A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 32. szám - A birói fizetések felemelése

Kilencedik évfolyam. 32. szám. Budapest, 1890. augusztus 10. Szerkesztőség: V. Rndolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhozintézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) KEHEK KÉPVISELETÉRE, A MACI ÜGÍÉI, 101, ÜGYÉSZI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész éi re ... 6 frt — kr. fél » ... 3 • - » negyed • ... 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A birói fizetések felemelése. Irta : B ö 1 ö n i László, ügyvéd Bánffy-Hunyadon.— A csődtörvény 100 — 106. §-áról. Irta: dr. Molnár J., nagy-kanizsai ügyvéd. — Birósági végrehajtóinkról. Irta: dr. B o ó r Károly, Malackán. — Nyilt kérdések és feleletek. (A vagyonközösség megszüntetésének kérdéséhez. Irta: dr Korn János, gyöii ügyvéd.) — Sérelem. (A nagy-károlyi m. kir. pénzügyigazgatóság és a magyar államjog. Irta : K i s s Ernő, ügyvéd Zilahon.) — Előadói tervezet a birói és ügyészi szervezetről. — Hirdetmény a külföldi cs. kir. consulatusoknál ügyvédek alkalmazása iránt. — Vegyesek. -- Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKLLÉKLEI: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny c-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A »>Tog törvénytára* iSgo. évfolyamának tisztelt előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a folyó évi igazságügyre vonatkozó rendeletek i. és 2. ivét (1-32. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. A birói fizetések felemelése. Irta: BÖLÖNI LÁSZLÓ, ügyvéd Bánffy-Hunyadon. »Az államszolgálati pragmatika kifejtésénél és megállapításánál figyelmes ember ki nem kerülheti, hogy a szolgá'ati viszony hármas követelményét számba ne vegye. A nagyközönség, az állam és a hivatalnok érdekének hármas combinaliójából kifolyó és mindenik érdek iránt egyformán igazságos ítélet nélkül senki sem foghat soha az államszolgálati viszonyra vonatkozó elvek megállapításához, sikerrel legalább nem.« Az általam írott cikkben foglalt összes okoskodás magvát ezen állitás képezi, melynek józanságát és igazságosságát — hitem szerint — kétségbe nem vonhatja senki. Hogy aztán ezen állitás és józan elv megvalósítására vájjon én törekszem-e inkább, ki ezen hármas követelmény figyelembe vételét nem mellőztem, midőn az elv keresztülvitelének módozatait szóba hoztam, avagy Lapossá járásbiró ur és Judex, kik álláspontomat a »Jog« utóbbi számában kegyetlenül megtámadták, a kik tárgyilagos okoskodás és indokolás helyett — emlékezetem szerint — a »Jog«-ban eddig páratlanul álló trivállis nyelven satirisálnak és személyeskednek a hármas tekintet mellőzésével, egyenesen csakis a hivatali érdek védőjeként szerepelvén, mondom: avagy nevezettek törekszenek-e inkább a kétségbevonhatatlanul igazságos és józan elv megvalósítására: azt megítéli e lap olvasó közönsége, melynek Ítéletét nyugodtan fogadom, habár ellentétes szelek fújnak is. Hogy a birói fizetések felemelése tekintetében föllármáztak az országos újabbi időben, az igaz ; de ez a mozgalom korántsem jelentheti az előttünk álló igazságos és józan elv elbuktatását és legkevésbé sem bizonyítja azt, mintha a támadó bíró uraknak igazuk volna. F izetésfelemelés és a felügyeleti jogot tárgyazó rendszerváltozásikergyermekek, ha megszületnek: egyszerre kell, hogy világra jöjjenek; egyetlen és kizárólagos követelménye ez bármely igazságügyi politika számításának, a hol a tisztán igazságszolgáltatási administratiónak egy egész országban egyetlen alanya van, mint nálunk a 2-ik államtitkár