A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 26. szám - Tengerjogi kérdések - Közjegyzői és ügyvédi kényszer

A JOG. 237 A vevő rovására tehát csakis a rendes folyó napi árfolyammal nem b i r ó árúkat kell hiteles személy közbejöttével nyilvános árverésen e 1a d n i ;^ mig a tözsdeileg jegyzett árúk a tőzsdei, a piacilag jegy zett árúk pedig a piaci árak szerint szabadkézből adandók el. Az actio redhibitoria, actio quanti minoris és az actio einti-n kiviil az eladó még az actio negotioruin g e s t orum contíaria-t is igénybe veheti. Ennek a most nevezett aotionak oly esetben van helye, midőn a megkötendő vételi ügylet tárgyát képező árúkat az eladó az ügylet finalisálása alőtt elküldötte. A vevő gyanánt kiszemelt ügyfél ilyenkor a neki nem conveniáló árúk és illetve tárgyak visszavételét követelheti. H. p. o. egynéhány vaggon homokot szállítanak az alkudozó fél telkére, mielőtt neki arra szüksége volna és mielőtt ö a homokot megrendelte, ugy a telekbirtokos — per analógiám — az actio negotioruin contraria segélyével kérheti a neki útjában álló homoknak a szállító által és illetve annak költségére történő eltávolítását. Avagy p. o. ha közforgalmi érték gyanánt a keresk. forgalom tárgyát képező ingó dolgok s illetve á r ú c i kkek (p. o. posztó, deszka stb.) küldetnek ekként idő előtt az alkudozásban álló committensnek, ugy ez szintén követelheti, hogy ezen árúk megőrzés s illetve gondozásának önkénvüleg reá hárított kötelme alól felmentessék és egyben követelheti, hogy a küldemény átvételével járó netáni (fuvar, fekbér stb.) költségei megtéríttessenek.10 Tengerjogi kérdések. Biztosítási összeg. (Gazzetta dei Tribunali.) Irta: dr. ZAREVICH ANTAL, törvényszéki biró Fiúméban. A hajó törve és a b'ztositási összeg a hajó tulajdonosa vagy tulajdonostársa által beszedve lévén, annak személyes felelősségétől való felszabadulására nem elég, hogy Ő a hajó hitelezőinek a hajót és a hajó bérét átengedje, hanem az általa beszedett biztosítási összegnek is átengedése szükséges, mert különben a biztositások azon alapelvével ütköznénk össze, hogy ezek a biztosított számára nyereségforrásává ne váljanak, a mi akkor állana fenn, ha a hajó elveszése esetében annak hasonértéke téríttetnék meg pénzben azon terhektől menten, melyek ezelőtt a hajót terhelték, midőn ellenkezőleg törvény rendelete értelmében a hajó ára annak helyébe lép hitelezői számára. (Francia keresk. törv. 193., 196. és 214. art. Német keresk. törv. 767. és 780. art. Olasz keresk. törv. 290. és 308. art.) Trieszti keresk. teng. törvényszék 1877. okt. 26. 125/11,060. sz. a. Trieszti főtörvényszék 1877. dec. 28. 3,933. sz. a.) A biztositások rendszerében alapelv, hogy ezek a biztosított számára nyereségi forrássá ne váljanak, hanem hogy reá nézve minden indító ok elkerülendő a biztosított dolog elveszésének előmozdítására. Ezen elvvel bizonyára össze nem fér a kérdésnek akkénti megoldása, hogy a hajó elveszése hasznot hajtson tulajdonosának, a mi akkor történnék, ha a hajó elveszése a tulajdonosnak pénzben 'űrkéné meg vagyonát azon terhektől menten, melyek §-a szerint öt illető végrehajtási eladást az árúszállitmány ítöbb vaggon búza) elfogadását megtagadott vevő rovására eladni akarja; azt a ktv. 347. §. szabta módon teheti ^rendszerint a szerződés teljesítés helyén i Nyitrán) és pedig a mennyiben ott< tőzsde nincs, vagy piaci á i szerint, vagy pedig hiteles személy közbejöttével nyilvános árverésen. (L. »A J o g. 1889. okt. 13. lapsz.) Szerző kénytelen ez alkalommal az ezen imént idézett elvi határozatban foglalt azon tévedésre utalni, mely szerint Ítélete megokolását a ktv. 347. §.ára alapítja, holott pedig, mint azt szerző fentebb sor felett idézte, a ktv. .'',47. §-a ily j"got az eladó részére csakis tőzsdei árfolyammal biró árúkat illetőleg concedál. A m. kir. Curiának tehát a ktv. 356. §-ra kellett volna ítéletét alapítania, a mely ily megszorítást N e m tartalmaz. 10 Érdekes a német birod »Reichsoberhandelsgerich U-nek (»Entsch«. Rd. 7. Nr. 95.) egy ily féle, hozzá felebbezett ügyben hozott határozata. A kérdés alatii vitás ügyben az eladó committensének egy j szállítmány deszkát küldött pusztán megtekintésre, oly kikötéssel, hogy ha az nem conveniálna, ugy az eladási ajánlattevőnek visszaküldhető. A vevőként kiszemelt committens ezen árút, mint nem conveniálót visszautasította. Az eladó nem akarván elvinni deszkáit, committense e miatt megperelte őt és a legfőbb fokon eljárt >R. O. H. - kimondta, hogy erre J ö jogosítva volt és illetve joga volt arra. hogy ő (per analógiám) a német ktv. 348. §-a szerint őt terhelő kötelezettség alól (mely fzerint t. i. a vevő a birlalatába került árút a tulajdonos érdekében egyelőre megőrizni és gondozni tartozik], felszabadi tassék. (»Zur demnáchstigen Befieiung von dieser Sorge, alsó zur Wiederabnahme der Waare stb.