A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 37. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról

JOGESETEK TÁRA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a *Jog« 37. számához. Budapest, 1890. szeptember 14-én. Köztörvényi ügyekben. (döelőttiségi kifogás számadási perben a nyilatkozatban terjesztendő elő, különben mint elkésett, figyelembe nem vehető. (M. kir. Curia 1890. évi 994/1889. sz.) Hozomány visszakövetelése iránt az örökös által indított per nem tekinthető örökségi igény érvényesítésének, azért ha a per tárgya ">00 frtot nem halad meg, sommás útra tartozik. A pestvidéki kir. járásbíróság: Alperes köteles 430 írt tokét felperesnek megfizetni. 1,1888. évi június 8-án, 4,049, sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíti s a keresetet felperesnek visszaadatni rendeli. Indokok: Felperes a néhai édesanyja hozományát képező 430 frt iránti igényét mint édesanyjának örököse kívánja érvényesíteni ; az 1868. évi L1V. t.-c. 37. §-a értelmében az örökösödési perek azon törvényszék mint ügybiróság hatásköréhez tartoznak, melynek területén az örökhagyónak utolsó rendes lakása volt; a kereset eme részére vonatkozólag tehát az eljárt biróság birói hatáskörrel nem bír. Ennélfogva tekintve, hogy a fent érintett követelésre vonatkozólag megállapított birói illetőségtől eltérésnek még a felek beleegyezésével sem lehet helye : az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. ej pontja alapján az elsöbirósági ilAet az azt megelőző eljárással együtt megsemmisítendő volt. (1889. június 25-én, 29,570. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése megváltoztatik s a 430 frt hozományi tőke tekintetében a kir. járásbíróság illetékessége megállapittatván, a másodbiróság utasittatik, hogy hozzon a perköltségek, valamint az ügyvédi munkadíjakra is kiterjedő érdemleges határozatot. Indokok: Felperes keresetét nem örökösödési jogának elismerése, vagy az örököstársak között fenforgó valamely örökségi igény elbírálása, hanem csak 430 frt női hozomány megítélése iránt indította, melyet néhai édesanyja állítólag alperesnek átadott s utóbbi jogtalanul visszatart. Minthogy tehát ezek szerint az 1868. évi LIV. t.-c. 37. §-ának esete fenn nem forog, egyébként pedig a kereset tárgya az 500 frt készpénzt meg nem haladja : a kir. járásbíróság illetékességét az 1881: LIX. t.-c. 13. §-a alapjáu megállapítani sa másodbiróságot a 430 frt hozomány tőke, valamint a perköltségek és ügyvédi munkadíj tekintetében érdemleges határozat hozatalára utasítani kellett. .1890. május 23-án, 1889. évi 7,232. sz.) Jelzálogi kereset dologi adós ellen előjegyzett követelés iránt. A pécsi kir. járásbíróság: Alperes mint a h.-hetényi 680. számú telekjegyzőkönyben felvett 466. h. r. számú kert, 507. h. r. 376. számú ház és a 672. számú telekjegyzőkönyvben felvett 1,060. h. r. számú szőlő ingatlanok telekkönyvi tulajdonosa köteles tűrni, miként felperes 15 frt perköltségét a fenti ingatlanokból kielégíthesse. Indokok: Mert alperes ellen mint telekkönyvi tulajdonos ellen indíttatván a per, melyre a követelés már előjegyezve van, a perre ő szolgáltatott okot, a prts. 251. §-a alapján a kérelemhez képest az Ítélet szerint azok végrehajtás útján való tűrésére volt kötelezendő. (1888. május 4-én, 6,122. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítélete megváltoztatásával felperest a költségekre leszállított keresetével elutasítja. Indokok: Felperes követelésének zálogjoga a 3,804/88. szám alatti kérvényében B. alatt csatolt telekkönyvi végzés szerint is az adósa V. Gáspár által alperesre ruházott ingatlanra csak előjegyezve lévén : az előjegyzéssel nyert feltételes jog nem nyújthatott törvényes alapot arra nézve, hogy felperes követelégének kielégítését alperes, mint dologi adós ellen keresetileg szorgalmaz, hassa; ha és a mennyiben pedig az alperes jogelőde ellen