A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 29. szám - A külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt. 3. r.

114 A JOG. testvérének D Tarackónak gyermekei, örökhagyó özvegye Czveta (Flóra jelenleg férj. Z. Lászlóné hitvestársi öröklési jogával szem­ben és az O. E. 10. és 11-ik §-a értelmében csak azon vagyonra nézve bírnának törvényes öröklési joggal, a mely örökhagyóra felperesekkel közös törzsről szólván, ági vagyon tekintete alá esnék. Azonban, nogy a keresetben megjelölt vagyon ily ter­mészetű vagyont képezne, sem felperesek nem állítják, sem a per adatai nem bizonyítják. E vagyonhoz tehát az 0. E. 14-ik §. értelmében nem felperesek, hanem egyedül a hátramaradt hitves­társ, az özvegy birván törvényen alapuló öröklési igénynyel, fel­pereseket keresetükkel elutasítani s miután az özvegynek az említett vagyonra vonatkozó öröklési jogán alapuló azon nyilat­kozata, hogy a vagyon nem D. Tádia, hanem alperes atyja; D. Steva vagyonát képezte, mint az egyedül jogosított örököstől származó s részben rendelkezést tartalmazó nyilatkozata alperes előadása mellett teljes bizonyítékot képez és azt, hogy az özvegy ily értelemben nyilatkozott, nem csak felperesek ismerik be, hanem a hagyatéki tárgyalás alkalmával felvett és az özvegy aláírásával ellátott jegyzőkönyvnek tartalma bizonyítja: ennélfogva egy­szersmind alperes viszonkeresetének is helyt adni kellett. Ka a végrehajtó hitelező szoros zár alá véteti adósának bolt­helyiségét és nem intézkedik a zár alá vett árúknak másként való elhelyezéséről, a háztulajdonos a boltbér és a kiürítés iránt egye­nesen a hitelező perelheti meg, mert a hitelező a foglalás tényé­nél fogva nem nyert jogot arra, hogy a bolthelyiséget ingyen használja. (M. kir. Cúria 1890. január 9-én, 1889. é.w 7,913. sz.) Szolgálati bér megvételére irányuló kereset, habár kártérí­tés címén indíttatott meg, a cselédtörvény értelmében nem tar­tozik a rendes bíróság hatáskörébe. A m. kir. Guria: Mindkét alsóbiróság ítélete az azt meg­előzött egész eljárással együtt hivatalból megsemmisíttetik és a keresetlevél felperesnek visszaadatni rendeltetik. Indokok: Habár felperes keresetét kártérítés címén indí­totta is meg, keresete a zárkérelemhez képest tulajdonképen oda irányul, hogy neki, az alperes szolgálatában, gazdasszonyi minő­ségben eltöltött időre, havonkinti 12 forint szolgálati bér meg­ítéltessék. Felperes ehhez képest az 1876 : XIII. t.-c. 1. §-ában meg­határozott minőségben volt alperes szolgálatában alkalmazva, mint ilyen tehát cselédnek lévén tekintendő, a közte és alperes, mint gazdája között, a szolgálati bér miatt felmerült vitás kérdés elbírá­lása ugyanazon törvénycikk 115. §-a értelmében a közigazgatási hatóság ügykörébe tartozik. Az alsóbiróságok ehhez képest a polgári bíróság hatáskörébe nem tartozó ügyben járván el, az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának b) pontja alatt jelzett semmiségi eset forog fenn: minélfogva ugyanezen szakasz végpontja értelmében az alsóbiróságok ítéleteit, az azokat megelőzött egész eljárással együtt megsemmisíteni és felperesnek a keresetlevelet visszaadatni kellett. (1890. január hó 31-én, 1889. évi 8,530. sz.) Kereskedelmi, csőd'- és váltóügyekben. A csödválasztmány elrendelheti oly követelés megtámadását, melyet a tömeggondnok leszámoláskor valódinak elismert. A szegedi kir. törvényszék: Felperest keresetével el­utasítja. Indokok : Felperes csődválasztmány közadósnak azon jogcselekvényét támadja meg, mely szerint ez az O—A-ig becsatolt, összesen 82,900 frt értékű váltókat alperes cég jajára elfogadta és pedig részint azon okból, mert ezen elfogadás állítólag vissz­teher nélkül történt, részint azért, mett ezen váltókkal alperes cég oly kielégítést, vagy legalább biztosítást kapott, melyhez joga nem volt. A megtámadás első része, hogy t. i. a közadós cég váltókat fogadott el, holott azokra értéket nem kapott, a követelés valódi­ságára vonatkozván, felperes által ezen megtámadás nem érvénye­síthető, mert a bejelentés alá eső követelések az 1881 : XVII. t.-c. 139. §-a értelmében a felszámolás alkalmával a tömeggondnok, vagy a hitelezők által lévén joghatálylyal megtámadhatók, tekintve, hogy az alperesi követelés a 2'/. alatti kivonat szerint a felszámo­lás alkalmával tömeggondnok által valódinak elismertetett, annak megtámadására a csőd választmány jogosítva nincsen és a mennyi­ben az alperesi követelés a felszámolás alkalmával több hitelező által megtámadva lett, a követelés valódisága az alperes által a ?)