A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 37. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról

148 ÍL JOG. A vizsgálat és végtárgyalás során vádlott beismerő vallomását és előadását megváltoztatva azt adja elő, hogy ezen beismerő vallomását zavarában, melyet benne a feljelentés szült, tette; hogy a kérdéses 24 frtos váltót K. által sajátkezűleg aláírva, pénzkölcsön fedezetére ugyanettől kapta és arra a kérdéses összeget K.-nétől fel is vette, de mert K. a kölcsönösszeget apródonkint fizette ki, vádlott ezen apró összegeket elköltötte és igy a váltót kiváltani nem volt módjában, de a lejáratkor, illetve beperesités előtt azt teljesen kifizetvén, K.-né fiától visszaszerezte és megsemmisítette. Tagadta, hogy a váltón volt K. aláírást ő irta volna, azaz, hogy hamisítást követett volna el azon. Vádlottnak ezen tagadással kapcsolatos előadása a végtárgyalás adataival megcáfoltatik; mert vádlott a hit alatt kihallgatott K. Sándor rendőrkapitány és D. Andornak a vizsgálat folyamán tett vallomása szerint a rendőrség előtt minden megzavarodás nélkül ismerte be a váltón olvasható K. elfogadói aláírásnak általa történt hamisítását azon jóhiszemben, hogy a váltót kiváltván és megsemmisítvén, bűncselekmény miatt nem is üldözhető; mert K. László mai napon esküvel erősített vallomásában határozottan tagadásba vette, hogy ö vádlottnak pénzkölcsön-szerzés végett valaha váltót adott át, vagy ezt ilyennek szerzésével megbízta volna; mert vádlott a váltót, midőn K.-né előtt K. a kérdéses váltót hamisnak nyilvánította, kiváltotta és széttépte, mit tennie, ha nem ő irta a váltóra K. nevét, nem kellett volna, sőt ellenkezőleg annak megtartásával az alaptalan gyanúsítást annak alapján megcáfolta volna; mert K. és Sz. Ödön a váltón volt K.-féle aláírást kezdetleges Írásnak találták s az K. László aláírásához nem hasonlított; minthogy pedig vádlott maga sem állítja azt, hogy a váltó másnak mint vádlottnak kezén fordult volna meg, kétségtelen, hogy ezen irás csak tőle származhatott, annál is inkább, mert azt, hogy K.-nének történt átadásakor azon aláírás nem lett volna, tagadásba nem vette. Mindezen okok alapján kétségtelenül meg van állapítva vádlott terhére az a tény, hogy egy 24 frtos váltóra K. tudta és beleegyezése nélkül, ennek nevét, mint elfogadóét azon célból irta reá, hogy valamely kötelezettség létezése bizonyittassék és ezt az értékesítés által el is érte. Minthogy ezen cselekménye a B. T. K. 401. §-a alá eső és a 403. §. 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettét képezi, ebben bűnösnek kimondani s ezért az utóbb hivatkozott szakasz alapján, mégis tekintettel büntetlen előéletére, a kérdéses összeg nem tetemes voltára és arra, hogy kár egyátalán nem forog fenn, mint enyhítő körülményekre, súlyosító hiányában, mint túlnyomó enyhítő okokra, a 92. §. alkalmazásával, az Ítélet rendelkező részében megállapított büntetéssel fenyíteni kellett. (1888. október 12-én, 36,392. sz.) A budapesti kir. itólő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: Azon váltó, melyen K. László elfogadói aláírása állítólag hamisítva volt, megsemmisíttetett és igy vádlottnak azzal a tagadásával szemben, hogy a kérdéses váltóra ő irta volna K. László nevét, ez most már kétséget kizárólag nem bizonyítható. Igaz ugyan, hogy vádlott a rendőrség előtt történt kihallgatása alkalmával elismerte, hogy ő irta a váltóra K. László nevét, de ezt a vallomását már a vizsgáló bíró előtt és utóbb a végtárgyaláson is visszavonta, indokul adván, hogy a rendőrség előtt meg volt zavarodva. Ez az indokolása nem nyert beigazolást, mert a jegyzőkönyvet felvett rendőrkapitány a megzavarodottságot nem bizonyította, de másiészt a rendőrség által felvett jegyzőkönyvre azért sem volt súly fektethető, mert az ottani vallomása bíróságon kívüli beismerést képezvén, nem mint bizonyíték, hanem mint gyanuok jöhet figyelembe. Súlyos gyanuokot képez még vádlott ellen az emiitett és visszavont beismerésen kívül az a körülmény is, hogy a váltót ő vitte K.-néhez értékesítés végett és hogy azt később ő váltotta be és semmisítette meg akkor, midőn az eset már feljelentve lett. Úgyde vádlott azt vallja, hogy a váltót értékesítés végett K. László adta át, ő a pénzt arra felvette és átadta K. Lászlónak, ki később neki a tartozást kifizette, de mivel vádlott nem ért rá a váltót beváltani, mikor az eset kitudódott, sietett a váltót kifizetni, azt visszavette és megsemmisítette. K. László tagadja, hogy a váltót ő adta volna át a vádlottnak; tagadja, hogy általa valamikor pénzkölcsönt vett volna fel és hogy K.-nétől valaha bármikor pénzt kölcsönzött volna; de ezekkel szemben K.