A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 32. szám - A külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt. 4. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 32. számához. Budapest, 1890. augusztus 10-én. Köztörvényi ügyekben. Oh esetben, midőn házasfelek vagy okiratba foglaltad végrendelkezésüket, az egyik fél halála után azon személyek, kik az elhinni intézkedései által magukat jogaikban sértve találják, azokat a másik fél életében is megtámadhatják, önkénl értetődvén, hogj ilj pernek a túlélő házastárs tairiiniii és rendelkezései íckintet ében nii kihatása sincs. A gyulafehérvári kir. törvényszék: Felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: A kereset tárgyát, melyre a néhai M. Kula lui Száva hagyatékának tárgyalása nyújtott alkalmat, azon közös végrendelet képezi, mely 188G. év május 7-én az időközben már elhalt Bd. Kula lui Száva és a jelenleg is életben levő özvegy M. Kuláné szül. K. Jolina mint házastársak között jött létre, a melynek érvénytelenítése végett a felperesek az 1886. évi 5,252. szám alatt hozott végzés értelmében a végrendelet által érdekelt összes felekkel, tehát özvegy M. Kula lui Szávával szemben is perre lettek utasítva. Felperesek azonban jelen Ítélet tárgyát képező keresetüket, jóllehet abban a fentebb megnevezett házastársak között létrejött végrendeletnek érvénytelenítését kérik kimondatni, özvegy M. Kula lui Száváné, mint életben levő házastárs s a végrendelet által érdekelt egyik fél ellen is kiterjeszteni elmulasztván, az által az ezúttal vitatlanul hagyott kérdést: hogy a végrendeletnek melyik része nyilvánittassék érvénytelennek? tisztába hozni és Ítélet tárgyává tenni nem lehetett. Mert egyfelől : a végrendeletnek özvegy M. Kulánéra vonatkozó részét érvénytelennek kimondani azért nem lehetett, mivel ő maga mint végrendelkező fél jelenleg is életben van; másfelől a végrendeletnek néhai M. Kula lui Száva végintézkedésére vonatkozó részét azon indokból nem lehetett érvénytelennek nyilvánítani, mivel a végrendelet által szintén érdekelt özvegy M. Kuláné szintén nem lett pierbe idézve. Ily körülmények között felperesek keresete érdemleges itélet hozatalára alkalmas nem lévén: elutasítandó volt. 1888. évi december 28-án, 5,737. sz.) A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: A kir. törvényszék idézett Ítéletének megváltoztatásával felpereseknek keresetükkel azon okból lett elutasítása, mert özvegy M. Kuláné még életben van és perbe nem vonatott, indokoltnak nem találtatik s az eljáró kir. törvényszék érdemleges itélet hozására utasittatik. Indokok: A törvény sehol sem tiltja, hogy oly esetekben, minő a jelenlegi is, midőn házastársak végrendelkezése ugyanazon iratban foglalva van, a törvényes örökösök mindaddig, mig az egyik vagy másik házastárs életben van, a végrendeletet meg nem támadhatják és ép ugy nem akadályozhatja a végrendelet érvényes vagy nem érvényes voltának kimondását azon körülmény, hogy a még életben levő végrendelkező házastárs perbe nem vonatott; ennélfogva a neheztelt elsőbirósági Ítéletet megváltoztatni és az eljárt biróságot érdemleges itélet hozatalára utasítani kellett. (1888. december 28-án, 5,737. sz.) A m. kir. Curia: A marosvásárhelyi kir. itélő táblának Ítélete, a mennyiben a kereset M. Kula lui Száva hagyatékára nézve elbirálhatónak kimondatott, helybenhagyatik, a mennyiben azonban ez M. Kulánéra is vonatkozik, megváltoztatik s e részben az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: M. Kula lui Száva hagyatékára vonatkozólag a kir. itélő tábla Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva volt helybenhagyandó annál inkább, mert a közösen alkotott végrendelet megtámadására azok, kik az által magukat sértve érzik, a másik végrendelkező életében is jogosítva vannak, a mennyiben az egy okiratban foglalt közös végrendelet tulajdonkép két végrendeletet tartalmaz, minélfogva attól, ki a két végrendelkező valamelyikének intézkedésében megnyugodni nem akar, nem vonható meg a jogosultság, hogy