A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 33. szám - A birák fizetésének emelése - Bűnhődés és jutalom. 1. r.

290 i\ JOG A részletekbeni eritica nem fog elmaradni az érdeklődő jogászközönség részéről; ekkorra tartom fenn én is, hogy szerény megjegyzéseimet a javaslat néhány szakaszára vonatkozólag megtegyem. A birák fizetésének emelése. * Irta : LEPOSSA DÁNIEL m.-óvári kir. járásbiró. Bölöni ur e lapok 3()-ik számában közzétett válaszomat »kegyetlen támadásnak« nevezi s azt mondja, hogy egynémely kifejezés indulatos érzelem »szennyes« kifolyása. Midőn a vita ily »szennyes« mederbe tereltetik, akkor az, a ki tisztán akar maradni s be nem akar piszkolódni, kell, hogy abba tovább be ne uszszék ; nekem az ilyen elem nem elemem, azért átengedem a teret az abban sokkal több biztossággal mozgó Bölöni ügyvéd urnák s csupán csak néhány rövid észrevételt teszek. A cikkíró ur szörnyen megmérgedt, hogy én és tisztelt birótársaim oly egyhangúlag (pedig nem beszéltünk ám össze) tréfával kezdtük válaszunkat. Látszik, hogy mindhármunkban ugyanazt a benyomást keltette cikke s nem voltunk képesek cikkét olvasván »satiram non scribere« ; de lehet-e komolyan cáfolni ilyféle állításokat, hogy : »a családos biró munkássága annyit ér, mint a köszvényes agglegény biróé«, hogy »a nőtlenség a bírói karban az igazságszolgáltatás előnyére válnék, mert hiszen a r. kath. papok is nőtlenek« stb. stb. Apropos ! tisztelt cikkíró uram! Bölcsészettel tele spékelt válaszában, kérdésemre ezen dolgokat illetőleg nem felelt még s ön beszél támadásról! Valóban a farkas és bárányról szóló Aesopusi mese jutna eszembe, ha nem cachirozott farkassal állanék szembe. Cikkíró ur jónak látta visszavonulását extra bölcsészeiének sürü ködével körülvenni, hogy ebben a zavarosban dicsőséggel visszavonulhasson. A visszavonulás hasznos dolog ugyan, de ebben az esetben nem dicsőségteljes. ,De miután első cikkében megirt absurd állításai elhomályositására néhány bölcsészeti közhelyet vett segélyül újabb cikkében, ezért én is mondok valamit a bölcsészeiről cikkíró urnák megszivelés végett. Ismertem egykor egy kitűnő tanárt, — ma európai hiríi capacitás — ki az időben a bölcsészettant adta elő egyik vidéki akadémián. A tantermen kívül szívesen eltréfált hallgatóival. Egy. * Ezzel végleg befejezettnek tekintjük a vitát. A szerkesztősé*. TÁRCA. Bűnhődés és jutalom. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta : I)r. WEISZ IGNÁC brassói ügyvéd. Abban a kedélyesebb időben, midőn még a birák, a periratokban ellenük használt kifejezések sértő vagy illetlen voltát Isten kegyelméből bírálgatták meg s az ügyvédekkel szemben az ily önkényesen »sértőnek« vagy illetlennek« minősített kifejezésekért a »birságolás« leglovagiasabb, mert vissza nem torolható elégtételét vehették, egy albiró egy oly végzést hozott egyik ügyemben, mely első tekintetre elárulta, hogy a biró a vonatkozó törvénytől eltekintett és hogy a határozat hozatalánál — jogi képzettségét, mellyel hogy bír, másoktól halottam utólag, — nem vette igénybe. A törvénytelen és feltűnően alaptalan határozat, hosszabb ügyvédi gyakorlatom alatt még megtartani sikerült jogérzetemet sértvén, a végzés elleni fel folyamodásomban azt irtam, hogy »a határozat törvénytelensége melyet még csak a jogi képzettség teljes hiánya sem menthet — oly szembetűnő, hogy felfolyamodásom kifejtését feleslegesnek tartom«, továbbá, »hogy jelen esetben a legtörvénytelenebb és minden jogi képzettséget nélkülöző intézkedéssel — eclatans és oly jogsértés követtetett el (két tekintélyes és vagyonos egyén ellen több ezer forint erejéig végrehajtás rendeltetett el és foganatosíttatott) melynek megtorlása, hogy fegyelmi úton is kerestetni fog, bizonyos.