A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 38. szám - Néhány szó a birói és ügyészi szervezetről szóló tervezethez

Kilencedik évfolyam. 38. szám. Budapest, 1890. szeptember 21. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart :'». -z. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatal hoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ti Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre ... 6 frt — kr. fél » ... 3 » — » negyed > ... 1 > 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalván> íiyal küldendők. TARTALOM : Néhány szó a birói és ügyészi szervezetről szóló tervezethez. Irta : R á t v a y Gyula, kir. aljegyző Bártfán. — Törvénytervezet fizetési meghagyásokról. Készítette: Polgár József, vámos-mikolai kir. járásbiró. — A kir. tábla egynémelyik határozata. Irta : F r o h m a n n Ödön, vingai kir. járásbiró. — Törvényjavaslat a sommás eljárásról. Készítette : dr. P 1 ó s z Sándor. — Nyílt kérdések és feleletek. (A végrehajtási jog köréből. (Felelet.) Irta: Ruttkay Aladár, alsó-kubini kir. jrbsági aljegyző) — Sérelem. (Vidéki nyomor! Irta: dr. Hexner Gyula, h. ügyvéd Lipió-Szent-Miklóson.) — Irodalom. (A vétel rendszere a kereskedelmi jogban. Irta: dr. Róth Pál, budapesti ügyvéd. — A gabona-határidöüzletröl Irta : K o h n Dávid.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesli Közlöny c-ből. (Csődök. — Pályázatok.^ Néhány szó a birói és ügyészi szervezetről szóló tervezethez. Irta: RÁTVAY GYULA, kir. aljegyző Bártfán. Tervbe vétetvén a bíróságok és ügyészségek jelenlegi szervezésének megváltoztatása, elismerésre méltó jelenség, hogy ennek keresztülvitelét tartalmazó tervezet a legtágabb megvitatásnak kitetetik. Elismerésre méltó pedig annyival is inkább, mivel ezen tervezetnek az államélet legfontosabb szerve képezi tárgyát, mely hivatva van mindnyájunknak felmerülő concret viszonyainkban törvényt szabni; személyes és vagyoni jogainknak érvényt szerezni s azokat illetéktelen megtámadások ellen megvédeni. Atengedhetlenül szükséges, hogy mielőtt egy a működésében oly mélyreható gépezet az államszervezet nagy műhelyébe beállittatnék, annak minden részecskéje ugy a szak-, mint általában a társadalmi vélemények tűzpróbája elé állittassék. Az igazságszolgáltatás célját elérendő, nem elég, hogy jogviszonyokat szabályozó általános — habár legjobb — törvények hozassanak, mert a mint a társadalmi élet kiszámithatlan nyilvánulásai által felvetett és felvethető jogviszonyok minősége s azoknak lehető árnyalata előre meg nem határozható, tehát törvény által nem is szabályozható, ép ugy a már törvényileg szabályozott jogviszonyok, melyek kérdés tárgyává tétetnek, elképzelhetlen változatosságú mellékkörülmények által ugy jellegük, mint nemük tekintetében is külön szempont alá esnek, mely esetekben az igazság mértékét alkalmazni egyedül birói belátásra van bizva. Igaz, hogy midőn a birói belátásnak ilyen döntő befolyás engedtetik, annak részint támogatása, részint korlátozásául szabályok hozattak s igy tere nem a végtelenség, a hol kizárólag egyéni benyomások hatása alatt szabadon csaponghat. Midőn a biró a törvények — az államhatalom akaratának — végrehajtója s alkalmazója, egyszersmind egyes felmerült eseteket az államhatalom akaratának ki nem fejezett szellemében is meggyőződése szerint elbirál s ezen működésében a biró egyénisége jogalkotó elem lévén, az igazságszolgáltatás második főtényezőjévé válik. A biró egyénisége — melynek megfelelő képzettség s s feddhetlen jellem képezze alapelemeit — hogy ezen magas hivatását betölthesse, kell, hogy minden külbefolyástól lehetőleg független legyen. Ez lévén