hozott marasztaló ítélet, a melynek alapján az előjegyzés elrendeltetett jogerőre emelkedik, felperes a végrehajtási törvény 137. §-ának zártételéhez képest a megítélt követelése iránti végrehajtást jelzálogára a közbejött birtokváltozásra tekintet nélkül vezetheti. Ez okból az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest helytelen s a tárgyalás során csakis a perköltségekre fentartott keresetével elutasítani kellett. (1888. december 6-án, 31,962. sz.) A m. kir. Curia : A budapesti kir. itélő táblának neheztelt Ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1889. évi dec. 6-án, 3,250. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Oly esetben, midőn a megtámadási jog kifogás utján érvényesíttetik, az elévülés szempontjából nem az az időpont irányadó, a melyben a kifogás a perben felhozatott, hanem az, a melyben a csődtömeg képviselője az ellenfél igényét a megtámadási jog alapján megtagadta s erről az ellenfelet értesítette. Ha a közadós gyermekei valamely engedmény megszerzésekor ismerték azon körülményt, mely az engedmény tárgyát képező ügyletet a csődtörvény 28. §-;iimk 3. pontja alapján megtámadhatóvá teszi, ellenük a megtámadási jog, tekintet nélkül jó- vagy rosszhiszeműségükre, feltétlenül gyakorolható. A soproni kir. törvényszék: Felperesek keresetükkel elutasittatnak és a Kapuvárott 1883. jul 25-én kelt közjegyzői okirat érvénytelennek nyilváníttatván, kötelesek tűrni, hogy az ezen okirat alapján a cziráki 146. és 73. sz. tljkvben C) 44. alatt fő és C) 51. alatt mellékjelzálogilag 1,600 frt hozomány erejéig M. B. javára és ezután átruházás utján P. J. és P. B. javára a cziráki 145. sz. tjkvben C) 45., 46. alatt kebelezett zálogjognak törlése 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett bekebeleztessék. Indokok : stb. A budapesti kir. itéló tábla az elsőbiróság ítéletét azzal a változtatással, hogy a Kapuvárott 1883. július 25-én P. ]., ennek neje M. B. és felperesek között kötött s a B. L. kapuvári kir. közjegyző által 316/83. ügyszám alatt felvett A) alatti közjegyzői okiratba foglalt szerződést, valamint az ennek alapján a cziráki 145. sz. tljkvben felvett ingatlanokra C) 44. alatt fő-, a cziráki 73. sz. tljkvben felvett ingatlanokra pedig C) 5 alatt mellékjelzálogilag 1,600 frt hozomány tőke erejéig M. B. javára az átruházás utján a cziráki 145. sz. tljkvben C) 45., 46. alatt P. J. és P. B. javára bekebelezett zálogjogot P. J. csődhitelezőivel szemben hatálytalannak nyilvánítja és felpereseket nem a zálogjog törlésének, hanem annak tűrésére kötelezi, hogy P. J. csődlömegéhez tartozó ingatlanok a csődhitelezők javára ezen zálogjogra való tekintet nélkül értékesíttessenek — helybenhagyja. Indokok: A kereset alapját képező A) alatti okiratban foglalt ügyletet alperesek, mint a hitelezők kijátszására köttetett, az 1881 : XVII. t.-c. 28. és 29. §-ai alapján megtámadják. Felpereseknek a felebbezésben felhozott az az ellenvetésük, hogy a megtámadási jog az 1881: XVII. t.-c. 37. §. értelmében elévült, a per során fel nem hozatván, az 1881 : LIX. t.-c. 29. §. értelmében figyelembe nem vehető, de különben is alaptalan. Oly esetben ugyanis, midőn a megtámadási jog kifogás utján érvényesíttetik, nem az az időpont irányadó, a melyben a kifogás a perben felhozatott, hanem az, a melyben a csődtömeg képviselője az ellenfél igényét a megtámadási jog alapján megtagadta s erről az ellenfelet értesítette. Minthogy pedig a csődiratok tanúságaként I. r. alperes, mint P. J. csődtömegének gondnoka, az 1885. nov. 27-én megtartott felszámolás alkalmával, tehát a csődnyitástól (l88ő. július 22-én), számított 6 hónapon belül felperesek bejelentett követelését azon az alapon, mert a hitelezők kijátszására kötött ügyletből ered, tehát a csődhitelezőket illető megtámadási jog alapján kifogásolta s erről felperesek jelen volt képviselőjük által ugyan-