A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 1. szám - A perre utasításról

2 A JOG. mely az ügy érdemében határozni hivatva lett volna, szabályszerűen beadatott; e tekintetben nem tesz különbséget, hogy az Ítélet a felekkel előzőleg kihirdetés utján közöltetett s a kihirdetéstől számítva a jelen kereset beadásáig a 8 napi határidő elmúlt, miután a hivatolt törvény határozott rendelkezése szerint e határnap a tözsdebirósági Ítélet kézbesítésétől számítandó. Ez ítélet ellen érvénytelenítési okul tekintettel arra, hogy az osztrák tőzsdetörvény 6. §-a értelmében a bécsi termény- és liszttőzsde választott bírósága által hozott ítéletek ellenében felebbviteli jogorvoslat nem használható, érdemi okok nem fogadtathatnak el, hanem az egyedüli jogorvoslatképen fenhagyott érvénytelenítési kereset fogalmából kifolyólag csakis oly körülmények, a melyek az ítélet alaki érvénytelenségét vonják maguk után. Felperes azt állítja, hogy a tőzsdebiróság illetéktelen volt s e tekintetben azt vitatja, hogy az illetékesség kérdésében a tőzsdebíróság jelenlegi alperesnek egyoldalú esküt szabályellenesen ítélt meg arra nézve, hogy jelenlegi felperesnek a bécsi termény- és liszttőzsdén személyesen bejelentette, miszerint megbízásából az esküben körülirt mennyiségi! és minőségű gabonát az ott meghatározott árakon eladta s felperes ezt ugyancsak ottan jóváhagyta és hogy eme szabályellenesen megítélt eskü által helytelenül állapította meg illetékességét azon alapon, hogy a megbízás teljesítéséről a jelentésnek megtétele és tudomásul vétele megállapítja a tozsdebiróság illetékességét, holott emez eskünek nem lett volna az illetékesség kérdésében helye, mivel ama körülmény, hogy jóváhagyta-e jelenlegi felperes az eladást, érdembeli kérdés, de különben is a bizományi ügylet a megbizás adása és elfogadása által már teljessé válik, azt pedig jelenlegi alperes elismerte, hogy a megbizás 2/3 része nem a tőzsde helyiségében adatott. Tekintve azonban, hogy a tozsdebiróság a tőzsdetörvény alapján jóváhagyott tőzsdeszabályok 44. §-a szerint legjobb tudomása és lelkiismerete szerint járhat el és határozhat a nélkül, hogy tételes eljárási szabályok által kötve lenne s így nincs korlátozva abban, hogy az illetékesség kérdésének eldöntésénél is az eskü általi bizonyítást mindama körülményekre ne alkalmazhassa, a melyeket eme kérdés elbírálására befolyással bíróknak tart s jogában áll az eskü által eldöntött körülményeket az ügy érdemébeni elbírálásnál bizonyítottaknak tekinteni, ezeknél fogva emez érvénytelenítés iránti perben a tözsdebirósági ítélet által elfogadott tényállás vita tárgyát nem képezheti s csak ama kérdés oldandó meg, hogy a tozsdebiróság által bizonyítottnak elfogadott körülmények alapján az ügylet a felek közt az osztrák tőzsdetörvény 12. §-a értelmében a tőzsdén kötöttnek tekintendő-e, vagy ha nem, a tozsdebiróság illetékessége a felek által a bécsi terményés liszttőzsde szabályok 37. §-ában előirt módon a kötjegy átadása és átvétele vagy Írásbeli okmány által szabályszerűen köttetett-e ? Tekintettel arra, hogy a tozsdebiróság előtt jelenlegi alperes is beismerte, hogy a megbízást az 1,000 métermázsa kukorica és 1,000 métermázsa tavaszi gabonára nézve a tőzsdén kívül adta neki jelenlegi felperes s azt állítja, hogy a tőzsdén csak 1,000 métermázsa tavaszi zabra kapott megbízást; tekintettel arra, hogy a tozsdebiróság által megítélt s letett eskü által csak ama körülmény tekinthető bizonyítottnak, hogy jelenlegi alperes felperesnek a tőzsdén tett jelentést a fentebb említett árúkra kapott eladási bizomány teljesítéséről s felperes ezt ottan vette helyeslőleg tudomásul; tekintettel arra, hogy ez által nincsen megállapítva az, hogy az eljárás iránti megbízások adása és elfogadása a tőzsdén történt volna s hogy ebből folyólag peres felek között a bizományi ügylet a tőzsdén köttetett volna meg; tekintettel arra, hogy alperes a tozsdebiróság előtt bizonyítékot még arra nézve sem szolgáltatott, hogy az állítása szerint a tőzsdén nyert zabeladási megbízást valóban itt kapta volna s felperes tagadásával szemben eme körülmény sem a jelen perben bizonyítva, sem a tozsdebiróság által megállapítva nem lett; tekintettel arra, hogy e szerint a tőzsdebiróság által megállapított körülmények által nincs bizonyítva az, hogy a megbizás adása és elfogadása által köttetik meg; és végül: tekintettel arra, hogy a bécsi tőzsdetörvény 6. §-a értelmében csak amaz ügyletek feletti bíráskodás van a tőzsdebiróság hatáskörébe utalva, a melyek a tőzsde helyiségében a megszabott tőzsdei órák alatt köttetnek, vagy a melyekre nézve a terményés liszttőzsdei szabályok 37. §-a szerint a bíróság illetékessége szabályszerűen kiköttetett, ezeknél fogva a bécsi termény- és liszttőzsde választott birája hatáskörét túllépte akkor, midőn emez ügyben bíráskodott. Miből folyólag ítélete érvénytelenuek volt nyilvánítandó. Miután pedig felperes az ellenbeszéd előterjesztése előtt az 1888. május 11-én felvett jegyzőkönyv rendén igazolta, hogy a tözsdebirósági Ítélet alapján jelenlegi alperes ügyvédje kezéhez 1,384 frtot fizetett s emez összegnek s kérelmi kamatainak visszaitélését kérte, mely kérelem ellen felperes kifogást nem is tett, kérésének amaz eltéréssel, hogy a karaatek csak az ide vonatkozó kérelem jegyzőkönyvre adása napjától voltak megítélendők, hely adandó volt. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete megváltoztatik és az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Felperes a bécsi termény- és liszttö/.sde választott bírósága ítéletének érvénytelenítését kéri s ebbeli kérelmét kizárólag az osztrák-magyar monarchia másik államának azon törvényére alapítja, a mely törvény alapján a nevezett kivételes biróság ott törvényesen fennáll. Tekintve azonban, hogy a hazai bíróságok eljárásaikban egyedül az itteni törvényekhez vannak kötve, ebből önként következik, hogy a kereset alapjául vett külföldi törvény és a per folyamán bemutatott tőzsdeszabályzat alapján eljárni hivatva nem lehetnek s tekintve, hogy oly hazai jogszabály sem létezik, melynek alapján a kereseti kérelem a magyar állam bíróságai által teljesítheti"] volna: nyilvánvaló, hogy felperes keresete a magyar állam területén jogosultsággal nem bír. Ezen okoknál fogva az elsőfokú biróság helyesen utasította el felperest keresetével. (1889. november 12-én 933. váltószám.) Kereskedelmi, csőd" és váltó-ügyekben. Mennyiben felelős a vasúti társaság az üzletszabályzatban (67. §. 8. pont) kikötött T/o-ot meghaladó súlylnányért 1 Bizonyítási teher a stílyhiány tárgyában. A budapesti YI. ker. kir. járásbíróság;, mint kereskedelmi biróság' (1888. május 5. 11.178. sz. a.) : Dr. Fraenkel Sándor ügyvéd által képviselt R. Adolf felperesnek Dr. Eartsch Gusztáv ügyvéd által képviselt m. kir. államvasutak alperes ellen 162 frt 16 kr. és jár. iránti perében következőleg Ítélt : Alperes köteles 1 frt 92 kr. tőkét felperesnek megfizetni. Ellenben felperes keresetének 132 frt 24 kr. és jár. erejéig terjedő részével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét a részére szállított kávéárúból hiányzó 80 kg. súly, ennek szállítási és egyéb díjai, úgy egy másik szállítmányból hiányzó 28]/2 kg. súly és szállítási ügy egyéb díjak megítélése iránt tette folyamatba. Az ellenbeszéd előterjesztése előtt keresetét 28 frttal leszállítja. Alperes beismeri, hogy a keresetben 1. tétel alatt jelzett 80 kg. Súlyú kávé felperes szállítmányából hiányzott, de azt ezen veszteségeért kiutalványozott 48 frttal kárpótolta s tagadja, hogy az ezt ez alkalommal követelni jogosítva lenne, miután az 1. tétel alatti követelésre nem jogosult, a 2. tétel alatti sem illeti. A 3. tétel alattira vonatkozólag tagadja, hogy azon küldeményből 28x/2 kg. súlyú kávé hiányzott, de ha hiányzott sem követelhető annak értéke, mert az árú feladáskor megvizsgálva nem volt s akkor, mikor azt alperes átvette, 1,379 kg. súlyúnak találtatott s a tényleg hiányzó 17 kg. súlykülönbözet onnan származott, hogy felperes mulasztása folytán az árú ll napon át tartatott raktárban, jóllehet a vasúti üzletszabályzat 61. §. értelmében az idejekorán cl nem szállított árúk raktározása esetén azok feladó veszélyére és költségére maradnak a raktárban s jóllehet felperes által is beismertetett, hogy a B) alatti fuvarlevélben jelzett árú 11 napon át tartatott Tata-Tóváros állomáson raktározva, a vasúti üzletszabályzat 67. §. 8. pontja által szabályozott egy százaléknál magasabb súlyhiány megfizetésére alperest kötelezni kellett; mert nem igazolta, hogy az egy százalékon felüli beszáradás az árú természeti minőségénél vagy az állítólagos meleg időjárásnál fogva következett be és minthogy a 3 kg. 21 dg. súlyhiány fenforgását beismerte, a kártérítési összeg pedig a vasúti üzletszabályzat 68. §. 2. pontja értelmében érték be nem vallása esetén kilogrammonkint 60 krt tehet ki, az 1 frt 92 kr. fizetésére alperes kötelezendő volt Ezen tételre vonatkozó része a keresetnek elutasítandó volt azért, mert a mennyiben árúszállitása esetén a fuvarlevélben magasabb értéke bevallva nem lett, utóbb hivatkozott szakasz értelmében a kártérítési összeg kilogrammonkint 60 krnál többet nem tehet ki, ilyen körülmények fenforgása pedig sem a fuvarlevélből ki nem tűnik, sem felperes által nem igazoltatott. A felperes által számított súlyhiány 287-2 kilogrammban megállapítható nem volt, mert mivel sincsen igazolva, hogy az