A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 27. szám - A külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt 1. r.

106 a JOG. terhére van-e megállapítva. Ilyen körülmények közt a végzés hiányossága miatt, alaposan felül nem vizsgálható levén, azt megsemmisíteni kellett«. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A kereskedelmi törvény büntető határozatainak alkalmazása oly részvénytársaságot vagy szövetkezetet tételez fel, melynek cége a cégjegyzékbe szabályszerűen bevezetve van és a keresked. bíróság hatásköre a bejegyzés nélkül működő részvénytársaság, illetve szövetkezet irányában csak arra terjed ki, hogy a kt. 21. §-a értelmében a cégjegyzésre vonatkozó törvényes rendelkezéseknek érvényt szerezzen. A székesfehérvári kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság (1889. április 4-én, 2,782. sz.) : A sárbogárd-tinódi kölcsönös segélyzőegylet igazgatósága ellen a kereskedelmi törvény rendelkezéseinek meg nem tartása miatt hivatalból folyamatba tett perenkivüli kereskedelmi perében következő végzést hozott: tekintve, hogy a sz.-fehérvári kir. törvényszék büntető osztálya által áttett iratokból kétségtelenül kitűnik, hogy Sárbogárdon 1872. évi február 9-én sárbogárd-tinódi kölcsönös segélyző egylet cég alatt egy szövetkezet alakult, az 1872 — 1878. években tényleg működvén, 1879. február 9-én feloszlatott a nélkül, hogy keletkezése után vagy fennállásának ideje alatt alapszabályait a kereskedelmi birósághoz beterjesztette, cégét az 1875. évi XXXVII. t.-c. 226. és 227. §-okhoz képest bejegyeztette, közgyűlési jegyzőköuyvet és mérlegét a hivatolt törvény 240, illetve 180. és 243. §-ai rendelkezéséhez képest az illetékes kereskedelmi birósághoz bemutatta és feloszlását a 249. § nak megfelelöleg ugyanoda bejelentette és közzététette volna ; tekintve a budapesti kir. ítélő táblának 7,594/v. 1887. sz. a. 1888. október 16-án hozott feloldó végzése folytán ezen kir. törvényszéknél 1888. évi december 7-én felvett jegyzőkönyv, illetve a sárbogárdi kir. járásbíróságnál felvett vizsgálati jegyzőkönyv szerint a nevezett szövetkezetnek felügyelőbizottsága nem is volt, hanem a felügyelőbizottsági teendőket S. Ignác titkár végezte ; tekintve továbbá, hogy a vizsgálat során kihallgatott igazgatósági tagok sem az alapszabályokat, sem a közgyűlési jegyzőkönyveket előadni nem tudták; azon állításuk pedig, mintha az alapszabályok és közgyűlési jegyzőkönyvek a büntető törvényszéknél lennének: mcgcáfoltatik a büntető törvényszéknek az iratok között 1,810/1888. sz. a. beiktatott átiratával; tekintve végre, hogy a vizsgálat útján csak az volt kideríthető, miszerint az igazgatóságnak kik voltak tényleg tagjai, de hogy közülök mely időben kik voltak igazgatósági tagok, kideríthető nem volt; a ker. törv. 189 §-a szerint pedig az igazgatóság tagjai a kárért egyetemleg felelősek, mely egyetemlegesség a 191. §-ból is kitűnik; ugyanazért jelen esetben az igazgatóság tagjait a jelzett mulasztásokért a felelősség egyetemlegesen terheli, annál is inkább, mert minden egyes igazgatósági tagnak joga és kötelezettsége lett volna bejelenteni az illetékes kereskedelmi bíróságnál, hogy a szövetkezet alapszabályait és cégét be nem jegyeztette és pedig annál inkább, mert a ker. törv. 228. §-a szerint a szövetkezet a cégjegyzékbe bevezetés és kihirdetés előtt nemlétezőnek tekintetik és azok, kik a társaság nevében eljárnak, személyesen és egyetemlegesen felelősek; ezek alapján a sárbogárd-tinódi kölcsönös segélyző egylet volt igazgatóságának következő még életben levő tagjai, u. m igazgatók, titkár, továbbá igazgatósági tagok az 1875. évi XXXVII. 221., illetve 246. §-a alapján a m. kir. államkincstár javára a székesfehérvári kir. adóhivatalnál 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett egyetemleges kötelezettséggel fizetendő 500 frt pénzbirságban elmarasztaltatnak, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1889. december hó 18-án, 3,482. sz. a.): Tekintve, hogy a ker. törv. büntető határozatainak alkalmazása oly részvénytársaságot vagy szövetkezetet tételez fel, melynek cége a cégjegyzékbe szabályszerűen bevezetve van s a ker. bíróság hatásköre a bejegyzés nélkül működő részvénytársaság s illetve szövetkezet irányában csak arra terjed ki, hogy a ker. törv. 21. §-a értelmében a cégbejegyzésre vonatkozó törvényes rendelkezéseknek érvényt szerezzen; tekintve, hogy a sárbogárd-tinódi kölcsönös segélyző egylet cége bejegyezve nem volt s a ker. törv. 228. §-a értelmében törvényesek nem létezett, sőt 1879. évi február 9-én tényleg fel is oszlott : a kir. ítélő tábla az ehőbiróság végzését megváltoztatja s a bejegyzés nélkül működött szövetkezet volt igazgatóságának a végzésben megnevezett tagjait, a ker. törv. reájuk nem alkalmaz, ható 221 , illetve 246. §§. alapján kiszabott 500 frt pénzbírság fizetése terhe alól felmenti. A m. kir. Curia (1890 május 7. 