A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 27. szám - A külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt 1. r.

A JOÜ. 107 peres, ki a vételár-követeléssel tulajdonképen a szerződés teljesítését követeli, egyoldalulag el nem állhat az adásvételi ügyletnek attól a lényeges feltételétől, hogy alperes october havában fizesse meg a vételárt; ezen határidő helyett felperes a fizetésre más tetszés szerinti időt annál kevésbé választhat, mert ha a szállított áréinak a vevő részéről át nem vétele, vagy későn átvétele felbontó hatálylyal bírna a vételi ügyletre, ugy ez esetben felperesnek sem lenne joga vételárt követelni. Bün-ügyekben. Hatósáir elleni erőszak és -sikkasztás' bűnhalmazata. Miként alkalmazandó]: a hivatalvesztés és politikai josrok gyakorlatának felfüsraresztése, mint mellékbüntetések, bűnhalmazat, jelesen a btk. 104. S-a esetében .' A mellékbüntetéseknek minden egyes cselekményre külön való kiszabása és a btk. 104. §-a esetében előbbi Ítéletek ezekre vonatkozó szabványainak érintetlenül hagyása esetében a btk. 57. §-ában meghatározott 3 és 10 évi maximumok túllépésével nyilTán a törvény világos intézkedésével ellenkeznek. A sátoralj a-uj helyi kir. törvényszék (1889. november hó 14-én, 4,ő4ő/B. 1889.) : Hatóság elleni erőszak büntette és sikkasztás vétsége miatt vádolt I. Bertalan és társa elleni bűnügyben itélt: I. Bertalan 1. rendű, B. Juliánná II. rendű vádlottakat a btk. 16"). §-ában meghatározott hatóság elleni erőszak bűntettében és a btk. 359. §-a szerint minősülő sikkasztás vétségében bűnösöknek mondja ki s ezért a btk. 104. §-ának figyelembevételével a m. kir. Curia Ítéletében kiszabott büntetések beszámításával I. Bertalan I. r. vádlottat a btk. 72., 96 , 99., 165., 340., 341., 359. és 374. §-ai alapján összbüntetésül három évi és két havi börtönre s 8 évi hivatalvesztésre ; B. Juliánná II. r. vádlottat a btk. 96., 165., 359., 374. és 169. i}-ai alapján összbüntetésül két évi börtönre, 4 évi hivatalvesztésre itéli. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint J. Bertalannak 31 frt 53 krajcárnyi adótartozása fejében lefoglalt ingóságaira 18h8. évi október hó 24. napjára árverés tűzetvén ki, H. Gvula városi végrehajtó az emiitett nap reggelén a városházára hivatta I. Bertalant s felszólította, hogy törleszszen valamit tartozásából, mert különben délután az árverés meg fog tartatni; ez azonban határozottan kijelentette, hogy fizetni nem fog, sőt fényegetődzött, hogy szeretné látni, ki meri az ő ingóságait elárverezni, majd később J. József városi dobos előtt akként nyilatkozott, hogy ha hozzá jönnek foglalni, késsel fogja vérüket kiontani. H. Gyula ezen fenyegetésről értesülvén, a városi főbírótól karhatalmat kért s délután T. Lajos adótanácsos, Gy. József rendőr-káplár és N. M hály rendőr kíséretében megjelent az I. Bertalan lakásán az árverést foganatosítani. I. Bertalan, midőn a most nevezettek lrkására jöttek, ezeket rablóknak, zsiványoknak nevezte s káromkodások közt kijelentette, hogy ingóságait elárverezni nem engedi s midőn H. Gyula — azon indokból, mert vevő nem jelentkezett a rendőröknek meghagyta, hogy a zálogtárgyakat a városházára szállítsák, I. és vele vadházasságban élő B. Julianna a rendőröket lökdösni kezdték s I. a N. Mihály kezéből egy fali képet kiragadt s a földhöz vágta. Erre H. Gyula, nehogy a többi zálogtárgyakat is ös3/erombolja, parancsot adott a rendöröknek, hogy I-t vasalják meg, mire ez mindkét rendőrbe belefogott, Gy. Józsefet torkon ragadta és rángatta, B. Juliánná pedig egy seprőt ragadott fel s azzal N. Mihályt kétszer megütötte. Végre aztán sikerült a rendőröknek I. Bertalant megvasalni és a városházára szállítani. Ezen tényállás a vádlottak tagadásával szemben a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásaival igazolva van. Azt beismerik vádlottak, hogy a lefoglalt ingóságok közül egy 5 fitos siffont az árverés foganatosítása előtt eladtak. Vádlottaknak azon cselekményük, hogy a hivatalos működését teljesítő adóvégrehajtónak ellenszegültek, sőt az adóvégrehajtó parancsát teljesítő városi rendőiöket tettleg bántalmazták, a btk. 165 g-ában meghatározott hatóság elleni erőszak bűntettét, az pedig, hogy a hatóság által lefoglalt és zár alá vett 50 frtnál kisebb értékű ingóságot jogtalanul elidegenítették, a btk. 3,")9. § a szerint minősülő sikkasztás vétségét képezvén, őket ezekben bűnösöknek kimondani s tekintettel arra, hogy vádlottak ezen es< tet megelőzőleg elkövetett egyéb bűncselekményekért a kir. Curia által jogerejűleg elitélve lettek s ezen ítélet ellenük immár foganatba vétetett: a btk. 104. §-ának rendelkezéséhez képest őket a kimért összbüntetéssel sújtani kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1890. január 23-án 51,327. B. 1889.): B. Juliannát a btk. 359. §-a alapján ellene emelt vád alól felmenti, a kir. curiai