A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 30. szám - A jászberényi kir. járásbíróság

R. JOG. 269 a szerződésről halluni sem akar, vevő pedig a vett ingatlan iránt szerződés teljesítése és tulajdonjogának megállapítása iránt pert kezd. Azonban csak tanukkal bizonyíthatva, biztosítást nem kérhet, ha a pert a curiai döntvény következtében fel nem jegyzik, telekkönyvi tulajdonos egyet gondol és eladja a per folyama alatt a kérdéses ingatlant egy harmadik jóhiszemű vevőnek s mire a per lefolyik, ha vevő bármi címen indokolt perét megnyeri és sem a vett ingatlanhoz, sem pénzéhez nem juthat, holott perfeljegyzés esetén nem lett volna teljesen kijátszható. Az ily esetek lehetősége szükségessé teszi azt, hogy a telekkönyvi rendtartás ne megszoritva, de ugy magyaráztassék, a mint az hozva lett, hogy minden az ingatlanra vonatkozó perek folyamatba létele azon ingatlanokra telekkönyvileg feljegyezhető legyen és az ezt meg nem engedő curiai Ítélet, mint nem a törvéuyen és nem annak szellemén alapuló, helyesnek és szerencsés magyarázatnak m-m mondható Nyilt kérdések és feleletek. Büntetendő cselekmény-e ? Praxisomban a következő furcsa eset adta elő magát: K. urnő egy tapasztalatlan fiatal vidéki leánykát fogadott fel cselédül, kit megtanított a házi rendre és főzésre. A leány 2 évig szolgált K.-nénál és nrnője őt igen megszerette. Ekkor a cseléd hirtelen felmond és el akar menni. Úrnője faggatja, hogy miért megy el. A leány azt adja okul, hogy 2 évi szolgálat alatt 120 frtot megtakarított, most már — pénze lévén — nem szorult arra, hogy tovább szolgáljon, sőt a pénze folytán talán majd férjhez is mehet. K. urnő látván, hogy a pénz miatt hagyja öt el jó cselédje, cselhez folyamodik, kiveszi a pénzt a leány ládájából, beteszi azt a leány nevére a takarékpénztárba és elmondván az esetet két barátnőjének, kijelenti azt is, hogy ha a cseléd tovább fog szolgálni nála, ugy ő ennek eltávozásakor majd átadja a takarékpénztári betétkönyvet, de sőt a kamatokat is 8 száztólira fogja kiegészíteni. Az eset idő előtt kitudódik. A cse;éd feljelentést tesz úrnője ellen. Eltulajdonitási szándék nincs, de jogsérelem kétségtelenül el lön követve. Az érdeklődőktől már most kérdem : forog-e fenn a jelen esetben büntetendő cselekmény és ha igen, milyennek lehetne qualificálni ? dr. Bácskai Albert, budapesti ügyvéd. Sérele m. * A jászberényi kir. járásbíróság. I. A »Jog« folyó évi 29-ik számában »Sérelem« cím alatt egy közlés támadta meg a jászberényi kir. járásbíróságot; minthogy e bíróságnak vezetője vagyok, a bíróság reputatiója érdekében a jelzett közlést hallgatással nem mellőzhetem, arra : sine ira et odio a következőket válaszolom : 1872. évben a jászberényi kir. járásbíróság létszáma a fogalmi szakban egy járásbiróból, két aljárásbiróból s egy joggyakornokból állott s ugyanazon évben az összes beadványok száma 6,06-3 volt ; — időfolytáu a teendők évről-évre szaporodtak, azonban a létszám mindig olyan maradt, mint volt kezdetben, azon változással, hogy a joggyakornok helyett egy aljegyző alkalmaztatott; 1885. augusztus 1-én a jászberényi kir. törvényszék — törvén}hozásilag — meg.szüntettetvén, ennek folytán a jászberényi kir. járásbíróságnak teendői a következőkkel szaporodtak : a) a 24,000 lakosú Jászberény város hagyatéki ügyeivel; — b) ugyancsak Jászberény városa területéről fölmerült fenyítő vizsgálatokkal; — c) a jászberényi kir. járásbíróság területéről indított s a szolnoki kir. törvényszék által elbírálandó összes polgári perekhen szükséges tanúkihallgatásokkal és birói szemlékkel; — d) a jászberényi kir. járásbíróságnak területére nézve telekkönyvi hatósági teendőkkel : e) a jászberényi 300—3ö0 létszámú ker. fogház administratió* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonlian az mindig tudatandó. A szerkesztőség. jávai s számadásaival, melyek egyebütt egy