A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 32. szám - Bírósági végrehajtóinkról

JL JOG. 283 értelmében szigorított kötelezettségeket vállal, miknek szigorú betartására tán nemcsak ö, hanem szívességből mások is magukat kötelezték. Feltéve már most, hogy a tömeg tartozásai egyedül a tömeggondnoki költségekre és díjakra szorítkoznak, felvetem a kérdést: 1-ször, ha csupán a tömeggondnok díjaira és költségeire nézve a közadóssal ki nem egyezett, megállapithatja-e azokat a csödbiztos is, mert a felszámolási határnapon, nyomban a felszámolás után, de a csödválasztmány megválasztása előtt csődválasztmány nincs és 2-szor, ha igen, ugy akadályozhatja-e a tömeggondnok netán túlcsigázott igényeivel a csőd megszüntetését? A csődtörvény 166. §-a szerint a közadós kérelmére a csőd megszüntetendő, ha a felszámolási határnap után a tömeg hitelezői és az összes csödhitelezök a megszüntetésbe beleegyeznek, megszüntetendő tehát csak akkor, ha a fentebbi feltevésből kiindulva, a közadós a tömeggondnokkal költségeire és díjaira nézve i#s egyezkedett. Ámde ép itt ütközik a közadós a legnagyobb nehézségbe ; nem marad tehát más hátra, mint a díjakat és költségeket megállapíttatni. De a közadós a csödválasztmány megválasztása előtt jelentette be a csődhitelezőkkel kötött szabályszerű egyezségét és igy nvilt és a csődtörvény 103. §-ával szemben megvitatandó dolog az, hogyan állapíttassanak meg a tömeggondnok díjai. K szakasz értelmében tett kiadásai megtérítését és fáradozásának díjazását igényelheti a tömeggonduok. A díjak közte és a választmány közötti szabad egyezkedés tárgyát képezik, ha a dijakra nézve az egyezség létrejön, a csődbiztos vagy elfogadja, vagy ha túlságosnak találja, mérsékli, esetleg a csődbíróság vagy másodbiróság által végleg megállapittatnak. Ha e szakasznak feltétleu érvény szereztetik — és mert törvény erre okvetlenül számithat — ugy azt kellene mondani, hogy csupán a tömeggondnoki díjak megállapítása végett kellene a választmányt megválasztani; hogy mily hátrányos következményűvel járhat azonban e szakasz striet betartása, kiderül abból, hogy a közadós valamennyi hitelezőivel kiegyezett és csak épen a tömeggondnoki díjak végett gátolva van a csőd megszüntetése ; e mellett a közadós az eddiginél kényelmetlenebb helyzetbe jut, mert az egyezség megvan, sőt ennek betartása másokat is köteleztet és még sem nyeri vissza a kezelési és rendelkezési jogot a tömeg fölött. Ámde szerény nézetem szerint csupán a tömeggondnoki dijak megállapítása végett választmányra nincs szükség. A csődtörvény lu9. §-a értelmében a csődválasztmánynak hivatása a tömeggondnokot működésében támogatni és ennek ügykezelését ellenőrizni. Ezen szakaszbeli intézkedést helyesen akkor interpretálhatjuk, ha azt a csődtörvény 100—106. §-ával összefüggésbe hozzuk, AZ előbbi szakasz értelmében neki (a tömeggondnoknak) áll kötelességében a tömeg cselekvő és szenvedő állapotát kipuhatolni, az elsőnek biztosításáról és behajtásáról, az utóbbinak megállapításáról gondoskodni; a 106. §. pedig meghatározza, hogy a felszámolási határnap eltelte előtt mennyire van korlátolva a tömeggondnok hatásköre. A felszámolási határnapig, illetve a csődválasztmány megválasztására kitűzött határidőig a tömeggondnok egyedül a tömeg kezelője, mely kezelés ép a tömeg rendbehozására szorítkozik, ellenben a rendelkezési jog csak a csődbiróság felhatalmazásával van megadva. Ebből folyik, hogy a csődválasztmány támogatása és saját működése csak ott és akkor kezdődik, a hol és a mikor a tömeg rendbe szedve, annak értékesítéséről, vagyis a tömeg további sorsáról van szó. Ha tehát a közadós hitelezőivel egyezséget kötött és ha a tömeg ellen csupán a tömeggondnok követelése, mint tartozás előfordul, ugy a csődválasztmányra szükség nincs, mert oly tömeg már nem létezik, melyre nézve a tömeggondnoknak további teendője volna és mely teendőiben a csődválasztmány támogatására szükség lenne, miből következik, hogy a tömeggondnoki díjak megállapítására ez esetben a csődbiztos és csődbíróság elégséges. Nem jövök ellenkezésbe az itt vallott nézetemmel, a csődtörvény 96. és 98. §-ával, mert e szakaszokban oly csődtömeg forog kérdésben, melynél egy választmánynak ideiglenes kirendelése azonnal szükségessé válik. Az általam felvetett első kérdésre tehát feleletem szerény nézetem szerint az esetben, ha közadós a tömeggondnokon kívül összes hitelezőivel a felszámolási határnapig kiegyezett és ez egyezséget a