ítéletnek azt a részét, a mely az I. Bertalan és B. Juliánná szabadságvesztés büntetésének meghatározását tartalmazza, hatályon kívül helyezi s I. Bertalant az említett curiai Ítélet szerint meghatározott lopásban való részességért és bűnpártolás vétségeért, valamint a jelen Ítélet tárgyát képező hatóság elleni erőszak bűntettéért és sikkasztásnak tekintendő vétségéért a btk. 72., 96., 99., 104., 165,, 340., 359., 374. §-ai alapján összbüntetésül négy évi börtönre s a jelen Ítélet tárgyát képező cselekményei után a btk. 169., 359. §-ai alapján 8 évi hivatalvesztésre. B. Juliannát pedig a felhítt kir. curiai Ítélet szerint meghatározott hatóság elleni erőszak bűntettéért és bűnpártolás vétségéért, valamint a most Ítélés tárgyát képező hatóság elleni erőszak bűntettéért a btk. 96., 99., 104., 165., 374. §-ai alapján összbüntetésül 2 évi, 3 havi börtönre itéli s csupán csak a mostani Ítélet tárgyát képező cselekményeért a 169. §. alapján kimondottnak tekintett hivatalvesztés-büntetés tartamát 6 évre felemeli. Ezzel a változtatással a kir. törvényszék ítélete helybenhagyatik. Indokok: I. Bertalan ellen eszközölték azt a végrehajtást, a melylyel az árverés idején meg nem levő és más tárgygyal sem helyettesitett szekrényt a napló 1. sz. alatti adatok szerint szabályszerűen zár alá vették. Az említett szekrény I. Bertalané volt, mert rá más igényt nem támasztott. I. Bertalan beismerte, hogy az 5 frtra becsült szekrényt ő adta el és hogy az azért bevett pénzzel adósságát ő fizette. Ezeknél fogva B. Juliánná fel volt mentendő a 359. §. alapján ellene emelt vád alól; helyben volt azonban hagyandó az elsőbirósági Ítéletnek az I. Bertalan bűnösségét a 359. §. szerint kimondó része, mert a napló 1. a adatokkal és a dolog természetével is eléggé megcáfoltatik az az állítás, hogy I. az ágyasának személyes jelenlétében, a törvényszerű figyelmeztetéssel szabálysze:űen zár alá vett és az ő birtokában hagyott szekrénynek lefoglalt voltáról tudomással nem bírt. Az elsőbiróságilag felhozott amaz indokok, a melyek alapján a kir. törvényszék a vádlottakat a hatóság elleni erőszak bűntettében bűnösöknek mondta ki, az eljárás adatain nyugszanak és helyesek. Mindkét vádlottra nézve a btk. 104. §-ának második esete forogván fenn : ki volt egészítendő a kir. törvényszék Ítélete, a kir. Curia felhítt ítéletéből a kiemelt részek hatályon kívül helyezésével, mert nem állhat fenn az a szabadságvesztésbüntetés is, a melyet a kir. Curia szabott ki s az is, a mely mint összbüntetés amazt magában foglalja. Nem terjeszthető ki azonban a hatályon kivül helyezés, a kir. Curia Ítéletének a hivatalvesztésből és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztéséből, illetőleg B. Juliánnára nézve a hivatalvesztést megállapító részére is, mert ezek mellékbüntetések, a melyek összbüntetés gyanánt soha sem állapithatók meg. Ugyanis a 96. §. határozza meg, hogy miből álljon és mi lehet az összbüntetés, mert ez a büntetéseknek a 20. §-ban felsorolt valamelyik (legsúlyosabb) nemében állapítandó meg; de a 102. §. alapján a pénzbüntetés azok közül is kivétel. A hivatalvesztés, a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése a szakképzettséget kivánó foglalkozás gyakorlásától való eltiltás, az elkobzás, a viselt állás vagy hivatal elvesztése, a kiutasitás, a visszatéréstől való eltiltás, bár a törvénynek 54., 57., 60., 61., 64. §-aiból és különös részének rendelkezéseiből láthatóan ezek is büntetések, a törvény szerint nem büntetési nemek, hanem mellékbüntetések, a melyeket a 96. §. keretéből eléggé világosan kizárt, a 104. §. pedig keretébe fel nern vett. A mellékbüntetésből álló büntetés tehát, a törvény szerint soha sem összbüntetés. A 103. §. az, a melynek az 57. §-ra s a törvény különös részére is mutató rendelkezése szerint a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, a bűnhalmazatban fenforgó cselekmények esetében is kiszabandó; de a 103. és a 96. §. nem egy tárgyról, sőt nem is ugyanabból a feltevésből rendelkezik; az előbbiben az 57. §. felhívása, illetőleg a 104. §-uak a 103. §-ra is vonatkozása pedig csak azt jelenti, hogy oly cselekmények esetében sem terjedhet túl az 57. §-ban jelzett mellékbüntetések tartama, a melyekért összbüntetés szabandó, jelenti azonban egyszersmind és kiváltképen azt is, hogy az 57. §-ban jelzett mellékbüntetések tartama az összbüntetéssel büntetett cselekmények esetében is feltétlenül a szabadságvesztés-büntetésnek, elévülés esetében pedig ennek befejeztével kezdődik: a miből szükségszerűen következik, hogy péld. a 104. §. első esetében, a hivatalvesztésből és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesz téséböl álló mindama mellékbüntetés, a melyet a külön Ítéletek esetleg megállapítottak, az összbüntetésnek s az elévülésnek befejeztével nyomban és egyszerre veszik kezdetüket, mert a törvény