A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 27. szám - A külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt 1. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 27. számához. Köztörvényi ügyekben. A m. kir. Curia döntvényei. (Polgári ügyekben.) 49. szám. Felülvizsgálhatja-e a kir. Curia a kir. Ítélőtáblának oly végzését, mely külföldi bíróságnak ehnarasztaló határozatára alapított végrehajtási kérelem felett hozatott, melynek tárgyát tehát a viszonosság fenn-, vagy fenn ?iem forgása kérdésének eldöntése is képezi. Határozat: A kir. Curia a kir. itélö táblának oly végzését, melyet külföldi bíróság elmarasztaló határozatára alapított végrehajtási kérelem felett hozott, nem rizsgálhatja felül, habár annak tárgyát a viszonosság fenn-, vagy fenn nem forgása kérdésének eldöntése is képezi. Indokok: Az 1868 : L1V. t.-cikknek a végrehajtási eljárást szabályozó rendelkezései szerint az elsőfokú bíróságnak végrehajtási ügyekben hozott végzései ellen benyújtott panaszokat a fennállott kir. semmitőszek minden közbenesö felebbviteli bíróság mellőzésével közvetlenül és végérvényesen intézte el. A midőn az 1881: LIX. t.-c. 2. §-a az 1868: LIV. t.-c. 4. §-át megváltoztatta és a kir. Curiának semmitőszéki és legfőbb itélöszéki osztályait egyesitvén, a legfőbb birói hatóságot a m. kir. Curiára ruházta, a törvényhozásnak nem volt célja, hogy a három fokú bíráskodási rendszert azon ügyekben, a melyek a kir. semmitőszék hatáskörébe tartoztak, visszaállítsa. Ellenkezőleg ugy az 1881: LIX., mint az ugyanazon évi LX. t.-c. alapját tevő törvényjavaslat indokolásában nyílt kifejezést nyert az, hogy azoknak az ügyeknek nagy részében a végérvényes határozat hozatalának joga a kir. Ítélőtáblákra ruháztatik át s a kir. Curiához felfolyamodásnak csak kivételképen és csak azokban az esetekben lesz helye, a melyekben azt a törvény világosan megengedi. Kétséget nem szenved, hogy az 1881 : LX. t.-c. tárgyát képezik azon rendelkezések is, melyek azt a kérdést szabályozzák, hogy a külföldi bíróságoknak megkeresései következtében a hazai bíróságok a végrehajtást mily feltételek alatt rendelhetik el. (3., 4., 5. §§.) De nincs az 1881 : LX. t.-cikknek oly rendelkezése, a mely ily esetekben a kir. Curiához a felfolyamodást megengedné, sőt a törvény 140. §-a világosan kimondja, hogy az ingatlanokra végrehajtást elrendelő (vagy el nem rendelő) végzésre nézve a másodbiróság végérvényesen határoz, a mely rendelkezés az ingókra vezetendő végrehajtásoknál a törvénynek a jogorvoslatokra nézve követett elvénél fogva szintén alkalmazást nyer. Nem tehet különbséget az, hogy az ily végzéseknek tárgyát a viszonosság fenn- vagy fenn nem forgása kérdésének eldöntése ís képezi, mert a 3. §. e kérdést tüzetesen tárgyalja és a felfolyamodást még sem engedi meg a kir. Curiához abban az esetben sem, ha a másodfokú bíróság tévesen alkalmazza a törvényt; különben első sorban mindig az vizsgálandó, hogy a törvény a jogorvoslatot valamely végzés ellen megengedi-e s erre nézve az, hogy a végzés helyes-e, vagy helytelen, irányadó nem lehet, hanem irányadó egyedül az, hogy a törvény kifejtett elvéhez képest a felfolyamodást a kir. Curiához megengedte-e vagy nem. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1890. évi június hó 17-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 24-én tartott teljes ülésben. A felek által kért halasztás érvényére nem elégséges a fogalmazványban, a kitűzött határidőnek a halasztási határnapra való kiigazítása. A felek megidézetteknek nem tekinthetők, ha halaszBudapest, 1890. július 6-án. tási jkönyv fel nem vétetvén, oly végzés hirdettetik ki, melynek nyoma nincsen a periratokban. A karánsebesi kir. járásbíróság: M. R. Torna N. és társa ellen 105 frt fizetésére folytatott perében felperes meg nem jelenése folytán keresetével elutasittatik. A kir. tábla (1890. április 16. - 38,142. sz.): Az első bíróság ítélete az azt megelőzött eljárással együtt megsemmisíttetik s a járásbíróság utasittatik, hogy a feleket újabb tárgyalásra szabályszerűen idézze meg. ludokok: A hivatalos jelentésből kitűnik, hogy a tárgyalási határnap 1889. március 12-re volt kitűzve és hogy akkor a felek megjelentek; továbbá, hogy a felek halasztást kértek, és erre az eljáró kir. járásbíróság nem tett mást, mint azt, hogy a fogalmazványban a 12-töt 22-re kiigazította. Tekintve, hogy abban az esetben, ha a felek megjelennek és halasztást kérnek, halasztási jegyzőkönyv veendő fel s ebben az újabb tárgyalási határnap bevezetendő, a mennyiben a felek kívánják, hogy újabbi értesítés nélkül jelenjenek meg; ellen esetben újból végzésileg idézendők. Minthogy pedig az eljárt járásbiróság halasztási jegyzökönyvet fel nem vett s igy oly végzést hirdetett ki, a melynek a periratokban nyoma nincs, a felek szabályszerűen megidézetteknek nem tekinthetőké A perrend 243. §-nak, az eskü-Ietételi jkönyv aláírására vonatkozó rendelkezése alkalmazást nyer, tekintet nélkül arra, hogy az eskü letétetett-e vagy sem. Az alsó-lendvai kir. járásbiróság (1889. szeptember 19.): Kovács János ügyvéd által képviselt O. László alapperbeli alperes, Hajós Mihály képviselte O. József felperes elleni újított perben, melyben alperes részére a főeskü megítéltetett, de általa le nem tétetett, végzett: A főeskünek le nem tétele tudomásul vétetik. Ostrom Lászlónak költsége 5 frtban, saját képviselőjének díja pedig 5 frt 50 krban megállapíttatik. A kir. tábla: (1890. márc. 13. — 55,023.) Az első bíróság végzése az eskületételi eljárással együtt megsemmisíttetik ; »mert a perrend 213. §. szerint az eskületételi eljárásról felvett jkönyvet a fél, az esetben, ha irni nem tud, két tanú jelenlétében látja el kézjegyével ; s e tekintetben a törvény különbséget nem tesz arra nézve : vájjon a fél letette-e az esküt, vagy nem ; »mert a fenforgó esetben az 1889. augusztus 6-án felvett s fentjelölt jkönyv aláírása alkalmával, eskü letétele végett megjelent fél írástudatlansága mellett a két tanú nem alkalmaztatván, az eskületételi eljárásnál oly lényeges alaki szabálytalanság követtetett el, a mely miatt azt megsemmisíteni kellett«. Hivatalhóli semmiségi esetet képez, ha az árverés felperes meg nem jelenése miatt elmaradván, a birósásri kiküldöttnek a meghatározott, de meg nem állapított végrehajtási dijon felül még bizonyos költség-összeg lett megállapítva és pedig annak kijelölése nélkül, hogy az kinek terhére történt. A lippai kir. járásbiróság: F. János felperesnek Cs. V. ellen 18 frt erejéig folyamatba tett végrehajtási ügyében, melyben az árverés elrendeltetett, de meg nem tartatott és a birói kiküldött költségei megállapítását kérte, végzett: A már meghatározott 10 frt 06 kr. végrehajtási díjon felül még 20 kr. állapittatik meg. A kir. tábla (1890. március 11. - 60,538. sz.]: Az elsőbiróság végzése hivatalból megsemmisíttetik : »mert a kiküldött az árverési jkönyvben foglalt jelentése szerint, végrehajtató képviselőjének meg nem jelenése következtében a kitűzött árverést meg nem tartván, költségeit felszámította 8 azok megállapítását kérte ; az első bíróság azonban a költségeket a 10 frt 06 krban mái meghatározott bir. végrehajtási díjon felül 20 krban állapította meg ; tehát e végzés szerint a meghatározott végrehajtási díj megállapítva nincs; de a végzésből az sem tűnik ki, hogy a költség végrehajtató vagy végrehajtást szenvedő