A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 31. szám - Előadói tervezet a birói és ügyészi szervezetről. 1. r.

12* R. JOG. tésében a vádat minősíteni, hanem csak a cselekményt kell megjelölnie, melyért a tettes megbüntetését kívánja, a cselekmény büntetőjogi meghatározása pedig a biró feladatát képezi: a vádlottat, habár ellenében, miután nem állított a magánvádlóról valamely concret tényt, a rágalmazás vétségének tényálladéka meg nem állapitható is, a becsületsértés vétségében kellett vétkesnek kimondani. Büntetése kiszabásánál enyhítő körülményül vétetett, hogy a tanuk vallomásaiból kitetszőleg a magánvádló neje gyanúsította előbb a vádlott leányát azzal, hogy a magánvádlóval szerelmi viszonyt szőtt és a vádlott e miatti felindulásában tett szemrehányásokat a magánvádló nejének s ez gyalázó szavakat használt a vádlottal szemben, mi azonban vád tárgyává nem tétetett és a magánvádló neje és a vádlott közti ama vita folyamáu használta a vádlott, viszont a magánvádló irányában a gyalázó szavakat. (1889. nov. 13. 33,006. sz.) A in. kir. Curia: A vádbeli cselekmény az eljáró kir. járásbíróság hatáskörébe tartozó vétség lévén, az 18-Í3 : VI. t.-c. 7. § 2. pontja alá eső törvénysértésnek esete pedig fenn nem forogváu, V. N. Erzsébet O. Bertalanné vádlott felebbezése visszautasittatik. (1890. febr. 11. 730. sz.) A btk. 307. §-a szerint az okozott egészségháboritás tényleges tartama határozza meg a testi sértések minősítését; a megfelelő gyógykezelés elmulasztása a minősítésre nem birkát befolyással és csakis a beszámításnál jöhet tekintetbe. A szolnoki kir. tszék (1889. ápr. 8. 3,053/1889. b. sz.): Gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt KI. Hermanné, szül. H. Róza elleni bűnügyben itélt: Vádlott a btk. 310. §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségének, ugy a btk. 3(J 1. §-a alá eső könnyű testi sértés vétségének vádja alól felmentetik. Indokok: Sz.-on 1888. évi jav. 3-án D. Katalin sértett, szolgálatadója KI. Hermáiménál a házi teendők végzése közben egy csészét eltört s a rántást, melyre vigyáznia kellett, oda hagyta égni; az égett szag folytán szolgálatadó asszonya a tűzhelyhez ment s a rántást tartalmazó edényt felkapván, egy hosszú kanállal gyorsan keverni kezdte, mire a forró rántás az asztal másik oldalára áthajló s a rántásos edényhez közel álló sértettnek bal arcába csapódott s azt szeme tájékán megégette. Sértett előadása szerint vádlott szándékosan csapta a rántást arcába; vádlott azonban határozottan tagadja a szándékosságot, az okozott sérelmet puszta véletlen következményeként tünteti fel s ezen állítása támogatására hozza fel a rántás gyors keverését, sértett nek a rántásos edényhez való közelségét és azt, hogy mikor a rántás kifrecscsent, saját kezét is megégette. Habár vádlott maga is elismeri, miszerint cselédje (sértett) vigyázatlansága miatt felmérgesedett, tagadásával szemben nem vehető bebizonyitottnak, hogy a sérelmet szándékosan ejtette. Figyelemmel az orvosszakértőnek a végtárgyalás folyamán tett nyilatkozataira, mely szerint sértettnek az égés folytán szenvedett sérülése rendes orvosi kezelés mellett 8 nap alatt okvetleuül feltétlen meggyógyul, még ha vádlott gondatlansága beigazoltnak vétetnék is, minthogy a gondatlanság által okozott könnyű testi sértés bűnvádi eljárás alá nem vonható, a könnyű testi sértés vétsége pedig, még ha igazoltatnék is, e részben vádlott tagadásával szemben a szándékosság, minthogy a könnyű testi sértés vétsége a btk 312. §-a értelmében csak a sértett fél indítványára üldözhető, sértett pedig vádlott megbüntetését nem kívánta, ennélfogva vádlott ugy a btk. 310. §-a alá eső gondatlanság által elkövetett súlyos testi sértés, mint a btk. 301. §-ába ütköző könnyű testi sértés vétségének vádja alól felmentendő volt. A budapesti kir. itélő tábla (1889. okt. 28. 28,257/1889. b. sz.) : Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1890. máj. 8. 659/1890. sz.): Mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete megváltoztatik s vádlott vétkesnek mondatik ki a btk. 310. §-ában meghatározott gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében; ezért az idézett §. alapján a 92. §. alkalmazásával főbüntetésül 20 frt s mellékbüntetésül 10 frt pénzbüntetésre Ítéltetik. Indokok: A dr. V. József és dr. Cs. Lajos által kiállított orvosi nyilatkozatokból kitűnik, hogy a D. Katalinon ejtett sértés teljes meggyógyulása tényleg húsz napnál hosszabb idő után következett be. A testi sértések minősítését a btk. 307. §. szerint az okozott egészségháboritás tényleges tartama határozza meg. A megfelelő gyógykezelés elmulasztása a minősítésre nem birhat befolyással és csakis a beszámitásnál jöhet tekintetbe. Vádlottuak beismert ama cselekményében, hogy haragjában a túlpörkölt rántást oly hevességgel keverte, hogy annak egy része az egy lépésnyi távolságban állott D. Katalin