A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 37. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról

324 a j o «. tamu államfogházbüntetésben oly csekély eleme van a büntetésnek, hogy ezt feltételhez kötés által kevesbíteni teljesen felesleges. »A büntetés feltételes elengedése biztosítékhoz kötendő mindazon esetekben, midőn ez a vádlott vagyoni viszonyainál fogva lehet'séges* Ezen tételből egyenesen következik, hogy ha nincs vagyona az elitéltnek, a feltételes elengedése igy is megadandó; ha vagyoni viszonyai megengedik, a biztosíték mint külön garantia járul a többihez. Részemről igen jó hatást várok a pénzbiztosítéktól különösen verekedések elhárítására. Ha egy félig-meddig jómódú paraszt akár sajátjából, akár rokonai pénzéből letett pl. 100 frtot annak biztosítására, hogy »többé nem fog verekedni*, ez a 100 forint hatályosabb visszatartó erőt képes ieá gyakorolni, mint a várható bármily szigorú büntetés. Rokonai is a legnagyobb gonddal fognak ügyelni, hogy távol tartsák őt a verekedési alkalmaktól ; ez pedig a fődolog. Egyéb bűncselekményeknél szintén jó hatású lehet a pénzbiztosíték, feltéve mindig, hogy az Ítélet hozatalára hivatott közegek észszerűen fogják alkalmazni. A pénzbüntetésnél (Btk. 53. a §.) kiváló jogosultsága lesz a feltételhez kötésnek először is, mivel ilykép kevesbíthető azon esetek száma, hol a cselekmény csekély súlya dacára a büntetést a vádlott vagyontalansága folytán át kell változtatni szabadságvesztésbüntetéssé. A mi pedig a hatályosság kérdését illeti: a már kiszabott, de feltételesen elengedett pénzbüntetés kétség kívül több visszatartó erővel bir, mint a mennyi elrettentő ereje van a lefizetett pénzbüntetésnek. Hozzájárul, hogy az állam a pénzbüntetés kérlelhetlen behajtásával különösen a kis vagyonú parasztoknak gyakran egész existentiáját tönkreteszi s igy maga szaporítja a proletariátust. A pénzbüntetés feltételes elengedhetését, már azon oknál fogva sem véltem mellőzhetőnek, mivel azon esetben, ha csak a szabadságvesztésbüntetésre szoríttatnék az új intézmény, olykor a vádlottra nézve kedvezőbb volna a szabadságvesztésre itéltetés mint a pénzbüntetés. A szabadságvesztésbüntetés végrehajtásától ugyanis bizonyos feltételek alatt szabadulhatna, a pénzbüntetéstől soha. El kell ismernem, hogy ezen pont tekintetéhen egyenes, ellentétben van tervezetem az illő külföldi törvényekkel és javaslatokkal. De meggyőződésem szerint csakis ily kibővítés mellett remélhető, hogy a feltételes elengedés intézménye a fennálló büntetési rendszer szerves kiegészítő (részévé válik s hogy nem fog abban ellenmondásokat szülni. Epugy mint a feltételes szabadlábra helyezés bizonyos mérvben megzavarja jelenleg a büntetési tételek közti egyensúlyt, mivel a minimális tartam, melynél alkalmazható, egy évre van megállapítva: a feltételes elengedésnél ugyanily jelenségek még erősebben mutatkoznának, ha a legcsekélyebb súlyú büntetések ki volnának alóla véve. Végül még egy szót a sértett fél iránti tekintetről. Elismerem, hogy a sértett fél jogi állása kíméletet igényel. De a büntetés mérvét a sértett fél, minthogy őt rendszerint a visszatorlás szomja és a boszuérzet vezeti, nem állapíthatja meg. Már pedig a feltételhez kötött büntetés is büntetés. Benne van minden körülmények közt az államhatalom rosszalása, a mi minden büntetésnek egyik fő-alkatelemét képezi.' Benne van másodszor az, hogy a visszaesésnél súlyosít és végül, hogy három évig az elitéltnek feje fölött lebeg a Damokles-kard. Ha tehát az mondatik, hogy a sértett fél ily Ítélettel nem kap elégtételt, ez hamis állítás, mert az állam igen is büntetéssel sújtotta az illetőt. Az állam sok engedményt tesz a büntetőjog terén a sértett félnek. Számos esetben lemond büntetési jogáról, mivel kímélni akarja a sértett felet. A legtöbb inditványi bűncselekménynél ez a vezéreszméje az államnak. Gondoljunk csak a szemérem elleni bűntettekre, a családi és a házi lopásra és sikkasztásra, stb. Ha itt az állam a sértett fél kedvéért igen súlyos bűncselekmények büntetését teljesen elengedi: joggal meg fogja követelhetni, hogy ez igen csekély súlyú bűncselekményeknél a sértett fél bizonyos kivételes esetekben, magasabb állami tekinteteknél fogva, nyugodjék bele oly büntetésbe, mely a testet és a vagyont ugyan közvetlenül nem érinti, de kellő mérvű erkölcsi ereje kétségkívül megvan. Ezeket kívántam indokolásul lehetőleg röviden felhozni. Egyebekben utalok fentebb idézett munkámra, hol az idevágó kérdésekkel — különösen a mi azok elvi oldalát illeti — bővebben foglalkoztam. Dr. Fayer László. egyetemi rk. tanár Budapesten. Törvényjavaslat a sommás eljárásról." ELSŐ CÍM. Eljárás a királyi járásbíróságok előtt. ELSŐ FEJEZET. Általános határozatok. 1. §. Sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoznak : 1. az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-ának 1. és 2. pontja alatt felsorolt perek, tekintet nélkül az 1877. évi XXII. t.-cikkben foglalt korlátolásra ; 2. az 1881. évi LIX. t.-c. 6. §-ában a birtokbiróságok hatásköréhez, valamint az 1868. évi LIV. t.-c. 44. §-ában a telekkönyvi hatóságokhoz utasított perek, a mennyiben a per tárgyának értéke járulékok nélkül 500 frtot meg nem halad ; 3. az 1868 : LIV. t.-c. 37. §-ában emiitett örökösödési perek, ha az egész hagyaték értéke az adósságok és terhek levonása nélkül 500 frtot meg nem halad ; 4. az 1S74. évi XVIII. t.-c. 7. §-a által a kir. törvényszékek hatásköréhez utasított perek, ha a per tárgyának értéke járulékok nélkül 500 frtot meg nem halad ; 5. a kereskedelmi ügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában az 1881. évi november 1-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendelettel a kir. járásbíróságok hatásköréhez utasított perek. 2. §. Az előbbi § 5. pontjában emiitett kereskedelmi ügyekben a budapesti és pestvidéki kir. törvényszékek kerületéhez tartozó járásbíróságok, mint kereskedelmi bíróságok járnak el, ha felperes a bíróságot keresetében kereskedelmi bíróságnak jelölte meg, vagy ha a felek valamelyike az eljárás folyamában kívánja, hogy a bíróság, mint kereskedelmi biróság járjon el. A biróság e kérdés felett vita esetében és ha az ügy nem tartozik az előbbi $. 5. pontja alá, hivatalból is, az Ítéletben, illetőleg ha ezt megelőzőleg külön jogorvoslattal megtámadható végzést hozna, ebben határoz. A határozat ezen része ellen külön jogorvoslatnak nincsen helye. 3. §. A peres tárgy értékének megállapításánál irányadó : 1. ingatlanok tulajdonát vagy birtokát tárgyazó perekben az ingatlannak, illetőleg az ingatlan azon részének értéke, melynek tulajdona vagy birtoka vitás ; 2. telki szolgalmakat tárgyazó perekben a szolgáló telek értéke. Felperes azonban a rendes eljárás megindítása céljából igazolhatja, hogy a szolgalom az uralkodó telek értékét a szolgáló telek értékén felül emeli; 3. osztályperekben a felosztandó ingatlan, határperekben pedig a vitás terület értéke ; 4. járadékok és más időszakos szolgáltatások vagy haszonvételek követelhetését megalapító jogviszonyok iránti perekben az évi szolgáltatások értéke és pedig ezen érték tízszerese, ha a jogviszony fennállásának időtartama korlátolt, de bizonytalan és húszszorosa, ha ezen időtartam korlátlan vagy előre meg van határozva. Határozott időtartam esetében azonban az érték az összes évi szolgáltatások értékét meg nem haladhatja; 5. haszonbérleti viszony fennállása vagy tartama iránti perekben, a mennyiben azok az összegre való tekintet nélkül a sommás eljárás alá nem tartoznak, az egy évi bérösszeg. 4. §. A mennyiben az érték az eljárás megállapítása szempontjából vitássá válik, az iránt a biróság, az eljárás neme ellen tett kifogás feletti tárgyalás eredményéhez képest, belátása szerint határoz. Szőlőknél és házosztályadó alatt álló ingatlanoknál az érték rendszerint a legközelebb múlt évi állami adó kétszázszoros, házbéradó és földadó alá eső ingatlanoknál pedig annak százszoros összegében állapítandó meg. Az ingatlan után fizetendő általános jövedelmi pótadó és a községi adók számításba nem vétetnek. Azon esetben, ha felperes az eljárás ellen tett kifogás eldöntése előtt a per tárgya helyett 500 frtot meg nem haladó összeget, illetőleg örökösödési és osztályperekben 500 frtból a kereseti kérelemnek megfelelő részt elfogadni késznek nyilatkozik, a sommás eljárás a peres tárgy nagyobi) értéke miatt meg nem tagadható. 5. §. Ha jogerejüleg kimondatott, hogy az ügy nem tartozik a sommás vagy a rendes eljárás alá, az utóbb eljáró bíróságok oly ok miatt, mely a korábbi határozat alapjával ellenkezik, az ügyet hatáskörükből el nein utasíthatják. * Azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy dr. P1 ó s z Sándor, egyetemi tanár urnák szívességéből ezen fontos törvényjavaslatot, melyet szerző az igazságügyminiszter ur megbízásából készített, már most egész terjedelemben közölhetjük. Ezzel egyúttal megnyitjuk azok számára, kik tárgyilagosan ezen életbevágó törvényjavaslathoz hozzá szólani kívánnak, lapunkat. Érdemül tudják be lapunknak azt, hogy minden fontos törvényjavaslatnál, vagy felmerülő nevezetes jogi eseménynél nemcsak a főváros kebeléből, de az ország minden részéből visszhangzik abban a jogászság szava és igy büszkeséggel és szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy lapunkban a hazai jogászság jogi közvéleménye tükröződik vissza. Reméljük, hogy ezen alkalommal is be fog válni várakozásunk. Bírálatot kérünk mi s velünk bizonyára a nagytudományú szerző is; legyen e bírálat elismerő vagy gáncsoló, de mindenekelőtt igazságos. A szerkesztőség.