A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 26. szám - A végrendelkezés köréből

R. JOG nem teljesült, ezért vettem magamnak bátorságot az én szerény lollamnak az érintett eszmékre a figyelmet újra ráterelni Mert a zugirászat a vidéki jogélet olyan baja, melyre a Cato mondását kell hogy alkalmazzuk : »ceterum Carthaginem delendam esse censeo.» Nyilt kérdések és feleletek. A végrendelkezés köréből. I. Imrédy János malackai ügyvéd urnák a »J o g« 24. számában a dr. 1 1 e a ur által felvetett örökösödési kérdésben közzétett válaszáért mindjárt e helyt kell köszönetemet nyilvánítanom, mert az alkalmat szolgáltatott arra, hogy a kérdést még behatóbban tanulmányozzam s az általam fejtegetett megoldás helyességéről annál erösebben meggyőződjem. Hogy Imrédy János ügyvéd ur csak tőlem tudta meg, hogy megoldása a végrendelet érvényben maradása esetére vonatkozólag az E 11 i n g e r-ével megegyezik, azt sajnálom ugyan, de nem tehetek róla. Taláu megnyugtatásul szolgál az ügyvéd urnák, a ki az osztrák kommentátorok ellen olyannyira ágaskodik, ha felemlítem, hogy Ellinger sem szopta ám kis ujjából e megoldást, hanem kiszedte azt a jogtudomány kifogyhatatlan ősi tárából: a corpus juris civilis romani-ból, a hol az szórói-szóra található.1 De ima, mily bámulatos finom a rómaiak jogérzéke! Már a corpus juris is kételyt táplál az iráut, hogy vájjon a megoldás megfelel-e a »subtilis juris regulae« és azt mondj i »ideo ad hujusmodi sententiam humanitiite suggerente decursum est«, mely felfogás Juventius Celsusnak -is nagyon tetszett. De azóta nagy idők zajlottak le, a jogtudomány új lendületet vett és a mi a rómaiak korában Juventius Celsusnak tetszett, azt mai napság egészen más szemmel nézzük ; hogy nekem sem tetszett, már előbbi cikkemben fejtegettem. Ha Imrédy János ügyvéd ur Stubenrauch ról, a ki európai hirű jogtudós, sem akar tudni, az már baj, de nem az én bajom ! Az ismert közmondás szerint, az ember akarata az ő menyországa. Én Imrédy János ügyvéd urnák ebbeli mennyei nyugodalmát ugyan nem bolygatom ! Nézetem támogatására még a következőket legyen szabad felhoznom. Az 1811. évi o sztr. polg. törvénykönyv, melyen, a mennyire én tudom, 1780. óta dolgoztak, 558. §-a szerint az osztályt, ha az örökhagyó a számításban megtéved, oly módon kell eszközölni, mely szerint az örökhagyó akarata az egészre nézve nyilvánított arányokhoz képest, a lehetőségig teljesíttessék. A m; esetünkben az örökhagyó csakugyan tévedett számításában, mert csak egy fiu vagy egy leány születésének lehetőségét vette figyelembe. A német törvényjavaslat2 1795 — 1706. §§-ai azt mondják, hogy — ha az örökösök részei a hagyatékot kimerítenék — a részeknek oly arányban kell apadniok, hogy a korlátozás nélkül rendelt örökösök mindegyikére ugyanakkora résznek kell esnie, mint a mekkora a legkisebb részszel megnevezett örökösnek jut. És ha ugyané §-nak indokolását 3 nézzük, azt látjuk hogy ez intézkedéssel a porosz Landrecht I. 12. §§. 269. és 270. a szász törvénykönyv 2,180. §-a, a h e s s e n i javaslat 131. cikk II. szakasza, Mommsen 144. §, valamint az o s z t r. polg. törvénykönyv 558. §-a is lényegében megegyezik. At last not least — nézzük még egyszer, hogy miképen áll a kérdés hazánkban? , Teleszky István »Az ált. magánjogi törvénykönyv tervezetednek 205. §-a helyesen ugyanazt az intézkedést tartalmazza, mint az oszt. polg. törvénykönyv 558. §-a és a 203 — 210. §§-ok indokolása szó szerint e képen hangzik: »Az öröktársak örökösödési hányadának megállapítására nézve 203 — 209. §§-okban megállapított intézkedések lényegben megfelelnek azon szabályoknak, a melyeket az ismertebb külföldi törvénykönyvek, például az osztrák és szász polgári törvénykönyv tartalmaznak és melyeket tételes törvény hiányában bár, hazai joggyakorlatunk eddig is követett*. Azon ténynyel szemben, hogy hazánk törvényhozó testülete is készül egy törvényt alkotni, melynek tervezetében az osztr. polg. törvénykönyv többször emlegetett 558. §-a is fel van véve, nem 1 Corpus juris civilis romani. Digest. lib. XXVIII tit II. (de liberis el posthumis haeredibus instituendis vei exhaeredendis) 13 (Julianus lib. Digest.) Antverpiae 1726. 