A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 33. szám - Kivonatos indokolás a birói és ügyészi szervezet módositásáról szóló előadói tervezethez

A JOQ. 293 Kivonatos indokolás a birói és ügyészi szervezet módositásáról szóló előadói tervezethez. Az alkotmányos államok törvényhozásai aggódó gondoskodással igyekeznek a birói szervezet legapróbb részletkérdéseit is törvényhozási uton megoldani. Söt több államban a jogállam feladatául tekintették azt is, hogy egységes törvénykönyvben oldják meg a birói szervezetnek csaknem minden kérdéséi. Bizonyára, a ki a magyar iga/ságszolgáltatás szervezeti egységében rejlő államfentartó erő iránt érzékkel bir, szívesen hódol annak az eszmének is, hogy ez az egység egyszer külsőleg is rendszeres birói szervezeti törvénykönyvben jusson kifejezésre. Oly törvénykönyvben, mely ugy a birói hatalom alkotmányos alapjogait, mint a birói szervezetnek a per rendekkel összefüggő részét és a bírósági személyzet szolgálat jogviszonyait és kötelességi körét (pragmatika) tüzetes, világos szabályokban lartalalmazza. Ma még nincs itt annak az ideje, hogy ily egységes birói szervezeti codex alkotásához fogjon a törvényhozás. Ennek ideje akkor fog elérkezni, ha a biróságok külső szervezésének munkája befejezést nyer, ha a jelenlegi perrendeket a szóbeliség és közvetlenségen alapuló bűnvádi és polgári perjogi reform valtja fel és egész jogrendszerünk a mai átmeneti és ideiglenes állapotokból kibontakozva a tartósság jellegét ölti fel. De addig is fokról-fokra haladnunk kell bírósági szervezetünk céltudatos kiépítésében. Haladnunk kell, ugy, hogy egykoron az egységes bírósági szervezeti codex ne legyen egyéb, mint rendszerbe foglalása a magyar birói szervezet külön törvényekben megoldott kérdéseinek Törvényhozásunk eddig is a felmerülő szükséghez képest fokozatosan egyes törvényekben foglalkozott a bírói szervezet kérdéseivel. A jelen tervezet szorosan azoknak a gyakorlati igényeknek kivan megfelelni, melyeket birói és ügyészi szervezetünk egészével szemben a kir. táblák és főügyészségek szervezéséről szóló törvény, továbbá azok a legközelebb megvalósítandó perjogi reformok támasztanak, a melyeknek sikere nagy részben az első folyamodásu biróságok megerősítésétől, színvonaluk emelésétől van feltételezve. De igen természetes, hogy a tervezet nem zárkózhatik el birói szervezeti alaptörvényeink ama feltűnőbb fogyatékossága elöl sem, melyeknek hátrányai már eddig is érezhetők voltak, de még sokkal élénkebben lennének érezhetők a kir. táblák és kir. főügyészségek szervezéséről szóló törvény életbelépte után. E többszörös feladat kielégítése szabja meg tehát a jelen tervezet tartalmát és így a szükségesnél egyébre nem is terjeszkedik ki, mert nem kivan még törvénybe nem foglalt perjogi roformjainak és egyéb intézményeink szabad fejlődése elé esetleg célszerűnek épen nem bizonyult korlátokat állítani. Az I. és II, fejezethez. A felügyeleti jog szabályozása a kir. táblák szétosztásáról szóló törvénytervezetbe csak azért nem vétetett fel : mert elönyösebbnek találtatott, ha a felügyeleti jog gyakorlatának szabályozása nem elszigetelten csak a kir. táblákra tekintettel történik, hanem a felügyeleti jog a maga szerves összefüggésében és minden fokozatra kiterjedöleg nyer megoldást. Erre annál inkább szükség van, mert törvényeink rendkívüli töredékesen rendelkeznek a felügyeleti jogról, (1871 : VIII. t.-c. 5, — 1871 : XXXI. t.