A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 2. szám - A bizonyitékok összeütközése

Mert ugyanis az 1868 : LIV. t.-c. 236. §-a szerint: »Ha valamelyik fél csak félbizonyitékot hozott föl s azt az ellenfél meg nem erötlenitette: a bizonyíték kiegészítése végett póteskünek van helye, bár az nem ajánltatott is. Ha pedig ugyanazon ténykörülményre nézve a felek mindegyike adott elő félbizonyitékot: póteskünek helye nincs s a ténykörülmény be nem bizonyitottnak tekintetik.* Vagyis e törvényszakasz szerint az összeütköző, egymásnak ellentmondó félbizonyitékok egymást lerontják, megsemmisítik. Ezen törvényszakasz analógia utján az egész, a teljes bizonyítékokra is alkalmazható lévén, a fentidézett, valamint az 1884. évi dec. hó 11-én 6,875. szám alatt ugyanily értelemben hozott legfőbb itélöszéki határozat (U. T. Ujfolyam XI., 83. sz.) az ezen törvényszakaszban elfogadott elvnek teljesen megfelel és igy alakilag helyes. Az alaki igazság azonban nem mindig anyagi igazság is. Az alaki igazság csak költött igazság; nem maga a valóság, hanem csak látszata, utánzata a valónak. Ez a sértett jogalany, ha az anyagi igazságot keresve — sok költség árán — nyert egy költött igazságot, nem nyert semmit. De sőt veszített, elveszítette jogát és az erre fordított költséget, mert az igazság csak egy : maga az igazság. E helyett mással, költött igazsággal, megelégedni nem lehet. Nem még akkor sem, ha az látszólag nagyon helyes és kényelmes elintézési mód lenne is. De nézzük, miért csak alald igazság az, a mi a tent hivatkozott határozatban foglaltatik? És a bizonyítékok ily véletlen összetalálkozásánál mi lenne a helyes az igazság felismerésére, annak kiderítésére vezető eszköz ? Ha a bíró azt mondja ki, hogy: »különböző egyaránt hiteles tanuknak a döntő körülmény fölötti ellenkező vallomásai lerontják egymást«, nem mond egyebet, mint hogy: két tanú igazat vallott, kettő hamisan tanúskodott, de mivel nem tudom a négy közül, melyik kettő az igaz, ennélfogva egyiknek sem hiszek. Vagyis mert hamis vallomás is tétetett, nem hiszem el az igazat sem. Más szavakkal: a hamisság győzött az igazság felett és lerontotta, megsemmisítette azt. Nem lehetetlen ugyan, hogy az ekként alakilag helyes Ítéletben véletlenül az anyagi igazság is benfoglaltatik. Ez azonban csakis esetleges, csakis véletlen lehet. A biró eljárásának azonban a kétségen kívül álló igazság kiderítése és megállapítása a célja. Tagadhatatlan, hogy midőn a bizonyítékok ekként összeütköznek, a biró kényes helyzetbe jön; de azért lenni kell módnak, a mely a való felismerésére vezet. Erre mód van is és ez: az ellentmondó bizonyítékok szembe állítása. A jogok és kötelezettségek tényekből erednek. A tények nyomokat hagynak maguk után. Bizonyítékként a tények nyomai használtatnak fel. Valamely tény csak egy módon történhet. Ha tehát valamely tény bizonyítékaként egymásnak ellentmondó nyomok hozatnak fel, kézen fekvő, hogy az ellentmondó nyomok egyikének a valósággal ellenkeznie kell. A nyomok s illetve bizonyítékok ellentmondása, összeütközése esetén tehát a bírónak feladata kideríteni, hogy azok közül melyik nem felel meg az igazságnak, melyik hamis. Ha az ellentmondó bizonyítékok közül az egyiknek valótlansága kiderül, ott marad a másik igaznak; a mely midőn az összehasonlítás, a szembesítés tüzpróbáját kiállotta, belső értékében csak nyert ugy, hogy arra most már nyugodtan alapitható az ítélet, a nélkül, hogy az alaki igazság veszélyétől tartani lehetne. A valódi bizonyítékok tehát össze nem ütközhetnek, egymásnak ellent nem mondhatnak, mert valamely tény csak egy módon történhetett s igy ha a bizonyíték nem hamis, minden bizonyítéknak csakis ezen egy módot kell mutatnia. De mivel látszólagos összeütközés a törvénykezés terén fordul elő, kell hogy ezen ellentmondás tisztába hozathassék. Látszólagos ellentmondás s illetve összeütközés lehet: a) A peresfél saját előadásaiban, ha ugyanis a fél valamely tényt előbb beismer, később ugyanazt visszavonja, ha ugyanazon tényt előbb igaznak, később valótlannak állítja. A beismerés visszavonás által csak akkor veszítheti el erejét, ha az ellenfél a visszavonásba beleegyezik, vagy ha a fél bebizonyítja, hogy beismerése a valóságnak meg nem felel