«) előbb a hajót, mint uszó vagyont terhelték. Ilyen eredmény a tengerészeti hitelnek megdrágítására vezetne, midőn másrészről a biztosítás a hitelezők jogait illusoriusokká tenné, ha azok a hajó elveszése esetében a biztosított jogaiba nem lépnének. (P a rd e s s u s 663.) Mindez továbbá egyéb általánosan elfogadott kapcsolatos vagy hasonló jogelvekkel összeütköznék, azaz a német keresk. s tengeri törv. 872. art. ának elvével, mely habár a francia tiszta átengedési (abandou) rendszert (francia keresk. törv 216. art.) meg nem tartja, mégis akként intézkedik, hogy a biztosilott összeget azon követelések terhelik, melyek a biztosított tárgyakat terhelték, összeütköznék továbbá a német jognak azon elvével (német keresk. törv. 767. és 780. art.), hogy a hajó hitelezői számára annak helyébe vételára lép s végre összeütköznék azon elvével is, hogy a hajó tulajdonosa a hajó hitelezőinek személyesen felelős, a mennyiben fuvarbérét vagy vételárát már beszedte. (Német keresk. törv. 774. és 776. art.) Ennélfogva az egyes hajótulajdonosnak, vagy a tulajdonostársnak a hajó elveszése esetében a biztosítás címén beszedett összeget a hajó hitelezőinek átengedni kell, ha személyes felelősségét magától elhárítani akarja. , (Trieszti keresk. teng. törvényszék 1876. febr. 8. 615/15,442. sz. a. Trieszti főtörvényszék 1876. jul. 1. 1,239. sz. a. Bécsi legfelsőbb törvényszék 1877. máj. 2. 11,792. sz. a.) Közjegyzői és ügyvédi kényszer. Irta: dr. BÁLINT SOMA, buziási ügyvéd. Nem szándékom semmi újat a cím tárgyában mondani, mert mindkettőről, a közjegyzői és ügyvédi kényszerről dr. B 1 u m lléla, a közjegyzői kényszerről különösen pedig Zimányi Alajos kir. közjegyző urak oly alaposan és meggyőzőleg értekeztek a »J o g« hasábjain, hogy főleg a dr. Blum Béla eszméin semmi módosítani valót nem találok, sőt inkább méltóknak tartom arra, hogy minél szélesebb körökben való elterjedését elősegítsük, méltóknak arra, hogy velük újra meg újra foglalkozzunk, hogy állandóan napirenden tartsuk mindaddig, mig gyakorlatilag nem érvényesültek. Mert — ide concludálnak dr. Blum ur nagyérdekíí fejtegetései és ez az én, a vidéki jogéletből merített tapasztalatokon alapuló, erős meggyőződésem is — a jogrend és jogegység, a közjegyzői és főkép az ügyvédi kar regenerálása, e négy nagyfontosságú cél valósítása más uton nem képzelhető, mint a közokirati és ügyvédi ellenjegyzési kényszer behozatala által. A ki az érintett négy nagy célt akarja, annak az ügyvédi és közjegyzői kényszert is akarni kell, annak akarni kell a sokoldalú, alattomban és nyíltan űzött zugirászkodás kiirtását is. Oda fönt, az ország fővárosában és különösen a törvényhozó testületek termeiben vagy nem ismerik, vagy kicsinylik a zugirászat káros hatásait, a mely nemcsak az ügyvédnek jogtalan concurrentiát támaszt, hanem a vidéken a jogrendet is állandóan és a legnagyobb mértekben veszélyezteti. Ha törvényhozóink komolyan akarnák eme, a phylloxeránál vészesebb kárt tanulmányozni, csak a járásbíróságok és törvényszékek irattáraiba kellene beletekinteniük, a primitív okiratok és beadványok milyen tömege található itt együtt! Hogy ismertebb példát hozzak fel, a többnyire jegyzői irodákban készült Írásbeli magánvégrendeleteknek 80%*a a külkellékek hiányából megtámadható. Az igazságügyminiszter ur ezt belátván, a végrendeletek mikénti szerkesztése tárgyában külön instructiót küldött szét a községi és körjegyzők részére, de az azóta készült végrendeletek semmivel sem jobbak a régieknél. Hogy az okiratok és beadványok, melyek a jegyzői irodákban készülnek, annyira hitványak, annak főleg kettő az oka: az ignorantia juris és a felelősségérzet hiánya. Törvényismeret és felelősség csak a közjegyzőknél és ügyvédeknél lévén feltalálható, mi természetesebb, mint hogy kizárólag ezek legyenek feljogosítva, az előbbiek az okiratok felvételével, az utóbbiak beadványok szerkesztésével. Közokiiati kényszer minden némileg fontosabb jogügyletnél, különösen, melyek alapján telekkönyvi jogok szerzése vagy megszüntetése céloztatik és ügyvédi képviseleti kényszer minden peres és pereukivüli ügyben e kettőnek behozatalával már soká nem késhetünk, ha igazi jogállam nem leszünk. De e tárgy bővebb fejtegetését nálamnál hivatottabb jogásztársaimnak kívánom átengedni. Azt reméltem, hogy dr. Blumnak többször emiitett cikksorozata visszhangra fog találni jogászköreinkben és a hivatottak igyekezni fognak az abban fejtegetett, kiválóan gyakorlati eszméket napirenden fentartani, de várakozásom