A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 26. szám - A végrendelkezés köréből

102 ügylet természetéből, vagy a felek szándékából más nr.m következik, azon a helyen köteles fizetni, a melyen az ügylet megkötésekor a hitelező lakása volt: s minthogy felperes e járásbíróság területén lakik s arra, hogy az eladott ingók ára alperes lakhelyén lett volna fizetendő, alperes semmi bizonyítékot nem szolgáltatott: az illetékesség megállapítandó volt. (1880. 16,359. sz. A végrehajtási kérvényhez mellékeli közjegyzői okiratban a >zabadon választható sommás bírósági eljárás kikötőit lévén, az eljáró sommás bíróság illetékessége azon alapon meg nem támadható, hogy a hozomány iránt csak a váló-perben illetékes biróság határozhat: az ily határozat az alapul szolgáló közokirat tartalmába ütközik, tehát iromány-ellenes. (Illetőségi összeütközés.) A nyíregyházai kir. járásbíróság (1889. október 17-én 7,868/p. 1839.) : F. Mária végrehajtatónak Cz. Lajos, illetve ennek csődtömege gondnoka K. Lajos elleni perében végzett: Folyamodó a 6.7U5/1889. p. sz. végrehajtást rendelő végzés ellen emelt kifogásaival elutasittatik. Mert az elrendelt végrehajtás alapjául szolgált közjegyzői okirat az 1874. évi XXXV. t.-c. III. és az 1881. évi XL. t.-c. 1. §-ának megfelelő, a végrehajtást szenvedett ellen az elrendelt végrehajtás már 1889. évi augusztus hó 31-én, tehát a csődnek 188'.). évi október hó 3-án lett kimondása napja előtt foganatosíttatott, azért a csődt. 8—12. §-hoz képest s az 1881. évi LX. t.-c. 197. §-a értelmében a kifogásolót kifogásaival e helyütt elutasítani s az ügy körülményeihez képest a költségeket kölcsönösen megszüntetni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1889. évi december lü. 54,350/p. 1889.) : Az első bíróság végzését megváltoztatja, F. Máriát végrehajtási kérvényével elutasitja és az 1889. augusztus 31-én M.-on foganatosított végrehajtást hatályon kívül helyezi. Indokok: Tekintve, hogy az 1874 : XXXV. t.-c. 112. §-a értelmében a közjegyzői okiratra alapított végrehajtási kérvény ahhoz a bírósághoz intézendő, a mely a fenforgó ügyre nézve per esetében illetékes volna; tekintve, hogy Cz. Lajos Miskolcon lakik, a követelés 800 Irtot meghalad, a sommás eljárás pedig az 188l:LIX. t.-c. 13. §. 2. a) pontjához képest a közjegyzői okiratban kikötve nincs és ennélfogva a nyíregyházai kir. járásbíróság a végrehajtás elrendelésére illetéktelen volt és ekként az 1874: XXXV. t.-c. 113. §-a a) pontjának esete forog fenn; végrehajtási kérvényt elutasítani, a foganatosított végrehajtást hatályon kívül helyezni kellett. A m. kir. Curia (1890. május 17-én 1,570. p. 1890.): A kir. tábla végzése megváltoztatik és az eljáró kir. járásbíróság a fenforgó végrehajtási ügyre nézve illetékesnek mondatván ki, a kir. tábla utasittatik, hogy a végrehajtást szenvedett csődtömeggondnokának benyújtott kifogásai és az azok felett tartott tárgyalás alapján hozza meg másodbirósági határozatát; mert a végrehajtási kérvényhez mellékelve volt eredeti közjegyzői okirat második lapján a szabadon választható sommás bírósági eljárás világosan kikötve van * és ennek ellenkezője a kifogásokban sem állíttatik,- hanem az illetékesség azzal az érveléssel támadtatik meg, mivel a hozomány iránt csak a válóperben illetékes bíróság határozhat; e szerint tehát a kir. tábla a kifogások és az azok folytán érvényesített védelem érdemének mellőzésével, az alapul szolgáló közokirat tartalmába ütközőleg, tehát irományellenesen határozott. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A részvénykönyvbe irt részvényes ellen az osztalékra vezeteti foglalás esetében is a társaság a részvény-szelvények birtokosától nem tagadhatja meg az osztalék kifizetését. 1875 : XXXVIX. t.-c. 299., 300. és 303. §§.) A kaposvári kir. járásbíróság: Dr. A. József felperes keresetével elutasittatik Indokok: A hivatalból becsatolt végrehajtási iratok szerint az 1885. évi 1,780., 1,795., 1,796. és 1,797. szám alatti kiküldetések folytán a karánsebesi kir. törvényszék által H. Lipót ellen megrendelt biztosítási végrehajtás foganatosítása alkalmával az l8-<5. évi április hó 8 án felvett végrehajtási jegyzőkönyv szerint a somogymegyei takarékpénztárnál H. Lipót nevén vezetett 54. és * Valóban elszomorító benyomást nyújt, midőn az egyik felsőbb b lóság azt állítja, hogy valamely okmány valami világosat tartalmaz, a másik pedig azt állítja, hogy benne nem foglaltatik. Pedig csak elolvasni kell az okmányt. A szerk. 