és ezenfelül valószínűvé teszi, hogy tévedésben volt.c b) Összeütközés lehet a peresfelek előadásaiban, ha egy és ugyanazon tény megtörténtét ellenkezőleg adják elő. Ily esetben a bíróság indítványra, vagy hivatalból a felek személyes megkérdeztetését rendelheti el.7 És a személyes megkérdeztetés alkalmával a bíróság a felekhez indítványra, vagy hivatalból mindazon kérdéseket intézheti, a melyeket a vitás ténykörülmények s az ügy egészbeni felvilágosítására szükségesnek tart. A bíróság ezen alkalommal a feleket szembesítheti is.8 A felek szembesítése alkalmával a legtöbb esetben kiderül a való; mert kevés az oly emberek száma, a kik a vita hevében az ellenfél, a biró és a hallgatóság előtt is képesek volnának a képmutatást minden irányban oly művészi ügyességgel vinni, hogy az ellenfélnek és a bírónak nyomra vezető kérdések föltehetését és igy a valóság kiderítését meg ne könnyitenék. c) Ellentmondás lehet továbbá a peresfelek előadása és tanúvallomások közt; valamint több tanú vallomásai közt. Ezen ellentmondások kiegyenlítésére szintén hathatós eszköz a tanuk egymásközti, valamint esetleg a peresfelekkeli szembesítése.9 d) Összeütközésbe jöhet továbbá az okirat a tanúvallomásokkal, mely összeütközés a tanuknak az eredeti okiratok felmutatása melletti kihallgatása által könnyen elhárítható. A bizonyítékok összeütközése esetén tehát semmi sem lehet egyszerűbb és semmi sem lehet célravezetőbb eszköz, mint a bizonyítékoknak egymással s ha kell, a peresfelekkeli szembeállítása ; esetleg pedig a bizonyítékok pótlólagos vagy ismételt felvétele. A bizonyítékok értékének megállapítására a szembeállítás az, a mi a testi dolgok béltartalmának megállapítására a vegybontás. Ellenpróbája az összeütköző bizonyítékoknak a szembeállítás, mint a szorzásnak az osztás. Valamely jogalapitó, jogszüntető vagy jogérvényesítését korlátoló tény csak egy módon történhet; miért is ha a bizonyíték nem hamis, minden bizonyítéknak ezen egy, az igazi, a valósággal megtörtént módot kell bizonyítania. Ezen egy mód pedig ellentmondó bizonyítékok mellett, csakis a bizonyítékok szembesítése által, csakis a kétes értékű, a valótlan bizonyíték kiküszöbölése és az igazi bizonyíték érvényre emelése által állapitható meg. Hiszen ha a birónak több bizonyíték áll rendelkezésére, sokkal könnyebb, sokkal kedvezőbb helyzetben van, mintha bizonyíték egyáltalán nincs. Miért dobná el magától a biró ily esetben a bizonyítékokat V Azért talán, mert hamis is lehet közöttük? Ha ez az indok, akkor dobjuk el minden pénzünket; nehogy hamis pénzjegyet hozzunk forgalomba. Nem sokkal helyesebb elv-e ily esetben a bizonyítékok közül a valót kikeresni ? Tanulmány tárgyává tenni a pénzjegyeket és a hamisat el nem fogadni? Vizsgálni a bizonyítékok belértékét és csak a valódit felhasználni; a kétes értékűt, a valótlant pedig félretenni; mint a hamis bizonyítékkal együtt az igazat is félredobni ? Korunk minden téren az anyagi igazság felé törekszik. A fából faragott isteneket az emberiség már rég eldobta. A talmi-arany — ha még ugy csillogna is — nem helyettesitheti a valódit. Az architectura igyekszik érvényre juttatni az anyagot; annak mutatni azt, a mi: a követ kőnek, a vasat vasnak. Az iró s a festő is a természetességet keresi, mert örök igazság, hogy valódi és maradandó hatása csak az igazságnak van. Csak az igazságszolgáltatás — melynek pedig egyedüli célja az igazság érvényre emelése — elégedne meg a költött külalakkal ? Az alaki igazságot mennél előbb, mennél alaposabban ki kell küszöbölni minden téren. A tárgyalási elvtől (Verhandlungs-Maxime), a nyomozási elv (Inquisitions-Maxime) határáig, még igen nagy terület van felhasználatlanul, parlagon, használjuk fel azt — a polgári per természetével egyező módon — minél előbb, minél jobban. A perek számának szaporítására semmi sem alkalmasabb, mint a mai perrendszerünk mellett oly gyakran érvényre jutó alaki igazság; a perek számának apasztására semmi sem hathatósabb eszköz, mint az anyagi igazság mennél sűrűbb, mennél biztosabb érvényre jutása. 6 Dr. PlószSándor. A magyar polgári perrendtartás tervezete 329. §. ' Dr. E m m e r Kornél. Törvényjavaslatok. 2. §. 8 Ugyanott. 3. §. 'J Dr. E m m e r Kornél. Törvényjavaslatok.92 §.