egyedül. Lapunk mai szám A legnagyobb tévedést akkor követném el, ha a támadó biró urak (s különösen az incognito Judex) modorát és irányát követve, mint ügyvéd tárgyalnám a kérdést. Ha mint biró és ügyvéd állunk szemben, elmérgesithetjük a dolgot — tekintve mai társadalmi viszonyainkat — nagyon könnyen és ebből az igazságügy hasznot nem húzna; de ha mint józanul okoskodó állampolgárok állunk szemben, kik az igazságügyet szolgálva, jóindulatúlag és önzetlenül praktikus és tárgyilagos érvekkel lépünk fel, a szolgálati pragmatika hármas viszonyának követelményeit sem tévesztve szem elől; akkor hasznára lehetünk társadalmunknak. Mikor valaki képes megcáfolni az általam szabályul felhozott föelvet, princípiumot: akkor az arra vonatkozó módozatok is elesnek természetesen; de ebből a kiviteli módozatok sem érdemlik meg senki satirisálását. Albiró és járásbiró, törvényszéki bíró és elnök (kevés kivétellel) ugyanazon functiót teljesitik a praxisban, de fizetésük különböző; ilyen viszonyok feltalálhatók felsőbíróságainknál is, el van ismerve; tehát az eredmény meg van ma is, a mitől félnek a jövőben, de ez nekik nem baj. Nekik_ csak az eszköz nem tetszik, a mivel a cél elérését szándékolom és mi ez az eszköz ? Az érdem! Ugyan-ugyan! Lehet-e — kérdem — igazságos eredményre jutni, ha nem az érdemet tekintjük egyetlen alapul és eszközül? és a biró urak épen azt sajnálják, hogy eddig nem a képesség -különbség okozta a fizetés-különbséget, hanem valami más (ismeri a társ idalom ezt a mást is) s már ezután — ha az általam hangoztatott elv foganatba menne — az érdem lenne az eredmény egyedüli corrigatora. Félni az igazságosságtól s félni magától az igazságtól, a bátortalanság maximája. Ne féljen senki az igazságtól, az érdem szerinti igazságosságtól és ne ítélje el az ide vonatkozó törekvéseket; az igazságosság adja a legnagyobb tekintélyt e földön., erre a bírónak legnagyobb mértékben szüksége van, melyet még kenyere árán ra» meg kell, hogy vásároljon ; sőt inkább segítsen és keressen, kutasson a módozatok után, melyek alkalmazása mellett ugy a közönség és az állam érdeke, mint a hivatali kar érdeke lehető arányosan kielégítve lenne. A közönség szemében az első igazságtalanság képezi a legfeltűnőbb botrányt; indignatióval nézi a közönség, hogy tehetetlen, aluszékony ember ugyanabban a jövedelemben részesül hosszú időkön keresztül, sőt néha életfogytáig, mint a tehetséges és szorgalmas ember ; aggodalommal várja az igazságot attól a birói kartól, melynek saját belső szervezete is igazságtalanságon épült; végül boszankodik a türelmetlenebb rész, hogy igazságügyi politikánk oly hosszasan késik az egyedül helyes elvek alapján foganatosítandó általános ellenőrzéssel és kiválasztással, különösen akkor, midőn maguk az elvek már elfogadva lettek épen az igazságügyminiszter által. Mert nehogy abban a hitben ringassa magát valaki, mintha elitélni tudná, vagy akarná az általam mondottakat, a ki a valódi reformokat megvalósítani szándékozik, épen nem; sőt helyesli minden valódi reformátor — maga az igazságügyminiszter is — azokat, de korántsem azért, mintha a nagyobb fizetésre érdemes hallgató birák munkás csopottjával összeegyeztek volna titkosan e tárgyban a nyilt követelők hátrányára, hanem azért, mert ezen elvek foganatosításával van biztosítva egyedül a siker. Az általam körvonalazott felügyeleti jogot és kiválasztási elvet tényleg életbeléptette már az igazságügyi kormány némi részben és kimondhatatlan örömmel helyeslik ezt is a valóban munkás elemek (a kik t. i. érdem után akarnak 12 oldalra terjed.