A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 1. szám - A perre utasításról

4 A JOG. hogy az árú 11 napig volt alperes tatatóvárosi állomásán nyári időben raktáron; mert a keresk. törv. 398. §-a szerint az az iránti bizonyítás, hogy az árú súlya beszáradás folytán csökkent, alperest mint fuvarozót terhelte ugyan, jelen esetben mégis a fennebb felhozott bebizonyított tényekből okszerű következtetés folytán bebizonyitottnak kellett elfogadni, hogy az l°/o súlyveszteség levonása után, a mire alperes az üzletszabályzat 67. §. 8. pontja szerint jogosítva van, még fenmaradó, különben is csekély 3 k. 21 dg. súlyhiány is beszáradás folytán állott elő, a miért alperest felelősség nem terheli stb. Bün-ügyekben. A szakértők véleménye egymagában bűnvádi eljárásunk szerint nem képez döntő bizonyítékot, ez a bíróságnak csak tájékozására szolgál, sőt az esetben, ha a szakértőknek feltevéseken alapuló véleménye a biróság által kinyomozott tényekkel ellentétben áll, az el sem fogadható. (A magyar kir. Curia 1889. nov. 26-án 5,359.) Nem követi el a fogolyszöktetés bűntettét azon, a fogolykiséréssel megbízott egyén, a ki — a hatóság részéről fegyverrel ellátva nem lévén — az öt fenyegető veszély kikerülése céljából a kisérést abbahagyja és a fogolyt menekülni engedi. (Fogolyszöktetés btkv 418. §.a.) A szombathelyi kir. törvényszék: Szabadlábon lévő vádlott M. J. ó-perinti származású, 17 éves, róm. kath., szüleinél segédmunkás, szeutkereszti lakos, vagyontalan, írni, olvasni tud, feddhetlen előéletű, a btkv 448. §. 1. pontjába ütköző fogolyszöktetés bűntettének vádja s következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Vádlott M. J. 1887. évi augusztus hó 9-én mint soros őr volt alkalmazásban s mint ilyen, a szentkereszti községbiró által azzal bizatott meg, hogy a taplánfai községbiro által oda kisértetett toloncot kisérje el Szarkaházára. Vádlott ezeo megbízásnak eleget teendő, a tolonccal együtt útnak indult; midőn Bádinfa község felé közeledtek, a vádlottnál jóval erősebb testalkatú tolonc felszólította kísérőjét, hogy ereszsze el, azt mondván, úgyis Szombathelyre jön a szolgabírói hivatalhoz. Vádlott ezen felszólításnak engedni nem akarván, a tolonc fenyegető állást foglalt el, mire vádlott megijedvén, a toloncot ott hagyta és visszament Szentkeresztre, de a vele történteket a községbirónál be nem jelentette, de a tolonc-átadás megtörténtét tőle a községbiró nem is kérdezte, mely tényállás vádlott beismerése és S. J. tanú vallomása folytán beigazoltatott s ebből kétségtelen ugyan, hogy vádlott mulasztást követett el az által, hogy a kezére bízott fogolynak megszökését a községi bírónak be nem jelentette, de egyéb bizonyíték hiányában el kellett fogadni a beismerő valloir.ását, mely szerint a fogoly által megfélemlittetvén, annak szabadon bocsátását megakadályozni képtelen volt. Ily körülmények között, eltekintve attól, hogy a megbízatás körül szabálytalanságok fordultak elő s eltekintve attól, hogy a fogoly kisérésre esetröl-esetre adott, habár hatósági személytől eredett is a megbízás, a hatósági közeg jellegét meg nem állapítja vádlott ellenében, mig egyrészről a szándékosság mivel sem igazoltatott, másrészről a magy. kir. belügyminisztériumnak 9,389/885. sz. rendelete értelmében a fiatalkorú és gyenge testalkatú vádlott fogolykisérésre nem is alkalmaztathatott volna s fegyver sem adatván kezébe, épen nem csudálható, hogy az őt fenyegető tolonc felszólításának engedett az aránytalan erővel szemben, előre látva a sikertelenségét, annak eltávozását kényszereszközzel meg nem kísérletté. Ekképen a 448. §-ban foglalt feltételek hiányozván, vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. törvényszék ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a btkv 461. §-a szerint vádlott közszolgálatban állónak volt tekintendő akkor, midőn a községi biró által tolonckiséréssel megbízatott s a felügyeletére bízott foglyot kisérés közben megszökni hagyta; tekintve azonban, hogy minden terhelő adat hiányában elfogadandó vádlott azon mentsége, mely