A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 33. szám - A bagatell-törvény hatályon kivül helyezéséhez

á92 Föntebb érintem, hogy K.-nénak cselekményét önönmagában mint elkövetett tényt, tehát az azzal egybekötött szándék nélkül 1-ső sorban megvizsgálom, a miből folyik, hogy a kérdés megoldásánál legelőször kutatandó a büntető törvénykönyvnek melyik szakasza vehető alkalmazásba. Erre szerény nézetem szerint a büntető törvénykönyvünkben e speciális esetre szakasz nincsen. Nem vehető K.-nénak cselekménye lopásnak, mert igaz ugyan, hogy idegen ingó dolgot a tulajdonos beleegyezése nélkül vitt el jogtalanul, de az eltulajdonítás célzata nem forog fenu, nem lehet K.-nénak cselekményét sikkasztásnak minősíteni, mert a pénz sem birtokába, sem birlalatába nem jutott, de azt el sem zálogositotta, nem alkalmazható a büntető törvénykönyv 365. §-a sem, miután az abban megkívántató feltételek nem léteznek. Kérdésttevö kollega ur nem negatív, hanem positiv feleletet vár, miért is igyekvésem erre is irányul. Az előadott körülménynél fogva, miután — mint érintém — e speciális esetre törvényszakasz nincs, de K.-nénak cselekménye mégis tilos, kénytelen vagyok a büntetőjogi analógiát igénybe venni és a büntető törvénykönyv 368. §-át idézni. Miilön azonban ezt teszem, nyilt kérdéssé válik az, vájjon kodifikált büntető törvénykönyvvel szemben szabad-e az analógiát felhasználni. A büntető törvénykönyvben felhozott és büntetéssel sújtandó cselekmények körvonalozásával a törvényhozás annak ád kifejezést, hogy a mely cselekményeket nem érint büntetéssel sujtandónak, azok — habár tilosak is — még nem büntethetők. De a jogállam feladata a jogrend felett őrködni, annak tilos módon való megzavarását a tettesen megtorolni és a jogrendet vissza illitva a társadalmat a büntetés által kibékíteni. Ha ennélfogva van a büntető törvénykönyvben oly szakasz, a mely egy előre nem látott esetre per analógiám alkalmazást nyerhetné, úgy e szűkebb körű analógia alkalmazásanincs kizárva. E feltevésből kiindulva idézem a büntető törvénykönyv 368. §-át, mely szerint vétséget követ el és az ott érintett büntetéssel sújtandó az, ki saját vagy a tulajdonos beleegyezésével vagy annak számára más ingó dolgát a haszonélvezőtől, zálogbirtokostól vagy attól, a ki a dologra nézve használati vagy megtartási joggal bir, jogtalanul elveszi. Ha e szakasz értelmét vizsgáljuk, ugy azon tendenciát veszszük ki, hogy büntetéssel sújtani akar a törvény oly cselekményt, mely által valami ingó dolog jogtalanul elvétetik, még az esetre is, midőn sem az eltulajdonítás, sem a megtartás, sem az elzálogosítás célzata nem forog fenn, tehát animus lueri nem fordul elő. Ha a törvény kimondja azt, hogy ez esetben, midőn még a tulajdonos is, kié a jogtalanul elvett dolog, ilyes cselekményért büntettetik, mennyivel inkább büntetendő azon tettes, kinek tudatában van az, hogy másnak tulajdonát képező és birtokában lévő pénzét jogtalanul, habár animus lueri nélkül elvesz. Szerény nézetem szerint tehát K.-nénak cselekménye annálinkább subsummálandó e szakaszba, mert oly mozzanatok forognak fenn cselekményében, a melyek szigorúbb módon elbirálandók, mint azt a 368. §. megköveteli, nézetem szerint ez analógiát csak akkor nem szabadna alkalmazni és hivatkozott § t igénybe venni, ha K.-nénak cselekményében enyhébb mozzanatok, mint azt a 368. §. kívánja, előfordulnának. Ámde kérdésttevő ur K.-né cselekménye inditó okát és czélzatát adja elő és miután a tettes cselekménye bűnös eredményre nem volt irányozva, kérdi, vájjon K.-né büntetendő. Ha a tettet az eredménynyel, vagyis azzal vizsgálom, hogy K.-né nem szándékolt a pénz elvételével bűnös cselekményt véghez vinni, úgy mentségére a büntető törvénykönyv 75. §. szolgálna, mert bűntettel csak szándékossan elkövetett cselekmények képeznek természetesen cselekmények alatt oly tilos cselekményeket értve, miket a büntető törvénykönyv 1-ső tj-a annak nyilvánít. Ámde e szakasz, ha itt alkalmaztatnék is, csak bizonyos a büntető törvénykönyvben meghatározott egy némely szakaszát zárná ki az alkalmazásból, kizárná ugyanis a csalást, sőt kizárná a kihágási törvény 127. §. is, mert K.