törvényszabta kellékek szerint bejelenti, ugy a csődválasztmány megválasztására nincs szükség. Igaz ugyan, hogy a csőd beszüntetését mindaddig a közadós nem kérelmezheti, mig a tömeggondnokkal ki nem egyezett, de ez esetben nézetem szerint a csődbiróság amúgy is felhívja a tömeggondnokot, hogy költségei és díjairól szóló jegyzékét megállapítás végett terjeszsze be. Es ezzel összefüggésben áttérek a második kérdésre, akadályozhatja, illetve elodázhatja-e a tömeggondnok túlcsigázott igényeivel a csőd megszüntetését. A. közadós a fentebbi példa szerint 2-r> hitelezőivel kiegyezett, felteszem azt, hogy A. sem csalárd, sem vétkes eljárása folytán, hanem a mostoha körülI mények összctalálkozása folytán jutott csődbe ; felteszem továbbá azt, hogy A. becsületének helyreállítása végett az egyezség alkalmával, saját jogtanácsosa után indulva, a tömegálláshoz és a teendőkhez képest a tömeggondnoki díjak és költségek tekintetében egy approximativ összeget vesz a tömeggondnok kielégítése céljából, de midőn a tömeggondnokhoz e célból fordul, ez túlhajtott követelésével áll elő és igy a csődbíróságnál bejelentett egyezséget egyelőre tudomásul nem veheti. A közadósnak érdekében áll, hogy mielőbb üzletét folytathassa, de nem folytathatja, mert a tömeggondnok követelése iránt egyezség nem jött létre, a csőd be nem szüntetendő. Igaz ugyan, hogy valaki ellenvethetné azt, hogy hisz a ( közadós a tömeggondnoki díjak és költségek bírói megállapításáig I azokat birói letétbe helyezheti és igy a csőd megszüntetésének I mi sem állna útjában, ámde ezzel szemben az a körülmény I mérvadó, vájjon a közadósnak van-e pénze, ily módon az akadályt elhárítani. Erre természetesen a felelet az, hogy scha sincs ; I ellenvethetné továbbá valaki azt is, hogy hisz magam mondom i hogy a közadós érintett bejelentése után a csődbíróság felhívja I tömeggondnoko hogy költségeiről és díjairól nyújtsa be jegyzékét, de erre a feleletem, hogy a tömeggondnok, kivált nagyobb csődnél, mindig a halasztási kérelmeknek igénybevételével azt elodázhatja. Minthogy a csőd intézménye a hitelezők és közadós érdekében és nem a tömeggondnokért van teremtve, szerény nézetem oda megy ki, hogy az ily elodázásnak azzal lehetne ajtót zárni, hogy a csődbiróság a csődbiztos utján meghagyja tömeggondnoknak, hogy jelen végzés vételétől számítva, ennyi és ennyi nap alatt zárjs határidőben terjeszsze be jegyzékét, mert különben a közadós által ajánlatba hozott összeg, mint letét elfogadtatik, a tömeg a közadós kezelése és rendelkezése alá visszabocsáttatik, az ajánlott és letétbe helyezett összegen felüli igényeivel a tömeggondnok a rendes útra utasittatik. Jelen cikkemmel nem akarok tán a tömeggondnoki intézménynyel szemben állást foglalni, sőt ellenkezőleg egy előfordulható visszaélés eltávolítása folytán azt megerősíteni, miért is azt vélem, hogy a jogászvilág a közlötteket oly értelemben fogja elfogadni, mint azt az igazság és méltányosság követeli. Bírósági végrehajtóinkról. Irta: dr. BOÓR KÁROLY, Malackán. Bartha Iván ügyvéd ur (a »Jog« 27. számában) felhasználva a bírósági végrehajtók ez idő szerinti mozgalmát, időszerűnek találta a bírósági végrehajtók intézményéről egyet-mást elmondani s minthogy annak eltörlését már a közeljövőben látja, nem késett ide vonatkozó reformterveivel is a nyilvánosság elé lépni. Nekem ugyan a közvélemény oly nyilvánulásairól, melyekben a jelenlegi végrehajtói intézmény eltörlése javasoltatott volna, tudomásom nincsen s azt sem hiszem, hogy igazságügyi kormányunk ezen kérdéssel eddig foglalkozott volna; minthogy azonban e kérdés fel lett vetve, jó lesz azt idejekorán tisztázni, nehogy Bartha Iván ügyvéd ur reformeszméi megvalósításának reményében hasztalanul ringassa magát s keserűen csalódjék. Legközelebbi szomszédunknál, a rendezett jogállapotú osztrák-államban, a bírósági végrehajtói teendők kiszolgált katonákj ból álló hivatalszolgákra vannak bízva, kik — habár jogtudori oklevéllel nem is dicsekedhetnek — a birói határozatok végrehajtása körül oly szakavatottságot tanúsítottak, hogy a közvéleménynyel eddig nem gyűlt meg a bajuk. Nálunk sem lehet arról szó, hogy a végrehajtói teendők teljesítése joggyakornokokra és aljegyzőkre bizassék, mert ehez nem jogi, hanem emberismeret, bő tapasztalat, férfias elszántság, birói határozat követelte tekintélyes fellépés s más oly tulajdonságok kívántatnak meg, melyek a jogvégzett fiatal joggyakornokok és aljegyzőknél még hiányoznak.