A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 29. szám - Az elővizsgálat kérdéséhez. 2. r.

A JOG. 259 gilag csődbe jut, érvénytelen miiulazou jogcselekménye, a melylyel osszhitclezö kárára vagyonát a csőd elöl elvonja. A törvény szelleméből következtetve, ezen tilalom nem szorítkozik egyedül a közadós, de kiterjeszkedik azokra is, kik a közadós fizetés képtelenségét ismerve, ettől biztosítást vagy kielégítést elfogadnak; inert a résziikre teljesített kielégítés, az összhitelezők kárára történt és a csődtörvény 28. §-a értelmében hatályon kivül helyezendő. Végre, mert a törvényen kivül rendelkezésére állanak a tömeggondnoknak az ily kátos jogügyletek körül felmerülni szokott egyéb adatok is, nevesetesen például a kedvezményezettnek a közadóssal való közeli rokonsága, vagy egyébként érdekelt egyéneknek a közadós viszonyainak teljes ismerete, érdekeltsége, stb. mikhez járul a csődtörvény 35. §-a, melynek értelmébeu a biró, a felhozott közvetlen vagy közvetett bizonyíték mérlegelésénél a törvénynek a bizonyítékok teljességére vonatkozó intézkedéseihez kötve nincsen. Ily esetben a bírónak gyakran esküdt s illetve attól megkívántató tulajdonságokkal kelletvén bírnia, a körülmények okszerű összefüggésének s láncolatos egymásutánjaiból megítélheti az ügyletnek káros voltát a nélkül, hogy az perrendszerűleg bebizonyítást nyert volna, ítélkezéséért csupán azon meggyőződésének felelős, mely felköltötte benne azt a tudalmat, hogy az ügyletet károsnak minősítheti. Meggyőződésének rugói lehettek a közadós rokoni ismérvein felül, a közadós s vele szerződő személyeknek egy és ugyanazon képviselő általi képviseltetése, a kapott érték és viszont teljesítés közötti aránytalanság stb., stb., melyek arra engednek következtetni, hogy a közadós jogcselek vényével, összhitelezői elől elvonta vagyonát s ehhez képest az a csödhitelezökkel szemben érvénytelen és semmis. Úgyde máskép van mindez az esetben, midőn a jogcselekvény nem közvetlenül a közadós, hanem ennek jogutóda és 8-ik személyek közt létrejött s ezen jogcselekmény ellen kelletvén megtámadási jogorvoslattal élni. Azon elpalástolás nem tűnik ugyan ily meztelenségben fel, mint az előbb vázolt esetben, noha a rosszhiszeműség jóval nagyobb lehet az előbbinél. Csődtörvényünk mindössze annak 32. és 35. §-aiban is hézagosan intézkedik ily jogcselekmények megtámadásáról, mert a jogcselekvények megtámadásáról szóló csődtörvény III. fejezetének szakaszai jobbára a közadósnak cselekvényei megiámadhatásáról intézkednek, noha a közadóssal közvetlenül szerződött személyek és ezeknek hárma dik személyekkel az összhitelezők kárával kötött jogcselekvényei is megtámadhatók, mert különben a csődtörvényben contemplált megtámadási jogorvoslat rendszere nem volna írott malasztnál egyébnek tekinthető; de a csalárdságot elősegíthetné, az össz hitelezők minden jogorvoslat nélkül állanának, például ha A. vagyonát B. fiára s ez csakhamar C-nek zálogjogi bekeblezést enged át A.-tói nyert vagyonára s ezt a B. és C. közötti jogügyletet megtámadni nem lehetne. Immár áttérek a felvetett kérdés érdemére. Ezt megelőzőleg azonban még egy momentumot kell előre bocsátanom, ugyanis : hogy megtámadtatni kellő jogcselekvény s ennek factoraiban feltételezendők lennének a csődtörvénynek idevonatkozó szakaszaiban megkívántató criteriumok, mert nélkülök a megtámadás jogi alappal nem birván, olyan nem is érvényesíthető. Ezek után a megtámadási kereset jogalapját illetőleg azt tartom, hogy ott, hol a különleges törvény nem intézkedik, az általános törvények szabványai veendők irányadókul, ennélfogva ezen concrét esetben a tkvi rendtartást véve alapul, melynek értelmében tekintve, hogy az alakilag érvényes jog érvénytelen, ha az anyagi törvény által felállított szabályokba ütközik — nevezetesen — az általam felállított tétel szerint, A. közadós és B. fia közt az összhitelezők kárával létrejött jogügylet, melynek alap ján A.-nak ingatlanára a tulajdonjog B. fiára bekebleztetett, alakilag érvényes ugyan, de bekeblezése, mert anyagi törvénynél fogva az, a csődtörvény 28. §-a értelmében, csödhitelezökkel szemben hatálytalan - érvénytelen, továbbá, tekintve, hogy ezek szerint B.