A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 26. szám - A végrendelkezés köréből

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 26. számához. Budapest, 1890. június 29-én. Köztörvényi ügyekben. Magyarország és ;i Nemei birodalom kii/l nem létezvén az Ítéletek végrehajtására nézve viszonosság: a Német birodalomhoz tartozó valamely bíróság által hozott határozal itt végre nem hajtható, következve ily határozal nem állapil meg az elmarasztalt leire nézve magyar biróság elötl érvényesíthető magánjogi kötelezettsége! c> igj követelési alapul magyar biróság elöti nem szolgálhat. A bitsei kir. járásbíróság (1889. január 16-án 1G5/1889.): Dr. Holczmaun Lajos ügyvéd által képviselt E. Sch. berlini cég felperesnek személyesen védekezett később dr. Weisz Arnold ügyvéd által védett Fr. Ignác alperes elleni (>3 frt 03 kr. iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes a berlini kir. orsz. törvényszék által 105 márka 5 fillér perköltség megfizetésében elmarasztaltatott, tekintettel pedig arra, hogy a német birodalom és Magyarország között a birói határozatok tekintetében a viszonosság nem létezik s ez okböl alperes a reája nézve sem illetékes biróság előtt indított perből kifolyó és neki illetéktelenül okozott költségek megfizetésére kötelezhető nem lévén, felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. iiélö tábla (1889. október 17-én 1,313. v. 1889.): Az első biróság ítéletét megváltoztatja s alperest a kereseti töke megfizetésére kötelezi. Okok: Alperes beismerte, hogy felperes őt a berlini országos ker. törvénszék előtt bizonyos vaj-ügyletből származott követelés iránt beperelvén, alperes ezen követelés és jár. megfizetésére jogérvényes Ítélettel köteleztetett, hogy tehát a kereseti összegre rúgott perköltséget is tartozott felperesnek megfizetni, azt azonban, hogy valóban meg is fizette volna, felperes tagadásával és avval az előadásával szemben, hogy csakis a tőkét és kamatait kapta meg, melyek 348 márka 80 fillért tettek ki, alperes nem bizonyította. Ennélfogva alperest a kereseti tőkében, s jár.-ban marasztalni kellett, mert az a kérdés, hogy a berlini törvényszék a kérdéses ügyben illetékes volt-e, e helyen elbirálás tárgyát nem képezi, hanem a marasztalás alapjául alperesnek azon beismerése szolgál, hogy a kereseti összegben megállapított költséget felperesnek megfizetni tartozott. Am. kir. Curia (1890. május 30-án 173/v. 1890.): A másodbíróság Ítéletének megváltoztatásával az első biróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Annak megjegyzése mellett, miszerint a csupán a másodbiróság ítélete ellen beadott felebbezésben, tehát nyilvánvalólag elkésetten emelt illetékességi kifogás nem jöhet figyelembe, a per érdemét illetőleg azért kellett jelen ítélet rendelkező része értelmében határozni, mert követelési alapul felperes egyedül a berlini kir. törvényszéknek elmarasztaló határozatait hozza fel; már pedig Magyarország és Német birodalom közt nem létezvén az Ítéletek végrehajtására nézve viszonosság: a Német birodalomhoz tartozó valamely biróság által hozott határozat itt végre nem hajtható, következve ily határozat nem állapit meg az elmarasztalt félre nézve magyar biróság előtt érvényesíthető magánjogi kötelezettséget s igy követelési alapul magyar biróság előtt nem szolgálhat. Az 1871. é\i XXXV; t.-c. intézkedései az annak életbelépte elöli kell okiratokra alkalmazhatók nem lévén, az 1874. é\ előtt kell házassági szerződés alapján, melyben a hozomány hiztositása meg van engedve, a zálogjog előjegyzése elrendelendő, mert az a Ikrdt. 88. S-ának a) pontja értelmében a zálogjogi előjegyzés megengedésére alkalmasokiratot képez. A szeiiiei kir. járásbíróság (1889. február 25-én 1,266. tk 89.): D. Arminné szül. P. Erzsébetnek D. Ármin elleni 15,000 forint iránt zálogjogi bekeblezést szorgalmazó ügyében végzett: Az A. alatt eredetben csatolt s 1868. évi nov. 24-én kelt házassági szerződés és a B. alatt hiteles másolatban csatolt hagyatéki tárgyalási jkönyv alapján a zálogjog 10,000 frt hozományi összeg erejéig a S-i 83. sz. tkvben foglalt I. 1-2., 9-58., 60-103., 111 — 114. hrsz. a D. Simon és neje szül. P. Erzsébet nevén irt curialis birtokból és a s—i 288. sz. tkben foglalt I. és II. hrsz. alatti ingatlanokból D. Simon nevén irt házilletőségéből D. Árminra netalán háramlandó örökségi jutalékára a telekkvi rendtr. 