A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 37. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról

146 JL JOG akkor tudomást szereztek, a kifogás ezzel kellőleg és kellő időben meg volt téve s a felperesek által a 6 hónap eltelte után megindított perben hatályosan fel volt hozható. Az ügy érdemében pedig a megtámadásnak ez esetben helye van, mert a csődtörvény 28. §. 3. pontja értelmében a házastárs részére történ* ajándékozás s a hozomány biztosítása, a mennyiben a csődnyitást megelőzőleg 2 éven belül történt, feltétlenül megtámadható, tekintet nélkül arra, hogy a szándék a hitelezők kijátszására irányult-e vagy sem s hogy a házastárs tudomással birt-e e szándékról vagy sem ? Kivételnek csak annyiban lévén helye, a mennyiben a hozomány kiadása vagy biztosítása a törvény vagy a fennebbi határidő előtt keletkezett szerződési kötelezettség alapján történt. Tekintve tehát, hogy P. ]. törvénynél fogva nem volt kötelezve, hogy neje hozományát a házasság fennállása alatt biztosítsa, oly régibb szerződés létesítését pedig, mely őt erre kötelezte volna, felperesek a per során maguk sem vitatták s a felebbezésben erre nézve elkésetten felhozott állítás figyelembe nem vehető ; tekintve továbbá, hogy felperesek azon állítása, mintha nem az A) alatti szerződésnek, hanem az abban idézett 1883. jul. 19-iki szerződésnek a kelte volna az irányadó, semmi alappal sem bir, mert ez utóbbi szerződés nem a közadós nejének hozománya iránt, hanem F. J.-vel a közadóst illető ingatlanok tulajdonjoga iránt köttetett, az A) alattiban foglalt ügylet, még ha a szerződő felek jóhiszeműsége s az állítólagos hozomány valósága igazolva volna is, a csődtörvény 28. §. 3. pontja értelmében a csődhitelezökkel szemben hatálytalan. Nem áll felperesek azon ellenvetése, hogy ővelük, mint harmadik személyekkel szemben a megtámadási jog nem gyakorolható, mert eltekintve attól, hogy az anyjuk által részükre kiállított engedmény ugyanazon A) alatti szerződésnek egy részét képezi, a mely meg van támadva, hogy e szerint felperesek nem mint jogutódok, hanem mint a megtámadott alapügylet részesei jelentkeznek, a megtámadás a csődtörvény 35. §. értelmében ellenük, mint jogutódok ellen is feltétlenül helyt fog. Az idézett szakasz szerint ugyanis a megtámadási jog a jogutódok ellen is gyakorolható, ha a jogutód a 28. §. 2. pontja alatt érintett személyek közé tartozik és igazolni nem képes, hogy a szerzés idejében tudomással nem bírt azon ténykörülményekről, melyek miatt a jogcselekmény az ő jogelőde ellen megtámadható lett volna. E rendelkezés (a 35. §. 1. pontjától eltérőleg) a 27., 28. és 29. §§. valamennyi pontjára vonatkozik, ha tehát az alapügylet a 28. §. 3. pontja alapján esik megtámadás alá, mely pont szerint a megtámadásnak, a jó- vagy rosszhiszeműségre való tekintet nélkül helye van, akkor a 28. §. 2. pontjában az ügylet megtámadhatóságát megállapítja az, hogy nem tudta, hogy az alapügylet házastárs részére tett ajándékozást vagy hozomány biztosítását tárgyazta, ellenben a jogutódnak egyébkénti jó- vagy rosszhiszeműsége teljesen közömbös. Minthogy pedig felperesek, kik az A) alatti okiratot mint szerződő felek maguk is aláírták, nagyon jól tudták, hogy ezen okiratban hozomány biztosításáról van szó, tehát azon körülményt, mely az ügyletet a 28. §. 3. pontja alapján megtámadhatóvá teszi, az engedmény megszerzésekor ismerték, a megtámadási jog ellenük, mint a közadós gyermekei ellen, a 35. §. 2. pontja értelmében feltétlenül gyakorolható. Az A) alatti okiratban foglalt ügylet hatálytalanítása ugyan nem zárná még ki, hogy felperesek, mint anyjuk engedményesei, annak egyéb bizonyítékokkal igazolandó hozományi követelését az általános csődtömeg ellen érvényesítsék, mindazonáltal felperesek keresetükkel ez irányban is el voltak utasitandók, mert habár a kihallgatott tanuk vallomásából kitűnik, hogy felperesek anyjának ingó és ingatlan vagyona volt s e tanuk általánosságban azt is vallják, hogy a közadós neje vagyonát a saját birtokába ruházta, a hozományi követelés igazoltnak csak azon esetben tekintethetnék, ha bizonyítva volna, hogy felperesek anyjának ezen vagyona a közadósnak még meglevő s a csődtömeghez leltározott vagyonába van beruházva vagy ha az volna bizonyítva, hogy a közadós neje vagyonát a saját kizárólagos érdekében költötte el, ez pedig igazolva nem lévén, az vélelmezendő, hogy M. B. hozománya a közös háztartásban annak költségeire kelt el. Ezen okokból az elsőbiróság Ítéletét, a mennyiben felpereseket keresetükkel