A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 29. szám - A külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt. 3. r.

A JOG. 115 kereskedőnek telepe van, közönséges csődöknél pedig rendszerint az a törvényszék, melynek területén a panaszlott lakik. Tekintve, hogy panaszlott a békés-gyulai kir. törvényszék területén nem lakik és tekintve, hogy panaszlott ezen törvényszék területén volt kereskedői üzletét a 6,536/1888. számú tárgyalási jegyzőkönyv Z. alatt becsatolt helyhatósági bizonyítvány szerint 1888. június 1-ső napján eladta, a kir. törvényszéknek 1888. július 28-ik napján 4,604. szám a. kelt hivatalos jelentése szerint pedig kereskedői cége is 1888. június 8-ik napján törültetett; ily körülmények mellett a csak 1888. június 11-ik napján benyúj­tott csődnyitási kérvény feletti eljárásra a békés-gyulai kir. törv. szék illetékességgel nem bir. Nem vétethetett figyelembe csőd­kérőknek a csődtörvény 241. §-ára történt hivatkozása, mert ezen szakasz szerint is a birói illetékességre a már fentebb felhívott 72. §. rendelkezése irányadó. Ezek alapján az eljárt kir. törvény­széket illetéktelennek kimondani s kérvényezőket elutasítani kel­lett. (1889. évi december 3-án, 8,206. sz. A m. kir. Curia : Tekintve, hogy a csődtörvény 41. §-a második bekezdésében foglalt azon rendelkezésből, mely szerint a csődtörvénynek a kereskedelmi csődre vonatkozó szabályai a kereskedőkre a cég törlése után is a törléstől számítandó egy év elteltéig alkalmazandók, szükségképen következik, hogy ezen egy év eltelte előtt a cég törléséig fennállott birói illetőségen sem történik változás ; s tekintve, hogy a panaszlott cége 1888. évi június 8-ig a békés gyulai kir. törvényszéknél volt bejegyezve, melynek területén kereskedelmi telepe volt, a mely tényből a nevezett törvényszék­nek a cégtörlés után harmadnapra beadott csődnyitási kérvény feletti eljárási illetősége a csődtörvény 72. §-a 2. bekezdésében foglalt rendelkezésből okszerűen következik : a másodbiróság végzésének megváltoztatása mellett, a békés­gyulai kir. törvényszéknek mint csődbíróságnak illetősége meg­állapíttatik s a kir. itélő tábla a csődnyitás kérdésében hozott elsőbirósági végzésnek érdemleges felülvizsgálására utasittatik. (1890. március 31-én, 407. v. szám.) A telepítés a váltón törölve lévén, alperes kifogása folytán felperes köteles bizonyítani, hogy a törlés alperes beleegyezésével történt. (M. kir. Cuiia 1890. február 11. 1173. sz. a) Bűn-ügyekben. A gondatlansás: által okozott súlyos testi sértés vétsége miatt a jogérvényesen elitélt fogházbüntetésének megfelelő pénzbüntetésre \,ilo átváltoztatásával az első fokban eljárt kir. tszék. bizatván meg, a megbízás teljesítése nem tartozik az 1871. évi XXXII. t.-cikkben megjelelt amaz esetek közé, melyekben a kir. tszék, és kir. üs-yész meghallgatása nélkül határozatot nem hozhat, mint szintén a megbízás értelmében hozott határozat sem esik a büntető ügy folyamára vonatkozó ama határozatok sorába, melyek ellen rendszeres perorvoslatnak helye van. A budapesti kir. törvényszék (1889. október 4-t'n, 34,545. B. 1889.): Gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétsége miatt jogérvényesen elitélt W. Lipót fogházbüntetésének pénz­büntetésre való átváltoztatását tárgyazó ügyében végzett: Mint­hogy a nagymélt. m. kir. igazságügyminiszternek f. évi október 4-én 36,899. szám alatt kelt magas rendelete szerint ő csász. és apostoli kir. Felsége f. évi szept. hó 27-én kelt legfelsőbb határo­zatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a YV. Lipótra gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége miatt kiszabott egy havi fogházbüntetés az elsőfokban eljárt tör­vényszék által megállapítandó megfelelő pénzbüntetésre átváltoz­tassák, ennélfogva figyelemmel a per körülményeire és a btk. 53. §-ára, a kir. törvényszék W. Lipót ellen a 10,287/1889. sz. m. kir. curiai ítélettel kiszabott egy havi fogházbüntetést ezennel 300 frtnyi pénzbüntetésre átváltoztatja. Ezzel az itéletileg kiszabott pénzbüntetés, mint mellékbüntetés nem érintetik. A budapesti kir. itólö tábla 1890. április 10. 1,523/B. 1889.): Az elsöbiróság végzését hivatalból megsemmisíti, mert az 1871. é. XXXIII. t.