498/v. sz. a.): A másodbiróság végzése, indokaiból helybenhagyatik. Felperes, ki a vételár-követeléssel tnlajdonképen a szerződé* teljesítését követeli, egyoldalnlag el nem állhat az adásvételi ügyletnek attól a lényeges feltételétől, hogy alperes fix határnapon fizesse meg a vételárt. Ezen határidő helyett felperes a flzeté>re más tetszés szerinti időt annál kevésbé választhat, mert ha a szállított áriinak a vevő részéről át nem vétele, vagy későn átvétele felbontó hatálylyal hirna a vételi ücryletre, ngy ez esetöen felperesnek sem lenne joga vételárt követelni. A budapesti VII. ker. kir. jbiróság (1889. jun. 28-án, 13,47-!/l>-89. p. sz.): Dr. Czukor Sámuel ügyvéd által képviselt K. & C. cég felperesnek, Lovrich Gusztáv ügyvéd által védett H. Károly alperes elleni 109 frt 76 kr. iránti perében ítélt: Alperes köteles a leszállított 91 frt 76 kr. kereseti tőkét megfizetni. 1 n d o k o k : Tekintve azt, hogy alperes beismeri, miszerint a kereseti árúkat megrendelte, hogy azok átvételét kezdetben ugyan megtagadta, de azokat ké^bb mégis átvette s tekintve azt, hogy beismeri, miszerint felperesnek a 91 frt 76 krra leszállított kereseti tőkével tartozik ; ezen kifogásának mellőzésével, hogy ezen kereseti összeget ez idő szerint megfizetni nem tartozik, mert felperestől 6 havi hitelt nyert, marasztalandó volt, mert felperes tagadásával szemben nem igazolta, hogy akkor, midőn utóbbi a C. alatti értesítés alapján a keresetet megindította, az árúkat visszavette volt s erről felperest értesítette volna. Minthogy pedig felperes a szerződést a kt. 335. §-ának megfelelően teljesítette s alperes annak teljesítését megtagadta, világos, hogy felperes jogosítva volt a kt. 353. §-a alapján a vételárt azonnal követelni, mert azon havi hitelt, melyet felperes alperesnek nyújtott, utóbbi csak a szerződés pontos teljesítése esetén vehette volna igénybe és nem akkor, midőn annak teljesítése körül késedelmet tanúsított, mely okból alperes fizetési köte lezettsége azonnal esedékessé vált. Azon körülmény pedig, hogy alperes a kereseti árúkat utóbb mégis visszavette, a nélkül, hogy erről felperest kellő időben értesítette volna, késedelmét nem menti s nem teszi a keresetet időelőttivé, a miért is alperes marasztalandó volt. A budapesti kir. itélö tábla (1889. szept. 19-én, 5,456/1889. v. sz.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével, mint előelöttivel, elutasítja. Indokok: Felperes beismerte alperesnek azt az állítását, hogy a kereseti árú tekintetében a vétel nyilt hitelre történt és hogy alperes a vételárt az alku szerint csak folyó évi october havában volna köteles megfizetni, felperes annak alapján, hogy alperes a küldött árúnak a vasúttól való átvételét eleinte megtagadta, nem nyert jogot arra, hogy a vételár megfizetését a kikötött lejárat elérkezte előtt alperestől követelhesse, mert a keresk. törvény 344. §-a értelmében a felperes által a szállítmányozó vasútnak alperes részére feladott árú felperes által átadottnak volt tekintendő és igy alperes tetszésétől függött az árút a vasúttól át- vagy át nem venni és mert abban az esetben is, ha a szerződés szerint a teljesítés helyéül felperes, illetőleg alperes lakhelye, illetve telepe köttetett volna ki, felperes az átvétel megtagadása folytán alperestől csakis az árú azonnali átvételét volt volna jogosítva követelni, de nem a vételár megfizetését is. Minthogy pedig felperes keresetét a vételár megfizetése iránt már 1889. évi május hó 21-ik napján, tehát az engedélyezett fizetési határidő előtt iuditotta meg és ez a határidő az elsőbirósági Ítélet hozataláig még nem járt le, ennélfogva felperes kereset^ időelőtti, mely okból őt azzal elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1890. ápr. 18-án 1,577/1889. v. sz.): A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes a keresetbe vett s a per rendén 91 frt 76 krra leszállított vételárt felperes beismerése szerint is 1889. évi október havában tartozott megfizetni, ezen határidő az elsőbíróság ítéletének meghozatala előtt sem telt el s igy alperesnek az a kifogása, hogy a kereset időelőtti, alaposnak találtatván, a másodbiróság azt ez okból helyesen utasította el Ezen kifogás ellen felperes által felhozott azon körülmény, hogy alperes a nekie küldött árúknak átvételét megtagadta s csak a per folyama alatt vette át az árút, azért nem bir nyomatékkal, minthogy fel-