A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 29. szám - A külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt. 3. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 29. számához. Budapest, 1890. július 20-án. Köztörvényi ügyekben. A másokkal való közösülést tárgyazó kifogás csak az esetben vehető birói figyelembe, ha alperes bizonyltja azK hogj felperes erkölcstelen és feslett életmódot folytatotl : ez azonban nem l'.iesküvel hanem egyéb módon bizonyítandó. A váci kir. járásbíróság (1888. augusztus 18-án, 4,063. p. 1888.): Nikitits Sándor ügyvéd által képviselt N. János mint kiskorú N. Mária atyja t. és t. képviselője felperesnek, dr. Csányi János ügyvéd által védett W. Ignác alperes elleni apaság elismerése s gyermektartás iránt inditott perében itélt: ha alperes főesküt tesz arra, hogy 1886. évi január ll-ike és május 11-ike közti időszak alatt X. Máriával nemileg nem közösült, azon esetre felperes keresetével elutasittatik. Indokolás: Alperes tagadván, hogy az A. a. szerinti figyerraek születésétől visszafelé számitott 6 és 10 hónap közti időszak alatt, N. Máriával nemileg közösült s igy a kérdéses gyermek atyja lenne. Felperes ezen tagadás ellenében tanubizonyitékokat hozctt fel, mely tanuk alperes perenkivüli beismerését igyekeztek bizonyítani. Azonban S. János tanú vallomása pótesküvel ki nem egészíthető, a K. Sándor által állított körülmény pedig komolyan tett bíróságon kivüli beismerésnek nem tekinthető. Alperes pedig annak bizonyítására, hogy 1886. február 9-én, a mikor az állítólagos közösülés történt, N. Máriával ugyanegy községben sem volt s hogy N. Mária a gyermek fogamzása idejében másokkal nemi viszonyban állott, tanubizonyitékra hivatkozott, utóbb azonban K. Sándor tanukép kihallgatásától elállott. A többi tanú pedig az állított távollétet kellőkép nem igazolta, de utóbb felperes a teherbeejtés napjának határozott megjelölését vissza is vonta. A másokkal történt állított közösülést pedig alperes épen nem bizonyította. Ekkép a bizonyítás egyéb elfogadható bizonyíték hiányában a főeskü által lévén eszközlendő, felperes az alperest a döntő körülményre nézve főesküvel kínálta meg, ki azt elfogadván, azt részére megítélni kellett. A budapesti kir. itélö tábla (18*9. június 19-én, 46,882. p. 1888.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s ha N. Mária leteszi a főesküt arra, hogy az 1886. évi január hó 11-töl május hó 1 l-ig- terjedő időközben mással, mint alperessel nemileg nem közösült, az esetre alperes tartozik a gyermek tartásdíja fejében születésétől kezdve annak 12 éves koráig minden hóra 5 forintot fizetni. Indokok: Az esküvel való bizonyítás módja volt alkalmazásba veendő s a per az eskütől feltételezetten volt eldöntendő, mert a kihallgatott tanuk vallomása által olyan részbizonyiték sem állíttatott elő, a mely az egyik vagy a másik fél pótesküje által kiegészíthető lenne. A felek által kölcsönösen kínált és elfogadott eskük közül az alperes által kinált főeskü volt a felperes részére megítélendő, mert a felperes által az alperesnek kinált és ez által elfogadott főeskü ellenkezik J. János és K. Sándor tanuknak vallomásával, a kik az alperesnek bíróságon kívül tett beismeréséről az alperest terhelő tanúságot tesznek. A tartásdíj összege a felek polgári állásának megfelelőleg volt megállapítandó. A m. kir. Curia '1890. június 12. 739l/p. 1889.): A budapesti kir. ítélő tábla ítélete helybenhagyatik azzal a kiegészítéssel, hogy a felperes leányának megítélt főeskü letétele esetében alperes a tartásdíjat, mint a gyermek természetes atyja, tartozik megfizetni. Mert jóllehet alperes a felperes által kinált tagadó főesküt arra, hogy felperessel a gyermek fogamzási időszakában nemileg nem közösült, elfogadta, ezen eskü megitélhetőnek nem találtatott, mert alperes mindjárt ezen eskü elfogadása után, a nélkül, hogy bármely szükség forgott volna fenn, felperest főesküvel kínálta meg arra, hogy felperes mással nem közösült, tekintve, hogy azon esetben, ha alperes felperessel nemileg nem közösült, alperesre nézve az a körülmény, vájjon felperes mással közösült-e vagy sem, teljesen közömbös, tekintve, hogy az utolsó tárgyaláskor alperes az általa kinált főesküt arra is