A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 2. szám - Az osztrák cs. kir. bíróságokkal való viszonos eljárásról a biztosítási végrehajtás foganatosítása tárgyában

A JOG. Reméljük, hogy egy a szóbeliség, nyilvánosság, közvetlenség | és szabadbizonyitási rendszer elvein alapuló perrenddel ezt már a közel jövőben elérni szerencsések leszüuk. Az osztrák cs. kir bíróságokkal való viszonos eljárásról a biztosítási végrehajtás foganatosítása tárgyában. Irta : Dr. ZAREVICH ANTAL, fiumei kir. tszéki biró. A magyar kir. bíróságok által elrendelt, illetőleg engedélyezett biztosítási végrehajtás az osztrák cs. kir. bíróságok által leendő foganatosításának és az illető viszonos eljárásnak fontos kérdésében igen érdekes és figyelemreméltó az osztrák cs. kir. legfelsőbb törvényszék által egy a fiumei kir. törvényszék előtt tárgyalt perben hozott és az 1885. évi június 18-án 13,113. sz. a. kiadott igazságügyministeri rendelettel ellentétben levő, következő határozat: X. G. felperesnek G. V. alperes elleni 25 ar. nap és jár. iránti váltó ügyében, felpeses kérelmére, a m. kir. fiumei törvényszék által 1887. évi március 5 én 1,017. sz. a. hozott a biztosítási végrehajtást alperesnek Lovranában és Opritzbán fekvő ingatlanai terhére engedélyező végzésnek foganatosítását az arra nézve megkeresett Voloscai (lstriában) cs. kir. járásbíróság 1887. évi március 12-én 1,167. sz. a. kelt végzésével elrendelte. A cs. kir. bécsi legfelsőbb törvényszék, a trieszti cs. kir. főtörvényszéknek 1887. évi május 5-én 1,591. sz. a. kelt és ezen végzést helybenhagyó határozata ellen dr. Randék fiumei ügyvéd alperesi képviselőnek közbetett rendkívüli felfolyamodása folytán 1887. évi október 19-én 9,60(5. sz. a hozott határozatával: tekintve, hogy nem létezik olyan törvény vagy rendelet, mely az osztrák bírónak a magyar biró által engedélyezett biztosítási végrehajtás foganatosítást megtiltaná és hogy azért az egyhaugú elsőés másodfokú bíróságok végzéseiben semmiség vagy nyilt jogtalanság eseteinek fenforgását látni nem lehet, tekintve hogy az 1883. évi február 15-én 2,593. sz. a. kelt udvari lendeletben megjelölt reudkivüli felülvizsgálat eseteknek egyike s^m forog fenn, az 1874. évi május 16-án 69. sz. a. kelt törvénynek 24. és 26. g-aira való tekintettel, a rendkívüli felfolyamodást visszautasitandónak találta és felfolyamodót a költségek viselésére ítélte. E döntvénynyel az osztrák legfelsőbb törvényszék kimondotta, hogy a magyar kir. bíróságok által engedélyezett biztosítási végrehajtás Ausztriában feltétlenül foganatosítható és ennek következtében a viszonossági szabályok szerint az osztrák cs. kir. bíróságok által engedélyezett biztositási végrehajtás a magyar kir. bíróságok részéről is foganatosítandó. Nyilt kérdések és feleletek. A haszonélvezeti jog korlátozása megengedlietöségének kérdéséhez. Szabó Mátyás és neje Erzsébet egész ingatlan vagyonukat tulajdonjogilag átíratták fogadott leányuk és férje Kőrössy Aladár nevére oly záradékkal: »a korlátlan haszonélvezeti jog az ingatlan felerészére Szabó Mátyás és neje Erzsébet nevére bekebeleztetik.« Időközben Szabó Mátyás meghalt s életén maradt özvegye haszonélvezte az ingatlan egész fejrészére vonatkozó jogot. Fogadott leánya és veje követelik most azt, hogy a haszonélvező özvegy ne az egész ingatlan felerészén maradjon, hanem hogy annak negyedére, mivel az egyik haszonélvező meghalt, szoríttassák? Megengedhető-e olyan korlátozás? És nem tekinthető-e itt a nyilvánkönyvileg kitüntetett haszonélvezeti jog egységes egésznek, mely csak mindkét haszonélvező halálával elenyészik egész terjedelmében? Dr. Szekulits O. Lázár, Nagy-Kihinda. Sérelem.