-ben a rendelkezési jogosultság hiányozván, a közte és A. közötti jogügylet semmis és megtámadható, vagyis a bekeblezés csalás miatt megtámadható okmány alapján történt, a C-re történt zálogjogi bekeblezés megengedése, minthogy az A. és B. közti jogügyletnek jogalapja nem lévén, a tkvi rendtartás 148. §-a értelmében C. köteles tűrni, miszerint az előbbi körülmények közt szerzett zálogjoga telekkönyvileg kitöröltessék. Itt meg kell jegyeznem, miszerint némely bíróságoknál elvként követtetik azon nézet, mely szerint miután törlési pernek csak eredeti érvénytelenség folytán van helye, ilyen keresetnek hely nem adható akkor, ha előbb érvénytelenítendő s igy előbb I a polgári osztály elbírálása alá tartozó okmány alapján kéretik a kitörlés s illetve a jelen esetben előbb az A. és B. közötti jog| ügylet lenne elbírálandó s csak ennek jogerős elintézése után volna a megtámadási kereset folyamatba tehetővé C. ellen. Úgyde 1 hibás ezen gyakorlatba vett elv, mert a kitörlési per köréhez ! csak a bekeblezés érvénytelenségének kimondása tartozik s az, hogy a bekeblezés alapjául szolgáló okmányban foglalt kötelezettségek teljesítése terheli-e mind a mellett a feleket vagy nem, nem tartozik a törlési per köréhez, a minthogy ezt a Curia is többször kimondotta, indokul a többiek közt felemiitvén, hogy kitörlési pernek a bekeblezés, illetve ennek alapját képező jogügyletnek ugy alaki, mint anyagi érvénytelensége alapján lehet helye. De az A. és B. közötti jogügylet alapját képező okmány előzetes elbírálása felesleges és a fenforgó esetben káros s az összhitelezők érdekeinek veszélyeztetésével járna s noha jóllehet, hogy a tkvi rendtartás szerint a bekeblezés kitörlését csak oly egyének jogosítottak kérni, kik előbb telekkönyvileg bejegyezve voltak, mindamellett tekintve, hogy a gjakorlat ezt a tkvileg érdekelt fél örököseire vagy jogutódjaira is kiterjesztette , nem állhat útjában annak, hogy a kinevezett tömeggondnok, vagy a választmány által a tömeg részére e célra kirendelt képviselő, mint a közadós jogutóda és úgyis mint a nyilvánköuyvi jogaiban sérelmet szenvedett összhitelezők képviselője, e pert folyamatba tehesse ; ugyanezért ezekben s ez irányban összegezve nézetem, a tömeggoudnok sikerrel támadhatja meg a közadóssal közvetlenül coutraháló és ennek egy harmadik személylyel, a hitelezők kárával létrejött s ingatlanra vonatkozó jogügyletet is. Olvastam ily esetben folyamatba tett megtámadási keresetekben s kérelmi részében ugyan azt is, hogy a megjelölt (értve A. és B. közt létrejött jogügylet alapján B.-re átírt) ingitlanra eszközölt tulajdonjogot érvénytelenség indokából a tkvi rendtartás 148. §-a alapján ezzel egyidejűleg az azóta nyert zálogjokokkal együtt törülni kérte tömeggoudnoknak, a nélkül, hogy a jelzálogos hitelezőt perbe vonta volna. Sőt ha perbe vonja vala a jelzálogos hitelezőt (értve C személyében), nem hiszem, hogy az ítélet a kereset értelmében hozatott volna, mert elvégre megidézés és meghallgatás nélkül a birtokbiróság nem ítélhet egyfelől, másfelől pedig (mindig a feltett példát szem előtt tartva), nem lehet egy keresettel B. és C-t beperelni, mert ez mindkettőjük irányában szerintem nem ugyanazon jogalapon sem hasonnemű ügyleteken alapszik, 15. ellen a csődtörvény 27. §-ának 2. pontja, C. elleni jogügylet megtámadása pedig ugyanazon törvény 32. és 35. §-ai alapján lenne eszközleiulő és továbbá az ügyletek eltérők, előbbi ügylet adásvevésen, utóbbi pedig kölcsönjogügylet, egyiké-é a tulajdonjog, másikának pedig zálogjog törlendő, mihez járul, hogy B. és C. közti jogügylet megtámadása a telekkönyi, A. és B. köztié pedig ;i csődtörvény alapján polgári bíróság előtt lenne érvényesítendő, mind megannyi okok, melyek arra késztetnek, hogy kettőjüknek egy keresettel való megperlése indokolatlan, helyt nem foghatónak jelentsem ki s a helyett az előbbi általam fejtegetett peruton sikeresebben vélem a megtámadási keresetet elkülönítetten érvényesíthetni. A gyakorlat terén működők figyelmét kívánván igénytelen soraimmal felhívni s igen lekötelezve érezném magam, ha fentebbi nézet;m helyessége avagy helytelensége felől, törényeinkböl merített adatokból meggyőznének. A ki figyelemmel kisérte a hazai judicaturát, felsőbb bíróságainknak e tekintetben nyilvánított határozatait, ismerni fogja módját annak, raikép kelljen ily esetekben az összhitelezők érdekében sikerrel fellépni s jóllehet, hogy én sem úttörő, sem kezdeményező e téren nem lehetek és nem tekintem magam annak, megkisérlettem — a felvetett kérdést illetőleg — kifejezést adni nézetemnek, melyhez szakférfiak véleményét újból kikérem. V y = Az elővizsgálat kérdéséhez. Irta : dr. HEIL FAUSZTIN, fiumei kir. ügyész. (Befejező közlemény.) * Elébb azonban egy előzetes kérdést kell röviden megérinteni, mely a védelem jogának kezdőpontjára vonatkozik. Mikor kezdődik az előkészítő eljárásban a védelem joga? Carrara a »jus defensionis« és a »jus praeventionis« közti különbségre utak Csak az első, nem a második is részesül általános * Előző közlemény a »J o g« 28. számában.