-né a végtárgyaláson azt vallotta, hogy K. László tőle már máskor is vett kölcsönt, szintén váltóra és ugyancsak hivatalszolga közvetítésével; míg K. László beismerte, hogy egyes tartozásainak törlesztésére időnkint adott pénzt vádlottnak; sőt Sz. Ödön hivataltársa is bizonyította, hogy a becsatolt névjegyzékben irt egyének, kik között K. László is előfordul, a havi fizetések felvétele alkalmával adtak át pénzeket a vádlottnak tartozásaik törlesztése céljából; K. Tamás pedig azt vallotta, hogy a kérdéses névjegyzéket ő adta át vádlottnak, hogy az abban irt adósaiktól | a tartozásokat beszedje s ez neki pénzeket szállított is. Ily körülmények között, különös figyelemmel arra, hogy a váltó megsemmisítve lett és igy az aláírás hamissága vagy valódisága ma már ki nem deríthető, bár a vádlott ellen fordulnak elő terhelő gyanuokok, a kir. itélő tábla nem találta kétséget kizárólag megállapíthatónak azt, hogy a váltón K. László nevét vádlott hamisította vagy hamisittatta és azt igy használta fel; mihez képest őt a vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. (1889. április 16-án, 558. sz.) A m. kir Curia: Tekintve, hogy K. László panaszlónak azon állítása, hogy vádlottal semmiféle pénzbeli ügye nem volt, az eljárás adatai szerint, a mint ez a kir. itélő tábla ítéletének indokaiban előadva van, megcáfolva és ennélfogva vádlottnak a rendőrségnél tett beismerése mint bíróságon kívüli beismerés meggyengitve lév-én: a budapesti kir. itélő tábla Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1889. január hó 7-én, 1889. évi 6,865. sz.) A fúlkagylő egy részének leharapása nem büntethető a B. T. K. 303. §-a alapján. A ni. kir. Curia: Tekintve, hogy a sérült személy fülkagylójának csak egy harmadrészét vesztette el és e sérülés 14 nap alatt gyógyult, a nélkül, hogy a halló tehetségre hátrányos befolyást gyakorolt volna, következőleg sértett sem valamely nevezetesebb tagját nem vesztette el, sem feltűnően el nem torzittatott, ssm bármely testi érzéke használhatlanná nem vált; s tekintve, hogy vádlottak előzetes összebeszélés folytán együttesen hajtották végre a vádbeli büntettet, következőleg a B. T. K. 308. §-a alkalmazásának ez okból nem lehet helye : mindkét alsóbb bíróság ítélete részben megváltoztatik és elsőrendű vádlott M Pál cselekménye is nem a B. T. K. 303. §., hanem annak 301. és 302. §-ai alapján minősíttetik súlyos testi sértés bűntettévé; a másodrendű vádlott Z. . . . József pedig, miután javára semmi nyomatékos enyhítő körülmény nem érvényesíthető egy és fél évi börtönre Ítéltetik. Egyebekben a kir. itélő tábla ítélete felhozott és az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott vonatkozó indokok alapján helvbenhagyatik. (1888. június 26-án 3107. sz.) A íülkagyló egészben való levágása a B. T. K. 303. §-a alapján büntetendő. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság ítélete részben megváltoztatik, a vádbeli cselekmény a B. T. K. 303. §-a szerint minősülőnek és büntetendőnek mondatik ki s e részben az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben s miután kétséget nem szenved: hogy sértett fülkagylójának levágása által, mely halló tehetségét is veszélyeztetheti, feltűnően eltorzittatott, vádlott cselekménye súlyosabb beszámítás alá vétetik s ehhez képest börtönbüntetése egy és fél évi tartamra emeltetik fel. Ezekkel a változtatásokkal egyebekben a kir. itélő tábla ítélete az elsőbirósági ítélet indokaiból helybenhagyatik R. . . József vádlott börtönbüntetésére nézve azzal a meghatározással : hogy az nem az ítélet jogerőre emelkedésétől, hanem annak foganatba vételétől számítandó. (1890 évi március hó 5-én, 1889. évi 8,746. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Molnár Antal e., zilahi tszék, bej. okt. 6, félsz. okt. 18, csb. Bokor István, tmg. Faragó Sándor. — Kilényi Adolf e., aradi tszék, bej. okt. 29, félsz. nov. 18, csb. Zubor Gyula, tmg. Ring Béla. — Lendvai Jőzsef e., nagybecskereki tszék, bej. okt. 6, félsz. nov. 3, csb. dr. Végh Imre, tmg. dr. Hollaender Mór. — Ehrenfeld Miksa e., pozsonyi tszék, bej. okt. 30, félsz. nov. 18, csb. Keifel József, tmg. dr. Juszt Ármin. — Deutsch Miksa és fla e., zala-egerszegi tszék, bej. okt. 31, félsz. nov. 29, csb. Mihálovics Károly, tmg. dr. Czinder István. — Bogdán Lajos e., erzsébetvárosi tszék, bej. szept. 25, félsz. okt. 14, csb. Czámpa Gusztáv, tmg Calutin Simon. - Mandel Márton e., debreceni tszék, bej. okt. 31, félsz. nov. 26, csb. Balogh Imre, tmg. dr. Kola János. — Weiszbftrger Miksa e., szegedi tszék, bej. okt. 15, félsz. nov. 15, csb. Huszka Ödön, tmg dr. Galambos Ignác. Pályázatok : A veszprémi tszéknél Il-od oszt. jegyzői áll. szept. 25-ig. — A pancsovai tszéknél és a pancsovai jrbságnál egy-egy díjas joggyakornoki áll. okt. 9-ig. — A nagy-kátai jrbságnál járásbirói áll. szept. 25-ig. Nyomatott a .Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál. (Hold-utcza 7. szám.)