74. §-ban foglalt feltételekkel és jogfentartással és az alzálogjog a S—i 112., 301., 254. és 15. sz. tjkvben D. Annin javára 229/88. sz. végzés folytán 309 frt 76 kr. töke s jár. erejéig, valamint a S—i 118. sz. telekv. C. 1. sz. alatt ugyanannak javára bekebelezett 258 frt s jár. erejéig bekebelezett zálogjogra 14 nap alatti igazolás terhe mellett D. szül. P. Erzsébet javára előjegyeztetni rendeltetik. A bekebelezés megengedhető nem volt azért, mert az A. alatti házassági szerződésben a megterheltetni kért ingatlanságok a telekkv. rendt. 81. £--ának a) pontja intézkedéséhez képest megjelölve nincsenek. Az 5,000 frtnyi hitbér erejéig azonban a kereset egészben elutasítandó volt azért, mert a keresetéből kitűnvén, hogy ez ügyfelek mint házasfelek már hosszabb idő óta elválva élnek: ez esetben a házassági szerződés 8-ik pontja a mérvadó s mivel semmivel sem igazoltatott, vájjon az elválás a férjnek vagy a nőnek hibájából történt-e s az 5,000 frtnyi hitbérre folyamodó nőnek csak az esetre lévén igénye, ha az elválás a férj hibája folytán történt, azért ezen 5,000 frtnyi hitbérre nézve a kereset egészben elutasítandó volt. A budapesti kir. ítélő tábla (1889. október 31-én 26,715. P. 1889.) : A kir. járásbíróság végzését a kérvényező abban a részében, a mely szerint a kérvényt az 5,000 frt hitbér tekintetében megtagadta, hel)benhagyja; a D. Annin által neheztelt abban a részében pedig, mely szerint a 10,000 frt női hozomány biztosításául a zálogjog előjegyzésének helyt adott, megváltoztatja s a kérvényt az utóbbi irányban is, tehát egészben elutasítja; mert a házastársak közötti jogügyletet tartalmazó magánokirat alapján, habár az okirat a közjegyzői törvény meghozatala előtt állíttatott is ki, ennek életbelépte után bekeblezés vagy előjegyzés azért nem rendelhető el: mert az 1874. évi XXXV. t.-c. az életbelépte előtt létrejött ama jogügyletekre nézve, a melyek érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik meg, az 54. §. feltételes rendelkezésétől kivételt megállapító átmeneti intézkedést nem tartalmaz ; a 81. §-ban azonban a szerződő feleknek módot nyújt arra, hogy magánokirataikat utólag közjegyzői okirat minőségével ruházhassák fel; mert e szerint a kérdéses jogügyletek iránt korábbi kelettel kiállított magánokirat alapján, ha csak a házasfelek ily okiratok közjegyzői hitelesítését az idézett 81. §. engedélyénél fogva ki nem eszközölték, a közjegyzői törvény életbelépte után, az egyik házastárs kérelmére, a másik irányában nyüvánkönyvi jogok nem szerezhetők. A m. kir. Curia (1890. május 27-én 2,168/p. 1890.): A kir. tábla végzése neheztelt részében megváltoztatik és a 10,000 frt hozományra vonatkozólag az első bíróságnak zálogjogi előjegyzést rendelő végzése hagyatik helyben ; mert az 1874 : XXXV. t.-cikknek intézkedései az annak életbelépte előtt kelt okiratra nem alkalmazhatók és mert a mellékelt házassági szerződésben a hozomány biztosítása meg van engedve ; tehát a telekv. rendtartás 88. §-ának a) pontja értelmében a zálogjogi előjegyzés megengedésére alkalmas okiratot képez. Illetékesség a pénzbeli tartozásokra nézve. A szarvasi kir. járásbíróság: Haviár Dániel ügyvéd által képviselt Bakay Géza, Kuczkay János képviselte Bakay Péter elleni 300 frt iránti sommás ügyében. Alperes illetőségi kifogássá élvén, a járásbíróság annak helyt adott s magát illetéktelennek nyilvánította; mert alperes beismerten nem a szarvasi, hanem az orosházi járásbiróság területén lakik s mert a csatolt okmányokból nem tünt ki sem az, hogy a kötelezettség teljesítésére bizonyos hely köttetett ki, sem az, hogy az adásvevési ügylet a szarvasi biróság területén jött volna létre. A budapesti kir. tábla megállapította a szarvasi járásbiróság illetékességét az 1868: LIV. t.-c. 35. §. alapján; mert pénzbeli tartozásokat az adós, a mennyiben a szerződésből, az