A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 34. szám - A törvénytelen szülöttek tartása körüli joggyakorlatról - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 1. [r.]

£L JOG. 299 II. és 111. r. alpereseknél rosszabb sorsban részesíteni a hozzájuk csatlakoztatott I. r. alperest — az eskü letétele esetére felmentették öt is a kereset alól, annak dacára, hogy a csatlakozás által helyzete még kedvezőtlenebb volt, mintha meg nem jelentnek vétetett volna. A 112. §. félremagyarázása tehát azt eredményezte, hogy a meg nem jelenő alperes makacsságáért — m e g j u t a 1 m a z t a t o 11. 'A törvénytelen szülöttek tartása körüli j°ggyakorlatról. Irta : Dalnoki BARTHA IVÁN, ügyvéd Szilágy-Somlyón. vfía tartottad, tartsd.'* A liberalismus és a humanismus túlzói által jogszolgáltatásunknál egy oly irány, ugy szólva, szokás fejlődött ki, mely alapokát nem leli a valláserkölcsben, ue sőt azzal lényegében és következményeit tekintve, egészen ellentétben áll. A törvénytelen gyermekek tartása körüli törvénykezési gyakorlatunk az által, hogy a nőnek, ki erkölcstelen módon, törvény és a valláserkölcs ellenére gyermeket szül, ezen ténye által jogcímet ad követelésre s gyakran könnyen alkalmazható módot zsarolásra. Nem hiszem, hogy akadna gyakorlati jogászaink között csak egy is, kinek ne volna tudomása esetekről, midőn a nő a büntetést, mely ót az erkölcsi törvények ellen elkövetett vétségeért érte: a gyermeket felhasználta (vagy megkísértette felhasználni arn), hogy magának egy, gy:tkran több, férfivel szemben, kikkel közelebbi érintkezésben volt, jogtalan apanaget eszközöltessen. Legyen szabad egy példát hozni fel. Egy fürdőben vagyok s meglátok ott egy kiváló szépségű nőt egy ur társaságában. A férfiben ismerősre találván, beszélgettünk. Később a nő eltávozik s én kérdezősködöm ismerősömtől a nőnek társadalmi helyzete felöl. Ismerősöm ilyen forma választ ad: Ennek a leánynak tavaly egy fi i született, hogy ki az apja, azt ő tudja csak, hanem biztos tudoraásom van róla, hogy a fia tartásáért három különböző egyén ellen háro.n egymástól távol levő bíróságnál indított pert, melyből kettőt elbékélt a harmadikat saját esküjétől függöleg megnyerte. Hol itt az erkölcs, melynek a jogélet minden egyes változatán tükrözve kellene lennie. Vagy nem érdektelen a Marci bátyánk esete sem. M. bátyánk jómódú kereskedő, különben agglegény ugy 50 — 55 év között. Kényelmes életet él, magának s segédeinek mindig csinos szobaleánynyal szolgáltat fel házánál. Nem mondom, hogy ugy néha ő is meg nem nyalogatja a sót, de segédei — bár ez nem tartozik az üzleti munkakörükbe — egész bizonyos, hogy többet és több sikerrel udvarolgatnak az évenkint váltakozó szép szobaleányoknak, mint ő. Aztán ugy, mikor már több hónapig szolgált nála egy-egy szobaleány, kénytelen elengedni, mert nem birja a munkát. Később előállít egy gyerekkel az öliben M. citáltam, hogy csak menjen fel, de ő sem tágított mig végre, nem lévén már más mód, apodictice megmondtam neki, hogy azért is jobb ha személyesen felmegy, hogy lássák a birák, hogy ő műveletlen, ostoba sz . r létére nem is tudhatta, hogy mit vásárol és hogy meggyőződjenek arról, miszerint már kinézése sem olyan, hogy annyi szakértelemmel bírhasson, mint a Múzeum tudósai. A használt őszinte, nyilt és érthető kifejezések első pillanatra sértették az én emberemet és ha módjában állott volna, meg is bírságolt volna a használt sértő és illetlen kifejezésekért, de a végén gondolván, hogy hátha mégis igaza van a prókátornak, útnak indult Budapestre és ott rendre járván a birákat, jelen volt az ülésben, melyben büntetését csakugyan pénzbirságra szállították le. Mihelyt védencem hazaérkezett, első dolga volt hozzám jönni elbeszélni, hogy mily jó volt, hogy ő maga járt fenn, mert a birák látván, hogy olyan ember, milyennek én jellemeztem, büntei tését leszállították s egyúttal jó tanácsomért ugy jutalmazott, hogy ; az albiró ur bírságolási díját felül multa. íme tehát csakugyan tény az, hogy ha sértő, de igaz kifeje; zések használtatnak egy albiró ellen, ezért megbüntettetünk, mig ha i ugyanazon sértő, de igaz kifejezést más halandóval szemben hasz] náljuk, még díjjaztatunk is érette. így térült meg nekem a 30 frtnyi birsáLOm, igy jutalmazt tátott bünhődésem is; és ha valamit sajnálok, ez csak az, 1 hogy miért nem díjazott inkább az albiró ur is, mert akkor 30 f forinttal több pénzem és egy tapasztalattal kevesebbem volna. bátyánkhoz, bizonygatva, hogy