-c. értelmében a kir. törvényszék érdemleges határozatot a kir. ügyész meghallgatása nélkül nem hozhat. A jelen esetben pedig nem várva be a kir. ügyésznek indítványát, végzését előbb hozta meg s az ügyész indítványát mint tárgytalant, az előiratokhoz csatolni rendelte, ez által az előirt alakiságot sértette me°- s ugyanazért végzését megsemmisíteni s újabb határozat hozatalára utasítani kellett. A ni. kir. Curia (1890. június 19-én, 5,699/B. 1890.): Mint­hogy gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétsége miatt jogérvényesen elitélt W. Lipót fogházbüntetésének »megfelelö« pénzbüntetésre való átváltoztatásával ő csász. és apóst. kir. Fel­ségének 1889. évi szeptember hó 27-én kelt legkegyelmesebb elhatározásához képest, a m. kir. igazságügyministernek 1889. évi október 4-én 36,899. sz. a. kibocsátott értesítése szerint az első fokban eljárt kir. törvényszék bízatott meg, e megbízás teljesítése pedig nem tartozik a kir. tábla által határozatának indokolására felhítt 1871. évi XXXIII. t.-cikében megjelölt amaz esetek közé, melyekben kir. törvényszék a kir. ügyész meghallgatása nélkül határozatot nem hozhat, mint szintén e megbízás értelmáben hozott határozat sem esik a büntető ügy folyamára vonatkozó ama határozatok sorába, melyek ellen rendszeres jogorvoslatnak helye van: ezeknél fogva a kir. tábla végzése hatályon kívül helyeztetik s a budapesti kir. törvényszék végzése indokolásánál fogva helybenhagyatik. Eladott ingatlannak záloggal való megterhelése által el­követett csalás. Csalás és okirathamisitás büntette miatt vádolt P. István elleni bűnvádi ügyben a székesfehérvári kir. törvényszók a következő ítéletet hozta : Vádlott a B. T. K. 65. és 379. §-ai szerint minősülő csalás bűntettének kísérletében és a B. T. K. 400. §-a 2. pontja szerint minősülő okirathamisitás bűntettében bünösnak mondatik ki s ezért a B. T. K. 66., 95., 388. és 400. §. 2. pontja alapján 9 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetik stb. Indokok : Vádlottnak a ténykörülményekkel, tanuk, panaszosok előadásával találkozó beismerésével jogszerűleg iga­zolva van, hody a h.-i 1,086. sz._ tjkvben 1. sorsz. a. foglalt ingat­lant T. János és neje szül. Pr. Éva e.-i lakosoknak az 1870. évi tavaszon eladta és 300 frt vételárat ezért felvett s ugyancsak a h.-i 1,186. sz. tjkvben 1. sorsz. a. foglalt ingatlant T. Józsefnek, illetve K. Mihályné sz. T. Katalinnak 1874. évi tavaszon eladta s erre 250 frt vételárat felvett. Az itatok között fekvő telekkönyvi iratokból, a betekintett eredeti tjkvekböl, fentieken kívül jogszerű­leg igazolva van, hogy vádlott panaszosoknak tulajdonjogát igazoló 17 évi békés birtoklás után, mert az általa eladott ingat­lan anyjáról reáháramlott örökséget képezvén, panaszosok nevén nem állottak; a kérdésbeli ingatlanokat hagyatéki uton saját nevére íratta, azokat dr. G Salamon ügyvéd javára 380 forinttal megterhelte s elárvereztetésüket önkénytes árverés útján meg­kisérlctte annyira, hogy az árverési határnap f. évi június 11-ére már kitüzetett s csakis a vádfeljelentés folytán függesztetett fel. Ezek által a csalás bűntettének kísérlete, mert a már egy­szer eladott és kifizetett ingatlanokat újra eladni megkisérlette, mi által panaszosok ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtése útján magának jogtalan vagyoni hasznot s ezeknek vagyoni kárt okozandott; nemkülönben ugyanezen indokból a már emiitett telekjegyzőkönyvekbe panaszosok jogai és jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tényeket : mintha a már eladott ingatlanoknak tulajdonosa, azoknak megterhelésére s eladására jogosult volna, jegyeztetvén be : ez által az okirathamisitás bűntette teljes jog­szerűséggel igazolt. Vádlottnak azon mentsége, mintha panaszosok neki 40, illetve 43 s így összesen 83 forinttal adósok volnának s ö csak ezen követelését akarta volna ellenükbe érvényesíteni, mint tel­jesen igazolatlan, a felsorolt indokok után figyelembe nem vehető. Vádlott bűnössége ezek alapján a fentiek szerint megálla­pittatván, büntetése mértékének megállapításánál figyelembe véte­tett büntetlen előélete, beismerése és hogy kárt nem okozott. A budapesti kir. itélő tábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla a kir. törvényszéknek azt a végzését, mely­Iyel dr. G. Salamon ügyvédnek vád alá helyezését a kir. ügyész indítványa ellenérc megtagadta, helybenhagyja, ítéletét pedig a bűncselekmény minősítése tekintetében megváltoztatja s vádlottat csak a B. T. K. 400. §-ának 2-ik bekezdésébe ütköző s a szerint büntetendő okirathamisitás bűntettében nyilvánítja bűnösnek, egyebekben pedig azt helybenhagyja. Indokok: A kir. ügyész által felebbezett végzést helyben­hagyni kellett azért, mertdr. G. Salamon az 1888. évi október hó I 24-éu megtartott végtárgyaláshoz tanuként lett megidézve s ilyen I minőségben kihallgattatott, a végtárgyalás folyamán tehát ellene

Next

/
Thumbnails
Contents