A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 35. szám - Azokról az ítéletekről, a melyeket teljesíteni nem lehet

306 a JOG az alsóbb fokú birák munkásságát tudják ugy mennyiségileg, mint minőségileg megbecsülni. Megtudják határozni, túl van-e terhelve, avagy könnyű szerrel tehetnek eleget a reájuk váró feladatnak. De ezen tanácsok utján az igazságügyi miniszter megfogja ismerni a jó administrativ erőket is. S orvoslást találand sok kezelési miseria. Sajnos, felette sajnos, hogy most hozatik be ezen üdvös intézkedés, a mikor a szándékolt változtatások által a felebbezési forumokban, vagyis a kir. törvényszékeknek felebbezési forumokká való átalakításával a kir. táblánál felállítandó elnöki tanácstól az alsóbb bíróságok, különösen a járásbíróságok működésének megfigyelése majdnem teljesen elesik. Pedig különösen a jelen előadói tervezet szerint a járásbíróságoknál még több biró lesz alkalmazva, mint jelenleg. Ezeket tehát a betöltendő táblabírói állásokra nem fogják ajánlhatni. Nem eléggé világos a 16-ik §. 2-ik bekezdésében foglalt ezen kifejezés: »birósági hivatalnokot«, mert nem tudni, vájjon ez alatt csak kezelő hivatalnok értendő-e vagy nem. A mint tehát a 17-ik §-ban világosan ki van mondva kezelő hivatalnok, éppen úgy a 16-ik §-nál határozottan kiteendő leenne. A 3-ik fejezet ellen csupán azon kifogásom volna, hogy számtalan hivatkozások- által más törvényekre és még következő §-okra, annak világossága nagy mértékben csökkentetik. Nézetem szerint ezen fejezet szövegezését egyszerűsíteni lehetne. Egyébként igen helyes és kiválóan jótékony hatást maga után vonó intézkedések foglaltatnak benne ; melyek a bíróságoknak úgy tekintélyét, mint színvonalát emelni fogják. Mert valóban kívánatos, hogy egy biró sem bírjon kevesebb qualificatióval mint az ügyvéd. Igen helyes, hogy az elméleti képesség mellett megkívántatik bizonyos évi gyakorlat is; mert ez által eleje lesz véve az idő előtti előléptetés utáni vágynak, s mert a bíráskodáshoz okvetlenül megkívántatik bizonyos évi önálló gyakorlat. Részemről kizárólag közigazgatási gyakorlaton, illetve ki közigazgatással foglalkozó hivatalnokoktól a birói előléptetéshez bizonyos előzőleg eltöltött bírósági gyakorlatot kívánnék meg. A 26-ik §-ban előforduló »berendelt« szót nem vélem helyesnek; mert a ki berendeltetik, a szó szoros értelmében köteles volna annak eleget tenni. Már pedig ez nem igy áll, mert az illetők csak saját akaratukkal rendelhetők be, tehát helyesebb volna, a behívott szó. A 4-ik fejezet általában véve kifogástalan; mert nagyon fogja emelni a bíróságok és ügyészségek tekintélyét, ha egy főnök, ki hivatalát kitűnően tölti be, tisztán előléptetés céljából kénytelen ne legyen állását oda hagyni, s azt kevésbé avatott vezetésére átengedni. Ezen intézkedés különben már egyéb hivatalnál, vasútnál, pénzügynél megvan. Van ugyanis pénzügyigazgató, tanácsos, titkár s fogalmazó. Van a vasutaknál állomásfőnök különböző ranggal. De meg lehet valaki kitűnő táblabíró, de nem lenne kitűnő elnök. Mert például nincs türelme az administratióval foglalkozni, a felekkel bajlódni. Éppen ezen oknál fogva nem egészen osztom az előadó azon javaslatát, hogy felsőbb bíróból valaki az első bíróbíróságokhoz, mint elnök alkalmaztassák. De lehetnek erre is kivételes esetek. A 29-ik §. azon intézkedése, hogy a kir. tőrvényszéki birák és járásbirákból csak évente 5°/o legyen előléptethető, szemben az ügyészek részére megállapított évi 7 számmal aránytalan; mert a míg a 66 ügyészi létszámból egy év alatt minden 9-ik részeltethető rang- és fizetésemelésben: addig a 839 létszámmal levő törvényszéki birák és járásbirákból csak minden 20-ik. Továbbá tekintettel a szervezés óta lefolyt 18 esztendőre, mely idő alatt sokkal többen szereztek előléptetésre érdemeket, mint azt jövőre évente kiérdemelni fogják, a legelső évben a 29-ik §-ban megjelölt létszám legalább mégegyszer annyi összegben lenne megállapítandó, vagyis az ügyészek közül az első évben 14 s ezen szám arányában a birák közül pedig 20°/o. Nagyon méltányos és helyes, hogy a törvényszékeknél a fontos vizsgálóbírói teendőket törvényszéki birák végezzék, s hogy ezért külön pótlékban részesüljenek ; mert ha a vizsgálóbíró feladatának lelkiismeretesen meg akar felelni, kénytelen gyakran a hivatalos órákat meghosszabbítani. A 34. §-t nem vélem célravezetőnek, mert valamint nem lenne jó, ha a törvényszéknél több egyenrangú elnök lenne, minthogy az rontaná a tekintélyt; de meg a dolog természetével is ellenkeznék. Éppen úgy nem lehet ez helyes a járásbíróságoknál sem. De meg erre szükség nincsen is, mert hiszen jelenleg is van a járásbíróságoknál több járásbiró, s nincsen egyetlen egy albiró sem ; mert hiszen bíróságok rendezéséről szóló 1871. évi XXXI-ik t.-c. 31-ik §-a nem ismer albirákat, hanem csak járásbirákat és igen helyesen megkülönböztetésért a Íj árásbirákat. Legcélszerűbbnek tartanám tehát, ha a járásbíróságoknál lenne egy járásbiró és több itélő biró, vagyis egyszerűen biró. Hiszen tulajdonképpen albiró a lényegében véve ugy sem létezik, mert az éppen úgy önállóan itél, mint a járásbiró. Albirót csak a törvényszékeknél képzelek lehetségesnek és célszerűnek, hol a határozathozatal a tanácsban történik s igy alkalmazva a 33-ik §. kiválóan üdvös lehet mindazokra nézve, kik később a járásbíróságokhoz bírákká lennének kinevezendők. Minthogy pedig a jelenlegi albiráknak, vagyis helyesen aljárásbiráknak 1,000 frt fizetésök van ; ez meghagyandó lenne a törvényszékeknél alkalmazandó albiráknál; ellenben a járásbirósági birák, mint már önállóan működő birák, 1200 frtban lennének részesitendők, a járásbirák pedig ehhez arányítva, mint hivatalvezetők 1800 frt fizetésben, a mennyiben természetesen a jelenlegi javadalmazások egyébként fenmaradnának. Ha pedig a 24-ik §. mégis megmaradna; abban az esetben úgy, a mint az a tanácsvezetőknél (kik végre is nem chéfek) a 32-ik §. szerint kimondatott: hogy a megbízás viszsza nem vonható ; a járásbíróságoknál is ki kellene mondani, hogy a vezetői megbízás vissza nem vonható. Mert különben előfordulhatna azon komikus eset, hogy valamely járásbírósághoz egy törvényszéki biró, ki rangban idősebb, helyeztetvén át, a már meglevő chéf járásbirótól a megbízatás elvonatnék s igy degredálva lenne. Továbbá ha már több járásbiró lenne egy járásbíróságnál ugyanazon rangban és fizetésben, akkor a vezetéssel megbízottat okvetlenül kellene valamely pótlékban részesíteni; tehát 500 frtban, mint a mennyiben a törvényszéki tanácselnök részesül. Egyébként a jeles szerzőt művéért elismerés illeti. Azokról az ítéletekről, a melyeket teljesíteni nem lehet. Irta: dr. JÁROSI KÁROLY, budapesti kir. Ítélőtáblai kisegítő biró. Minden Ítéletnek két főkelléke az: hogy az elmarasztalt fél által teljesíthető, a végrehajtó hatalom által végrehajtható legyen. Nem tökéletes ítélet az, a melyik vagy nem teljesíthető, vagy végre nem hajtható. Hiszen ez olyan világos, mint a nap! Erről beszélni is fölösleges ! Igy szólanának erre azok, a kik törvénykezésünket csak a törvényekből ismerik. De meg vagyok győződve arról is, hogy a működő jogászok között sincs senki, a ki az ellenkezőt állítsa. És mégis . . . napról-napra olvashatunk olyan Ítéleteket, a melyek nem teljesíthetők. Sőt többet mondok, valódi értelmük szerint nem is hajthatók végre. Ha ennek dacára nem akasztják meg a törvénykezést, ez csak abból magyarázható ki, hogy a végrehajtást nem azon az alapon rendeljük el, a mi az ítéletben van, hanem azon, a minek benne lenni kellene. Ezek az Ítéletek azok, a