúk tehát azzal, hogy ő azokat a fuvarozótól átveszi, a továbbítás céljából az ő birlalatába kerülnek ugyan, de a címzett birtokába csak akkor kerülnek, mikor a szállítmányozó azokat a címzettnek kiszolgáltatja, vagy rendelkezése alá bocsátja, a fenforgó esetben I. r. alperes saját előadásából világos, hogy ő a szállítmányozói minőségben, tehát a címzetthez való továbbítás céljából átvett árúkat címzettnek nem szolgáltatta ki, sem rendelkezésére nem bocsátotta, hanem saját nevében és érdekében visszatartotta. Tekintve tehát, hogy a közadós a csőd elrendelése előtt a kereseti árúk birtokába nem jutott és I. r. alperes útján annál is kevésbé juthatott, mert I. r. alperes épen ö ellenében tartotta azokat vissza, a visszakövetelésnek helye van és I. rendű alperes ennek ellenében annál kevésbé hivatkozhatik a kt. 309. §-ára, mert a megtartási jog gyakorlásának előfeltételei ez esetben fenn nem forognak, a megtartási jog csak az adós tulajdonát képező dolgokra gyakorolható, minthogy pedig a felek megegyeznek arra nézve, hogy a kereseti áruk a fuvarozás ideje alatt még nem képezték címzett tulajdonát, minthogy e szerint azok a címzett tulajdonába csak azon esetben mehettek volna át, ha a címzett mint vevő azokat elfogadta volna, a mi, miután azok a címzett birtokába nem kerültek, meg sem történt s minthogy végre I. r. alperes mint szállítmányozó egyáltalán nincs jogosítva a vevő által megrendelt árúk el- vagy el nem fogadása fölött határozni s azokat a vevő nevében tulajdonul átvenni, a kereseti árúk a közadós tulajdonává egyáltalán nem váltak, következőleg a közadós elleni követelés alapján a megtartás jog tárgyát sem képezhetik. Az előadottak szerint az slsőbiróságilag I. rendű alperesnek megítélt két rendbeli főeskü ügydöntő jelentőséggel nem bir, mert a visszakövetelésnek abban az esetben is helye van, ha 1. rendű .alperes szállítmányozói minőségben a M. címére érkező minden árúknak átvételével és beszállításával volt is megbízva s ha 1888. június 24-ike előtt M.-től ellenkező utasítást nem nyert is. Ugyanazért a két rendbeli főeskü mellőzésével, a keresetnek I. rendű alperes ellenében is feltétlenül helyt adni kellett, tekintve azonban, hogy a kereseti árúkat felperes beismerése szerint is 2 frt 53 kr. fuvardíj terheli, melyre nézve I. rendű alperest a kt. 358. §-a értelméban törvényes zálogjog illeti, I. r. alperest az árük kiadására csak a 2 frt 53 kr. fuvardíjnak felperes általi lefizetése ellenében lehetett kötelezni, a mennyiben pedig ki nem adná, azoknak nem kifogásolt 119 frt 50 krnyi értékéből a 2 frt 53 kr. fuvardíjat levonni s I. rendű alperest a fenmaradó 116 frt 97 krnak megfizetésére kötelezni kellett. Kamatkövetelésével azonban felperes az utóbbi esetben feltétlenül el volt utasítandó, mert vagylagos marasztalás esetén a választás joga az 1881 : LX. t.-c. 219. §-a értelmében felperest csak az ítéletben megszabott teljesítési határidő eltelte után illeti meg, a pénzbeli egyenértékhez való joga tehát csak ama időpontban fog feltétlenül beállani, mihez képest a késedelmi kamatot is csak attól az időponttól kezdve fogja az idézett törvény 43. §-a értelmében igényelhetni. A m. kir. Curia: A másodbiróság neheztelt ítélete az abban felhozott megfelelő indokoknál fogva helvbenhagyatik. (1890. május 16. 