A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 1. szám - A perre utasításról

A JOG. 3 árúfeladás alkalmával l,390Va kilogrammot tett Volna ki. Ilyen körülmények között tehát felperes az alperes által eszközölt mérlegelést elfogadni tartozik annyival inkább, mert a 2. •/• alatti tényálladéki jegyzőkönyv tanúságaként a küldeményen semmiféle sérülés sem észlelhető. Az 1. tétel alatti 18 frt fizetésére alperest itéletileg kötelezni nem lehetett; mert az üzletszabályzat értelmében felperest megillető kárösszeg a D) és T) alatti szerint felperes rendelkezésére bocsátva és annak felvételére felhiva lett; minélfogva szüksége annak, hogy alperes ezen összeg fizetésére itéletileg köteleztessék, fenn nem forog s ezen rész erejéig a per folyamatba tételére alperes okot nem szolgáltatott. A 2. és 4. tétel alatti vám és egyéb díjak megítélésére vonatkozó része a keresetnek elutasítandó volt azért, mert a vasúti üzletszabályzat 68. ^. 1. pontja értelmében a vám és egyéb költségek levonásával fenmaradt érték veendő ugyanazon §. 2. pontja korlátai között alapul, tehát a kilogrammonkint 60 krban megállapított kártérítési összegben a 2. és 4. tétel alatt követelésbe vett 39 frt 28 kr., illetve 13 frt 82 kr. benfoglaltatik stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1888. ókt. 24. 3.853. sz.): Az első bíróság Ítéletét abban a részében, mely által alperes a 134 frt 16 krra leszállított kereseti követeléséből 1 írt 92 kr. tőkeösszegmegfizetésére köteleztetett, továbbá mely által felperes keresetének 49 frt 92 kr. összeget meghaladó részét tevő követelésével elutasittatott, helybenhagyja, annak többi részét azonban megváltoztatja és alperest még további 48 frt összeg és ennek 1887. aug. 18-tól járó 6°/o kamatának felperes részére leendő megfizetésére kötelezi stb. Indokok: A vasúti üzletszabályzat 6. g-nak 1. portja szerint árúk elvesztése esetén a kártérítési összeg kiszámításánál az elveszett árú értékének annak az átadás helyén és idején megfelelő közönséges értéke veendő alapul; tehát a mennyiben az árú oly helyen szereztetett be, mely helyről történt szállítás folytán az árú után vám és egyéb illetékek, továbbá szállítási költségek fizettettek, ezen illetékek, illetve költségek az árúbeszerzési árához szintén hozzászámítandó!-;: mert az idézett üzletszabályzat fentebb felhozott §-a és pontja szerint is az árúnak az átadás helyén való értékéből a vám és egyéb költségek csak akkor számitandók le, ha és a mennyiben ilyenek az árúnak elveszése miatt megtakarittattak, vagyis azokat a kártérítésre jogosított fél még ki nem fizette, de ugyancsak a felhívott üzletszabályzati idézett §-nak 2. pontja értelmében a kártérítésre jogosított fél az elveszett árú után ennek teljes értékét 50 kilogrammonkint 30 frtot meghaladó összegben csak abban az esetben követelheti, ha a fuvarleveleken a magasabb érték világosan bevallva lett, máskülönben tekintet nélkül arra, hogy az elveszett árú 50 kilogrammonkint a 30 frt értéket meg is haladta, minden 50 kg. árú után 30 frtnál többet kártéritéskép nem követelhet. Minthogy a felperes által A) és B) alatt becsatolt fuvarlevelek tanúsítása szerint az árúknak értéke a fuvarleveleken bevallva nem lett s minthogy a per adatai szerint az elveszett árúk értéke 50 kg. után 30 frtot meghaladta, felperes az elveszett árú után kártérítésben összesen tehát a vám és fuvar és egyéb dijak, illetve költségeket is, mint az árúk árának meghatározásánál már számba veendőket, beleszámítva kilogrammonkint csak 60 kr. összeget lehet jogosítva követelni; miért is az I. első biróság ítéletét abban a részében, mely által felperes az elveszett árúk után az üzletszabályzat 68. §. 2. pontja értelmében követelhető összegen felül vám és fuvar, valamint egyéb költségek fejében külön keresetbe vett 39 frt 28 kr. és 13 frt 82 kr. összegekre nézve keresetével elutasittatott, ezen indokok alapján helybenhagyni kellett. Alperes beismerte, hogy felperesnek az A) alatti fuvarlevél szerint feladott árúból 80 kg. súlyú elveszett egy bál kávéért kártértéshez jogos igénye van, beismerte azt is, hogy annak értéke kilogrammonkint a 60 krt meghaladta: kétségtelen tehát, hogy felperes a már több izben felhívott üzleti szabályrendelet 68. § ának 2. pontja értelmében az elveszett ezen 80 kg. kávéért 48 frtot követelhetett, de ezen felül követelhette a B) a fuvarlevél szerint feladott árúból hiányzó 3 kg. és 21 dg. kávé után eső 1 frt 92 kr. kártérítési összeget is az első biróság által erre vonatkozólag felhozott és helyesnek talált indokok alapján ; mert nem vétethetett tekintetbe erre nézve alperesnek az üzletszabályzat 61. §-ra alapított ama kifogása, hogy mivel alperes az árút annak megérkezéséről vett értesítés után 3 nap alatt át nem vette, az árú a felperes veszélyére raktároztatott csak alperes vasút által, mert a felhívott