A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 27. szám - A külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt 1. r.

246 A JOG álló járásbiránk nem ismer fáradságot és lankadást; naponta 15 — 20 ügyet ö maga tárgyal le, de nincs is fenakadás sehol sem a telekkönyvi, sem a bíín-, sem a kisebb polgári peres ügyekben. Járásbiiánk a legnagyobb erélylyel vizsgálja a végrehajtók díjazását s ha azt tapasztalja, hogy egy vagy más esetekben, a törvény világos rendelete ellenére intézkedtek, az eljárást megsemmisiti s igy nem nyújt arra alkalmat, hogy a törvények ismeretében kellő jártassággal nem biró peres felek sokszor oly anyagi kárt szenvedjenek, minek folytán teljesen tönkre tétetnek. Ily körülmények közt nemde önként ébred fel keblünkben azon óhaj: miért nincs ez igy másutt is, miért történt ennek ellenkezője a nagyon tisztelt Nagyvárad városi járásbíróságnál ? Határtalan tisztelettel viseltetem a bíróságok, a birói állás, a birói tekintély iránt, de ott, hol az eljárás minden emberi türelmet, minden gondolható eriticát felülmúl, ott nem hajlok meg hallgatással és kiszeretem mondani az igazat, bármely világi hatalmassággal is szemben. Mára »J o g« 1890. évi 2-ik számában közöltem ama hallatlan eljárást, a mely szerint a Nagyvárad városi kir. járásbiróság végrehajtója : Vitális Vendelt illető és birói letétben lévő mintegy 5 —6,0U0 frtjából 1,000 frtot önként kihasított s ezen készpénzt tevő követelést az 1881. évi LX. t.-c. 133. §-a ellenére ll7, mond: száztizenhét forinton végrehajtató megvette, a járásbiróság pedig ezen eljárást meg nem semmisítette, tehát egy a törvény világos rendelete ellenére, ergo a törvény megsértésével foganatosított árverést sanctionált. Végrehajtató követelése pedig csak 200 frtot tévén, kérdés, hogy ha utalványozásra kerül a sor, mennyit fog a bíróság a 200 frt követelés törlesztésére utalványozni ? Mert ha a törvényellenesen lefoglalt 1,000 frtot, akkor végrehajtást szenvedett önhibáján kívül nemcsak hogy 800 frttal károsodik, de sőt még ezenfelül 83 frttal adósa maradna végrehajtatónak. No ez aztán már summum jus summa injuria lenne, pedig végrehajtást szenvedő nem oka, hogy a részére kinevezett ügygondnok fel folyamodással és nem »előterjesztés«-sel élt, az ügygondnok ily alaki tévedése nem szolgálhat végrehajtást szenvedő kárára, nem pedig annyival inkább, mert a törvény nevezetesen 1881. évi LX. t.-c. 25. §-a arról is gondoskodott, hogy helytelen elnevezés esetében a felebbviteli beadványok minősége azok tartalma szerint Ítélendő jpeg. Ha tehát a királyi itélö tábla a helytelenül fel folyamodásnak címzett felebbviteli beadványt, a nélkül, hogy érdemben határozott avagy bocsátkozott volna, elutasitá, azt az eljáró bíróságnak, mint előterjesztést kellett volna tekintenie és az érdemben határoznia, de nem az egész beadványt irattárba tétetni s igy az ártatlan végrehajtást szenvedett felet 883 frttal mintegy megkárosittatni engedni. Mert vagy fenáll az 1881. évi LX. t.-c. 25. és 133. §-a vagy nem ; s miután fenáll, ettől eltérni nem szabad és nem lehet. De még különösebb az eljárás, hogy a még október havában leérkezett curiai Ítélet dacára a végrehajtást szenvedett pénze számos sürgetés dacára mai napig, tehát jun. 6-áig sem végrehajtást szenvedettnek, sem hitelezőinek ki nem utalványoztatott, holott ez ügyet a kir. itélő tábla érdemekben dús elnöke is soronkivül sürgősnek jelezte, mint azt az ide A /, alatt csatolt végzés igazolja. Mert ha a kérdéses 1,000 frt vitás marad is, a többi pénz kiutalványozásnak ez gátul nem szolgálhat, hiszen senki pénzét nincs jogosítva a bíróság visszatartani s engedni azt, hogy az arra jogosult fél a hitelezők kamatai által tönkre tétessék. Jogos és fájdalmas tehát felszólamlásunk a Nagyvárad városi kir. járásbiróság eljárása ellen s méltán azon kérdést intézhetjük, miért nincs mindenütt oly conect, gyors és méltányos eljárás, mint van a verseci kir. járásbíróságnál; nem lenne akkor ok keserű panaszra, mert ott, hol pláne pénzek kiutalása forog kérdésben, már az ügyviteli szabályok szerint is gyorsan és azonnal kell intézkedni, miután pedig ezen sérelem Szilágyi Dezső igazságügyminiszterünk elé is felterjesztetett, annak eredményéről annak idejében e becses lapot értesíteni a közérdek iránti szent kötelességemnek ismerendem. Kuna Jenő, ügyvéd Versecen. Irodalom A köteles példányok intézménye. (Die Abgabe der Pflichtexemplare von Druckerzeugnissen mit bes. Berüeksichtigung Preussens und des deutschen Reiches.) Irta: Franké J. Berlin, Ascher kiadása, 231 1. Szerző legelső, ki ezt az érdekes kérdést kimerítően, minden oldalról megvilágítja. A tárgyalandó anyag 3 részre van osztva. Az első a kérdés jogtörténeti, a második statisztikai, a harmadik jogbölcseleti oldalát karolja fe!. Szerző az intézmény keletkezését régibb időkben a nyomtatási szabadalmakból és a cenzúrából következteti, mig a modern időkben az állam tudományos szükségleteivel indokolja az úgynevezett köteles példány kiszolgáltatását. Szerző ismerteti az intézményt, a mint az a különféle törvényhozásokban szabályozva van, indokolja a közművelődés követelményeivel a köteles példány intézményének szükségét és végül egy alkotandó szabályzat föelveit állapítja meg, kimondani kívánván fontos közművelődési és irodalmi célok érdekében a köteles példány kiszolgáltatásának törvény által leendő szabályozását Németországra nézve. A törvénytelen gyermek és anya igényei. (Die Ansprüche des unehelichen Kindes und der unehelichen Mutter nach den in den einzelnen deutschen Staaten und in Oesterreich geltenden Bestimmungen.) Irta : Francit F. H. Brunnemann kiadása, Cassel. A füzet bár röviden, de mégis igen alaposan ismerteti rendszeres felosztásban az egész kérdést és a vele kapcsolatos anyagot. A postautalvány jogi természete. (Die rechtliche Natúr der Postanweisung.) Irta : Schmidt J. Berlin. V ah len kiadása, Ára 2 márka. Szerző, ki ezen kérdéssel már előbb is folyóiratokban behatóan foglalkozott, az idevágó irodalom (Gareis, Tintsch stb.), valamint a törvényhozás és judicatura felhasználásával azon álláspont helyességét vitatja, hogy ezen pénzfizetési mód tekintetében nem az általános magánjogi elvek, hanem a postaszabályzatok mérvadók. A posta kötelezettsége megszűnik a fizetés által. O még akkor sem vonathatik a feladó által felelősségre, ha hamisított pénzutalvány alapján fizet a címzettnek, hanem a kár a feladót éri. Igen érdekes és sok jogi elmeéllel irt füzet, mely tájékoztat ezen új intézmény felett. Hirdetmény a külföldi cs. és kir. konzulátusoknál ügyvédek alkalmazása iránt. Az 1884. év folyamán a belgrádi cs. és kir. konzulátus kísérletet tett egy konzulátusi ügyvéd kinevezésével, a kinek az volt a feladata, hogy előre megszabott, a konzulátussal megállapított díjjegyzék (tarifa) alapján az osztrák és a magyar állampolgárok képviseletét az ottani bíróságok előtt a polgári és büntető ügyekben, váltókeresetekben, továbbá a csődeljárásokban elvállalja, úgyszintén az ő nevükben mindenféle másnemű jogügyekben, végre a hátralékos adósságok behajtása körül a bíróságon kivül is segédkezzék Ezen intézkedés következtében mindazon feleknek, a kik Szerbiában perlekedni kénytelenek, lehetőség adatott arra nézve, hogy peres ügyeiket elintézés végett azonnal és időveszteség nélkül, ismeretes és mérsékelt föltételek alapján, megbízható ügyvédnek adják át, holott ugyanők ennekelőtte esetről-esetre megkeresték a konzulátust, hogy megbízható ügyvédet ajánljou nekik, a kivel azután képviseletük elvállalása ügyében tárgyalásokat kellett folytatniok. Ezen újitás a hazai kereskedelmi és forgalmi érdekekre nézve üdvösnek bizonyult Ennek bizonyságául szolgál az a tény, hogy az alsó-ausztriai kereskedelmi és iparkamara a »Verein für kaufmánnische Interessen in Wien« kezdeményezésére, a cs. és kir. kereskedelmi minisztérium utján, azzal a kéréssel járult a cs. és kir. külügyminisztérium elé, hogy a konzulátusi ügyvédek intézményét lehetőleg a Balkán-félsziget többi államaiban, továbbá Oroszországban, a Levantéban stb. is életbe léptesse. A külügyminisztérium legottan kész volt, hogy ilyen értelemben intézkedjék és mindenekelőtt jelentéstételre szólította fel az egyes konzulátusokat arra nézve, vájjon ez az elvben elfogadott eszme megvalósítható-e? Ezen megkérdezés alkalmával az derült ki, hogy — a mint az előrelátható volt — a terv megvalósítására nincsenek meg mindenütt az előfeltételek. Ez utóbbi áll például Romániáról, a melyben az ottani fontosabb konzulátusaink nyilatkozata értelmében az érintett intézkedés egyelőre részben fölösleges, részben megvalósíthatatlan. Hasonló viszonyok vannak Görögországban, a hol egy konzulátusi ügyvéd kinevezése elé akadályokat gördit a birói eljárás sajátságos volta és az ügyvédekre érvényes azon szokás, h°gy gyakran a jogi ügyeknek csak egy bizonyos nemével foglalkozhatnak. Más nehézségek merülnek fel abból, hogy a külföldi ügyvédek többé-kevésbé vonakodnak magukat egy díjszabással előre