1,465.) Bűn- ügyekben. Csalásnál a minősítés nem a tényleg "okozott kár, hanem a kicsalt dolgok értéke alapján történik; ^csalás levél felmutatása által. (B. T. K. 379. és 380. §.) A budapesti kir. törvényszék: H. Sándor bűnösnek mondatik ki a B. T. K. 379. §-ába ütköző s a 380. §-a szerint minősülő csalás bűntettében és ezért a 383. és 388. §-ok értelmében, a 91. §. alkalmazása mellett hat havi börtönbüntetésre és 50 frt, az 1887. évi VIII. törvénycikkben meghatározott célra fordítandó és behajthatlanság esetén további öt napi börtönre átváltoztatandó pénzbüntetésre, valamint három évi időtartamra hivatalvesztésre és politikai jogok felfüggesztésére ítéltetik. Indokok: L. Lajos látszerész panaszolja, hogy H. Sándor vádlott folyó évi június hó 27-én üzletébe jött egy levéllel, melyre felül Cz. látszerész firmája volt nyomva, alul a Cz. névaláírása s a levélben az volt írva, hogy kérek 3—4 látcsövet elküldeni. Ezen levél következtében vádlottnak panaszos, ki Cz.-kel összeköttetésben állott s a vádlottat már ismerte és mert Cz. hozzáküldte javítani való látszerészeti tárgyakkal, 5 darab látcsövet 52 frt értékben átadott s az azokat magával is vitte. Másnap panaszos egy aláírás nélküli levelet kapott, a melyben az általa tegnap vádlottnak adott 5 darab látcsőről szóló zálogjegy is benn volt. Vádlott tagadja, hogy ő folyó évi június 27-én L.-nál üzletében lett volna, onnét látcsöveket elhozott volna, a kérdéses leheleket irta volna; azonban Cz. vallja, hogy vádlott 27-én tőle levélpapírt kért és kapott is s azon levél, a melylyel a látcsövek megrendeltettek, az ő firmájával van ellátva, ő pedig megbízást vádlottnak nem adott a megrendelésre, L., L., B., I. mind felismerik, hogy vádlott ugyanazon egyén, ki a kérdéses levéllel folyó évi június 27-én L. üzletébe jött s a L. által átadott 5 darab látcsövet átvette; a szakértő véleménye szerint is ugy a megrendelő levél, valamint azon levél is, melylyel a látcsövekről szóló zálogjegy megküldetett L. nak, vádlottól származik ; mindezek alapján kétségtelenül bizonyított tény az, hogy vádlott Cz. levélpapírjára Cz. névaláírással megrendelést írván, azt ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette az iránt, hogy Cz. a megrendelő s az ily módon kapott látcsöveket, melyek 50 forinton felüli értéket képviselnek, elzálogosította, mi által magának vagyoni hasznot, L.-nak vagyoni kárt okozott. Ezen cselekménye a csalás bűntettét képezi, a melyben őt a fentiek alapján bűnösnek kellett kimondani. Büntetlen élete s azon körülmény, hogy a kár nagy része megtérült, a mennyiben a zálogcédulákat visszaküldte károsnak, továbbá, hogy az érték alig haladja felül az 50 frtot, enyhítő körülménynek vétetvén, súlyosító körülmény hiányában büntetése kimérésénél a 91. §. alkalmazását indokolja. (1889. augusztus 6 án, 27,605. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A felebbezett Ítéletet részben megváltoztatja, vádlottat a B. T. K. 379. §-ába ütköző és 380. §-a szerint minősülő csalás vétségében mondja ki bűnösnek ; ezért őt a mai naptól számítandó hat hónapi fogházra és behajthatlanság esetén két napi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetésre itéli, vizsgálati fogsága által két hónapot és huszonnégy napot kitöltöttnek vesz; ezzel a változtatással az első fokú bíróság fent jelölt ítéletét helybenhagyja. Indokok: A megtévesztés eszköze egy hamisított megrendelő, tehát perrendszerü bizonyítékot képező irat, ekként ok-