ezen §. szerint az azonnal át nem vett árú nem a címzett veszélyére raktározható, hanem a feladó veszélyére, de ennek veszélyére is csak akkor, ha az árúnak át nem vételéről ez a lehető leggyorsabban a vaspályatársaság által értesíttetik, mi hogy megtörtént volna, alperes nem is állította, de nem is vétethetett tekintetbe alperesnek az a kifogása sem, hogy a hiányt a nyári forróság okozta volna, mert az üzletszabályzatnak 67. §-ban különösen annak 8. pontjában az alperes által vitatott és hasonló más körülményekre való figyelemmel már gondoskodva lett arról, hogy a/, árúk súlyában felmerülő hiányok esetén az ott meghatározott °/o-ig a vaspálya nem felel, ellenben az azon °/o-ot meghaladó súlyhiányért felelősséggel tartozik. Hogy pedig a kérdéses árúnál az annál számításba vehető l°/0 felüli az ítélet által kártérítés alapjául vett súlyhiány volt, alperes is beismerte ; másrészt azonban nem vétethetett tekintetbe felperes amaz állítása sem, hogy mert az árú a vámhivatal által megmérlcgeltetett; ezen mérlegelés, mint közhivatal által teljesített mérlegelés a vasutvállalatra is irányadó lenne, mert a vasúttársaság magára kötelezőknek csak a saját maga, illetőleg közegei által tett mérlegeléseket tartozik elfogadni és felelősséggel csak az ekként kimutatható hiányért tartozik. Ezek szerint felperes összesen 49 frt 92 kr. összeget kártéritéskép alperestől jogosan követelhetett, minthogy azonban alperes a ÍJ) és F) alatti csatolmányok szerint felperes részérc csak 48 frtot akart lefizetni, felperes ezt az összeget felvenni nem tartozott s mert nem vett, alperes az első bíróságilag megítélt 1 frt 92 kr. összegen felül még 48 frt összegben is elmarasztalandó volt. De a kártérítési összegen felül követelheti felperes a késedelmes fizetés miatt a kamatot is; ennél azonban az a kérdés merül fel, hogy alperes a fizetésben késedelmesnek mely időtől tekintethetik? Az A) alatti fuvarlevél szerint felperes az árúnak azt a részét, mely után 48 frt kártérítési igénye van, 1887. május 7-ik napján, az árúnak másik részét pedig, mely után 1 frt 92 kr. kártérítési igénye van, 1887. aug. 4-ik napján vette át, e napokon tehát kára igazoltatott is; felperes tehát kártérítést követelhetett volna is, de mert azt nem is állította, hogy már ekkor a kártérítést követelte volna, alperes, minthogy a követelés nem olyan, mely után felek közt a fizetési határnap kiköttetett volna, a fizetésben késedelmesnek csak attól a naptól tekinthető, mely napon felperes őt a fizetésre felszólította ; az pedig a D) alatti szerint mind a két követelésre nézve csak 1887. évi aug. 18-án történvén, alperes a megitélt összeg után e naptól járó 6°/o késedelmi kamatnak megfizetésére a k. t. 282. §. alapján kötelezendő volt stb. A m. kir. Curia (1889. március 5. 1,353. sz.): A másodbiróság Ítélete, a mennyiben felperes 4£ frt 92 kr. összegen felüli keresetével elutasittatott, mint nem neheztelt érintetlenül marad ; felebbezett egyéb részében azonban megváltoztatván, 18 frt kereseti követelésre nézve az elsőbiróság ítélete hagvatik helyben, 1 frt 92 kr. kereseti követelésre nézve pedig az elsőbirósági Ítéletnek megváltoztatásával felperes ezen és így egész kereseti követelésével elutasittatik stb. Indokok: Felperest 48 frt kárkövetelésére nézve, a másodbírósági Ítéletnek megváltoztatásával és e részben az elsőbirósági Ítéletnek helybenhagyása mellett el kellett utasítani: mert ezen összeg, mint a 97. sz. fuvarlevéllel 1887. évi ápril 27-én Triestben feladott 33 bál kávéból hiányzó egy bál 80 kilogramm súlyú kávéért járó kárpótlás felperes javára a D) és F) alatti okiratok szerint még 1887 évi szept. 16-án utalványoztatván, erre nézve a kereset megindításának szüksége fenn nem forgott és mert habár felperes kártérítési igényét a m. kir. államvasutak ellen, mind a 97. számú, mind a 178. számú fuvarlevél alapján egy beadványban érvényesítette is: miután e részbeni igénye két külön időben, külön fuvarlevelek mellett fuvarozott árúkra vonatkozott, az egyik fuvarozásra vonatkozó kárpótlást felvehette volna a nélkül, hogy ez a másik fuvarozásra vonatkozó igényeire hátrányul szolgált volna. Az 1 frt 92 kr. kártérítési összegre nézve pedig felperest mindkét alsó bírósági Ítéletnek megváltoztatásával azért kellett keresetével elutasítani: mert felperes azon kereseti állítását, hogy 28'A* kilogramm kávé egy bálról hiányzott volna, alperes tagadása ellenében mivel sem igazolta; mert a 2 /. alatt csatolt tényálladéki jegyzőkönyv szerint, melynek valódiságot felperes kétségbe nem vonta, hanem csak azt adta elő, hogy miután ő annak felvételénél jelen nem volt, az ellenében bizonyítékot nem képezhet, a kávébálok sértetlenek voltak, a minek ellenkezőjét egyébként felperes nem állította sem keresetlevelében, sem a tárgyalás folyamán; mert felperes a tárgyalás során határozottan beismerte,