* A nagyváradi törvényszéknél készpénzért is — árverést rendelnek. Tagadhatatlan tény, hogy évről-évre kevesebb s legalább jelentőségre csekélyebb érdekű ama panaszok száma, melyek becses lapjuk hasábjain a nagyközönség elé a »Sérelmek« rova* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt kőzlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. \ tában közöltetni szoktak s melyekben a közvélemény Ítélőszéke előtt táratnak fel ama bajok, melyek sok esetben a törvényhozás rendes utján orvoslást nem nyertek, ugy, hogy ha a sérelmek apadását statistikai szempontból veszszük, azon következtetést kellene levonnunk, miszerint — hála az égnek — törvénykezési viszonyaink a javulás azon stádiumát érték el, hogy immár már alig van okunk panaszra, alig van többé szükség a világ hatodik hatalmasságának : a sajtónak segélyét igénybe venni s elérkezettnek kell hinuünk azon időt, a hol ugy az alsó, mint felsőbb hatóságaink a tökély ama magas fekára emelkedtek, a mikor a jogszolgáltatást kereső felek teljes megnyugvással nézhetnek ügyeiknek birói elintézése elé. De fájdalom, ezen látszólagos javulás még be nem következett. Ily eclatáns és tényleg megtörtént jogsérelmet kell ezúttal közlenem a nyilvánosság terén és felhívni ugy a tekintetes szerkesztőség, mint a jogászvilág becses figyelmét, szóljon hozzá az ügyvédi kar mindazon tagja, ki közügyeink s különösen az igazságszolgáltatás iránt még érdeklődik. Az eset, melyet itt előadandok, megérdemli a közfigyelmet, mert oly hihetetlen jogsérelmet rejt magában, melyet közömbösen nemcsak azért nem szabad venni, mert egy szegény család existenciáját teszi tönkre, de mert oly jog- és törvénysérelmer involvál, mely ki ri minden képzelhető törvénysérelmen. Az eset a következő. E. Vendel budapesti lakos testvéröcscse E. György elhalálozván, örökhagyó hagyatékához a n i takarékpénztárban 4,800 frt készpénz tartozván, ezen összegre a nagyváradi törvényszék a hagyatéki zárlatot alkalmazta, ldőközileg E. Vendelnek S. javára kiállított 200 forintnyi váltója esedékes lévén, S. mint váltóhitelező ezen 4,800 frtra akként vezetett végrehajtási, hogy ezen készpénzből 1,000 forintot kihasittat és ezen 1,000 forintot 127, mond százhuszonhét forinton biróilag elárverezteti. Ez ellen perorvoslat adatván be, az elutasittatott. Ez röviden az eset történeti része. A mi az eljárás jogi oldalát illeti, ez minden képzelhető törvényellenességet felülmúl, mert az 1881. évi LX. t.-c. 123. és 124. §-ai rendelkezéséhez képest, ha ezen takarékpénztári betét egyszerű activ követelésnek vétetnék, akkor vagy átruházás vagy behajtás utján lenne érvényesítendő s a követelés fedezése után fenmaradó összeg végrehajtást szenvedettet illetendi, ha pedig mint közpénztárból vagy letétből felvehető összeg tekintendő, akkor a 133. §. szerint a követelés és járulékai erejéig a végrehajtató részére utalványozandó, de hogy készpénz elárvereztessék s 1,000 forint készpénz 127 forinton bíróilag eladassék, ez oly jogtalan és törvényelleneseljárás, mi ha velem meg nem történik, senkinek sem hiszem el, most már csak az a kérdés, hogy miként fog a t. nagyváradi törvényszék eljárni a kielégítési actusnál? fogja-e az egész 1,000 forintot tevő készpénzt 200 forint és járulékai fejében végrehajtatónak kiutalványozni, hogy igy az árverési hiénák vérszemet kapva, a világon a legnagyobb uzsorát gyakorolhassák, avagy csak annyit utalványoz, a mennyit végrehajtató követelése és járulékai kitesznek s ha a törvény világos rendelkezései igy kijátszatnak, hol keresendő és milyen uton jogorvoslat ? A midőn tehát a nagyváradi törvényszék eddigi eljárása az 1881. évi LX. t.-c. 123.. 124., 126., 133. stb szakaszaival ellentétesen járt el, midőn ez által másnak jogtalan kárt okozott, midőn tehát a fennálló törvényeket ignorálva, mivel sem indokolható eljárást követett el, kíváncsian várjuk, mily eljárást fog követni a pénz kiutalványozása körül? Részemről tisztelettel kérem a t. szerkesztőséget, miszerint ezen sérelemnek becses lapja hasábjain helyt adni, a tisztelt kartárs urakat pedig arra kérem, miszerint ez ügyhöz hozzászólani méltóztassanak. Kuna Jenő, versed ügyvéd és temesntegyei tiszteletbeli alügyész. Vegyesek. Ügyvédi képviselet kizárása. Valóban érthetetlen az a csökönösség, melylyel, a hol csak lehet, egyet döfnek az ügyvédi képviselet ellen. Az utolsó napokban ismét köztudomásra jutott egy eset, melyben miniszteri jóváhagyással ellátott alapszabályival biró egyik budapesti ipartestület — mely bizonyos hatósági jelleggel bir — az ügyvédi képviseletet kizárta az előtte folyamatba tehető ügyekben. Kíváncsiak vagyunk, vájjon a budapesti kamara fog-e orvoslást találmi az ügyvédség ilyen lealázása ellen ?