A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 37. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról

R. JOG. 147 s egyetlen vagyonát képezett ingatlanát ajándékozási szerződés címén az iratoknál elöfekvő közjegyzői okirat tanúsága szerint másodrendű vádlott J. Máriára ruházta át, még pedig, minthogy a maga számára a közjegyzői okirat szerint az elajándékozott ingatlanért csak lakást, tartást és ruházást kötött ki, mit pedig ő maga amúgy is köteles volt adni, minden ellenérték nélkül. Másodrendű vádlott V. Gáspárné szül. J. Mária az ily módon neki ajándékozott ingatlanra az iratoknál előfekvő telekkönyvi kivonat tanúsága szerint 1888. évi november 10-én, tehát még a közjegyzői okirat kelte napján tulajdonjogát ajándékozás címén és férje elsőrendű vádlott részére való minden ellenérték biztosítása nélkül bekebeleztette, ugy, hogy midőn a telekkönyvi hatósághoz 1888. évi december 10-én megérkezett a nagyszombati kir. járásbíróságnak már 188S. évi október 29-én kelt és a végrehajtást elsőrendű vádlott V. Gáspár tulajdonát képező ingatlanra elrendelő végzése, az már foganatosítható nem volt. V. Gáspár elsőrendű vádlottnak egyéb lefoglalható vagyona nem lévén, ezen cselekménye által D. Jakab, esetleg a követelés behajtásáért szavatosságot vállalt Tóth István 196 frt 34 kr. és a kamatok erejéig kárt szenvedtek. Miután pedig tekintettel azon beigazolt körülményre, hogy elsőrendű vádlottnál 1888. évi október 23-án a végrehajtás már tényleg foganatosíttatott, nyilvánvaló, hogy elsőrendű vádlott ingatlanát csak a bekövetkezett végrehajtásra való tekintettel ajéndékozta nejének, mi által panaszosok 196 frt 34 kr. és ennek kamatai erejéig károsodtak; miután pedig másodrendű vádlott V. Gáspárné szül. ]. Mária mindezen körülményeket tudva, mert ö jelen volt akkor, midőn elsőrendű vádlott ellen a végrehajtás foganatosíttatott s ezen követelés, illetve tartozás fennállásáról tudomással bírt, az ajándékozást elfogadta és tulajdonjogát lehető leggyorsabban bekebleztette, tehát férje elsőrendű vádlott cselekményében szándékosan részt vett; elsőrendű vádlott ezen cselekménye által a B. T. K. 386., 383. §-aiba ütköző csalás bűntettében, másodrendű vádlott pedig a leirt cselekménye által a csalás bűntettében való bűnrészesség elkövetésében bűnösnek volt kimondandó; tekintettel azonban arra, hogy a kérdéses birói egyezségben többen kötelezték magukat a kérdéses 180 frtot és ennek járulékait megfizetni; tekintve továbbá azt, hogy vádlottak a műveltség oly alacsony fokán állanak, hogy ők ezen cselekményük horderejét felfogni nem is képesek, s tekintve azt, hogy ök ezen cselekményüket csakis mások rábeszélése következtében tették, végül pedig tekintve vádlottak rovatlan előéletét, okét az Ítélet rendelkező része szerint marasztalni kellett. (1889. évi július 22-én, 3,521. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja s az 1888. évi november hó 10-én kelt közjegyzői okmány alapján az obercussdorfi 126. számú telekjegyzőkönyv B. 6. sorszám alatt eszközölt bejegyzést érvénytelennek nyilvánítja és feljogosítja károsult feleket, hogy az említett bejegyzés kitörlését ennek az ítéletnek jogerejűvé válta után a tkvi rdts. 153. §-ában kijelölt módon, a nagyszombati kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóságnál kérelmezzék. Továbbá az emiitett Ítéletnek a magánjogi igényeket tárgyazó részét hatályon kivül helyezi. Ezzel a változtatással a kir itélő tábla egyebekben az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A vádlottak között 1888. évi november 10-én létrejött ajándékozási szerződés az elsőrendű vádlott hitelezőinek bűnös szándékkal való megkárosítása céljából köttetvén, az e miatti bűnösség kimondásának folyományaként az említett szerződés alapján eszközölt bejegyzés érvénytelennek nyilvánítandó s a károsult felek feljogositandók voltak, hogy a kérdéses bejegyzés kitörlését a telekkönyvi rendtartás által kijelölt módon a bejegyzést elrendelt és foganatosított telekkönyvi hatóságnál kérelmezzék. Hatályon kivül kellett helyezni a vádlottak által a károsult feleknek fizetendő kártérítési összegre vonatkozó rendelkezést, mert az az összeg, melylyel V. Gáspár elsőrendű vádlott és társai T. István károsultnak s illetőleg az ő engedményesének D. Jakab károsultnak egyetemlegesen tartoznak, az 1888. évi január hó 12-ik napján kelt, a bűnügyiratokhoz 1. szám alatt mellékelt és jogérvényes Ítélet hatályával bíró egyezségben meg van állapítva s igy az említett kártérítési összegnek a bünfenyitő bíróság által újbóli megállapítása szükségfelettivé