2 Entwurf eines bürgerl. Gesetzbucb.es f. d deutsche Reich. I. Lesung. (Aemtl. Ausg. Berlin és Lipcse 1888.) s Motiv? zu dem Entvvurfe des bürg. Gesb. f. d. deutsche Reich (V. kötet 666.) értem, hogy Imrédy János ügyvéd ur mit akart avval mondani, hogy az osztr. polgári törvénykönyvet és annak interpraetatorát, Stubenrauchot nem ismeri el, hogy az osztrákok az örökösödési ügyekben »rosszabb uton járnak, mint mi magyarok« ? Ha tehát előbbi cikkemben Stubenrauch nézetét ^ helyesen találtam volna el, e nézetet bátran a magamé és az Imrédy János ügyvéd uré fölé helyezhetem. Hisz nem vagyunk mi arra hivatva, hogy a magunk erejéből teremtsünk, feladatunk inkább az, hogy a már megalkotott elveket helyesen felfogjuk és alkalmazzuk. ' Imrédy János ügyvéd ur azon állítására, hogy 2+2+1=5 épen oly jól, vagy rosszul lett volna számlálóul felvehető, mint 2+1+1=4, bátor vagyok megjegyezni, hogy az nem áll; mivel a végrendelet szerint az örökhagyó figyelme főleg a fiúra fordult, kétannyit óhajtván neki adni, mint nejének. Miután pedig a fiu tényleg született is, azon eshetőségnek, mely szerint az örökhagyó leánygyermek születése esetére nejének 2/3-dot szánt, teljesen figyelmen kívül kell maradnia és igy része semmiesetre sem lehet | nagyobb '/s-adnál, mely utóbbi azonban a mondottak szerint a j leány javára történt levonás után '/i-dre csökken, annyival inkább, mivel különben a leány köteles része megsértetnék. Ennek pedig semmi szin alatt nem szabad megtörténnie, mivel a leány kitagadva nem lett és igy semuaikép sem járja, hogy osztályrészét ne kapja ki egészen a hagyaték állagából, hanem a készpénzben levő köteles részének kiegészítése iránt édesanyja és fivére ellen vezetendő szükségtelen perre legyen utasítva. Ezzel a kérdést kimeritetten is kijelentem, hogy Imrédy János ügyvéd urnák egyéni nézete ellen polémiát folytatni nincs szándékomban. Fronius Károly, kt'r. tvszeki birö Fehértemplomban. II. (Felelet.) A dr. II e a ügyvéd ur által a »Jog«17. számában feltett örökösödési kéidést ugyan már sokan megoldották, miután azonban eltérő nézetem van, szabad legyen röviden a kérdésre még egyszer visszatérni már csak azért is, mert ezen, régebben is tárgyak [ ikrekeset — P o z s o n y i Adolf úrtól, a mint feleletében mondja, 15 év előtt kérdezték a vizsgán — most is elég érdekesnek látszik, hogy vele az előző számokban adott feleletektől elütő ] álláspontról is foglalkozzunk. Nézetem szerint: A végrendelet, habár érvényes módon keletkezett, annak következtében, hogy az utószülött iker lett, érvényét elvesztette ; de nem azért, a mit Pozsonyi Adolf ur állit, mert t. i. a leány kötelesrészében lett megsértve, a mi tudvalevőleg nem bír semmisítő hatálylyal, hanem egyszerűen azért, mert az örökhagyó a végrendeleti örökösödést világosan csakis e két esetre vallólag állapította meg, ha az utószülött fiu, vagy pedig ha az utószülött leány lesz; a rendelkezési akarat feltételei tehát határozottan kifejezvék. Sem egyik, sem másik eset nem következett be, hanem az ikerszületés által egy jogilag egészen új esettel állunk szemben, mely a végrendeletben említve nincs s igy ezt erre alkalmazni nem is lehet, hanem a törvényes öröklés lép hatályba. Azt, a mit F r o n i u s K. biró ur mond, hogy a homályos tartalmú végrendeleteket nem helyes egyszerűen megdönteni, hanem igyekezni kell az örökhagyó akaratát kinyomozni, a fentiek dacára én is helyesnek tartora. Itt azonban nem homályos tartalomról, hanem egy oly egészen új eset bekövetkeztéről van szó, melyről a végrendelet sem homályosan, sem világosan, egyszóval sehogy sem intézkedik, tehát ismétlem, nem is alkalmazhatók annak intézkedései. Dr. Miintcan Aurél, ügyvéd Szegeden. Sérelem.* A in. kir. központi díj- és illetékszabási hivatal Budapesten. Azt hiszem, szakközönség előtt elég az alábbi fizetési meghagyásra csak annyit megjegyeznem, hogy a közp. illetékszabási hivatalnál, vagy a tör/ény, illetve pénzügyi bíróság törvénypótló döntvényei nem eléggé ismertek, vagy pedig ha ebben nem volna hiány, akkor az erőszakoskodás nem áll tőle távol. Akár egyik, akár másik okból származzanak is ily ferdeségek, mindenesetre orvos'ást igényelnek, hogy az elég súlyos * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőse".