A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 33. szám - A bagatell-törvény hatályon kivül helyezéséhez

a j o a. 291 kai több ízlést és sokkal kevesebb személyeskedést fog világgá bocsátani, akkor a sorompóban ott leszek ismét, addig az ön fegyvereihez az enyémeket nem mérhetem ! • A bagatell-törvény hatályon kivül helyezéséhez. Irta: Dr. EHRENFEST MÓR temesvári ügyvéd. Megelégedéssel olvasta bizvást a magyar ügyvédi kar mindegyik tagja azon örömhírt, hogy az igazságügvminister ö nagyméltósága, kihez a magyar ügyvédi s birói kar oly nagy reményeket köt s ki eddigi intézkedései által is, főleg a királyi tábla legközelebb bekövetkezendő decentralisatiója által s hogy a birói kinevezéseknél már gyakori esetben az ügyvédekről meg nem feledkezett, úttörő s a modern jogállam postulatumainak teljesen megfelelő hivatását fényesen beigazolta, a bagatell törvényt hatályon kivül helyezni készül. Immár most a kerék forgásban lévén, ő Excellentiája atyáskodó körültekintéssel a bíróságok újjászervezése s a perrend megváltoztatásához eljutott; megbízásából dr. Plósz Sándor jeles egyetemi tanárunk elkészítette a »sommás eljárásról* szóló törvény tervezetét, azon elvek figyelembe vételével, melyeket a mult hó folyamán c tárgyban tartott enquéte megállapított, e tervezetnek egyik fejezete a bagatell-törvénvt módosítja, kétségkívüli tény az, hogy az 1877 : XXII. t.-cz. az ügyvédek nagyobb részének a közjegyzői törvény által már amúgy is felette megcsonkított keresményét még inkább megtizedelte s számosoknál az existentiát egyáltalán lehetetlenné tette, mert a kis ügyek mai napság túlsúlyban vannak s nem minden ügyvédnek jutott osztályrészül — sajnos bár, de igaz — hogy nagy ügyekkel intézetek s uradalmak megbízásából foglalatoskodhatik s így a minorum gentium-féle ügyekre csak kevély mosolylyal tekinthet; egy országgyűlési képviselő egynéhány év előtt az ügyvédek helyzetéről czikkezvén, annak előrebocsátásával, hogy ügyvédnek lenni Angliában jó üzlet, Francziaországban társadalmi positio, nálunk pedig sem egyik, sem másik, hanem legtöbbször baleset, azon lapidaris kijelentéshez jut, hogy az ügyvédek kilenczven százaléka nyomorral küzd, habár ezen hányad igénytelen nézetem szerint egy kissé túlzott s elég, ha ötven százalékot veszünk fel, azon reményben élek, hogy a bagatell-törvény hatályon kivül helyezése után, főleg, ha oly szerencsés lehetnék, hogy alább részletezendő tervezetem ö Excellentiája s az irányadó körök által figyelembe vétetnék, a fenti hányad felire le fog szállani; s ezért ugy továbbá, miután kilátásboszantott, sőt még az sem sértette 16 évi ügyvédkedésem után még megmaradt kevés ambitiómat, hogy oly nyílt szivűséggel megokolt felfolyamodásom a táblára nem hatott; de az, hogy az albiró ur maga vett elégtételt oly módon, melyen én viszonzást nem nyújthattam, mert viszont meg nem bírságolhattam, ez bántott és bánt ma is, és miután az az albiró ur az első és utolsó, ki valaha reám bírságot szabott, mert most már bíró, ezen az úton többé meg nem bírságolhat, feltettem magamban, hogy mint oly embert, ki olyat tett velem, mit senki más nem tett és többé nem is tehet velem, megörökítem. De hogyan ? Nevét a lapokban közzé tenni ? Ez igen mindennapja- és esetleg sajtóperrel is járhat, ettől pedig tartok, mert az esküdt »szék« üléssel járhat, s nekem inkább szükséges a járás mint az ülés; emlékszobrot állíttassak neki ? Ez költséges és alakja a szép szobor lehetőségét is kizárván, az aesthetica ellen vétenék ; az utókor pedig megkívánhatja, hogy a szobor híí legyen ; szóval sok mindenre gondoltam, de nem tudtam megtalálni a módját, mig végre a véletlen reá vezetett. Egy bűnügyben tanúnak voltam megidézve és a »Nationale« bevétele alkalmával a kérdés intéztetik hozzám »vo!t-e már büntetve« ? Hopp! mint a villám jut eszembe, hogy egyetlen büntetésem az volt, melyet az albiró mért reám és eszembe jutva az engem gyötrő megörökitési töprengés ís, a legnagyobb lelki nyugalommal adom, egészen megkönyebbülten jegyzőkönyvre: »igen, 30 frtig lettem megbüntetve N. X. albiró által, mert azt irtam róla, hogy minden jogi képzettség hiányában szenved.« És azóta már 14-szer volt kihallgatásom, 14-szer adtam hivatalos jegyzőkönyvre ezen nyilatkozatot és 14 jegyzőkönyvben van megörökítve — a késő utókor részére — azalbiróneve és az én megbüntetésem, de az — ok is — és ez az én bűnhődésem és bosszúm is. ban van, hogy a bíróságok újjá szervezése után az ügyvédi vizsga a birói vizsga helyébe lépend, a mi szintén az ügyvédekre igen hizelgő s tekintélyüket emeli, az ügyvédi kar nagy hálával tartozik ö nagyraéltóságának, az igazságügy »Baross«-ának, ki ilykép nevét megörökítette, mert az előbbi igazságügyi kormányok alatt hosszú tizenkét éven át hasztalan volt az ügyvédi kamarák minden erőlködése a bagatell-törvény hatályon kivül helyezése s egyéb égető reformok behozatala iránt. Tervezetem a 20 írt értéket meg nem haladó ügyekre vonatkozik, miután ezek facultative, mint a községi bíróság, mint a járásbíróság előtt perelhetők lesznek, ez már magában véve nagy vívmány, miután eddigelé sok kis követelés azon okból veszendőbe; ment, mert az illető hitelező nem rándulhatott ki az alperesi lakhely szerint illetékes községi bírósághoz, mivel legtöbb esetben többet kellett volna költségeskednie, mint követelése kitesz ; ezen ügyek illetékességét megszabó intézkedései a tervezetnek teljesen kielégítők, de sérelmes az, hogy ezekben a képviselet költségeit meg nem téritik ; a kinek bagatellügyei voltak, tudja, hogy azok érvényesítése, illetőleg a követelések behajtása aránylag több fáradsággal, időveszteséggel s kellemetlenséggel jár, mint nagy ügyeknél, másrészt gyakran, habár kis keretben, fontos jogi kérdések megoldandók; igen kívánatos volna tehát, ha a íelek az ügyvédi képviseletet igénybe vehetnék, de ez csak akkor lehetséges, ha mérsékelt költségek megállapittatnának. A 20 frtig terjedő ügyek mindenütt a judicatura egy igen tekintélyes tényezőjét képezik, itt Temesvárott a különféle, a város területén levő községi bíróságoknál az évenkint érvényesített ügyek száma uyolezezerre megy s így vagy tán még nagyobb mértékben van ez másutt is; mérsékelt s aránylagos költségmegállapitás által az illető alpereseken mi méltánytalanság sem követtetik el, mert a kit mulasztás terhel, ez esetben »fizetési mulasztás* »mora in solvendo«, mulasztása következményeit ez esetben »a mérsékelt költségeket« viselni tartozik. A költségek pedig ugy volnának szabályzandók, hogy ügyvédi képviseletnél a tíz forintig terjedő ügyeknél, a tárgyalás, illetve végrehajtás körüli, szóval az egész eljárásért 3 frtot, a 10 frttól 20 frtig terjedő ügyeknél pedig 5 frtot meg nem haladó költségek állapíttatnának meg, ennek még azon jó hatása is volna, hogy az alperesek gyakran ezen kis költségtől is félve, egyszerű ügyvédi felszólításra is fizetnének, holott most, initsem veszélyeztetvén, időt nyernek s a végső lépéseket felperes bosszantására nyugodtan bevárják ! Ez szerény indítványom, ajánlom azt az irányadó körök, illetve a mélyen tisztelt enquéte b. figyelmébe. Nyilt kérdések és feleletek. Büntetendő cselekmény-e ? Dr. Bácskay Albert kollega urnák becses lapja 30-ik számában nyilt kérdések és feleletek rovatában közölt esetre nézve következő a jogi nézetem. A kérdés jogi megoldását könnyíteni a kérdezés rendje, mert a közölt eset első részében a tettes szándékát, vagy jobban mondva a tilos eredményre való nem szándékát illusztrálja, a második részében pedig K.-nénak cselekményét, mint elkövetett tényt állítja oda; minélfogva az eset elbírálása is e kettős irányban kell, hogy mozogjon. Minthogy azonban K.-nénak cselekményét mint elkövetett tényt első sorban kell vizsgálni és csak másodsorban, ha az alanyi és tárgyi tényálladék helyre van állítva, az kutatandó, vájjon a bűnös cselekmény büntetendő is, ennélfogva engedje meg tisztelt kérdésttevő ur, hogy ily megfordított sorrendben a kérdésre felelhessek. Ha a tényt egyszerűen elolvassa az ember, úgy kétségtelenül kiderül az, hogy K.-né tilos módon nyúlt a ládába, tilos módon vette ki onnan a pénzt, tilos módon vonta azt el tulajdonosának birtoklása és rendelkezése alól és tilos módon tartotta meg magánál a takarékpénztári könyvet, sőt a bűnhalmazat látszata alatt cselekedett K.-né, midőn a pénzt a ládából kivette, ha a láda be volt zárva, minthogy azonban kérdésttevő ur azt mondja, hogy K.-né a ládából kivette a pénzt, igy következtetni lehet, hogy a láda nyitva volt és csak a fedelét kellett felemelni, hogy K.-né a pénzhez jusson, ennélfogva a bűnhalmazat látszatával nem foglalkozom és a ténykedés ama részére szorítkozom, mely a pénznek tilos módon való elvételében és a takarékpénztári könyvnek a feljelentésig való jogtalan megtartásában rejlik.