szerint ő sem fegyverrel, sem más védelmi eszközzel nem lévén ellátva, midiin a nála sokkal erősebb toloncolt őtet az úton fenyegetőleg megtámadta és ezen szavakat intézte hozzá, hogy ha el nem ereszti őtet, majd elbánik vele, akkor ő a túlerővel szemben védetlenül a közvetlen veszélynek kitéve lévén, csakis a további kisérés abbanhagyásában látta a veszély kikerülését; tekintve, hogy ily körülmények között, midőn a fogolyt kisérő személyt nem látja el a hatóság fegyverrel s illetőleg nem helyezi őt oly helyzetbe, hogy a fogolylyal szemben az erő túl súlyt kifejteni képes legyen, nem követelhető, hogy az a fogoly általi megtámadás esetére magát a veszélynek kitegye ; tekintve, hogy ezek szerint vádlott az őtet fenyegető veszély kikerülése céljából hagyván abba a fogoly kisérését, engedvén ezt menekülni, semmi olyast nem tett, illetve nem mulasztott, a mi ellenében büntetendő beszámítás alapját képezhetné: a budapesti kir. Ítélőtábla ítélete ezen és az elsőfokú biróság Ítélete mellett felhozott indokoknál fogva helybenhagyatott. (1889. évi október hó 4-én 1,671.) Ha a zálogjogi előjegyzést a magánvádló veszélyeztetett követelésének biztosítása végett a fennálló büntető eljárási jog gyakorlat alapján a bünfenyitö biróság rendelte el, ily esetben ugyanennek jogkörébe tartozik annak kimondása, hogy a bűn perben hozott jogérvényes határozat alapján az előjegyzés törlé sének vau helye. A törlés elrendelése a tlkvi hatóságnál kérelmezendő. (M. kir. Curia 1889. évi november hó 14-én 2,621.) A magy. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. 1.362. Ügyvedek állal a náluk alkalmazóit ügyvédjelöltnek az ügyvédi kamara lajstromába való bejegyzése végett benyujtolt kérvények és azok mellékletei bélyegilletékeért clsé< sóiban az illető ügyvédjelölt felelős. (1889. évi 5488. sz.) 1.363. Oly kereskedelmi könyvek, a melyekben csak a megrendelendő árúk vannak feljegyezve : bélyegmentesek. (1889. évi 5óS0. sz,) 1,464. Ha kisebb polgári peres ügyben a peres fél képviseletével közvetlenül ügyvédjelöltet bizott meg; a:, e perben felmerült bélyegilletékéri első sorban nem az ügyvédjelölt, /tanéin a megbízó fél felelős. (1889. évi 6,336. sz.) 1,363. A községi biró által saját házában a községi elöljáróság hivatalos helyiségéül átengedett lakrész: a házosztályadó alól felmentve nincsen. (1889. évi j,2öo. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlönv"-ből. Csődök: ISojllitzer Jakab <=., szegedi tszék, bej. febr. 15, félsz, febr 28, csb. Nagy Ferenc, tmg. Réti Ernő. — Hirschler Albert e., szombathelyi tszék, bej. febr. 17. félsz. febr. 28, csb. Tura József, tmg. drKnebel Kornél. — Bauer Mór e., budapesti ker. és váltótszék, bej. febr' 22, félsz. márc. 1, csb. Antos Károly, tmg. Fejér Márton. — Czínkállt István e., budapesti ker. és váltótszék, bej. jan. 28, félsz. febr. 12, csb. Hajdú Imre, tmg. Grulich József. — Bauer Lajos é., kecskeméti tszék, bej. febr. 21, félsz. márc. 14, csb. Sebastiani Károly, tmg. Zimay Károly. — Herczeg Emánuel e., szegzárdi tszék, bej. febr. 1, félsz. febr. 15, csb Borsody György, tmg. Török Béla. — Szegin Ferenc e., pozsegai tszék, bej. jan. 16, perügyelő dr. Hermann Lajos, id. tmg. Ralkovics Tivadar. — Klein József c., nagyváradi tszék, bej. jan. 31, félsz. febr. 15, csb. Jelentsik István, tmg. dr. Friedlander Sámuel. Pályázatok: A galánthai jbságnál albirói áll. jan. 14-ig. — A zombori tszéknél jegyzői áll. jan. 14-ig. — A sátor-alja-ujhelyi tszéknél díjas joggyakornoki áll. jan. 14-ig. — A mező-kászonyi jbságnál b i r ó i áll. jan. 15-ig. — A dunavecsei jbságnál albirói áll. jan. 15-ig. — Az oraviczai jbságnál és a pestvidéki tszéknél díjas joggyaknrnoki áll. jan. 15-ig. — A zentai jbságnál albiró i áll jan. 15-ig. — A török-kanizsai jbságnál alb irói áll. jan. 15-ig. — A pestvidékitszéknél 11. oszt. jegyzői áll. jan. 15-ig. — A kassai tszéknél birói áll. jan. 18-ig. — A somorjai jbságnál aljegyzői áll. jan. 18-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomaa-részvény-társaság"-nál. Hold-utcza 7. szám.