arcába frecscsent, kétségtelenül felismerhető a btk. 310. §-ában meghatározott vétséget megállapító gondatlanság. A beszámitásnál enyhítő tekintetbe veendőnek találtatott a vádlott rovatlau előélete, továbbá a D. Katalin kötelességmulasztása által felidézett izgultság, mely hatása korlátozta vádlottat cselekménye lehető következményének gondos számbavételében és az a körülmény is, hogy az egészségháboritás hosszabb tartamát a megfelelő gyógykezelés elmulasztása okozta. Ezen körülmények súlyosító körülmény hiányában megállapítják a btk. 92 §-ának alkalmazhatóságát. A kutya tulajdonosának büntetőjogi felelőssége, ha a kutya valakit megmart. (Btk. 290. és 310. §§.) A nagy-becskereki kir. törvényszék: G. Árkádia a btk. 290. §-ába ütköző gondatlanság által okozott emberölés vétségében bűnösül ismertetvén fel, e miatt két havi fogházra Ítéltetik. Indokok: A vizsgálat adataival egybehangzólag az eskü alatt kihallgatott tanuk vallomásai által igazolva van, miszerint a vádlott G. Árkádiának megveszett kutyája 1886. évi szept. 30-án megmarta K. Lázát és M. Iszánét, minek következtében a víziszony rajtuk kitört s ebben mindkettő még ugyanazon évben meghalt. Miután a kutya veszett volta L. Láza és P. Nocza tanuk vallomásával, de az általa történt marásnak orvosilag megállapított eredményével is be van bizonyítva és miután vádlott G. Árkádia beismeri, hogy neki a szerencsétlenséget megelőzött napon este már volt arról tudomása, hogy kutyáján a veszettség jelei már mutatkoznak s azt ennek dacára el nem zárta, sem a hatóságnak megfelelő intézkedés céljából jelentést nem tett, sem maga a kutya áártalraatlanná tételére a kellő erélyt ki nem fejtette, hanem azt, bár mint tapasztalt öreg embernek tudnia kellett, hogy a veszett eb a házat elhagyni szokta s igy a legnagyobb veszélynek lehet előidézője, udvarában szabadon hagyta, mi által lehetővé tette, hogy a kutya az utcára kifusson s a fentnevezetteket megmarja ; a vádlottat e miatt a legsúlyosabb gondatlanság s ebből folyólag két ember halálának közvetett okozása is terhelvén, ugyan ő a vádbeli cselekményben bűnösnek kimondandó volt. A büntetés kimérésénél enyhítőül szolgált a vádlott rovatlan előélete, elaggott kora s hogy az okozott szerencsétlenséget pénzbeli szolgáltatásokkal jóvátenni iparkodott, nemkülönben, hogy az eset megtörténte óta már húzamosb idő mult el. (1889. jun. 13. 2,829. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Tekintve, hogy vádlott goudatlansága által két embernek halálát okozta, a kir. itélő tábla vádlottat a btk. 290. §-a alá eső kétreudü emberölés vétségében mondja ki bűnösnek és az elsőbiróság által a vádlottra kimért fogházbüntetést a btk. 96. és 97. §-ai alapján összbüntetésnek nyilvánítja, egyebekben pedig a kir. törvényszék ítéletét az abban felhozott indokoknál és még annálfogva is helybenhagyja, mert vádlott az 1887. évi október 17-én tattott végtárgyaláson (30. naplószám) beismerte, hogy ő 1886. évi szeptember hó 29-én nem intézkedett veszett kutyájának ártalmatlanná tétele iránt; a vádlott által felhívott és az 1889. június 13-án tartott végtárgyaláson (44. naplószám) kihallgatott M. Stéva tanú pedig nem igazolta azt, hogy vádlott őt 1886. szeptember 30-án a végzetes kutyamarás megtörténte előtt kérte volna fel arra, hogy veszett kutyáját lőjje agyon. (1889. évi okt. 1. 31,817. sz.) A m. kir. Curia: Habár két ember élete esett áldozatul, mégis, minthogy csak egy mulasztás történt, a vádbeli cselekmény csak egy rendbeli gondatlanság által okozott emberölés vétségét képezi: a minősítést illetőleg az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben ; a büntetést illetőleg pedig mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság Ítéletében felhozott enyhítő körülmények nagyobb méltatásával G. Árkádia vádlott büntetése nyolc napi fogházra szállíttatik le és ezzel a változtatással egyebekben a kir. itélő tábla Ítélete az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokokból helybenhagyatik. (1890. ápr. 2. 93. sz.) Kivonat a Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Bozán Sándor e., nyíregyházai tszék, bej. szept. 15, fel?z. szept. 24, csb. Zsindely Ferenc, tmg. dr. Hartstein Sándor. — Dobordán János e., bej. aug. 18, félsz, szept. 20, csb. Incze Gerö, tmg. dr. Ciuta Demeter. — NahÓCZki Rafael e., miskolci tszék, bej. szept. 25, félsz, okt 7, csb. Kaffka Ignác, tmg. dr. Szabó József. — Frischman Hermán e., s.-a.-újhelyi tszék, bej. szept. 22, félsz. okt. 11, csb. Raisz Béla, tmg. Enyiczkei Gábor. — Lőffer József e., pécsi tszék, bej. szept. 1, félsz, szept. 17, csb. Kaufmanu Andor, tmg. dr. Daempf Sándor. Pályázatok : A miavai jrbságnál a 1 b i r ó i áll. aug. 9-ig. — j A szegedi tszéknél díjas joggyakornoki áll. aug. 10-ig. — A nagyI szebeni tszéknél aljegyzői áll. aug. 13-ig. Nyomatott a .Pesti könyvnyomda-részvény-társa8ág"-nál. (Hold-utcza 7. szám.)