kir. ügyész adrainistrativ teendőit képezik. Mindezek következtében a kin járásbíróság ügyforgalma a mult 1889. évben már 19,827-re emelkedett s az év végén ezekből elintézetlenül 47 maradt. A most feltüntetett munkatöbblet ellenében azonban a fogalmi létszám egyetlenegy aljegyzővel szaporittatott. E szerint 1872-től kezdve a munka 227°/o kai, a járásbíróság! személyzet periig 25°/o-kal nagyobbodott. Minden practicus jogász el fogja ismerni, hogy ily munkamennyiséget — s hozzá véve a folytonos tárgyalásokat, az özönlő panaszok meghallgatását — csak a feláldozásig fokozott kötelességérzettel lehetett s lehet meggyőzni s elérni azt, hogy a biróság a hátralékokban el ne sülyedjen. Ezen nehéz helyzet ez évben azzal súlyosbodott, hogy az egyik aljárásbiró kisegítőül a mezőtúri kir. járásbírósághoz rendeltetett át s már 3-ik hónapja, hogy a most emiitett járásbíróság javára értékesiti munkaerejét s ennek dacára minden polgári s fenyítő ügyek •— kivétel nélkül - letárgyaltainak, elintéztetnek; a fenyítő vizsgálatok rendben eszközöltetnek, ugy, hogy a biróság most — a jelzett nehéz körülmények között — sincs hátralékban és pedig nemcsak a fogalmi, hanem a kezelő szakban sem ; minden practicus jogász tehát kell, hogy elismerje azt is, hogy ily eredni/nyt csupán a hivatalos órákban elérni nem lehetséges. Habár a számszerűen fentebb igazolt eredmények felmentenek attól, hogy a »Sérelem« címén intézett megtámadás ellen — különösen egy névtelen támadóval szemben — részletes feleselésbe s védekezésbe bocsátkozzam, mégis ily felfogás mellett is kénytelen vagyok egy remarque-ot tenni a »Sérelem« egy igen bántó, sőt gyanúsító pontjára, a mely szerint az állíttatik, hogy mindenkivel szemben nem egyforma magatartást követ a biróság ; merem állítani, hogy a járásbíróság minden bírája mindenkit tisztességes modorral, türeh mmel, jóakarattal fogad s hallgat meg; de merem állítani azt is, hogy senkivel sem pajtáskodik; ha pedig anonymus a nem egyenlő magatartás alatt érdekeltséget sejtet, közlése — ez esetben — infámiával határos; mert minden ügyvéd s minden ügyfél tudhatja s tapasztalhatja, hogy a jászberényi kir. járásbíróság birái semmiféle érdek által sem engedik magukat meggyőződésükben s eljárásukban befolyásolni. Kelt Jászberényben, 1890. július 22 én. Becsey Gyula, kir. járásbiró. II. E lapok f. évi 29-ik számában »Sérelem« cím alatt egy névtelen közlemény jelent meg, melynek éle a jászberényi kii. járásbíróság, s e mellett egyik ügyvédtársunk ellen van irányozva. Ez utóbbi részhez semmi közünk, végezze el dolgát az illető megtámadott, a mint célszerűnek találja. A közlemény azon részét azonban, mely által közbecsülésnek öivendő járásbíróságunk támadtatik meg, SJÓ nélkül hagyni tiltja igazságérzetünk. Nem szándékunk a névtelen panaszkodóval, az általa felhozott, s járásbíróságunk jó hírnevét rossz színben feltüntetni törekvő valótlan állitások cáfolgatásába bocsátkozni; az sem célunk, hogy védelmünkbe vegyük megtámadott bíróságunkat, mert hiszen biztos védpaizsa neki a jogkereső közönség mai elismerése, mely működésében ez idő szerint kiséri; mindazonáltal nemes kötelességünknek ismerjük egész röviden kijelenteni, hogy közleménye a valóságnak meg nem felel, — és midőn bő tapasztalataink nyomán szerzett ezen meggyőződésünknek kifejezést adunk, csak annyit kívánunk még megjegyezni, bár minden vidék ilyen kiválóan képzett, s a jogkereső közönség iránt személy válogatás nélkül lovagias modorú járásbírósággal birna, akkor vajmi kevés baja lenne a panaszok elintézésével igazságügyi ministeriutnunknak. Jászberény, 1890. évi július hó 234kán. Tisztelettel Sismis József, Mu/toray l'itus. KoncSik István, Back Zsi^ mond. Tóth Béla, Márkus József, Takácsy Endre, Vagner Vilmos, Prusovszky István, Bathó János, dr. Veisz István, dr. Hudra Flór., Muhoray János, dr. Móczár Lajos, ügyvédek Jászberényt