azt a másik végrendelkező társ életében meg ne támadhassa, ehhez képest tehát, tekintettel arra, hogy a M. Kula végrendelete által érdekelt felek közül a hozandó itélet azok jogaira, kik a perben nem állanak, befolyással nem lehet, a kir. itélő táblának ítéletét elhalt M. Kula végrendeletére nézve helyben kellett hagyni. Ellenben nem lehetett felperesek keresetét megállapítani M. Kula nejének végrendelkezése ellen, mert ő még életben van s ez oknál fogva az elsőbiróság Ítélete, mely szerint felperesnek ez iránybani keresetének hely nem adatott, volt helybenhagyandó. (1890. május 8-án, 1889. évi 7,017. sz.) A jóhiszemű engedményes a bekebelezett követelést a jelzálogbirtokból feltétlenül igényelheti. A soproni kir. járásbíróság (1889. márc. 6-án 2,479/1889. p. sz.): Kovács István ügyvéd által képviselt S. István felperesnek, Gaar Vilmos ügyvéd által védett B. Imréné szül. V. Cecília alperes elleni 2^ 6 frt s jár. iránti perében itélt: Alperes köteles a kereseti tőkét s jár. megfizetni. Indokok: Alperes nem vette tagadásba, de másrészt a csatolt telekkönyvi kivonattal is igazolva van, hogy a peres követelés ingatlanain kebelezve áll, az felperes által jogérvényesen lefoglaltatott, sőt később az reá át is ruháztatott. Minthogy pedig az országbírói értekezlet által érvényben hagyott osztrák polgári törvénykönyv 469. §-a szerint a jóhiszemű engedményes a bekebelezett követelést a jelzálog-birtokból feltétlenül igényelheti, viszont alperes azt, hogy felperes a követelés állítólagos kifizetését a foglalás előtt tudta volna és e szerint ugy a foglalásnál, mint a jelen per indításánál rosszhiszeműleg járt volna el, legyőzni meg sem kísérletté: alperest a különben nem kifogásolt kereseti összegnek a jelzálogból való kifizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1889. június 27. 14,793/1889. p. sz.) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes az alperes által 2 — 9 •/. alatt becsatolt okiratok valódiságát és tartalmát nem kifogásolta, ezek tehát ő ellenében teljes bizonyítékul szolgálnak. Tekintve pedig, hogy alperes ennek okmányaival teljesen beigazolta, hogy ő az eredeti hitelezőnek B. Ignácznak, a keieseti B. alatti kötelezőn alapuló s felperesre végrehajtás útján átruházott 286 frt tőkekövetelés törlesztéséül a foglalást megelőző időben, de már a kötvény kelte után különböző időben összesen 336 frtot fizetett; ezzel beigazolta egyszersmind azt is, hogy akkor, a midőn felperes a B. Ignácot alperes ellenében megillető követelést lefoglaltatta, illetve annak reá történt átruházását bekebeleztette az átruházott követelés már valósággal fennállott. Nem vétethetett birói figyelembe felperesnek a telekkönyvi jogszerzésre alapított érvelése, mert ő, mint B. Ignác engedményese, több jogot nem szerezhetett, mint az utóbbi valósággal birt; ámde B. Ignácot a felperes részéről 1888. évi szeptember hó 27-én foganatosított végrehajtás idejében a B. a. kötelezőn alapuló 286 frtos bekebelezett követelésből mi sem illette többé; az adós pedig az engedményes irányában mindazokkal a kifogásokkal jogszerűen élhet, a melyekkel az engedményező irányában élhetett volna. A ni. kir. Curia 1890. jun. 6. 6,612/1889. p. sz.) : A másodbiróság Ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben az abban felhozott indokoknál fogva. Társtulajdonos jogosítva van az ingatlant terhelő előjegyzés törlését egészben kérelmezni. (Tkvi rend. 120. c) pont.) A nagykikindai kir. törvényszék: Tekintve, miszerint a törültetni kért előjegyzés alapját képező s a jegyzőkönyvhöz eredetben becsatolt nyilatkozatban a bekebelezési engedély benfoglaltatik ; tekintve, hogy ezen nyilatkozat alapján bekebelezésnek lévén helye, szükségtelen és felesleges annak kimutatása, hogy az előjegyzés igazolását eredményező kereset beadatott-e, vagy hogy az előjegyzés igazolására szolgáló határidő nyitva tartatott-e; ugyanazért K. Antalnak a nagykikindai 111. számú telekjegyzőkönyvben C. 6. alatt előjegyzett zálogjog kitörlése- iránt 7,602/88.