« Ezen kifejezéseket ugy találta az albiró ur, hogy »illedelmetlenek« és »sértők« és ezért engem 30 frtig megbüntetett. Máig sem értem, hogy miért tartotta az albiró ur azon ártatlan kifejezéseket »illedelmetlenek« vagy »sértőknek«, mert szer egy ilyen alkalommal a logikai következtetésekről volt szó s ő ez alapon — az atomok és színek tanát vévén segélyül — pompásan bebizonyította, hogy a jól kisuvikszolt csizma fehér és a fehérre meszelt fal fekete. Végül felhívta hallgatóit, hogy az általa bizonyitott tételeket cáfolják meg. Egyik ezt, a másik azt mondta. Erre a tanár következőleg válaszolt: »Nem az a hiánya az általam bizonyitott tételnek, a mit önök kifogásolnak, hanem egyedül az, hogy állításomat önök közül senki sem hitte cl. Lát ják önök, van vad logika és van tiszta, vagyis észszerű logika. A vad logikának a hallgatónál mindig ez a refrainje : ^Beszélhetsz akármit, a mit állitasz nem igaz«, a tiszta logika pétiig a figyelmes hallgatóban, vagy olvasóban önkénytelenül azt a megjegyzést kelti, hogy »hiszen ez olyan bizonyos, hogy felesleges bizonyítani is.« Önkénytelenül eszembe jutott ez, midőn cikkíró ur a/.t akarta, hogy a »nőtlen hivatalnoknak többet kell költeni, miut a nősnek«, hogy »azért vau oly sok hivatalvadász, mert a hivatal sine-cura«, a struezmadár bölcs politikája szerint elhallgatta azt, hogy az ügyvédi pályán legalább is háromszor annyian haladnak, mint a mennyien megférnek rajta. Hát miért van ily nagy vonzereje az ügyvédi pályának ? kell, hogy az is »siue-cura« legyen! Ön más szemében a szálkát keresi s magáéban a gerendát nem akarja meglátni. Nekünk bíráknak bőséges alkalmunk van a logika fattyúhajtását, a rabulismust, a periratokban s tárgyalásoknál látni és hallani, de senki ne csodálja, ha a rabulismusok rabulismusát nyomtatásban és épen egy jogi szaklap vezércikkében előttünk látva, megdöbbenünk. Tisztelt cikkíró ur értekezései egy dologról azonban valóban meggyőztek, t. i. arról, hogy egy kis felügyelet az ügyvédek némelyikénél csakugyan igen üdvös hatású volna, mert ha egy ügyvéd szokva van igazait nem logikával, hanem rabulistikával keresni, annak keservesen az a fél adja meg az árát, a ki az illető ügyvéd segélyét igénybe vette s a »legrosszabb« első biró sem tehet több kárt a »közönségnek«, mint egy a rabulistikában kedvét találó ügyvéd. Nagyon szeretnék cikkíró ur viszonválaszának érdeméhez is hozzászólani, azonban oly vitát, melyben egyik fél argumentumgyűjteményében a »szennyes« kifejezés is benfoglaltatik, folytatni tiltja önérzetem, ízlésem és nevelésem ; majd ha cikkiró ur jövőre cikkében sokkal több logikát és sokkal kevesebb rabulismust, sokkal több objectivitást és sokkal kevesebb mérgeskedést, sokkal több igazságosságot és sokkal kevesebb hivatalnokgyülöletet, sokhiszen a biró jogi képzettségét — ha van — némelykor ki is hagyhatja határozataiból feledékenységből is, és ha ő maga a »jogi képzettség hiányában szenved«, ez sem lehet szégyen, mert hiszen a jogi képzettség azon mérvének — melyet én értettem — hiányában sok más biró is szenved, a nélkül, hogy legkevésbé is szégyelné magát,_ denique a bírságolás meg volt. En a 30 frt bírságolás ellen igen természetesen, mert hiszen a nem szívesen fizetés nem csak a cliensek, de az ügyvéd természetében is megvan, felfolyamodással éltem s ebben mint igazságos érzületű prókátor, a használt kifejezéseket, az enyhítő körülmények szaporítása ötletéből, beösmervén és fenntartván, mint az egyszeri huszár, ki arra kérte Istenét, hogy se neki se ellenségének ne segítsen, csak igazságos legyen, én is csak arra kértem a kir. táblát, hogy vizsgálja meg az ügyet igazságosan és ha ugy találja, hogy az aláíró ur eljárása törvényes és hogy határozata a kellő jogi képzettségről tanúskodik, ne bántsa a 30 frt birságot mert akkor fizetem, de ha azt találja, hogy a határozat törvénytelen és ezért azt megsemmisíti, mentsen fel a birság alól, mert hiszen akkor nekem igazam van s a használt kifejezések csak igazságot foglalnak magukban, az igaz mondásért pedig csak nem fizethetek 30 frt birságot. A kir. tábla az albiró ur határozatát az ügy érdemében megsemmisítette, mert az törvénytelen volt és felperest az általa, illetve, az albiró ur által okozott 200 frt perköltségben elmarasztalta. A pénzbírság kérdésében a tábla — mint sajnosán már más esetekben is ! — nem teljesítette kérésemet és a birságot fentartotta, a nélkül, hogy megindokolta volna, hogy tulajdonképpen miért sértők vagy illetlenek az általam használt igaz szavak és habár a tábla nekem az indokolással adósom maradt, én a 30 forintot lefizettem. Sem a •"><( frt, sem a tábla adósmaradása, melyért különben a pert vesztő féltől kapott 2<>0 frt némileg kárpótolt, nem