vált. A kir. törvényszék Ítélete egyebekben az abban felhozott indoknál fogva hagyatott helyben. (1889. október 14-én, 37,118. sz.) A m. kir. Curia : Tekintve a Tóth István felperessége alatt V. Gáspár, F. János, P. István és Sz. Gáspár ellen 200 forint s járulékai iránt megindított polgári perben 1888. évi január hó 12-én kötött birói egyezséget, mely által nevezett alperesek magukat a 180 frtra leszállított tartozási összegnek T. István részére leendő megfizetésére kötelezték; tekintve, hogy ezen birói egyezség »egyetemlegességi kötelezettségi; nélkül jött létre ; tekintve, hogy ennek folytán mindegyik alperes s azok közt V. Gáspár vádlott is, a 180 frtnyi összegnek csak '/á-része s igy 45 frt erejéig vált Tóth István s illetve D. Jakab engedményes adósává; tekintve ennek megállapítása után, hogy a B. T. K. 386. §-ában felsorolt cselekmények büntethetősége a hitelező megkárosításának célzatától van feltételezve; tekintve, hogy ily célnak nem létében s a károsításnak fenn nem forgása esetében az idézett szakasz szerint büntethető cselekményről sem lehet szó; tekintve, hogy V. Gáspár vádlottnál 1888. évi október hó 23-án foganatosított kielégítési végrehajtásról szóló jegyzőkönyvben nincs kitüntetve, hogy az ezen alkalommal lefoglalt s 20 frtra becsült pajtán kivül egyéb vagyon vádlottnál található nem volt; tekintve, hogy a D. Jakab követelésének fedezésére szolgálható egyéb vagyon hiánya a vizsgálat és a bizonyítási eljárás során állapíttatott meg ; tekintve, hogy ennek meg nem történte miatt csupán azért, mert az 1888. évi november hó 10-én kelt közjegyzői okirat alapján vádlott ingatlan birtokának tulajdoni jogát nejére, szül. J. Mária vádlott társára átruházta s utóbbi ezen átruházást a nélkül fogadta el, hogy magát egyszersmind a D. Jakab követelésének megfizetésére is kötelezte volna, vádlottak ellen a B. T. K. 386. §-ában irt csalás s illetve az abban való bűnrészesség meg nem állapitható: a két alsóbbfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával, vádlottak a vád alól felmentetnek. (1890. évi május hó 20-án, 1890. évi 11,918. sz.) Váltóhamisítás nem állapíttatott meg:, midőn a váltó megsemmisíttetett és vádlott a rendőrség- előtt tett "beismerését a bíróság előtt visszavonta. (B. T. K. 401. §-ának. 3 p.) A budapesti kir. törvényszék: N. Kálmán a B. T. K. 401. §-a alá eső és a 403. §. 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek kimondatik és ezért az utóbb hivatkozott szakasz alapján a 92. §. alkalmazásával hat havi börtönre Ítéltetik. Indokok: K- László pénzügyminiszteri számtanácsos folyó évi február hó 18-án a napló 1. szám alatti rendőri nyomozati okiratoknál levő levelező-lapot kapta posta utján K. Tamásnétól, melyben felhivatik, hogy tartozását 3 nap alatt annál is inkább megfizesse, mert ellenkező esetben feljelentést tesz ellene a minisztériumnál. K. László, minthogy feljelentése szerint K. Tamásnét soha sem ismerte és semmiféle szolgálatát igénybe nem vette, miután lakását megtudta, felkereste, ezt megkérdezvén, hogy mi alapon követel tőle 44 frtot. K. Tamásné ezen felszólításra egy 1887. évi szeptember hó 1-én kiállított 24 írtról szóló váltót mutatott fel előtte, melyben K. név mint elfogadó volt aláírva. Ugyanezen váltó hátán még két részletben 10—10 frtjával 20 frt volt mint kölcsönösszeg feljegyezve. Miután K. Lászió a váltón volt aláírást hamisnak jelentette ki, kérdésére K.-né előadta, hogy azt bizonyos N. nevű hivatalszolga hozta hozzája és arra a kérdéses összegeket 44 írtban mint kölcsönt fel is vette. K. László ezek alapján a rendőrségnél N. Kálmán ellen feljelentést megtévén, ott folyó évi február 20-án N. Kálmán kihallgattatása alkalmával beismerte, hogy a 24 frtos 1887. évi szeptember 1-röl keltezett váltóra K. László nevét ő irta, azaz hogy azt meghamisította és az eset körülményeiként azt adta elő, hogy tőle K. 1887. évi augusztus vagy szeptember hóban kölcsönt kérvén, ennek apródonkint 44 frtot kölcsönzött, időközben azonban 20 frtot visszafizetett, de 24 frttal adósa maradván, minthogy neki pénzre volt szüksége, a kérdéses váltót állította ki és arra adósa K.-nak nevét jegyezve, K.-nétől arra 24 frtot, illetve 44 frtot vett fel. Időközben K. a kérdéses 24 frtot apró részletekben neki visszafizetvén, azt elköltötte és a váltót magához váltani ennek lejártakor nem tudván, K.-né az ő tudta nélkül irt K.-nak a váltó beváltásáért. Hozzá tette vádlott még ezen előadásához azt is, hogy a hamis váltó már általa kifizettetvén, azt visszavette és elégette, tehát az ügy teljesen tisztázva van.