A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 32. szám - A külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt. 4. r.

126 A JOG szám alatt beadott kérvénye elutasittatik. (1888. június 25-én 10,058. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsöbiróság végzését megváltoztatja és a nagykikindai 6,638. számú telekjegyzőkönyvben a nagykikindai takarék- és előleg egylet részvénytársaság javára 366 frt 85 kr. erejéig C. 3. 974/87. sz. a. előjegyzett zálogjogot törültetni rendeli. Indokok: Mert K. Antal, mint a jelzálogul szolgáló ingatlannak fele részbeni tulajdonosa és ekként Gr. Jóczának, a ki ellen a zálogjogi előjegyzés kieszközöltetett, egyik jogutóda, az egész ingatlant osztatlanul terhelő zálogjogi előjegyzésnek az egész ingatlanról leendő törlését a tkvi rdts 95. §-a értelmében jogosan kérheti az igazolás elmulasztása miatt; mert e szerint tekintve, hogy az előjegyzést nyert részvény-társaság a tárgyalás során nem is állította, miszerint az igazolási határidőt akár halasztás nyerése, akár pedig az igazolási kereset beadása által nyitva tartotta ; ugy tekintve, hogy a mennyiben a szóban levő zálogjogi előjegyzés a telekkönyvi rdts 95. §-ában előirt módon igazolandó, az előjegyzést nyert fél az igazolás elmulasztására alapított törlési kérelem ellen eredménynyel nem védekezhetik azzal, hogy az előjegyzés alapjául szolgált kötvény a bekebelezésre megkívántató minden kellékkel el van látva: mindezeknél fogva az elsöbiróság végzését megváltoztatni és a törlési kérelemnek a telekkönyvi rendtartás 99. §-a értelmében helyt adni kellett. (1888. deczember 19-én 43,929. sz.) A ni. kir. Curia: Tekintve, hogy K. Antal, mint a nagykikindai 6,638. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlannak egyik tulajdonosa, a telekkönyvi rendtartás 120. §-ának e) pontja alapján jogosítva van arra, hogy a jelzett ingatlanra előjegyzett zálogjognak törlését egészben kérhesse : a másodbiróság neheztelt végzése az itt felhozott, valamint az abban foglalt indokokból helybenhagyatik. (1890. febr. 14-én 466. szára.) Az 1883 :LIV. t.-c. 5SS. §-ában emiitett azon biróság alatt, mely a peressé vált hagyaték biztosításiról és kezeléséről gondoskodni tartozik, a }dolog természetéhez képest a hagyatéki biróság értendő. Ha tehát az örökösök egy része a hagyatéki tárgyalás folyamán a zárlat elrendelését kérte, a hagyatéki hiróságot képező járásbíróság tartozik e kérelem felett határozni, mielőtt az iratokat a perrentasitás végett a törvényszékhez áttenné. A m. kir. Curia (1890. január 23-án, 289/p. 1890.): Az illetőségi összeütközési ügyben, mely néhai H. József és G. Erzsébet hagyatéki ügyében a vámos-mikulai kir. járásbíróság és az ipolysági kir. törvényszék között felmerült, a m. kir. Curia a hagyatéki zárlat elrendelésének kérdésében intézkedni a vámos-mikolai kir. járásbíróságot, mint hagyatéki bíróságot mondta ki illetékesnek, mert az 1868: LIV. t.-c. 588. §-ában említett azon biróság alatt, mely a peressé vált hagyaték biztosításáról és kezeléséről gondoskodni tartozik, a dolog természetéhez képest a hagyatéki biróság értendő, a mennyiben tehát az örökösök egy része a hagyatéki ügy tárgyalása folyamán a zárlat elrendelését kérte, e kérdés érdemében a hagyatéki biróság, vagyis ez esetben a vámosmikolai kir. járásbíróság már mielőtt az iratokat a perre utasítás végett a törvényszékhez áttette, intézkedni és illetőleg határozni tartozott. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A vaspályák kártérítési kötelezettségének terjedelme a halál által okozott károkérti A kártérítési összeg megállapításánál irányadó szempontok. A budapesti kir. törvényszék: Felperes és kiskorú gyermekei, nevezetesen az 1873. évi nov. 14-én született P. S. és az 1880. évi márcz. 26-án született P. E. részére, az 1888. évi márcz. 1-től kezdve felperes élte fogytáig s elhalálozása esetén kiskorú gyermekeinek, azok nagykorúsága elértéig, ahperes ellenében 570 frt kártérítési, valamint eltartási és neveltetési évi életjáradék állapittatik meg. S köteleztetik alperes ezen 570 frt évi életjáradékot felperesnek, elhalálozása esetén pedig kiskorú gyermekeinek a máilejárt időre egyszerre, a 181 frt 46 kr. utalványozott és kifizetett vagy esetleg az ezen itélet jogerőre emelkedéséig ezután kifizetendő évi nyugdíjrészletek beszámításával egyszerre 15 nap alatt, jövőre pedig előzetesen havi 47 frt 50 kr. részletekben minden hó 1. napján az esedékes részletekről, az esedékesség napjától számítandó 6% kamatokkal, nemkülönben 85 frt 56 kr. temetési költséget és 91 frt 67 kr. perköltséget 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett megfizetni. A 360 frt többlet évi életjárédék és a márványkereszt felállítása czímén követelésbe vett 37 frt iránti követelésével felperes elutasittatik. Indokok: Alperes nem vette tagadásba, hogy néhai P. F. volt vasúti vonatvezető az 1888. évi február 17-én éjjel önhibáján és mulasztásán kivül két vasúti tehervonat összeütközése folytán összezúzatván, szörnyet halt. Az 1874: XVIII. t.