A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 37. szám - A magyar büntető törvénykönyv revíziójához - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 4. [r.]

íl JOG. 323 ban közölt kodex-módositásokra támaszkodik és azokkal egy egészet képez. Meg kell itt említenem, hogy elkerülhetlenül szükségesnek tartom, miszerint e mellett az igazságügyminiszterium rendeletileg tüzetesen szabályozza a pénzbüntetéseknek részletekben való törlesztését. A kir. ügyészségek megengedik ugyan itt-ott a résztörlesztést, de a járásbíróságok — minthogy a kezelést és a számadástételt elaprózza — igen nagy nehézségeket gördítenek eléje. A pénzbüntetésnek műnk á v a 1 való törlesztését, törvénybeli felhatalmazás utján, szintén miniszteri rendelettel vélem szabálvozandónak. A büntetés feltételes elengedéséről szóló törvénytervezet igy hangzik : (Btk. 51. a §) Külö nos méltánylást érdenilü esetekben itélelileg kimondható a fogház vagy elzárás feltételes elengedése, ha a vádlott szabadságvesztésbüntetésre ítélve még nem volt és a fogház vagy elzárás, mely kiszabatik, nem haladja meg a három hónapot. A mennyiben az elitélt az elsőfokú Ítélet kimondásától számított három év alatt szabadságvesztésbüntetésre nem Ítéltetik, a büntetés kiállottnak tekintendő. Ellenkező esetben a kiszabott büntetés törvényszéki ügyekben az eljárt törvényszék elnökének, járásbirósági ügyekben a járásbirunak, a közigazgatási közegek által tárgyalt ügyekben a rendőrség lőnökének, illetőleg a főszolgabírónak intézkedése alapján végrehaj tátik. (Btk. 51. b §.) A büntetés feltételes elengedése biztosítékhoz kötendő mindazon esetekben, midőn ez a vádlott vagyoni viszonyainál fogva lehetséges. A biztosíték összegét és a biztosítás nyújtásának módozatát a bíróság határozza meg. Ha a bíróság által megállapított határidőig biztosíték nem adatott, a büntetés végrehajtatik. A büntetés végrehajtása esetében a biztosíték az államra száll és az 1^87. évi VIII. t.-c.-ben foglalt célokra fordítandó. A büntetés feltételes elengedése a kártérítési kötelezettséget nem érinti. (Btk. 53. a §.) Különös méltánylást érdemlő esetekben a pénzbüntetés feltételesen elengedhető. A feltételek ugyanazok mint a szabadságvesztésbüntetésnél. (Btk. 51. a és b §.) Legyen szabad indokoláskép néhány megjegyzéssel kisérnem a tervezetet. 1 A mi először is az elnevezést illeti, három versió van leginkább forgalomban: feltételes Ítélet, feltételes elitélés, a büntetés feltételes végrehajtása. Véleményem szerint mindezeknél jobban megfelel a fentebbi elnevezés, mivel sem az Ítélet, sem az elitélés, sem a végrehajtás, hanem egyes-egyedül az elengedés az, mely feltételhez van kötve. Az intézmény igy egyrészt vonatkozásba hozatik a feltételes szabad lábra helyezéssel, a mennyiben egyiknél részleges, másiknál teljes elengedés forog fen körülbelül azonos feltételek alatt. Másrészt ezen elnevezés által megvilágittatik az új intézmény viszonya a királyi kegyelemhez is. A királyi kegyelem feltétlenül elengedi a büntetést; az elengedés tényén nem változtat az sem, ha kegyelem megadása után azonnal bármily súlyos újabb bűncselekményt követ el az illető. A bírói elengedés azonban feltételes ; tehát a királyi kegyelem jogkörébe ép oly kevéssé nyul, mint a feltételes szabad lábra helyezés — bármennyire iparkodnak is némely ultra-konservativ körök az új intézményt olyannak tüntetni fel, mint a mely a királyi kegyelem jogával jön összeütközésbe. > Különös méltánylást érdemlő esetekbe n«. Ezen szavakkal csak azt kívánja a tervezet jelezni, hogy a büntetés feltételes elengedésénék intézménye nem rendes használatra való. Különösen azon eseteket vélem az alkalmazásnál szem előtt tartandónak, midőn a biró célszerűnek véli kísérletet tenni vajon az elitélt egyén megmenthető-e még a rendes polgári életmódnak és ezzel a társadalomnak. Jelenleg számos ily esetben feltétlen elitélés mondatik ki s az állam maga rontja meg saját polgárát azzal, hogy a gonosztevők mételyező társaságába zárja őt. Más1 A büntetés feltételes elengedéséről és az azzal rokon intézményekről érdemlegesen szóltam >Büntetési rendszerünk reformja* című munkámban. 