egyike a jó igazságszolgáltatás főkövetelményének, melylyel kapcsolatban nélkülözhetlen feltételét képezi továbbá az Lapunk mai szám is, hogy az igazságszolgáltatás iránt feltétlen bizalommal viseltessék a jogkereső közönség, mely célból a biró személyi viszonyai, a függelem és az esetleges sérelmek orvoslási módozatai törvényileg szabályozandók, de csak azon határig, mely e két cél elérését mozditja elő. Mielőtt azonban ezen két általános főirányelv szem előtt tartásával a szőnyegen forgó bírósági szervezet részletes birálat tárgyává tétetnék, bíróságaink határozott nemzeti magyar jellege előtt szemet hunyni nem lehet, melynek traditiói és a magyar nemzet felfogásában gyökerező sajátosságai a szervezet részleteiben mulhatlanul figyelembe veendők. Mindezek után a »J o g« folyó évi 31. és 32. számában közölt tervezetre és a 33. számában kivonatosan ismertetett indokolásra rátérve, legtöbb figyelmet annak a felügyelet, a birói képesítés és az elsőfokú bíróságok megerősítésére vonatkozó intézkedései érdemelnek. A többi fejezetekben szabályozott kérdések, bár szintén fontosak, szerény megjegyzéseim tárgyául egyelőre csakis az előbbieket — és csak annyiban, a mennyiben a birói szervezetet érintik — választom. Az előttünk fekvő tervezet a felügyelet kérdésének törvényileg leendő szabályozását felölelvén, teszi azt oly módon, mintha a felügyelet alá helyezendő bíróság nem is bíróság, hanem valamely más államhatóság volna. A bíróság — minden más hatóság működésétől elütőleg — szünetlenül az ügyvédek, a sajtó s törvényileg szabályozott nyilvánosság előtt, tehát a társadalomnak eléggé hatályos felügyelete alatt működik. Ha már most az illető járásbiró, törvényszéki elnök - - kinek személye több bizalmat érdemel, mint milyennel őket a tervezet illeti — felelősség terhe mellett megbizatik azzal, hogy a vezetése alatt álló bíróság ügyvitelét, kezelését legszigorúbban ellenőrizze — nézetem szerint — teljesen elég van téve a felügyeleti követelményeknek. Magától értetődik, hogy ez által a legfelsőbb felügyelet szükségességét nem vonom kétségbe. Avagy nem ellentét-e az, hogy a biró akkor, midőn őt az államhatalom legnagyobb bizalommal azzal ruházza fel, hogy az állampolgárok vagyona és biztonsága felett csupán lelkiismereti felelősségének tudatában, nagyon sokszor végérvényesen döntsor.; a kevésbé fontos alakiság — az ügyviteli szabályok betartását illetőleg — megvonatván tőle a bizalom, fokozottabb felügyelet alá helyeztetik ? Megegyeztethető-e ez ama bizalommal, tekintélylyel, mondjuk méltósággal, mely a birói ítéletnek kell, hogy alapjául szolgáljon. Hát az nem merő ellentét-e, hogy épen most bizassék meg a tábla elnöke a törvényszékek feletti kötelező felügyelettel, a midőn a perrendtartás módosításával a törvényszékek felebbezési forumokká szándékoltatnak emeltetni? Avagy talán épen ezen módosítás következtében a törvényszékektől esetleg felébb nem viendő ügyek ellenőrzése tette szükségessé a felügyelet ezen fokozását? Ha igen, ugy hiu a törekvés, miután mindenki tudja, hogy a visitatióknak gyakorlati értéke semmi, vagy nem sokkal több. Ha tehát a legfőbb törekvés oda irányuland, hogy a járásbírói és az elnöki állásokat a birói karnak gondosan megválasztott jelesei töltsék be, ugy felesleges a felügyelet fokozásáról gondoskodni. Nem érthetek egyet ezek után dr. Görgey Sándor albiró urnák a »J o g« folyó évi 33. számában megjelent, e tárgyhoz szóló cikkével, melyben a felügyelet tervbe vett fokozását örömmel üdvözli. Örömmel üdvözli pedig azért, mivel — a mint azt fejtegetéséből ki lehet venni — főtekintetet a hivatali érdekekre 12 oldalra terjed.