kiterjesztette, hogy felperes a gyermek fogamzási időszakában alperesen kívül mással nem közösült, melyben nyilvánvalólag az a beismerés is benfoglaltatik, hogy alperes felperessel akkor szintén közösült s ez a beismerés alperes marasztalására nézve egymagában elegendő, mert a másokkal való közösülést tárgyazó kifogás csak az esetben vétethetnék birói figyelembe, ha alperes bizonyította volna azt, hogy felperes erkölcstelen és feslett életmódot folytatott, ez azonban nem főesküvel, hanem egyéb módon lett volna bizonyítandó, mi azonban alperesnek nem sikerült, tekintve végre, hogy az 1887. április 13-án kihallgatott tanuk alperes ellen a kereset tárgyában szintén terhelőleg vallanak, mindezen okokból, ha felperes a kir. tábla ítéletét felebbezi, alperes feltétlenül is marasztalandó lett volna, minthogy azonban felperes nem felebbezett. a másodbiróság ítéletét a fenti indokokból helybenhagyni kellett. Örökhagyó testvérének gyermekei, örökhagyó özvegye, hitvestársi öröklési jogával szemben és 0E. 10. és 11. §-a értelmében csak azon vagyonra nézve bírnak törvényes öröklési joggal, a mely örökhagyóra testvérének gyermekeivel közös törzsről szállván, áiri vagyon tekintete alá esik. A temesvári kir. törvényszék (1888. június 1-én, 1,151. p. 1888.); Lazaru György ügyvéd által képviselt D. Velimir és D. Miiéva férj. St. Stefánué mint néhai D. Tanáczkó gyermekei felpereseknek, Jokovits Péter ügyvéd által védett, D. Jusztin férj. M. Kosztáné mint néhai D. Száva leánygyermeke alperes elleni ! örökösödés iránti perében itélt: Felperes oldalágoni öröklési joga megállapíttatik stb. Indokok: A per tárgyát képező ingatlanok v—i 438. sz. tjkvbén felvett 453. sz. szerződéses ház és 500 ••öl kert és 3,547. hrsz. a. 800 D-öl pótkert fele B. alatt beügyelt telekkivonat szerint néhai 1). Tádia nevére lévén felvéve, ahhoz felperesnek mint néhai D. Tanáczkó gyermekeinek, úgymint oldalágoni örökösöknek törvényen alapuló örökösödési jogát a becsatolt hagyatéki iratok, különösen II., III. és IV-el jelzett haláleset-felvételek mint közokiratok nyomán bíróilag elismerni, illetve a kereseti kérelemhez képest azt megállapítani kellett; alperesi érvelés pedig, hogy a telekkönyvi felvétel helytelen és ez okból a viszonkereset megállapításával annak helyt adni kellene, birói figyelembe nem jöhetett és azt mellőzni egyben alperes viszonkeresetét elutasítani kellett, mert telekkönyvi kiigazítási perek elbírálása a telekhatósághoz tartoznak és igy az jelen perrel, még ha felperes beleegyeznék is, e helyen el nem birálható, minthogy alperes által hivatkozott és bem'ellékelt 1. és 2. alatti okmányok, mint 1851. évi október 13-án és 1852. évi ápril 23-iki keletűek, elévültek és igy azokat perrendszerű bizonyítéknak venni sem lehetett. A budapesti kir. itélő tábla (1889. ápril 16-án, 5,773. p. 1889.) : Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokolás: Az elsőbiróság ítéletének azt a részét, a melyben a felpereseknek örökösödési jogát av-i 438. sz. tjkvben felvett ingatlanokból a D. Tádia jutalékának felére megállapította, a kir. tábla helybenhagyta az ítéletnek vonatkozó indokai alapján. A viszonkeresetnek elutasítására vonatkozó elsőbirósági intézkedést a kir. tábla azért hagyta helyben: mert az alperes nem bizonyította be annak az állitásnak valóságát, hogy a v—i 438. sz. tjkvben felvett házat az ő jogelőde vette, tehát a ház egészben annak, illetve az alperesnek mint örökösének tulajdona ; minthogy a bizonyítékul" 1. és 2. sz. alatt bemutatott okiratok valódiságát és tartalmuknak valóságát a felperesek tagadták, az alperes pedig azt bebizonyítani meg sem kísérelte: minthogy továbbá az alperes részéről felhívott tanuknak vallomásai, az alperesnek emiitett állítása mellett semmi bizonyítékot sem nyújtanak. A m. kir. Curia (1890. június 4-én. 8,817/p. 1889.): Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatván, felperesek keresetükkel elutasittatnak és alperes viszonkeresetének hely adatik akképen, hogy alperes feljogosittatik a v— i 438. sz. tjkvben foglalt ingatlanból D. Tádia nevén álló részt, ezen Ítélet alapján D. Tádia nevéről kiigazitásképan D. Stáva nevére átiratni. I nd o k o k : Felperesek, mint örökhagyó néhai D. Tádia