69. és köv. 1. részt az is megtörténik, hogy a Btk. VI. fejezete valamelyik §-ának többé-kevésbé erőltetett magyarázata alapján feltétlen felmentés mondatik ki, midőn talán ugy az igazság, mint az illető egyén, valamint a társadalom érdeke is mást követelt volna. Magától értetik, hogy a tervezet felöleli azon kihágásokat is, a melyek feletti bíráskodás a közigazgatási közegek feladata. Aggályok támadtak ugyan, vájjon ezen közegek ily messzemenő jogosultsággal felruházhatók-e. Azonban minthogy ezen közegeknek már jelenleg is hatalmukban áll a büntetést feltétlenül mellőzni vagyis a vádlottat felmenteni, alig hihető, hogy az újonnan nyert jogosultság folytán visszaélések honosulnának meg. S ha meg is van a lehetőség, hogy egyik-másik közeg túl sok esetben fogja feltételesen kiszabni a büntetést, ebből nagyobb zavarok nem támadhatnak. Mert ha az illető egyén még egyszer elkövet bűncselekményt, végrehajtják rajta a teljes régi büntetést is; ha pedig nem követ el többé semmit, ekkor igazolva van a bíráskodó közeg felfogása. Felesleges mondanom, hogy az intézmény igazságos kezelése és különösen a vagyonos és nem vagyonos társadalmi osztályokra való egyenletes alkalmazása biztosítandó lesz a felső forumok gondos felügyelete utján. Elkerülhetlennek látszik, hogy évről-évre — eleintén még rövidebb időközökben is — külön statisztikai kimutatások állíttassanak össze a feltételes elengedések számáról, az esetek mineműségéről, az ezen kedvezményben részesített egyének személyi és vagyoni viszonyairól, stb. Belgiumban törvény rendeli el a feltételes elengedésekről szóló jelentések szerkesztését s meghagyja ugyanazon törvény a miniszternek, hogy az intézmény mikénti fejlődéséről a parlamentnek évről-évre tüzetes jelentést tegyen. »Haa vádlott szabadságvesztésre Ítélve még nem volt«. Pénzbüntetésre elitéltetés nem akadály; a szabadságvesztésbüntetésre átváltoztatott pénzbüntetés szintén nem. Az utóbbit méltányosnak tartom, különösen mivel a vádlott rendszerint nem tehet arról, hogy nem fizethette le a pénzbüntetést, mely őt mentesítené; nem bűncselekménye okozta, hogy szabadságvesztésbüntetést kellett kiállania, hanem szegénysége, a melynél fogva nem fizethette le a pénzbüntetést. E miatt pedig őt a vagyonos emberrel szemben hátrányba hozni nem szabad. »Nem haladja meg a három havi fogházat vagy elzárás t«. E sorok irója már a mult évben hangsúlyozta, hogy első lépés gyanánt célszerűbb volna a három hónapot venni kiindulásul, mint a belga törvény és az osztrák javaslat nyomán a hat hónapot. Megnyugtatásául szolgál, hogy ujabban a francia javaslat, továbbá a nemzetközi büntetőjogi egyesület német osztálya szintén a három hónap mellett foglalt állást és lényegileg ugyanazt célozza a szentpétervári börtönügyi kongressus szakosztályi határozata is, midőn a kihágásokra (contraventions) véli a feltételes Ítéletet szorítani. Hogy a büntetés halmazati büntetés, nem képezhet akadályt. Erről felesleges külön intézkedni, minthogy a szövegből következik. »Az elsőfokú Ítélet kimondásától számított három év alatt.« A három évet az elsőfokú ítélettől vélem számitandónak, mivel az első és utolsó fokú Ítélet közti idő-spatiumban elkövetett cselekmény kellő tanúságot tett arról, hogy ezen egyén, dacára a bíróság kíméletes elnézésének, nem bír kellő ellentállási erővel. Ha a jogerejüségtől számíttatnék a három év, — mint ezt többek közt a L i s z t-féle törvénytervezetben találjuk — akkor az illető a közbeeső időben elkövethetne deliktumot a nélkül, hogy biztosan elvesztené a megadott feltételes elengedést. »A büntetés kiállottnak tekintendő.« Nemcsak a főbüntetés, de elengedtetik a mellékbüntetés is. Ezt külön kifejezni feleslegesnek tartom, mivel a mellékbüntetés — pénzbüntetés, hivatalvesztés, politikai jogok felfüggesztése, stb. — a főbüntetés járuléka s eunek sorsát követi. A Btk.-ben körülirt visszaesésnél ellenben a kiállottnak tekintett büntetés mint előző büntetés beszámítandó. Ezen pontban elvileg eltér a tervezet a belga törvénytől, mely a büntetés kiszabását meg nem történtnek (»non avenue«) tekinti. Az államfogház feltételes elengedhetését a jelen tervezet mellőzi. Egyrészt nem tehető fel, hogy az államfogház kiállása pusztitólag hat az illetők erkölcsi beléletére. Másrészt az államfogház teljesen külön áll büntetési rendszerünkben s a rövid tar-