-c. 3. §.) ugy, hogy a felügyeleti jog sarkalatos tételei is vagy szabályozatlanul állanak vagy csak rendeletben nyernek megoldást. A tervezet oly módon igyekszik a felügyeleti jogkört szabályozni, hogy a felebbbviteli biróságok, mint itélö biróságok megkim éltessenek attól, hogy a felügyelet címén a t igazságügyi igazgatás közegeivé váljanak. De azért nem feledkezik meg a tervezet arról sem, hogy a felebbviteli biróságok az eddigieknél hatályosabb eszközökkel őrködhessenek az alsóbb biróságok ügyvitelén. A felebbviteli biróságok ítélő tanácsainak az egyes esetekben gyakorlandó ellenőrzési jogkörét épen nem azonosítja a tervezet az igazságügyi igazgatás keretéhez tartozó ama felügyeleti jogkörrel, melyet az elnökök, elnöki tanácsok stb. hasznosabban, hatályosabb felelősséggel és erélyesebben gyakorolhatnak, mint ha az Ítélkezésre hivatott birói tanácsok foglalkoznának kinevezésekkel, admini strativ panasz o[k elintézésével és igazgatásügyi rendeletek kiadásával. A tervezet épen nem kívánja a felügyeleti jogból folyó valamennyi intézkedést kimeríteni. Szorítkozik csupán a főbb tételekre, melyek alapján a további intézkedések a rendeleti jogkör feladatához tartoznak, p. a részletes utasítás az ügyviteli megvizsgálás tekintetében, a birói és egyéb állások betöltési módjának részletes szabályozása síb. A IIT-ik fejezethez. A gyakorlati birói vizsga megszüntetését közérdek követeli. Lehetetlen fentartani azt az állapotot, hogy alacsonyabb képesitettségi kellék kívántassák meg a birói pályára, mint az ügyvédére. Az ügyvédi vizsga végleges rendezéséig szükséges az ügyvédi vizsgára bocsátás előfeltételeit annyiban módosítani, a mennyiben azt a jelen tervezet javasolja. A 20. §-t egyébiránt az átmeneti intézkedésekkel (62., 63. §.) együttesen kell figyelembe venni. Kevesen lesznek hazánkban, kik megválasztatni akarnák az 1869. évi IV. törvénycikk 3. §-át, mely szerint az itélő bírákat az igazságügyminister ellenjegyzése mellett a király nevezi ki, de alig fogja valaki helyeselni, hogy curiai birónak vagy épen a curia elnökének az 1869 : IV. törvénycikk szerint kinevezhető az, a ki egy nappal a kinevezés előtt tette le az ügyvédi vagy a gyakorlati birói vizsgál. Kinevezhető ez állásokra az, ki harminc évvel előbb tevén le az ügyvédi vizsgát, ez idő alatt joggal sohasem foglalkozott. A jelen fejezel biztosítani kívánja, hogy a jogászi életpályák bármelyikén tényleg kifejtett működés legyen előfeltétele a magasabb b'rói állás elnyerhetésének és gátot kíván az ellen emelni, hogy a jogászi életpályákon nem levők a birói hivatalt magasabb birói állásokon kezdhessék meg. A IV. fejezethez. A helyes igazságügyi szervezeti politika követeli, hogy akkor, midőn a perjogi reformok következtében a törvényszékekre és járásbíróságokra mindig nagyobb feladatok várnak, már eleve gondoskodjék a törvényhozás az első fokú biróságok megfelelő megerősítéséről. Ez erősítés egyik elsőrendű eszköze az, ha lehetővé létetik, hogy kiváló, kipróbált erők legyenek az elnöki állásokra megnyerhetők. A 27. §. szerint ugy a curiai bíró, mint az 52. és 53. §. szerint bármely a törvényszéki elnök állásával egyrangu állásban levők kinevezhetök törvényszéki elnököknek és megtartják járandóságukat, rangsorozatukat és a fokozatos fizetésre való igényüket. Az első fokú biróságok megerősítésének másik eszköze, hogy az első fokú bíróságoknál a kitűnő tapasztalt birói erők megmaradhassanak s azoknak rangban és fizetésben emelkedése lehető legyen. Nem is képzelhető annál visszásabb állapot, mint ha a jó tapasztalt erők következetesen elvo natnak a törvényszékektől és járásbíróságoktól, itt pedig kezdők foglalják el helyeiket. Ily eljárás csaknem felhívás arra, hogy a perlekedő közönség csak a felebbviteli bíróságban keresse igazi megnyugvását. E rendszer