A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 29. szám - A külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt. 3. r.

116 A JOG vádhatározat az eljárás szabályainak megsértése nélkül hozható nem is volt. Megjegyzi egyébként a kir. tábla, hogy a hozott végzés a kir. ügyész ama jogát nem érinti, hogy dr. G. Salamon ellen 1888. évi 3,219. sz. a. hozott végzéssel jogérvényesen megszüntetett büntető eljárásnak újrafelvételét új bizonyítékok alapján szabályszerűen indítványozhassa. Az ügy érdemében P. István vádlottnak ama beigazolt cselekménye, hogy a sértetteknek 1870., illetve 1874. évben eladott szőlőbirtokokat hagyatéki eljárás útján saját nevére telekkönyveztetve, dr. G. Salamon javára zálogjogilag 3ő0 frt erejéig jogtalan vagyon haszonszerzése céljából megterhelte, a B. T. K. 400. §-ának 2 ik bekezdése szerint minősülő s büntetendő okirathamisitás bűntettének alkotja meg tényálladékát, a vádlottat ebben kellett bűnösnek kimondani, mert ama ténykedése, hogy a nevére irt szőlőbirtoknak önkéntes elárv'ereztetése iránt folyamodott, mint a célba vett haszonszerzésnek eszköze, a csalás bűntettének külön kísérletét meg nem állapítja. A m. kir. (Juria a következő ítéletet hozta: Tekintve, hogy a B. T. K. 400. §-ában meghatározott vétséget, illetve bűntettet az követi el, a ki szándékosan közreműködik arra, hogy valaki jogai vagy jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tények, körülmények vagy nyilatkozatok vezettessenek be a nyilvános könyvbe vagy más közokiratba ; tekintve, hogy vádlott ama cselekménye, a mely szerint a kéidéses két rendbeli szőlő tulajdoni jogát a telekkönyvben saját nevére íratta, önmagában még nem képezi a kiemelt szakasz alá eső büntetendő cselekményt azért, mert ama két szőlő törvényes örökösödés útján a vádlottra háramolván, nem valótlan, hanem oly valódi tény vezettetett be a nyilvános könyvet képező telekjegyzőkönyvbe, a mi nélkül egy harmadik személy tulajdoni jogának bekebelezése nem is lett volna eszközölhető ; tekintve azonban vádlott azon további cselekményét, a mely szerint tudva azt, hogy a két szőlőt már eladta s a vételárat már felvette, sőt az eladott szőlőket a vevőknek azon kijelentéssel, hogy azok az ő, a vevők tulajdonaivá lettek, ezeknek tényleg átadta, mégis ez utóbbiak kijátszásával nemcsak engedélyt adott, hogy egy harmadik személy a kérdéses szőlőkre 350 frt erejéig zálogjogot kieszközöljön és pedig akkor, a mikor vádlott csakis 83 frt követelés fennállását állítja : hanem ezen felül vádlott ama, mások tulajdonát képező két rendbeli szőlőnek önkénytes birói árverés útján leendő eladását czélozta ; tekintve, hogy vádlott eme cselekménye ravasz fondorlatot képez, mely a szőlő árának kifizetése után, azok tulajdoni jogára nézve magukat teljes biztosságban levőknek hitt vevők tévedésben tartásával és ezek megkárosításával a bekebelező ügyvéd javára jogtalan vagyoni haszon elérését célozta ; tekintve, hogy ezen jogtalan vagyoni haszon elérése a kitűzött árverés félbeszakítása által megakadályoztatván, a megkezdett cselekmény be nem végeztetett; tekintve, hogy vádlott vagyontalansága megállapittatott és általa is elismertetett, azon feltevés, hogy a kárositási szándék hiányzott volna, mert a vevők jogtalan megterheltetése által ezekre hárult kárt vádlott fedezte volna, ki van zárva ; tekintve, hogy vádlott cselekménye megállapítja a B. T. K. 379. §-a alá eső s az 50 frtot túlhaladó kárösszegre való tekintettel a 380. §. szerint bűntetté minősülő csalásnak a B. T- K. 65. §-a értelmébeni kísérletét: vádlott nem a B. T. K. 400. §-a alá eső bűntettben, hanem a 376. §. alá eső s a 387. §. szerint bűntetté minősülő csalásnak a 65. §. értelmébeni kísérletében mondatik ki bűnösnek s ezért a B. T. K. 383. §-a alapján az alsóbb fokú bíróságok által kiszabott 9 havi börtönbüntetésen felül 100 frt pénzbüntetésre is ítéltetik, a mely behajthatlanság esetén a B. T. K. 53. §-a értelmében tiz napi börtönre változtatandó át. Ezen változtatással egyebekben a kir. tábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1890. február 18-án, 7,764/1889. sz.) A magy. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. 1,461. Beadványok, melyekben a magát a magyar állampolgári kötelékbe fölvétetni kivánó killföldi csak azt kéri, hogy a községi kötelékbe való felvétel részére a község által kilátásba helyeztessék, nem az ül. díjj. 13. t. IV. 8. pontjában, hanem a& idézett tétel 111. pontjában meghatározott állandó bélyegilleték alá esnek. (1890. évi 872. sz.) 1,4.62. Bejegyzett fakereskedök, az ország több vidékén gyakorolt cserhántás után, üzletük székhelyén vonandók adóztatás alá. {1890. évi 221. sz.) 1,465. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagoknak kifizetett alapszabályszeríí jutalékok után járó nyugta-bélyegilletéket is az államkincstárnak beszolgáltatni kötelesek. (1890 évi \ 99°- S3-) 1,4.64.. Templom építésére tett hagyományok illetékmentesek. (1890. évi 2,009. sz.) 1.465. Azon a címen, hogy a községi jegyzői szigorlat letételét igazoló bizonyítványon a bélyegjegy keresztül írva nem lett, a szigorlatot tett terliére sem egyszeres, sem felemelt bélyegilleték elő nem irható. (1890. évi 1,853. sz.) 1.466. Kérvényei kir. bíráknak a törvényes hat heti szabadságidőbe betudandó rövidebb időre terjedő szabadságidők engedélyezése végett, bélyegmentesek. (1890. évi 1,927. sz.) 1.467. Ügyvédnek abbeli joga, hogy saját rendes pereiben is személyesen járhat el, nem vonja maga után azt, hogy ha ilyen perben más ügyvéd részére meghatalmazást kiállít, az \ bélyegmentes lemie. (189O. évi 2,189. S3-) 1.468. Beadványa idegen állampolgárnak az iránt, hogy biztosittassék arról, miszerint arra az esetre, ha eddigi állam1 polgári kötelékéből el fog bocsáttatni, a magyar állampolgárságot elnyerendi, csak az ül. díjj. 15. tétel III. pontjában meghatározott állandó bélyeggel látandó el. (1890. évi 2.158. sz.) 1.469. A községi elöljáróság által felveti hagyatéki leltárak bélyegilletéke szabályszerűen lerovottnak tekintendő, ha a bélyegjegyek nem lettek ugyan keresztül írva, hanem a hivatalos pecséttel felülbélyegeztettek. (1890. évi 1,929. sz.) 1.470. Ha valamely illetéktartozás erejéig eszközölt zálogjogi bejegyzés kitörlése a bekebelezést elrendelő végzés elleni felfolyamodás utján szorgalmaztatik, erre a felfolyamodásra az ül. díjj. 14. tétel p) pontjában foglalt bélyegmentességi kedvezmény ki nem terjed. (1890. évi 2,256. sz.) 1.471. A bélyeg az okiratra utólagosan fel ragasztottnak és így nem létezőnek csak akkor tekinthető, ha a felragasztás már az aláírás után történt. (1890. évi 2,101. sz.) 1,472. Ha a birói Ítélettel megsemmisített szerződés alapján kieszközölt tulajdonjogi beszerzés töröltetett és az ingatlan a korábbi tulajdonos nevére ismét átíratott, a visszakebelezés után bejegyzési illeték nem jár. {1890. évi 1,654. sz) Kivonat a Budapesti Közlönyéből. Csődök: Száva M. LllkáCS e., kolozsvári tszék, bej. szept. 10, félsz, szept. 20, csb. Becsek Lajos, tmg. dr. Fischer Lajos. — Nincsits Vladimír e., n.-kikindai tszék, bej. szept. 1, félsz, szept. 22, csb. Sechorsch Ferenc, tmg. dr. Türk Marcell. — Beisner József e., b.-gyulai tszék, bej. aug. 30, félsz, szept. 16, csb. Tribusz Gusztáv, tömeggondnok dr. Ballá Henrik. Pályázatok: A tasnádi jbságnál díjas joggyakornoki áll. jul. 27-ig. — A szombathelyi tszéknél aljegyzői áll. jul. 27-ig. — A gyulafehérvári tszéknél aljegyzői áll. jul. 27-ig. — Az egri tszéknél II. oszt. jegyzői áll. jul. 29-ig. — A kaposvári jbságnál albirói áll. jul. 29-ig. — A sátor-alja-ujhelyi tszéknél aljegyzői áll. jul. 29-ig. — A budapesti tszéknél aljegyzői áll. jul. 25-ig. — A bajai jbságnál aljegyzői áll. jul. 29-ig. — A m.-szigeti tszéknél aljegyzői áll. jul. 31-ig. — A veszprémi tszéknél díjas joggyakornoki áll. aug. l-ig. — A miskolci tszéknél birói áll. aug. l-ig.