-né célzata nem vagyoni haszonra irányult, nem célozta cselédje kárát, habár tilos cselekménye ravasz fondorlattal volt egybekötve, de nem okozott kárt azzal, hogy pénzét elvette, mert hisz kamatozás végett a takarékpénztárba elhelyezte és így cselédje pénze gyümölcsözőleg fekszik, még pedig az ő részére, miután a takarékpénztári könyvecske az ő nevére szól. Igaz ugyan, hogy a takarékpénztári könyv K.-nénak kezében volt a feljelentésig és miután a takarékpénztári könyv felmutatójának kiszolgáltatják a pénzt, bárki nevére szóljon, ugy valaki elleuvethetné, hogy az eltulajdonítás szándéka forog fenn ; minthogy azonban K.-né cselekményét és szándékát két barátnőjének elmondotta, ugy ki van zárva K-né tilos cselekményéből az anyagi haszonlesés annál inkább, mert a pénznek jogellenes elvétele nem gátolta a cselédet abban, hogy máshová magasabb szolgálati bérrel el ne szegődhessék. Visszatérek tehát ismét a 368. § -hoz és oda fejezem ki nézetemet, hogy K.-né cselekménye per analógiám e szakasz értelmében elbírálandó. E nézetem mellett természetesen vitás kérdés marad az, vájjon az általam megengedhetőnek nyilvánított analógia alkalmazható-e vagy sem. Midőn ezekben foglaltam nézetemet, nem hagyhatom érintetlenül azt, hogy kérdésttevő ur teljesen elhallgatta azt, hogy a cseléd a büntető törvénykönyv mely szakaszát használta a feljelentésre és nem vetette fel a kérdést akként, hogy 1-ször lehet általában K.-nét vádolni, 2-odszor, ha igen, helyesen lett-e megválasztva a feljelentő által alkalmazóit szakasz és ha nem 3-szor melyik alkalmazható? J)r. Molnár Jakab, ügyvéd N.-Kanizsán. S é r e1e m. * A felebbviteli munkadíjak megállapítása a felsőbíróságok által abban hagyandó lenne. Lenne pedig maguk a felsőbíróságok tekintélyének érdekében, miután egyfelől semmi hasznuk és foganatjuk, másfelől ellenkezőleg ódium kifolyásának tekintetnek, vagy az ügyvédi kar iránt általában, vagy a felebbező ügyvéd személye iránt különösen. Ne kápráztassák szemeiket a felsőbíróságok téves hitekkel, ez így van tényleg országszerte. Semmi hasznuk és foganatjuk az ő megállapításaiknak azért, mivel néha gúnynak is elhibázott megállapitványaikra ma már egy ügyvéd sem vár, hanem ha felebbvitelre van szükség, felével előre kialkuszsza, sőt legtöbb esetben be is követeli, jelesül a tekintélyesebb központiak lüO frttal is ott, hol azután a felső bíróság 3 — 4 frtot állapit meg a papiroson, akár ha mindnyájan Kossalkó tanítványai volnának. De mik is ezek a nevetséges megállapitmányok a budapesti keresk. és váltótörvényszéknek, ugy a legfőbb kir. törvényszéknek az egyes periratokra szabott díjtételeihez képest ? holott egy felebbezés már legalább is ad akkora dolgot az ügyvéduek, mint egy perirat. Okszerűbb volna az ügyvédi rdtts 58. §-ára bizni ezt a dolgot, legyen az számlatétel, minek leszállítását a sokai ló fél a kamaránál kérheti Ódiumnak tekintetik pedig nemcsak általában az alacsony szabványozás, de sokszor személyeskedésnek is. így például a napokban láttam a Curiától egy következő záradékot: »Felebbezési munkadíj nem állapittatik meg, mert a törvény által kizárt esetben ilyet saját felétől sem igényelhet.« Avagy azt vélte a kir. curiai tanács, hogy az ellenjegyző ügyvéd nem volt elég óvatos az 1881 : LIX. t.-c. 49. §. szabálya szerint írásbeli rendeletet követelni a további felebbezést sürgető féltől? ki sürgetményét ismételte, mivel a per egy hibásan szövegezett eskütől feltételezve volt eldöntve és ily esetek tekintetében nem elég szabatosak a perrend intézkedései, csak ugy, mint számos más esetekben, mint azt maguknak a felsőbíróságoknak ellentétes értelmezései mutatják. Már pedig ha ötös és hetes tanácsok is hozhatnak egymással ellentétes határozatokat, mily jogon vagy méltánylattal követelik az egyetlen ügyvédtől, hogy ezen tömkelegekben tévednie ne szabadjon, mig ellenben a céhszellem nem engedheti azt, hogy az alsóbiró nyilt törvény mellőzésért is megrovassék a felebbviteli költséggel. Ugy hiszem, mind ez elég belátható azoknak, kik be nem hunyják a szemüket. Nagy Ferenc, ügyvéd Buziáson. * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.