-c. 1. §-a értelmében alperes vaspályavállalat felperessel szemben a halál által okozott károkért felelős lévén, kártérítéssel tartozik. Alperes beismerte, miszerint néhai P. F. évi fizetése 570 frt volt, ennélfogva elhunyta következtében — a végzetes eset folytán — az idézett t.-c. 4. §-a értelmében felperes és kiskorú gyermekei részére kártérítési összegül, mint évi járadék, a nevezett örökhagyó évi rendes fizetése volt megállapítandó. Miért is a hivatolt §-hoz képest felperes és gyermekei javára ezen itélet rendelkezése szerint kártérítési jogcímen 570 frt, liavonkinti előleges részletekben fizetendőleg évi életjáradékot alperes ellen megítélni kellett. Felperes javára kártérítési összegül a megítélt évi életjáradék volt megállapítható, mivel felperes és családja, a íérj és atya elvesztése által tényleg évi 570 frt kárt szenvedtek. Miután az idézett t.-c. 2. §-ának 2. bekezdése értelmében a hátrahagyott kiskorú gyermekek eltartási és neveltetési költségei is, az elhunyt rendes keresményéhez arányosítva fedezetet nyernek, ezen inditó okokból kifolyólag az alperesileg folyósított nyugdíj elegendő kárpótlás egyenértékéül elfogadható nem volt. Nem volt megítélhető a mérföldpénz címén követelt évi 360 frt kártérítési összeg azért, mert alperes néhai P. F.-et oly munkakörben is alkalmazhatta volna, hol a bizonytalan alapra fektetett ezen jövedelem keresetét nem képezendette volna s rendes és különösen állandó, változhatatlan keresménynek nem tekinthető. A temetési költségek címén felszámított összegből a hivatolt t.-c. 2. §. alapján, a midőn 85 frt 56 krt megítélni kellett, egyszersmind a márvány kereszt felállításáért 37 frt iránti követelésével, minthogy ezen kiadás szorosan vett temetési költségek közé nem tartozik, felperest elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az első biróság ítéletét felperesnek 360 frt évi járadék és a sírkereszt felállítása címén követelésbe vett 37 frt összegre nézve történt elutasítását tárgyazó nem neheztelt rendelkezésében érintetlenül hagyja, a megállapított életjáradék, mint marasztalási összeg s ennek fizetési tartamára nézve pedig megváltoztatja akképen, hogy alperes felperes részére, ennek özvegysége tartamára 190 frtot, a felperes gyámsága alatt álló P. S. részére ennek 16-ik életéve betöltéséig 95 frtot, ugyancsak felperes gyámsága alatt álló kiskorú P. E. részére ennek 14-ik életéve betöltéséig szintén 95 frtot leend köteles évenkint előleges havi részletekben fizetni s ezzel a változtatással ugyanazt az Ítéletet egyéb r^ndelkezéséhen helybenhagyja. Indokok: Az elsöbiróság ítéletét az alperes részérő! felebbezett rendelkezésében azért kellett a kitett részben megváltoztatni, mert P J. elhalálozása után hátrahagyott családjának szükségletei természetszerűleg kevesbedtek s azt az öszszeget, mely az elhalt életfentartására szükséges volt, felperes a maga és gyermekei részére kártérítésként életjáradékul nem követelheti, már pedig az elhalt P. J. életfentartási szükségleteinek fedezésére, az annak fizetését tevő összeg egy harmadrésze me»kívántathatott. Mert továbbá a fentebbi körülményre tekintettel csakis 380 frt összeg az, a mit felperes a maga és gyermekei részére életjáradékul társadalmi állására tekintettel érvényesíteni jogosított, de minthogy a megítélt életjáradék azon idő lejárásával, melyhez kötve van, megszűnik s annak teljes élvezete a jogosított felperes özvegységének megszűnte, vagy bekövetkezhető halála után kiskorú gyermekeire, vagy a gyermekeknek az itélet rendelkező részében kitett kora elértével felperesnőre át nem szállhat, meg kellett határozni, hogy a megítélt összegből mily részösszeg illeti meg felperest és gyermekeit egyenkint. Azt hogy felperest özvegysége tartamára a gyámsága alatt álló kiskorúakat pedig a meghatározott életév betöltéséig illeti meg, a megítélt összeget azért kellett meghatározni, mert felperes