A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 32. szám - A vagyonközösség megszüntetésének kérdéséhez - Előadói tervezet a birói és ügyészi szervezetről. 2. r.

á84 a JOG. De más fontosabb okok is harcolnak a joggyakornokok és aljegyzők ily alkalmazása ellen. Tudvalévő dolog, hogy a végrehajtási kérvények és végrehajtói jelentések elintézése rendszerint a joggyakornokok és aljegyzőkre van bizva; ha még a végrehajtások foganatosítása is reájuk ruháztatnék, akkor az ellenőrzés gyakorlásának hiányában nemcsak hogy kiszámithatlan visszaélések történhetnének, hanem a csekély fizetéssel biró joggyakornokok és aljegyzők valódi hivatásuk iránt közönyösökké és érzéketlenekké válhatnának s a napidíjakból eredő mellékjövedelem szaporítása iránti tekintetből minden igyekezetüket arra fordítanák, hogy csak minél több végrehajtást halmozzanak össze. Ily módon azután a kirándulások száma s ezzel együtt a hivatalkerülő hivatalnokok száma is szaporodnék s bírói gyakorlat helyett végrehajtói praxissal biró, hivatalkerülö bírói kar teremtetnék. Nincs igazam, ügyvéd ur ? Nyilt kérdések és feleletek. A vagyonközösség megszüntetésének kérdéséhez. A vagyonközösség megszüntetése iránti per telekkönyvi feljegyzése tárgyában a »Jog« f. évi 27. számában közölt feleletemre, Wollák Rezső kartárs ur által a >Jog« 28. számában tett észrevételre azonnal nem válaszoltam, várva, hogy talán mások is hozzászólanak a kérdéshez. Minthogy azonban ebbeli várakozásom eddig nem teljesült, következőkben válaszolok : A kir. Curiának 1883. évi dec. 4-én tartott teljes ülésében hozott 11. sz. polgárjogi döntvénye, mely szerint »a perfeljegyzés csak a bejegyzés érvénytelensége, vagy megszűnte okából támasz tott kitörlési keresetek alapján rendelhető el«, csakis a kitörlési keresetekre vonatkozik. Ezzel azonban nincs kizárva a tulajdonjogot érintő egyéb keresetek feljegyzésének lehetősége. Mert a tkvi rdtts. II. r. XIV. fejezete, melyre a curiai döntvény is hivatkozik, csak a kitörlési keresetekről s azokra vonat kozó perfeljegyzésekről szólt, nem pedig a feljegyzésekről általában. Tehát a perfeljegyzés kérdése a tkvi rdtts II. r. XIV. fejezete alapján kizárólag, nem dönthető el. Hanem a perfeljegyzésekre általában vonatkozik a tkvi rdtts. II. r. XI. fejezete, melyben világosan ki van mondva, hogy a telekkönyvezett ingatlanokat érdeklő bármely per folyamatba léte iránt telekkönyvi feljegyzésnek van helye, tehát nemcsak a kitörlési keresetekre nézve. Ugyanazon XI. fejezetben világosan ki van mondva az is, hogy a tulajdonjog megtámadását tárgyazó feljegyzések a tulajdoni apra iktatandók. Ellenben ezen fejezetben egy szóval sincs 'említve az, hogy csak kitörlési keresetek volnának telekkönyvileg feljegyezhetök. Hisz ha a tulajdonjog érvényesítése iránt indított perek telekkönyvileg feljegyezhetök nem volnának, akkor minden ingatlanra vonatkozó s per utján érvényesítendő tulajdonjogi igényről előre lemondhatnánk, mert a per folyama alatt alperes egyszerűen tovább adná, vagy megterhelné a peres ingatlant s mire a pernek vége lenne, bottal üthetnénk a perben megnyert birtoknak a nyomát. Olyan képtelenséget tehát, hogy perfeljegyzésnek csak kitörlési keresetek alapján volna helye, nem akarhatott a Curia hivatkozott döntvényében szentesíteni. De ha ezt akarta volna is, ilyen határozata nyíltan ellenkezvén a tkvi rdtts. II. rész XI. fejezetének eddig még hatályon kívül nem helyezett rendelkezéseivel, mint törvényellenes határozat, irányadóul nem is szolgálhat. S hogy nem is szolgál, azt bizonyítja a t. kartárs ur által felemlített alsóbirósági gyakorlat is, mely tudtommal is a tulajdonjogi keresetek telekkönyvi feljegyzésének mindenkor helyt ad mai napig is. Hogy a hivatkozott teljes ülési döntvény nem általános érvényű, kitűnik magának a kir. Curiának néhány évvel utóbbi keletű, a döntvénytár új folyam X. kötetében, 36. sz. a. közölt elvi jelentőségű határozatából is, mely szerint: »a tulajdonjogi keresetnek telekkönyvi feljegyzése, a később szerzett nyilvánkönyvi jogokra nézve ép oly hatálylyal bír, mint az ingatlanra kieszközölt bármily tulajdonjogi előjegyzés.