elutasította, helyben kellett hagyni. Egyéb részeiben azonban az elsőbiróság ítéletét a fentiekhez képest módosítani kellett, mert a megtámadási jog érvényesítése folytán azA) alatti okiratban foglalt ügyet s az ez okirat alapján szerzett zálogjog nem érvénytelenué, hanem csak a csődhitelezökkel szemben hatálytalanná válik s ehhez képest alperesek nem a zálogjog törlését, hanem csak azt kérhetik, hogy a. csődtömeghez tartozó ingatlanoknak a csődhitelezők javára való értékesítésénél, tehát az esetleges vételár felosztásánál is, e zálogjog figyelmen kivül hagyassék. Ez pedig, tekintettel arra, hogy a megtámadási jog kifogás utján is érvényesíthető, formaszerű viszonkereset nélkül is ki volt mondható. A magyar kir. Curia : A másodbiróság Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik oly hozzáadással, hogy felperesek annak tűrésére is köteleztetnek, hogy a másodbiróság Ítéletének a felperesi zálogjog hatálytalanítására vonatkozó tartalma felperesek költségére a vonatkozó tlkjvekben feljegyeztessék. (1890. május 27. 76/v.) Ha az alperes által átvett árút nem alperes, hanem egy harmadik személy rendelte meg, ez esetben felperes igazolni tartozik, hogy ezen harmadik személy alperes számlájára rendelte az árút, ha alperest a vételár iránt perli. Azon körülmény, hogy felperes a vételár-biztositása végett ezen harmadik személytől váltóelfogadványt vett, vélelmet alkot a mellett, hogy felperes ezen harmadik személyt tekintette vevőnek. (M. kir. Curia 1890. május 1. 1,474. sz. a.) Bűn-ügyekben. A. hitelezők kárára történt vagyonelvonás miatt emelt vád esetén bizonyítandó, hogy vádlottnak nincs vagyona, melyből a követelés kielégíthető lenne. íB. T. K. 386. § ) A pozsonyi kir. törvényszék: V. Gáspár a B. T. K. 386. és 383. §-aiba ütköző s büntettet képező, a B. T. K. 92. és 20. §-ainak alkalmazásával azonban csalás vétségében mondatik ki bűnösnek, miért is három havi fogházra és az 1887 : VIII. t.-cikkben jelzett célra fordítandó 5 forint pénzbüncetésre Ítéltetik. V. Gáspárné szül. J. Mária a B. T. K. 386., 383. és 69. §-aiba ütköző s büntettet képező, a B. T. K. 92. és 20. §-ainak alkalmazásával azonban csalás vétségének elkövetésébeni bünrészesség miatt mondatik ki bűnösnek s ezért egy havi fogházra és az 1887 : VIII. t.-cikkben jelzett célra fordítandó öt forint pénzbüntetés megfizetésére ítéltetik. A kiszabott pénzbüntetések behajthatlansága esetén vádlottak egyenként további egy napi fogházra Ítéltetnek. Indokok: Tóth István pozsonyi ügyvéd 200 frt ügyvédi munkadíj és járulékai iránt a pozsonyi kir. törvényszék polgári osztályánál F. János és társai ellen folyamatba levő perében 1888. évi január hó 12-én F. János, P. István, Sz. Gáspár és elsőrendű vádlott V. Gáspár olynemű bírói egyezséget kötött, mely szerint alperesek a 180 frtra leszállított kereseti tőkét 1888. évi augusztus hó 20-ik napján különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetik. Tóth István ezen birói egyezségen alapuló 180 frtnyi követelését a bűnügyi iratoknál levő engedmény tanúsága szerint D. Jakab pozsonyi lakosra engedményezte, szavatolván a követelés valódisága és behajthatóságáért. Minthogy pedig a perbeli alperesek az egyezségileg elvállalt fizetési kötelezettségüknek eleget nem tettek, D. Jakab ellenük a kötött birói egyezség alapján 1888. évi augusztus 22-én kielégítési végrehajtást kért, mely a pozsonyi kir. törvényszék által az iratoknál előfekvő végzés tanúságaként 1888. szeptember 26-án 10,153/88. szám alatt alperesek összes ingó vagyonára el is rendeltetett és a megkeresett nagyszombati kir. járásbíróság 6,003/88. számú végzésével kiküldött bírósági végrehajtó által 1888. évi október 23-án Sz. Gáspár és elsőrendű vádlott V. Gáspár alpereseknél foganatosíttatott is. Az összes lefoglalható ingók becsértéke azonban csak 160 frtot tevén ki, a nagyszombati kir. járásbíróság végrehajtató kérelmére 1888. évi október hó 29-én 6,609. szám alatt kelt végzésével a folytatólagos kielégítési végrehajtást rendelte el V. Gáspár elsőrendű vádlottnak a felső-diósi 126. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanságnak öt illető részére és ennek foganatosítására a nagyszombati kir. járásbíróságot mint telekkönyvi hatóságot kereste meg, ezen végzés azonban csak 1888- évi december 8-án expediáltatott a telekkönyvi hatósághoz. Időközben azonban vádlottak saját beismerésük szerint 1888. évi november 10-én megjelentek a nagyszombati kir. közjegyzőnél és elsőrendű vádlott V Gáspár a végrehajtás alá venni célzott