még nagy erőpazarlással is jár, mert lehet, hogy az elnök, vizsgálóbíró vagy járásbiró hivatala minden részletében nagy jártasságot szerezve, a vidék bizalmát kiérdemelve sokkal nagyobb szolgálatokat képes a közönségnek tenni, mintha mint felsőbb fokú bíró a collegiumban foglal helyet és talán kedvetlenül tölti be hivatalát. Esetleg a felebbezések korlátozására is vezethet, ha a közönség látja, mily gond fordittatik az első fokú biróságok színvonalának emelésére. E szempontok és különösen az, hogy az eljárás és az ügyek elintézésének súlypontja abban az arányban hárul át az elsőfokú bíróságokra, a mely arányban a szóbeliség és közvetlenség megvalósul, teszik szükségessé a jelen fejezetben foglalt szervezeti reformokat. A tervezet ugy a törvényszéknél működő curiai birót, mint az ugyanitt és a járásbíróságnál működő kir. táblai birót, továbbá a kir. ügyészségnél szolgálatot tévő főügyészi helyettest teljesen egy rangfokozatba és járandóságba helyezi a curiánál, illetve kir. tábláknál működő bírákkal vagy a főügyészségnél működő főügyészi helyettesekkel, mert csak igy van igazi jelentősége a szóban levő reformnak. Az az esetleges ellenvetés, hogy mivel a jelenlegi vidéki törvényszéki elnökök egy rangban lesznek a törvényszékhez vagy járásbírósághoz kinevezett kir. táblai bírákkal és ennélfogva a hierarchiai követelmények lennének megsértve, sulylyal alig birhat. Ila ugyanis a törvény a felügyelet és vezetés szempontjából a fönhatóságot az elnök számára biztosítja, már a hierarchiai követelmény lényegének eleget tesz, de egyúttal az átmeneti intézkedésekben gondoskodva van, hogy addig, rnig az elnökük fizetése és rangállása általában nem lesz szabályozható, minden viszásság lehetőleg kikerültessék. (57., 58. §§.) A szóban levő újítás tehát azonnal keresztülvihető, a nélkül, hogy a jelenlegi törvényszéki elnökök fizetése 3000 frtra felemeltessék, mi most épen nem volna indokolt, midőn lassankint épen a 27. és az 52. §. rendelkezései szerint különben is átalakítható az egész elnöki szervezet. Arra pedig, hogy a törvényszékeknél felsőbb birák is működhessenek, a legrövidebb idő alatt már csak azért is nélkülözhetlen szükség lesz, mert ugy a polgári, mint a bűnvádi eljárási reform a járásbíróságoktól felebbvitt ügyek felebbezési bíróságává a törvényszéket teszi. A járásbirói hatáskör célbavett kiterjesztése, az egyes birói állás iránt elengedhetlen bizalom fokozása teszi szükségessé azt is, hogy több járásbirót lehessen egy járásbírósághoz kinevezni. Hogy az albirák először rendszerint a törvényszékhez osztassanak be, ennek célja az, hogy a birói hivatal gyakorlása a collegialis bíróságnál vegye kezdetét és innen történjék az átmenet a sokkal nagyobb önállóságot igénylő egyes birói működésre. Az V. fejezethez. Az 1871 XXXIII. törvénycikk 7. fcj-a megengedi, hogy a főügyész tői és korona-ügyésztől is megvonhassa az igazságügyminiszter a megbízást, — de azt, hogy a főügyészek, főügyészi helyettesek hason minőségben áthelyezhetők legyenek — az 1871 . XXXIII. törvénycikk 6. §-a kizárja. A megbízás visszavonása esetéről is hiányosan rendelkezik a törvény (1871 : XXXIII. t.-c. 7. §.), mert a megbízást elvesztett ügyészt annak a törvényszéknek birói sorába lépteti, a mely törvényszék mellett mint ügyész működött és igy nem vonja látókörébe azt az esetet midőn a korona-ügyésztől, főügyésztől, vagy főügyészi helyettestől vonják el a megbízást. Ezek eléggé indokolják a jelen fejezet intézkedéseit, de még azért is szükség van erre, hogy az 1871 : XXXIII. törvénycikk 7. §-ának első bekezdésében foglalt többi rendelkezés is hatályát veszítse.