ez a gyerek a M. bátyánké, ő itt »kapta«, tessék tartani. Ha Marci bátyánk szabadkozik, fenyegeti a bírósággal. Először megpróbálta M. bátyánk, hadd lássa, neki itélik-e a gyermektartását annyi segítség mellett. Hanem megjárta. Szerényen beismervén a bíróság előtt, hogy egész ártatlannak magát nem ismeri, a bíróság a leánynak itélt esküt, hogy a gyerek a M. bátyánké s az esküt le is tette. A többi esetben aztán nem is engedi az ügyet a bírósághoz vinni. Majdnem minden évben »kiegyez« egy-egy szobaleányával s vakarja a fejét, mondva: bár legalább tudnám, hogy egy a sok közül igazán az enyém. Hanem elég a példából, bár százat felhozni könnyű volna. Ilyen törvénykezési gyakorlat és jogszolgáltatási irány mellett egyszer arra ébredhetünk, hogy a gyermektartási perek egy külön ken setforrássá lesz azon nőknek, kik nem nevekedvén erkölcsben, könnyű vérrel hajigáloznak a hamis esküvel. Már pedig itt is itt volna a tér, a hol a magyar genius érvényt szerezzen magának. Népünknél, mely dacára a »laisser fairé, laisser aller« tanának s a túlhajtott liberálismus romboló munkájának, ma is Európa legerkölcsösebb népei közt foglalhat helyet, az ilyen »esett« nőkre éppen azt a jelzőt használja, a mit azon individumokra, kik bájaikat tőkeként forgatják. Továbbá van egy példabeszéd, mely — a magyar genius erős kinyomatával — az olyan haszontalan hitelt nem érdemlő mondásokra, állításokra, melyekre a nem hivés, számba nem vehetés bélyegét reá akarja nyomni, azt mondja, hogy k .... - beszéd. Ennek dacára, törvénykezésünk annyira számba veszi az ily bizonyos erkölcsi fogyatkozásban okvetlen szenvedő nők állításait, hogy még ha a látszat, a mi pedig gyakran csal, vagy mondjuk fél bizonyíték állításuknak csupán csak lehetősége mellett szól is, kész e nőnek megengedni, hogy k . . . . beszédét esküvel erősítse meg. Erős jogi meggyőződésem az, hogy : valamint a jogszabályohnak, szokásoknak és általában a jogszolgáltatás minden egyes mozzanatának a valláserkölcsben kell gyökereznie, éppen ugy a helyes jogszolgáltatási iránynak oly képen kell a társadalomra visszahatnia, hogy a társadalomban a jogszolgáltatás és a törvénykezési szokás ne idézzen, ne idézhessen elő oly ferde állapotot, melyben a társadalom egyes rétegének impulsus adassék a valláserkölcs negatiójához s ne keletkezhessen a társadalomban a valláserkölcscsel ellentétes irányú szokás. Nem tartom helyesnek azt az irányt törvénykezési gyakorlatunkban, mely a törvénytelen gyermek iránti túlhajtott humanismusból kiindulva, oly könnyű vérrel kötelezi a férfit — legtöbb esetben — a követelő nőnek kétes értékű esküjétől függőleg tartási díj fizetésére. Hazánkban is kezd már tejedni és pedig egyes vidékeken nem is szórványosan a család intézményének negatioja, a vadházasság. Ha joggyakorlatunk a törvénytelenek iránti túlhajtott humanismusból létjogot ad a törvényes házasságon kivüli szaporodásnak s a törvénytelen tettet jogcímmé avatja, hogy lehessen aztán várni, hogy korunkban, midőn a megélhetés nehézsége a házasságköthetésnek a védtörvény általi hátraszoritása s sok más tényező miatt is a házasság intézményére — népiesen szólva — rá jár a rud, az ily nehéz viszonyok közt terjedjen a valláserkölcsre alapított családi boldogság? Hogy lehessen ily joggyakorlat mellett remélni azt, hogy a nő visszatartsa magát a ballépéstő1, ha elkövetett bűnét nem csupán a büntetés, de a díjazás is követi s mert tettének következménye nem csupán a társadalom megvetése, hanem egy joggyakorlatunk által »törvényessé« tett követelési jog is, a mit, mert hiszen jogos, felemelt fővel nyilvánosan érvényesít? Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. XT1(A feltételes elitélésre vonatkozó angol törvénynek törvényhozási tárgyalásai.) Angliával szemben a jogi irók nagy igazságtalanságot követnek el.1 A feltételes elitélésre vonatkozó irodalomban majdnem * A feltételes elitélés kérdését napirendre fogja kétségkívül törvényhozásunk is tűzni. A jogászgyülés legközelebb megvitatandó tárgyai közé is felvette. Hogy tájékozzuk olvasóinkat a hazánkban e kérdésről legutóbb megjelent irodalomról, ezennel közöljük a t. laptársaink által eddig hozott cikkeket. Egy külön közleményben a külföldi irodalom termékeit fogjuk ismertetni. A szerkesztőség. 1 L. erre vonatkozóan a Jogi Szemle I. kötet 1. számában megjelent értekezésemet : J>A büntető Ítéletek végrehajtásának feltételes felfüggesztéséről (az úgynevezett feltételes ítéletekről)« 4. s k. 1.