•/. szerint folyamatba tett s már ítélettel is ellátott perben lőn végérvényesen eldöntve. Azon felperesi állítás pedig, mintha alperes cég a váltókkal kielégítést vagy biztosítást nyert volna, merőben alaptalan, mert alperesnek a váltók alapján a csődtömeg ellen követelési joga van ugyan, de alperesnek ezen követelése se kielégítve, se biztosítva nincsen ; mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett. (L888. évi október hó 18-án, 19,502. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Curia : Mindkét alsóbirósági Ítéletnek megvál­toztatása mellett felperesnek kereseti joga megállapíttatik, a per­költség iránti intézkedés pedig megszüntettetik és az elsőfokú bíróság ezekre is kitcrjedőíeg a per érdemleges elbírálására uta­sittatik. Indokok: Nem szenved ugyan kétséget, hogy a csőd­törvény 100. §-a szerint a csődtömeg cselekvő és szenvedő álla­potának megállapításáról a tömeggondnok tartozik gondoskodni, hogy ő vizsgálja meg a tömeg előtt bejelentett követeléseket és ő képviseli a tömeget mindazon perekben, melyek azt cselekvőleg vagy terhelőleg illetik; szintúgy kétségtelen az is, hogy a csőd­törvény 133. és 139. §-ai szerint a felszámolásnál a tömeggondnok vagy helyettesének személyeden kell jelen lenni és a tömeggond­nok vagy helyettese köteles minden egyes követelés valódisága és osztályozása iránt nyilatkozni ; de a megtámadási perekre nézve a tömeggondnoknak jogköre korlátozva van, a mennyiben a csődtörvény 169. íj a a közadós jogcselekvényeinek megtámadá­sához a felszámolási határnap eltelte előtt a csődbíróságnak fel­hatalmazása, a felszámolási határnap eltelte után pedig a csőd­választmánynak határozata szükséges és a mennyiben a csődtör­vény 26. §-a szerint a megtámadási jogot rendszerint a tömeg­gondnok érvényesíti ugyan, de a megtámadási kereset megindítását a választmány is elhatározhatja és ez esetben a tömeg részére külön képviselőt rendelhet. A megtámadási jog a csődtörvény 37 §-a szerint a csőd­nyitás napjától számított hat hó alatt évül el, ezen határidő alatt tehát a csődválasztmány a fentebb idézett 26. §-ban biztosított jogát gyakorolhatja és erre nézve az, hogy a felszámolási határ­nap elmult-e vagy sem és annál a tömeggondnok által mily nyi­latkozat tétetett? befolyással nem lehet, minthogy ily korlátozás a törvényben nem foglaltatik, de az a törvény egyéb intézkedései­ből sem következtethető. Ezekhez képest a csödválasztmány által kirendelt külön képviselő által képviselt csődtömegnek kereseti jogát meg kellett állapítani és az alsóbb bírósági ítéleteknek megváltoztatásával az elsőfokú bíróságot a per érdemleges elbírálására utasítani. A perköltség iránt a főügygyel együtt lévén intézkedés teendő, az ezúttal meg volt szüntetendő és az elsőbiróság uta­sítandó, hogy a perköltség tekintetében a főügygyel együttesen határozzon. (1890. április 10-én, 7,739. sz.) A váltóeljárás 25. §-ának a tanuk általi bizonyítást kor­látozó rendelkezése nem terjed ki a felperesi tanukra. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az abban fel­hozott indokoknál fogva és még azért is helybenhagyatik; mert habár igaza van felperesnek, ho^y tanúinak kihall­gatása az eljáró bíróság elé nem állítása indokából mellőzhető nem volt, mivel a váttóeljárás 25. §-ának korlátozó rendelkezése a felperesi tanukra ki nem terjed; mindamellett helyesen mellőz­tetett a felperesi tanuk kihallgatása stb. stb. (1890. évi május hó 7-én, 4. v. sz.) Kereskedelmi csőd a cég törlése után. Helyi illetőség. (1891 : XVII. t.-c. 241. §.) A békés-gyulai kir. törvényszék: O. Lázárnak bárhol található ingó és Horvát-Szlavonországok kivételével a magyar állam területén lévő ingatlan javaira a csőd a csődtörvény 241. és 248. §-ai alapján megnyitottnak nyilvánittatik. (188'J. október hó 26-án, 2,876. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét meg­változtatja, a kir. törvényszéket ez ügyben való eljárásra illeték­telennek mondja ki, ennélfogva a csődöt kérőket csődnyitási kérelmükkel el és az illetékes bírósághoz utasítja. Indokok: Az 1881: XVII. t.-c. 242. és 244. §-ai szerint kereskedelmi csődnél is alkalmazandó ezen t.-c. 72. §-a szerint a csődeljárásra az a kir. törvényszék illetékes, melynek területén a

Next

/
Thumbnails
Contents