* Ebből tehát kétségtelen, hogy perfeljegyzésnek a kitörlési kereseteken kivül is van helye, különösen pedig helye van a tulajdonjog érvényesítését, tehát a vagyonközösség megszüntetését tárgyazó perekben is. Az ezzel ellenkező gyakorlat helytelen és elvetendő még akkor is, ha a Curia teljes ülésében hozott határozatra támaszkodhatik. Ámde a Curia hivatkozott teljes ülési döntvényének nem lehet más értelme, minthogy a kitörlési keresetek közül csak azon kitörlési keresetek feljegyzésének van helye, a melyek a tkvi rdtts. II. rész XIV. fejezete alapján a bejegyzés érvénytelensége, vagy megszűnte okából lettek indítva. Más természetű kitörlési keresetek feljegyzésének nincs helye. Azonban a kitörlési kereseteken kivül egyéb, az ingatlanokra vonatkozó pereli feljegyzésének a tkvi rdtts. II. rész XI. fejezete alapján, minden megszorítás nélkül van helye. dr. Kom János, gyári ügyvéd. Sérelem.* A nagy-károlyi m. kir. pénzügyigazgatóság és a magyar államjog. Mint Todesco Ödön Lajos bécsi lakos megbízottja Zilah vidékén több rendben kölcsönöket helyeztem el s azok után tökekamat-adót fizettem. Becses lapunkban, a »Jog«-ban közölt pénzügyi közigazgatási bírósági döntvény alapján a folyó évi adókivetés ellen felebbeztem. A nagy-károlyi m. kir. pénzügyigazgatóságtól nyert elsőfokú végzést eredetben van szerencsém ide mellékelni s rendelkezése alá bocsátani. Azt hiszem, hogy méltó a közlésre, mert legalább az én nézetem az, hogy a tisztelt m. kir. pénzügyigazgatóság ellenséges lábon áll a magyar közjoggal. Kiváló tisztelettel Kiss Ernő, Ügyvéd. A maga nemében páratlan határozat következőkép szól : 42,608/IV. 1890. sz. Végzés. Magyar Egregy községében i terhére kivetett tőkekaraat-adó kivetése ellen beadott felebbezésével elutasittatik, mert habár állandóan Bécs fő- és székvárosban lakik is, külföldi lakosnak nem tekinthető, mert Bécs városa Ausztria-Magyarország államában fekszik s annak képezvén fő- és székvárosát, igy tehát e tekintetben a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak sem a 279., sem az 1,402. sz. hozott elvi jelentőségű határozatai irányadóul nem szolgálhatnak, nem pedig azért, mert az előbbiben szászineiniugeni, az utóbbiban pedig regensburgi adókötelesről volt szó, kik Ausztria-Magyarország államában nem tartozván, tekintettek külföldieknek. Végre azért sem, mert azt, hogy ezen tőkéi után állandó lakhelyén, Bécsben is megadóztatva lenne, mivel sem igazolta. Miről azzal értesíttetik, hogy ezen elsőfokú végzés ellen 15 nap alatt a vármegye közigazgatási bizottságához felebbezhet. M. kir. pénzügyigazgatóság. Nagy-Károly, 1890. július 25-én. (Aláírás olvashatlan.) Előadói tervezet a birói és ügyészi szervezetről."* (Vége) II. FEJEZET. Az iigryvitel ellenőrzése a felebbviteli bíróságok által. A főügyész rendbirságolági joga. 16. §. A felebbviteli bíróságoknak kötelességük az ügyek felülviz^gá lata alkalmával arra is ügyelni, hogy az alsóbb bíróságok megtartják-e pontosan az ügyviteli szabályokat s ebben az iiányban tapasztalt hiányok megszüntetése végett az illető bíróság főnökét külön határozatban figyelmeztetik. A mennyiben nyilvánvaló, hogy az ügyviteli szabályok meg nem tartása miatt súlyosabb, de fegyelmi vétségnek nem tekinthető mulasztás vagy késedelem terhel valamely bírósági hivatalnokot : a felebbviteli bíróság a terheltre, meghallgatása után külön indokolt határozatban rendbírságot is róhat. 17. §. Ha a kir. ügyészségeknél alkalmazott kezelő hivatalnokok szolgálati kötelességeiket fegyelmi vétségnek nem tekinthető mulasztással vagy késedelemmel megszegik : ellenükben meghallgatásuk után a rendbírság alkalmazhatásának joga az illetékes kir. főügyészt illeti. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ba kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig. ** Előző közlemény a »Tog« 31. számában.