392. számú takatékpénztári részvények s ezeknek összes szelvényei bírói foglalás alá vétetvén, a végrehajtónak eme ténye az 1885. évi 1,903. szám alatti végzéssel tudomásul vétetett. Miután eme jogcselekmény ez ideig meg nem támadtatván, érvényében fennáll s alperesre nézve a többi foglaltató hitelezőkkel szemben is a végrehajtási törvény 82. §-a utolsó pontjának különbeni követ kezménye alatt kötelező marad mindaddig, a mig a kifizetésre birói utalványt, avagy a zár alóli feloldásról az illetékes b ró határozatát meg nem kapja. Ha tehát állana is felperes azon érvelése, hogy a végrehajtás törvénytelen s ezért érvénye nincs, tekintve, hogy a mint egyrészt alperes ennek vizsgálgatására hivatva nincs, ugy másrészt az annak érvényessége feletti határozat ezen per keretébe nem tartozván, e bíróság a létező állapotot | figyelmen kivül nem hagyhatja s végül mert felperes nem vonta kétségbe, hogy a per tárgyát tevő ugyanazon részvények foglaltattak le, ezeknél fogva felperest ezúttal keresetével elutasítani : kellett. (1888. június 5-én, 3,717. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi, hogy a somogymegyei takarékpénztár 54. és 392. számú részvényei után az 1887. évre eső j szelvények átszolgáltatása mellett felperesnek 120 frt tőkét • fizessen. Indokok: Alperes beismerte, hogy a kereseti 54. és 392. számú részvények után 1887. évre eső osztalék kifizetése iránti szelvényeket felperes hozzá beküldötte; beismerte azt is, hogy e szelvények értékének kifizetési ideje már bekövetkezett; nem vette tagadásba azt sem, hogy minden szelvény után 60 frt osztalék szavaztatott meg, a szelvények értéke kifizetésének megtagadására azonban jogosultnak hitte magát azért, mert a részvények tulajdonosául alperes intézet II. Lipótot ismeri, ez ellen pedig 1885. évben végrehajtás foganatosíttatván, a részvények és az osztalék is letiltatott s alperes a kifizetéstől el lett tiltva. Alperes eme védekezése azonban az osztalék kifizetésének meg1 tagadására indokul el nem fogadható ; mert a K. T. 299., 300. és 303. §§-ainak egybevetéséből kétségtelen, hogy bemutatóra szóló papírokra zálogjog csak ezek tényleges birtoklásával együtt szerezhető s a megszerzett zálogjog csak addig tart, mig a tény, leges birtoklás, minthogy pedig a szelvények felperes birtokában t vannak, kétségtelen, hogy a somogymegyei takarékpénztár azokra ' zálogjogot ne n szerezhetett, miből önként következik, hogy a letiltás hatálya felperes, mint harmadik jóhiszemű tényleges birtokos 1 ellen kiterjeszthető nem lévén, alperes részvény-társaság a megI szavazott osztalék kifizetésit csak az esetben tagadhatta volna : meg jogosan, ha a végrehajtás a szelvény bemutatója ellen intéztetett volna, tekintve azonban, hogy a végrehajtás és letiltás nem felperes ellen intéztetett, a részvény-társaság a megszavazott osztalékot a szelvények bemutatójának köteles lévén kifizetni, a kifizetést megtagadni jogosítva nem volt; miért is az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatni s alperest a szelvények átszolgáltatása mellett a kereseti 120 frt tőke s ez után a kereset beadásától követelt ; 6°/0 kamatainak megfizetésére kötelezni kellett. (1889. május 6-án, , 5,470. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróságnak ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1890. április 23-án. 1889. évi 1,360. sz.) A váltói elévülési félbeszakítja az oly kereset is, mely hiánypótlás végett záros határidő kitűzése nélkül visszaadatott, ha a végzés vételétől a pótolt kereset beadásáig az el ivülési idő el nem telt. (M. kir. Curia 1890. április 16-án, 65. sz.) A ki névre szóló és hátirattal el nem látott részvényt annak tulajdonosától jogszerűen megszerzett, jogcímmel bir ugyan arra, hogy a tulajdonjogot a maga részérc igényelje, vagyis az így megszerzett részvényeknek hátirattal való ellátását esetleg per utján is követelje, de a tulajdonjogot, mi csak hátirat utján szerezhető meg, még meg nem szerezte. A nagykikindai kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes lévén a felperes által tulajdonába követelt részvényeknek birtokában, azon körülmény, hogy alperes az 1875 : XXXVII. t.-c. hatályba lépte elölt vagy után nyerte-e el a birtokot, közömbös, mert mig az idézett t.-c. életbelépte előtt a részvények ép ugy, mint egyéb ingóknak tulajdona érvényes címen és átadással szereztetett, addig a kt. 173. §-a értelmében a részvények átruházása üres hátirat mellett történhetik ugyan, de